Vadász- és Versenylap 23. évfolyam, 1879

1879-08-14 / 33. szám

VADÁSZ- F.S VERSENY-LAP. 277 Francziaországi reminiecentiák. ív. A ke'téves csikót élete harmadik nyarán már nem tartja folytonosan a legelőn a franczia tenyésztő, hanem kezdi lassan és felette óvatosan a munkához szoktatni. Francziaországban használják ugyanis legkorábban munkára a csikót, de észszerűen és minden erőltetés nélkül. — Az eddig leirt tartás által már kora ifjúságában lehetőleg kifejlesztett csikó harmadik évében már könnyebb munkára naponta néhány órán át használható, a nélkül hogy ez által további fejlődésében megrontatnék. Nem fél attól a franczia gazda, hogv a csikó korához és fejlettségi állapotához mért arányos munka által bármi tekintetben szenvedjen, sőt ellenkezőleg azt tapasztalja, hogy dus abrak és jó táplálás mellett e korai de mérsékelt munka igen kcdvezőleg hat a törzs és az izomzat fejlesztésére, már kor.i ifjúságában ügyessé és kezessé teszi a lovat, s a mi fő, az inak szívósságát s az izületek szilárdságát e korán kezdett kíméletes munka legjobban biztosítja. A Perche-ben s a Bretagne egy részében, valamint Francziaország déli és keleti vidékein a harmadik nyáron át is még többnyire munka és abrak nélkül legelőn t irtják a csikót. Ellenben Norn.andiában és Bretagne tenger mellékén, valamint egyátalán nyugati és éjszaki Francziaországuak azon a vidékein, hol a legértékesebb nagytermetű igás, hintós lovakat nevelik, a harmadik nyáv már általánosan a munkához való szoktatásra van szánva. A legtöbb harmadfű csikó a leirt gondos nevelés folytán szelid és kezes ; tehát könnyen es akadály nélkül szoktatható munkára. A rakonczátlan és féket nem tűrő csikókat, melyek szelid bánásmód mellett nem akarnak a hámba szokni, kényszerrel ugyan, de igen vigyázva szeliditi meg az ebben igen ügyes franczia tenyésztő. Igen hathatós szer erre a kifárasztas, ha ez nem használ, az alvás megvonása, s csak végső esetben a »Ravey«-féle idomitási rendszer alatt ismeretes legdurvább erőszakos eljárás. A szelid bánásmódnak ellenszegülő c-ikót u franczia gazda lassú, kíméletes, de soká tartó munka által iparkodik kifárasztani és megtörni. Igy pl. a hámos lónak szánt csikót egészen taligába fogva lépésben hajtja több órán át, s bármiként makranezoskodik, nem engedi magát tervszerű nyugalmából kivétetni, mig csikaja kifáradva, magát meg nem adja. Ha ez uton czélhoz nem ér, akkor sem az ütést és verést alkalmazza, hanem az alvást vonja meg tőle oly módon, hogy az istállóban egész éjen át lefeküdni nem engedi, hanem folyvást ébren tartja a csikót s másnap aztán ismét befogja. — IIa ekkor könnyen iudit és nem makranezoskodik, rövid jártatás után kifogva, jó abrakot és bő almot ad neki jutalomként, hogy azon kedve szerint pihenhessen és alhasson. Ha az alvás első megvonása még nem törte meg a makranezos csikót, akkor folytatja a büntetést, de természetes, csak ama határig, melyen tul a csikó egészeégét támadná meg. Azoknál az egyes ritka lovaknál, melyeket e rendszerrel sem lehet munkára szoktatni, legvégső esetben a »Rarey«-íéle erőszakos idomitást alkalmazza, mely abból áll, hogy a rosz erkölcsű és daezos állatnak egyik lába járás közben békó által haszonveheclenné tétetik, mindaddig mig a három lábon való járás, ugrálás és erőlködés a csikó erejét s vele ellenállását végleg kimeríti. Alig van ló, melyet eme drasztikus módszer következetes alkalmazása meg nem szelídít, csakhogy mellette igen könnyen sérülést szenvedhet, sőt tönkre is mehet ; miért is csak végső esetben alkalmazzák azt. Egyik föelv a csikók idomitásánál akar nyereg alatt akár hámban, az, hogy az első leczkéket mindig az az ember adja neki, ki addig enni adott a csikónak, s hogy az esetben, ha másodmagával taníttatik be, vagy anyja, vagy jól ismert idősebb istálló-társa fogassék melléje. További fontos elv a lótartó gazdánál, hogy közvetlenül az indulás előtt soha sem eteti vagy itatja lovát. Emésztésre kellő időt kell hagyni а lónak, mert a tele gyomorral való munka megárt. Midőn e tárgyról Parisban a mir többször emiitett földmives tenyésztővel beszéltünk, idézte előttünk a következő arab példabeszédet : — »Az esteli abrak izommá, a reggeli pedig trágyává válik.« A harmadfű csikó azonban még csak igen könnyű munkara használtatik, de három éves korától fogva már a legértékesebb hintós lovat igérő csikó is komolyan használtatik munkára a tenyésztőnél. Csakhogy mig az igás lónak szánt csikó ekkor már mély szántás vagy nehezebb teI herhuzásra is használtatik, addig az értékes caroussiert igérő hároméves csikó inkább a cultivatorok, lókapák, szénagyüjtök s más ily sebesebb mozgást engedő könnyebb gépek előtt járnak. E mellett azonban naponkint a csikók értéke és minősége szerint 8 —10 font zabot és elegendő szálas takarmányt ad dolgozó csikainak a franczia ; sőt a legértékesebb anglo-norman csödör-csikó, mely apalónak van szánva, de azért hároméves korában szintén dolgozik, 15 font zabot is kap egy munkanapon át. E felnevelési mód kétségen kivül költséges, s azért csak értékesebb csikónál alkalmazható, de az ilyennél rendkivül kifizeti magát, mert mig egyrészt a végzett munka majdnem kifizeti az abrak és takarmány költségeit, addig épen e munka által a testalkat s minden tehetség kellő kímélés mellett lehetőleg kifejlesztetik. Az idegen, ki Páris utcáin, vagy a Bois de Boulogne rondóin bámulva és irigységgel nézi a kitűnő szép, elegáns s a mellett roppant erős és széles testalkatú angol-norman caroussierkat, bizonyára nem gondol arra, hogy-e brillians hintós lovak legnagyobb része már kétéves korában szoktattatott a hámhoz, három és négyéves korában sokféle gazdasági munkára használtatott, s csak ötödik évében készíttetett elő vásárra, hol azután gyakran 10 —15000 frankon kél el párja. A vásárra való előkészítésben, valamint eladó lovaknak bemutatásában roppant ügyességgel birnak a francziák. Bátran azt állitjuk, hogy minden franczia tenyésztő született maquignon. Már hónapokkal az eladás előtt minden igyekezet arra irányul, hogy a csikó lehetőleg szép idomokat és fényes szőrt nyerjen, s hogy lehetőleg jól praesentálja magát; azaz, hogy minden előnye kidomborodjék, minden hibája pedig lehetőleg lepleztessék. — E lócsiszár-fogások azonban igen gyakran egy szarvas-hibára vezetnek a franczia gazdánál, s ez a vásárra való hizlalás. Jelenleg a divat : termetes, minél szélesebb hintós lovakat igényel, mely igényeknek sok tenyésztő az által iparkodik csalárd módon megfelelni, hogy a kellő izomzattal nem biró lovaira egy-két hónappal a vásár előtt izom helyett zsírt rak. Ugy a gondatlanabb tenyésztő, ki csikait gyengébb táplálás vagy erőltetett munka által lesanyargatta, mint ama gazdák is, kik csikaiknál elegendő tömeget előállítani képesek nem voltak, Napoleon-, vőiös csőrit és sárga takácsmadár. Megannyian közös háztartásban élnek, azaz egy kalitban, roppant zsibongással, csicseregve épitve fészkeiket. Mint az igazgató úrtól tudom, с gyönyörű madárkák már költöttek is itt, s e tekintetben több sikert aratott állatkertünk, mint a hamburgi, hol e kis madarak tojásokat raktak ugyau, de soha sem költötték ki. A madárház kedves kis szárnyasaitól alig tudunk megválni ; de a vadászfül egyszerre réczehápogásra, ludgágogásra lesz figyelmes ; néhány lépést teszünk az eléggé terjedelmes tóhoz, hol a vizi szárnyasok különböző fajai úszkálnak és bukdácsolnak kedélyesen : igy a töbli közt : a kanadai vadlúd, amerikai lúd, örvös- és apáczalúd, a Karolina-récze, tadorna- és labrador-récze ; (ez utóbbit sikerült az igazgatóságnak meghonosítani, ugy hogy már ez idén költöttek is ;) itt szemlélhetek még a tengeri sirályok, pelikánok, a hattyúk közül a fekete, fehér és éneklő-hattyú, stb. egész kis vizi világot alkotva. Hát az mi lehet ott, a tó szélén, rácsozattal elrekesztve ? Nézzük meg. Egy szép amerikai alligátor hüsel ott, szépen kifejlődött fiatal szörnyeteg, jelenleg még csak a tizenhatodik nyarat élvezi. Innen a majomház felé vegyük sétánkat ; útközben azonban álljunk meg az ormányos medvék (nasua eocialis) kalitja előtt. Kedves szelid állatkák ezek s becsülettudók, amennyiben ha kérnek tőled valami harapnivalót, hátsó lábaikra ülnek s két első lábukat kéröleg terjesztik feléd, és ha megkönyörültél rajtok, gymnasztikai gyakorlataikkal — egy ágas-bogas fán — hálálják meg szívességedet. E kedélyes kis állatoknak hátat for.litva, pár lépés — а majomház. Mindjárt szélről, elkülönönözött kalitból, egy pár olajszin-pavián vicsorgatja ránk a fogát. Mogorva, mérges állatok ezek, melyekhez nem volna tanácsos benyújtani kezünket, hogy megsimogassuk, mert az arra nyomott csók, harapásnak is bátran beillenék. Ugy látszik, ezek a társaséletnek nem nagy barátjai, azért vannak elkülönözve. Szomszédosak ezekkel, — szintén külön kalitokban — a mandrillok és a kurtaf nkú és süveges makálcók. Ezeknek a szemükből is kevés nyájasság és emberségtudás látszik. (Vadságuknak és mordságuknak egyik föoka azonban az is lehet, hogy sokan, még a miveltebbeknek látszó körökből is — akadnak, kik pálezáikkal boszantják, mérgesitik szegényeket.) Bezzeg a nagy középső kerek sodiony-kalitban levő apró majom-csoport már több nyájasságot, kedélyességet fejt ki. Mint tisztes patriarche, a »páter familias« ül köztük a jól kihizott majom-főnök, büszke önelégültséggel tekintve ivadékaira, másod és harmad-unokáira, kik megannyian született tornázok, s a kúszás és ugrás művészetében mindannyian excelláluak. Ezek a közönség kedvenczei s kapnak is ám csemegét, nyalánkságot eleget. — Vannak ezek közt olyanok, kik a czivilizáczió nyomait minden lépten-nyomon elárulják; igy egy »Jancsi« nevü, mely a fölhívásra katonásan szalutól s csak aztán nyújtja ki kezét a csemegéért, melyet markodban jó eleve észrevett ; a diót, mogyorót, pedig nem a fogával, hanem tisztességes majom-ember módjára kővel tördeli föl, aczél-diótörő hiányában. Érdekes állat a sörényes és csuklyás majom. Utóbbi csupa szenvedély, s rokon- és ellenszenvét gyakran kimutatja. Konok és ravasz állat. Szeliden közeledik a rácshoz, s ha valakinek ő előtte »polizeiwidrig« arcza van, hirtelen lekapja fejéről a kalapot, s azt irgalmatlanúl megtépdesi, mig a felügyelő kiszabadíthatja körmei közül. Saját szememmel láttam, mikor egy asszonyságnak a legyezőjét s egy huszárnak a csákó-forgóját kapta igy be az álnok. Vau azonban egy öreg asszonyság, ki minden héten kétszer átjö O-Budáról, csak azért, hogy e majmot — melyhez különös előszeretettel viseltetik — meglátogassa. Ha e kis anyókát e majom már messziről megpillantja, azonnal ujjong örömében s a rácson benyújtott kezét csókolgatja, simogatja s alig talál kifejezést örömének. Persze eközben, ugy félszemmel, egyre a ridicule-re kacsintgat, mely rendesen süteményekkel van megterhelve — az ő számára. Szép kis állat, a mellette levő kalitban, a madagaskári maki, mely igen szelid és valóságos kéjérzet fogja el, ha tarkóját megvakargatad ; szemközt vele két szenegáli rőt majom is látható. Ugyanitt van üveglakásában az óriáskígyó, nyárközépen is pokróezba göngyölgetve, miután kissé finnyás a mi éghajlatunk iránt. Innen egy várromszerü épülethez megyünk, hol a földszinten a sakálok, farkasok és hiénák lakoznak, mig fent a vadmacska, róka, vércse, csu..vik, láng-bagoly és erdei suholy tanyázik. Van ott egy pár holló is, az egyik »tudományos« madár, mert beszélni is tud kissé s ha közeledel felé, tisztes öreg ember hangján kiált rád: »Hanzi 1« (Vége következik.)