Vadász- és Versenylap 23. évfolyam, 1879
1879-07-03 / 27. szám
226 VADASZ- ÉS VERSENY-LAP. •J UNI US 19. 187 9. igényli : a szüntelen való viszályok, rablókalnndok és háborúzások. E népek folytonos összeköttetésben vannak a lovakkal ; kis koruktól fogva már ezekkel növekednek fel, úgyhogy a lovak iránt való szeretet úgyszólván vérükbe megy át s igy magyarázható meg az a rendkívüli vonzalom, mely a lovas és ló közt oly gyakran észlelhető. A nomád népek lovaglásának jellemzéseül a magyar nyelv a legkifejezésteljesebb e szóval : nyargalni. 2. A sport-lovaglás jelleme : bátor, föltétlen bizalom, az állat erejének legfelsőbb hatványára fejlesztése, — léhlzésnek és erőnek a döntö pillanatokra való meggazdálkodása, de aztán azoknak a legkevesebb kimélet nélkül való kizsákmányolása ; ülve maradás a legveszélyesebb ugrásoknál ; határozott neki-lovaglás az akadályoknál, ellenben a leggondosabb ápolás a használat előtt és után, s a rendszeres táplálás egyensúlyba hozása a napi munkával. 3. Az iskola- és tábori lovaglás sajátsága : a nyers anyagnak rendszeresen, fokozatosan s lehetségig való kiképzése. Mint átalában minden finomítás Francziaországból származik, ugy a lovaglásé is onnan eredt, noha a régibb időkben is voltak lovagló mesterek, mint például: Claudius Corte de Pavia 1573, Fredericus Grisone*) 1620-dik év táján, Anteino de Pluvinel 1623, (XIII. Lajos istállómestere s a pilárok föltalálója), Löhneisen György, Jean Baptist Beynatel, 1625. Az egész rendszer összeállításának s Írásban megörökítésének érdeme, a de la Broué Salamoné, ki IV. Henrik udvarában a »veritable parfait Maréchal« czimét vivta magának ki. Amaz olvasóink kedveért, kik az iskolalovaglás iráDt érdeklődnek, fölemiitjük még mint szakirókat: Batista Salibertit 1650., Conrad Weybold-t 1701., báró Eisenburgot 1746., de la Gueriniére-t 1751., v. Sind-et 1770., du Paty de Clam-ot 1777., (a bordeaui akadémia tagja), J. G. Prizelius-t 17 78., Hünersdorfot 1880. Bármily szembetűnő legyen is az iskolalovaglás haszna, még sem lehet, minden előszeretet mellett sem állítani, hogy abban rejlik a lovaglás alapforrása s hogy minden titoknak a kulcsa abban * Itt alkalmasint egy kis tévedés vagy tollhiba lehet, a mennyiben mi ugy tudjuk, hogy Grisone szereplése 1580 tájára, tehát 40 évvel előbbre esik. Szerk. keresendő ; és noha a mi legjobb urlovaraink, — kik a vad üldözésénél semmiféle akadálytól nem riadnak viszsza, — első kiképeztetésüket a lovagló pályán nyerték : mindazonáltal is be kell vallanunk, bogy a lovaglás határa jóval nagyobb és terjedelmesebb, semmint azt egyedül a lovaglóiskolában megtanulhatnók. A lovagló-iskolában szerzett tanulmányt át kell vinni a fiatal embernek az életbe, tapasztalatokkal gazdagítva s kiszélesítve azt, és ha előre akar haladni a lovaglás művészetében, egy-egy lebukással s kék folttal is meg kell azt pecsételnie. Gyakran igazságtalanok vagyunk a vállalkozó bátor lovas iránt, s a látszólagos vakmerőség sikerét többnyire a szerencsének tulajdonítjuk és ilyenkor azt mondjuk: »N. N. merész lovas«, azt hivén, hogy e merészség nem állhat kapcsolatban lovaglási művészetével. Különbséget kell tennünk olyanok közt, kik avatlanságból teszik ki magukat a veszélynek, és azok közt, akik művészetükben való bizodalmuk, tiszta átnézetük és erkölcsi tulajdonaik következtében néznek szembe a veszedelemmel. Fiatal, kezdő sportsman-nek nagyon jól áll, ha — önmagában s jeles lovában bizva — olykor valamely rendkívülire szánja el magát. Avatott ezaktérfinál ez már kevésbbé méltányolható, mivel a lovaglás művészetének terén veszélyek minden nap előfordulhatnak s annálfogva nem kell azokat keresnie. Yáratlanúl is elég oly eset mutatkozik, a midőn művészetét ée lélekjelenlétét érvényre kel juttatnia. E rövid kitérés után legyen szabad amaz alapelvünkre visszatérni, hogy a lovaglás a legnagyobb befolyással van a ló-tenyésztésre — s rövid értekezésünket ama hasonlattal rekesztjük be, mely szerint ép ugy, mint a kovácsnak a vasat, az asztalosnak a fát, a tímárnak a bőrt, mint mesterségükhöz szolgáló nyers anyagokat ismerniök kell, ép ugy kell ismernie a tenyésztőnek a tenyészanyagot, s lovaglás nélkül ez soha sem érhető el teljes tökéletesen, mirenézve elég bizonyságul szolgálhatnának ama gyakori tévedések, melyekbe oly lóvásárlók esnek, kik hires lóismerők, de nem lovasok. E szempontból mi a lovaglást, mint a ló tenyésztés kitűnő eszközét ajánljuk ; mert a lovaglás művészete három lényeges pontot foglal magába : 1, a ló megismerését, 2, annak betanítását és 3, jó állapotban való fentartását. В ... f y Fr. Igaz, hogy a parforce-vadászatok és lóversenyek a lótartókra nézve ugyanazok, mint a fentebb emiitett ünnepélyességek az elébb nevezett egyleteknél ; de minthogy a mulatságok mind e neme kitűnő anyagot és eszközöket igényel, melyek nem mindenkinek adatnak, csak kevesen vehetnek benne részt; mig ellenben oly mulatságokban, melyeket a lovagló-egyletek nyújthatnak, a kevésbbé jómódúak résztvevése is lehetővé tétetik. Amaz előnyök, melyek a lovaglásnak népszerűsítése által a lótenyésztésre hárulnak, annyira világosak, hogy azokat tüzetesen fejtegetnünk felesleges. Angliában és Arábiában a lótenyésztés soha sem éri vala el a tökély fokát, ha a lovaglás iránti érzék a népben a legnagyobb mérvben nem uralkodik. A budapesti nemzeti lovardában minden télen rendezhetne a társaság néhány carrousselt a lótenyésztés emelésére, úgyszintén vásárok alkalmával a mezei gazdák számára lóversenyeket, melyek által a kevésbbé vagyonos emberekben is fölébreszthető lenne a lovaglási hajlam a lótenyésztés előnyére. Ennélfogva ismételjük amaz állításunkat, hogy a lovaglás a legnagyobb befolyással van a ló tenyésztésre. Báró Wesselényi Miklós, — a leghíresebb lótenyésztők egyike — azt állitotta, hogy : mindig a legjobb lovas tenyészti — kedvező viszonyok közt — a legjobb lovakat, mert csak neki lehet biztos ítélötehetsége a lovak jósága felöl s csakis ö választhatja ki leghelyesebben a tenyészállatokat, s vájjon legjobb tenyésztőink, átaláu véve, nem egyszersmind kiváló lovasok is ? Tekintsük meg közelebbről a lovaglás különböző nemeit. En azt hiszem, a lovaglásnak háromféle módja állapitható meg, és pedig : 1. A nomád nép lovaglásmódja. 2. A sportvilág lovaglásmódja, melyhez számítom a táv-és vadászlovaglást és a versenyló vaglást. 3. Az iskola- és tábori lovaglás. A nomád lovasság jelleme a lovon ülés szokásán alapszik ; a természet, szükségszerűség nyújt neki segélyt lovának kezelésénél; minden rendszer nélkül tanitja be azt s egy rosz zablával, kötőfékkel mindazt végzi vele, a mit mi sok fáradsággal a pálya négy fala között eszközlünk. Efféle népeknél minden, a ló iránt való szeretetnek a kifolyása; a vallás kötelességévé teszi ezt ; másrészt pedig az izgatott, nyugtalan élet is __ ff á iá ® 3 a . Utazás a Zambesi vízeséseihez. (Afrikai utazási és vadászati képek.) XIII. FEJEZET. Vándor képek a visszautazásból. (Folyt, és vége.) Julius 23-án este Cluley is megérkezett. A szétszórt karaván tehát ismét teljesen egyesítve lön. Mint elbeszélé: két napig nyomunkon haladt, de azután elveszté azt, és jóval délfelé hajló irányt követett, mindenütt bő és jó vizet találva. A kocsinyomokra is rá bukkant, de ekkor már a szekér helye másfél napi úttal hátrább állott, s ő kifogyván az élelemből, nem akart oda visszafordulni, mert — úgymond — ismerve jellememet, nálam a »várakozást a szekereknél« fel nem tehette. Igy a részére ott hagyott élelmi szerek sem jutottak kezéhez, s ezeket, — mint később Mayer Károlynak egy Gubolawayo-ból a Matebele földről hozzám intézett leveléből tudom — a makalakkák találták meg, kiknél azt még 1872 tavaszán is babonás félelemmel őrizve, Mayer sértetlenül látta. Cluley és kisérői a kiállott uton jr elcsigázva, meglehetős rosszul néztek ki. Ruházatuk és lábbeliik csupa rongy volt. Ám itt valódi téjjel és mézzel folyó Gosen földén érezve magukat, a kiállott nélkülözések csakhamar feledve lőnek. Julius 25-én búcsút vettem Babas vendégszerető telepétől, 8 már 27-én d. u: Umsuase, makkalakka falu mellett vertünk tanyát. Epen éji nyughelyünk berendezésével foglalkoztunk, midőn a tábor közepén egy Impallah antilope száguldott út, nyomban üldözve egy foltos hyéna által. Bokkis, kezében épen az elefánt-mordállyal., mellettem állt, s egy pompás lövéssel földre terité a hyénát, mely épen a tanya szélen bukott el. Esti 9kor pár kafferral oda mentem a hyenához, hogy — ha fogai épek, — fejét levágjam, mert minden eddigi példányaimon a metsző fogak egyike vagy másika le volt törve. Mielőtt a fenevadhoz nyúltam volna, egy bottal száját megböktem. Egy rángás és a felnyílt zöld szemek dühös világa elárulá, hogy a vad még él. Egyik emberem erre egy bunkóval neki állt a vadnak, в ugy elverte, hogy elégnek véltem hat hyena agyonverésére is, — s biztosnak vévén reggelre is a koponya megszerzését, aludni tértem. Hihetetlennek látszik, de reggelre a hyena eltűnt. Az óriási lövés, vérveszteség, az agyonbünkózás daczára — a fenevad elmenekült. — A kaffirok szentül megvoltak győződve, hogy ez nem hyena volt tehát, hanem >Tagate,<z boszorkány, azt pedig — szerintök — meg nem ölheti senki ! E környéken az állatkirálynak nyomát sem leltem, s éjjente nem haliám mély, s idegrázó mozgását. Annál több volt a hyena, melyek éjjente egész szemtelenséggel közeliték meg tanyánkat. Julius 29-én éjjel egy ily fenevad kecske-ólunkba tört, s mindnyájunk fájdalmára széttépte a szegény »Busi«1, e kedvencz kecskémet, mely annyi kalandos, hosszú utat tett meg velem a Zambesig és vissza. Az arczátlan támadó azonban még sem élvezhette zsákmányát, mert Induke — a zajra azonnal oda futván — egy hatalmas lándzsa szúrással főidre terité az orvrablót, s Busyt megmenté .... asztalunk számára. Augusztus 1-én ismét útra keltem. Karavánom ekkor a következőkből állt : Induke, Sililó, Ulmlói és 3 más makalokka, valamint Bokkis és Cluley. Állataink: 16 igás ökör, 2 ló, 4 struez, 2 eb, 32 kecske és 18 juh. Mielőbb átjutni óhajtván a víztelen tájon, forceiozott éjjeli meneteket tettem, ugy hogy 2-án a Tati folyamhoz, s 5-én már az Australiai bányászok telepéhez értem el. E vastürelmü kalandosok 11 munkással túrták a földet, már 40 lábnyi aknákat fúrva. A nyert kőzet gazdag arany ereket mutatott, s csak a zuzó gépek hiányzottak. Igy csak nagy kőmozsarakban törik szét a köveket, s egész termelésük ott jártomig csak 28 uncia aranyra rúgott. Néhányan közülök épen oda jártak Natalba, hogy megfelelő gépeket és szerszámokat szerezzenek be, melyeknek birtokában, azt hiszem a vállalat ki is fogja fizetni magát. A folyam mentén odébb haladva, egy Paterson Tamás nevü kereskedővel találkoztam, kinek karaván hajcsárjában kellemes meglepetésemre Philipps-re ismertem, a ki oly sokáig szolgált s csak Hühner barátommal tért vissza Potchefstromba. Tőle tudtam meg, hogy derék barátom május
