Vadász- és Versenylap 23. évfolyam, 1879

1879-07-03 / 27. szám

** Budapest, 1879. Julius 3. XXIII. évfolyam. 27. sz. Lapunk t. olvasóihoz ! Figyelmeztetjük azon tiszt, előfizetőinket, kiknek előfizetése e hóban lejár, — szíveskedjenek azt mielőbb megújítani, hogy a lap szétküldését a jövő évnegyedben fennakadás nélkül eszközölhessük. — Lapunk ára negyedévre 3 frt, félévre 6 frt. Az előfizetések a kiadóhivatalhoz, — Budapest, Athenaeum-épület, barátok-tere 7. sz. — intézendök. Tisztelettel Budapest, junius 10. A »Vadász és Versenylap« kiadóhivatala. Országos Cêtoci^észtés» A lovaglás és annak befolyása a lótenyésztésre. Minden elfogulatlan tenyésztő be fogja ismerni, hogy a lovaglás tudománya e's művészete nagy befolyást gyakorol a ló-tenyésztésre. Mindazok a népek, melyek lótenyésztéssel foglalkoztak, vagy még jelenben is foglalkoznak, kultiválták a lovaglást is, s oly lovakat tenyésztettek vagy tenyésztenek, a melyek az ő szükségleteiknek megfelelnek. Igy Anglia a verseny- és vadászlovakat tenyésztette ; Német-, Olasz- e's Spanyolország az iskolalovakat, Arábia a kitartó nélkülözéseket elviselő harczi paripákat, s a magyarok is, kik egykor a contineDs leghíresebb lovasai voltak, saját fajlovaikat tenyészték. A magyar huszár a iovaskatona eszménye volt ; valamennyi európai átvette e fegyvernemet, szervezökül magyarországiakat véve igénybe. Különösen Nagy Frigyes volt az, a ki lovasainál ama lovaglást óhajtotta meghonosítani, mely akkoriban Magyarországban megöröködött, s a magyar huszársághoz hasonló lovasságot teremtett. A hires Ziethen-huszárok tanitói is magyarok voltak. Hogy tehát megvan a jó anyag a jó istállómesterekhez, lovaglásttanitókhoz, lovarokhoz és ménesmesterekhez a mi népünkben, bizonyítják ezt a mult és jelenkor példái ; és mégis sajnálva tapasztaljuk, hogy a mi istálló- és ménes-mestereink s lovaglástanitóink legnagyobb része külföldi. Honnan van ez ? Onnan, hogy jelenleg nálunk a jó iskolalovaglÓDak hiányzik az alkalma : művészetét érvényre emelni, és e miatt aztán hazánk gyermekei nem igen adják a fejőket a kenyérkereset ez ágára. Mai napság az iskolalovaglás nem képezi többé nemeseink nevelésének kiegészítő részét, a gymnasztika körébe osztatván az : a tornászat, korcsolyázás, távgyaloglás kategóriájába, s némely orvosok a hypochondria és májbaj ellen rendelik elvétve. Semmiféle szakban nem mutatkozik a féltudásnak, mükedvelésnek, középszerűségnek, müvészetnegédelésnek oly lendülete, mint a lovagláséban ; egyének, kik soha sem léptek ki falujokból, soha lovaglópályán nem lovagoltak, soha egyetlen paripa-istállót nem láttak, kapnak lovat tanitás végett, ménes- és lovászmesterekké lesznek. Azelőtt ellenben gyakorlott lovasokkal volt ügyünk, kik ha alkalmazást nyertek, már tudtuk, hogy oly egyének, kik a lovaglást magán a pályán tanulták meg, alapos tudásra törekedve, amaz alapelvből iudulván ki, hogy a lovaglás és a lovaknak kocsizásra vagy lovaglásra betanítása oly tudomány, melyet tanulni és megtanulni kell, s hogy : a tapasztalás az a nagy mester, mely e tudományt támogatja. TagadhatlaD, hogy kevés tudomány és művészet háládatlanabb, mint a lovaglás művészete. Gyakran elégséges egyegy rokonsági ajánlás, családi connexió, érdekházasság — valamely ménesmesteri állomás elnyerésére, vagy a lóidomitó hírnevének elérésére ; úgyszintén elégséges valamely kedvencz lónak esetleges megsántulása, valamely lovászfiú roszakarata arra, hogy az illető az uraságnak a bizalmát elveszítse. Igaz, hogy ott, ahol a tulajdonoe szakember, ilyesmi nem fordulhat elő ; azonban mégis vannak példák, hogy hasonló esetek a szakemberek hátrányára kizsákmányoltatnak. Ezek lehetnek az okok, miért nem nagy ama hazánkfiainak a száma, a kik a lovaglás művészetét kenyérkeresetül választják s e foglalkozást inkább külföldieknek engedik át. Vau számos dal-, torna-, korcsolya-, vadászegyletünk ; de csupán egy lovagló-egyletünk, s az egész országban két-három födött lovaglóiskola, holott nagyon előnyös lenne a lótenyésztés érdekében ilyeneket felállítani, (mint Németországban, hol városi lovaglópályák vannak.) Hányan vannak nagyobb városokban nálunk olyanok, kik örömest tartanának lovakat, ha »établissement «-ok volnának, a hol lovaikat télen át, vagy rosz időben meglovagolhatnák, s hová gondozásra, tartásra beadhatnák. Ha a lótartás kevesebb bajjal és költséggel járva, megkönnyittetnék, akkor ugy a lovaglás iránt való előszeretet, mint a tenyésztéshez való hajlam, nagyobb mérvben lenne fölébresztve. Ep ugy, mint télen a jégen, vagy a tornacsarnokban : összegyűlnének a lovagló-egylet tagjai is rosz időben a lovagló-pályán s carousseleket, »jeu de barre«-t s egyéb lovas-ünnepélyeket és játékokat rendezhetnének. Ez által a közönségnek is uj és élvezetes szórakozást lehetue szerezni. A csónak-egyleteknek megvannak az ő regattáik, a torna-egyleteknek dijtornászataik, a dalegyleteknek dalárünnepeik — s ép igy rendezhetnének a lovagló-egyletek dijlovaglást. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP EGYSZERSMIND AZ ORSZÁGOS LÓTENYÉSZTÉS LAPJA.  PESTI ES VIDÉKI LOVAB-EGYLETEK S AZ ÖSSZES MEGYEI LÓTENYÉSZ-BIZOTTMÁNYOK HIVATALOS KÖZLÖNYE. £ I ő fi z e t e Egész évre . . . . 12 rt Félévre 6 » „Vadász- és Verseny-lapkiadóhivatalához PESTEN, Barátok-tere Athenaeum épület intézendő, Szerkesztőségi iroda : Pesten Nemz. Casino II. em. hatvani-u Ide küldendők kéziratok. Megjelenik a lap jnden csütörtökön