Vadász- és Versenylap 23. évfolyam, 1879

1879-01-16 / 3. szám

20 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. JANOÁR 16. 1879. -vétetnek igénybe. Az 1879-ik évi fedeztetési idényre nézve már m. évi november hó végével lejárt a bérlet iránti nyilatkozatok határideje, mely ideig összesen mintegy 80 mén vétetett ki bérbe. A megmaradt létszám, mintegy 1600 mén, körülbelül 560 fedeztetési állomás szervezésére engedélyeztetett, s ezek szétosztása az egyes mén telep-osztályoknál a tenyésztő közönség, illetőleg az egyes lótenyészbizottmányok és községek képviselőinek közbenjöttével a helyszinén megjelenő ministeri biztosok által fog eszközöltetni. Ez azon alkalom, hol minden tenyésztő a vidéke érdekében felmerülő kívánságokat lehetőleg érvényesítheti, ha akár mint lótenyészbizottsági tag, akár mint valamely község érdekeinek képviselője az illető ménteleposztálynál, hová megyéje tartozik, megjelen, s a mének kiválasztása iránti kívánságait a kiküldött miniszteri biztosnak előadja. Ennek feladata a felmerülő kívánságokat ugy egymással mint a közérdekkel lehetőleg olyformán összeegyeztetni, a mint azt az egyes vidékek tenyésztési viszonyai, s az esetleg már előbbi években szerzett jogos igények megkövetelik. — Igen természetes hogy a meglevő ménanyaggal minden kívánságnak eleget tenni nem lehet; mert például oly mént, mely a megelőző évben valamely községben megfelelően használtatott, s megtartása ott tovább is kivántatik, nem lehet az idén más állomásra osztani. Az ilyen mén 4 évig is megmarad ugyanazon állomáson, s akkor is csak azért cseréltetik ki, mert saját leányaira kerülne. — Miután azonban minden évben mintegy 160 —180 uj mén kerül, részint az állami ménesekből, részint vétel utján a méntelepekbe, s miután továbbá a régi mének kicserélésével is igen sok kivánságot lehet a hely szilién kölcsönösen teljesíteni: annálfogva a mének szétosztásának ez idei határnapjait alább közölve, figyelmeztetjük a lótenyészbizottmányok és egyes községek képviselőit, valamint az egyes tenyésztőket is, hogy ezen szétosztásnál kívánságaikat a lehetőségig érvényesítsék. A határnapok a következők : I. A Székesfehérvári méntelep területén : 1. Bajnán f. é. január 16-án Nyitra, Trencsén és Barsmegyék részére. 2. Bábolnán január 21-én Győr, Moson és Pozsony megyék részére. 3. Székesfejérváron január 25-én Fehér, Veszprém, Sopron, Vas, Zala, Komárom és- Esztergom megyék részére. 4. Ozorán január 28-án Somogy, Tolna és Baranya megyék részére. II. A nagykőrösi méntelep területén : 1. Baján f. évi február hó 6-án Bács-Bodrogh megye részére. 2. Verseczen f. i. február hó 10-én Temes és Torontál megyék részére. 3. Mezőhegyesen február hó 13-án Arad, Békés és Csanád megyék részére. 4. Nagykörösön február hó 17-én Pest, Heves Nógrád, Hont és Csongrád megyék részére. III. A debreczeni méntelep területén. 1. Eperjesen február hó 21-én Abauj, Gömör, Szepes, Sáros, Borsod, Torna, Zólyom, Turóez, Liptó és Árva megyék részére. 2. Turia-Remetén február hó 24-én Szathmár, Szabolcs, Zemplén, Ungh, Beregh, Ugocsa és Mármaros megyék részére. 3. Debreczenben február hó 27-én Bihar, Hajdú, Jász-Kun Szolnok és Hajdú megyék részére. sokra esik, és a rétekre csak másfél nap fordíttatott. Legerősebb erdei hajtás volt a sebesfoki, bol egy nap alatt 4 őz, 250 nyul, 153 fáczánkakas és 12 különféle lövetett; viszont az utolsó napon mintegy 2400 holdra terjedő és 3 óráig tartott pásztázás (Streif) után 688 darab nyul és 2 özbak lett kiterítve, — a bal sarki két puskás (gr. Zichy Pál és gr. Károlyi Tibor) 286 dbbal számolt be. A dobozi vadászat ezen eredménynyel a Morva és csehországi legjobb vadászatok mellett foglalhat helyet. Résztvettek gr. Zichy Pál és gr. Zichy Antal, Inkey Zsigmond, gróf "Wenckheim Frigyes és gr. Wenckheim Géza, gr. Károlyi Tibor, gr. Bolza József, gr. Dessewffy Aurél, Beretvás Endre, gr. Cziráky János és a házi ur. Az estéket jó kedv és a házi ur páratlan vendégszeretete fűszerezte. IV. A sepsiszentgyörgyi területen. 1. Deésen f. évi márczius hó 5-én Kolos, Szolnok-Doboka és Besztercze-Naszód megyékbe. 2. Sepsi-Szeut-Györgyön márczius hó 9-én Háromszék, Csík, Udvarhely és Brassó megyék részére, s végre 3. Homoródon márczius hó 11-é.n Hunyad, Fehér, Torda-Aranyos, Szeben, Fogaras, Kis- és Nagy Küküllő és Maros-Torda megyék részére. A Székesfejérvári és debreczeni méntelepek területén Kozma Ferencz miniszteri tanácsos, a nagykőrösi és erdélyi méntelep területén pedig Tanfi Gusztáv miniszteri titkár fogja a mének szétosztását eszközölni. A mének elosztásának eredményét a lehető leggyorsabban közölni fogjuk, még pedig ugy, hogy a minden egyes állomásra osztott lovak neveit, faját és fedeztetési diját, már a fedeztetési idény kezdetén tudhassák a vidéki tenyésztők. Ez uton teljes tájékozást kívánunk olvasóinknak nyújtani, mely czélból, ha lapunk tere szükuek mutatkoznék, külön mellékletet fogunk adni. Téli vadászatok. Gróf Wenckheim Rudolf dobozi vadászterületén e hó 7-től 11-ig lövetett összesen 2566 darab vad, és pedig 17 darab őzbak, 2270 nyul, 253 fáczánkakas, 2 fogoly és 24 darab különféle. Eme rendkivüli eredmény értékét emeli, hogy az öt nap közül három és fél nap erdei hajtáGróf Károlyi Ede derékegyházi uradalmában a szokásos évi hajtóvadászatok részben múlt hó 29, 30, 31-én tartattak, de akkor az idő kedvezőtlen fordultával félbeszakítva — f. hó 8, 9 és 11-én folytattattak. — A vadászat szinhelye m. hó 29-én s f. hó 11-én Mágocs, (gr. K. Alajos ö exja birtoka), — m. hó 30, 31, f. hó 8 és 9-ke pedig Derékegyház volt. — A vadászatban részt vettek : a vadászuron és fián gr. Lászlón kivül br. Vay Béla, Bossányi László, Thaisz Elek, Tiroch ezredorvos, Rónay Lajos és Béla urak azon kivül az urad. tiszti személyzet. Lövetett a kétizben tartott vadászat alkalmával összesen 1715 db és pedig: 1480 nyul és 235 darab fáczány. * * * Bedrótozott sertevad. Egy konda sertevad (16 db kan, emse és kocza) a mult héten (ugy Háromkirályok táján) lejött a Mátrából Károlyi Gyula gróf parádi erdejébe, hol egy kis résen az elkerített szarvas-kertbe tolakodtak. Alig vette észre ezt az ottani szemes erdész (Budinszky F.), midőn a góbékat hamarjában bedrótoztatta s táviratozott a vadász urnák, ki halogatás nélkül Parádra rándult gr. Károlyi Tibor és László, valamint gr. Zichy Béla társaságában. Megkezdődött a vadászat, s pár óra alatt az öregebb sertevad (9 db) mind lelövetett ; csak a koczák (7 db) tudott a drótkerítésen kibújni. A legerösb kan, mely feltörve is még 154 kilót nyomott, szintén erre akart menekülni a koczák után, s többször egész dühvel neki rontott a drótkerítésnek, de annak ruganyossága által nevetségesen visszalöketett, végre a vadász ur golyója ezt is a többihez teritc. * tökéletesen elegendő, föltéve, hogy a ló a munka kezdete előtt jól használható kondiczióban van. A lépésben járatás mindig bő mérvben szükséges. A versenytáv mindennap megügeteDdő, oly pályán, melyen a lábak nem szenvednek, még ha a kitűzött táv a 12—16 kilometert meghaladja is. Mi sem oly ártalmas, mint a lovakat kemény uton nyúzni, kifárasztani, a mennyiben ez káros hatású ugy a lábakra mint a csuklókra és a patákra, nagy hátránynyal levén a gyorsaság kifejlesztésénél. Pázsiton a lovak ritkán képesek ügetésben a legnagyobb gyorsaságot kifejteni. Gyeppálya tehát sem verseny-, sem idomitópályául nem alkalmas, kivéve a lépésben hajtásnál. Az ügetöket fövenypályán vagy puha dülőutakon kell idomítani. Ha a ló a szükségelt gazdag tápszer mellett, az előkészítésnél tulhevesnek mutatkozik, a minden idomitásnál használni szokott izzasztót kell nála alkalmazni. Ajánlható az is, ha az ügetőt galopp által hozzuk izzadásba, hogy igy kevesebb takarót kelljen alkalmaznunk, mert a takarók súlya csökkenti a gyorsaságot. Oly lovakat azonban, melyek gyorsabban ügetnek mint nyargalnak, természetesen nevetséges lenne lassúbb lépésben izzasztani. A versenyt előző tiz napon át a legnagyobb gyorsaságot kell követelnünk a lovaktól s lia nem idő ellen kell ügetni, hanem egy másik fogat ellenében, akkor a munkának naponkint más lovak társaságában kell történnie, hogy igy azok hozzászokjanak a versenytársakhoz, nehogy heveskedésük miatt galoppba vágjanak föl. Nagy távra terjedő versenynél kéthónapi előkészület szükséges; legalább négyórai lépés-gyakorlattal s 12 —16 kilometerro terjedő ügetéssel. Ily munka elégséges minden föladathoz s határozottan jobb, mint a lovak tuleröltetése. Igen nagy távolra menő versenyeknél a lovaknak nem szabad nagyon húsosaknak lenni ; minélfogva a legtöbb lónak néhányszori izzasztásra van szüksége. E munkánál azonban nagyon óvatosan kell eljárni, a mennyiben gyakori és erős izzasztás által túlságosan lefogyhat a ló, s akkor a helyett hogy erősbödnék, még inkább gyöngül. Egyébiránt az eljárás részletei a ló természete szerint alkalmazandók, épugy mint a versenypályára való idomitásnál ; annálfogva szigorúan megállapított szabályokról szó sem lehet. Az ügető versenynél szokásos jármüvek igen könnyük, úgyhogy gyakran 166 centiméternyi magas kerekei mellett is alig nyomnak többet ötven kilogrammnál. Áz amerikai kocsik, melyeken a kocsizó a lábaival részbea а ló mellett van, valamennyit felülmúlnak ugy ezélszerüség mind szilárdság tekintetében. A szerszámoknál a szügyelö a hámnak (Kummet) eléje teendő, mert amaz a váll-lapok szabad mozgását kevésbbé gátolja. * * * (A »La France Chevaline« folytán, mely e közleményeket szintén átfordította, Popofí ur, az ismeretes orosz tenyésztő és ügető-versenyzö, némely igazításokat tesz. Igy p. o. a hol (nálunk az idei 2-dik számú közleményben) arról van szó, miszerint az OrlofF-fajta egy berber méntől ered, melyet gr. Orloff Alexis egy török pasától nyert: azt mondja, hogy oz tökéletesen igaz, de a mént nem Smolenka-nak, hanem Niaeíanita-nak nevezték. Továbbá hogy az Oroszországban jelenleg traber-fajta lovak nevelésével foglalkozó mé nesek száma nem 1600, hanem hivatalos kimutatások szerint az Orloff vérből tenyésztő magánménesek száma 661.)