Vadász- és Versenylap 23. évfolyam, 1879

1879-01-16 / 3. szám

JANUÁR 16. 187 9. VADÁSZ- ÉS YERSEHY-LAP 21 Ivánka Oszkárnál vadászott egy 7 tagból álló társaság jan. 5 e's 6-ik napjain, — de az elsó' napi vadászatot a szakadó eső folytán abba kelle hagyniok s igy csakis a második napi sikerült, melyen 62 nyul és 1 róka lövetett. — A társaság innen Mikebudára ment s január 7-dikén Muzsik urak birtokain töltött egy vadász-napot, melyen 78 nyul ejtetett. Egy jelenvolt barátunk elbeszélése után idejegyezzük, hogy a nyulak igen erősek és némely körben oly nagy számmal voltak, hogy a hátultöltő-fegyver minden előnyei mellett is igen nagy számban menekülhettek lövés nélkül. * * * A Szilágyságból egy régi passionatus vadász, panaszos hangon tudatja velünk, a vadászati törvények teljes ignorálását ; — kiveszésnek indul minden vad, a törvény iránti tiszteletlenség s a közigazgatási tisztviselők és rendőri közegek hanyag felügyelete folytán. — Az egész év felemlitésre alig'méltó eredménynyel mult el : — az erdei szalonkából lőttek legtöbbet 31-et, fogoly egy két meddőt kivéve az egész vidékben nincs, nyul igen kevés ; ebben is s a gondozott vadászterületek özállományában mértéken felül pusztítnak a ragadozó madarak, kóbor kutyák és orvvadászok ; — ez utóbbiak ellen az illetékes hatóságoknál hiába keresni oltalmat. — Ily ázsiai állapotok mellett, irja szives tudósítónk, kénytelen felvenni a régi fonalat, s mint évekkel ezelőtt már lapunkban meg is kezdette, régibb, kitűnő vadászataiból elevenitend fel egy-egy érdekes képet. A »Cholce-borek« gyakorlati értékéről a vadászaton. A puskászat a » choke-bore«-ok feltalálásával nem sokat nyert, irja a »Szegedi leveleknek« lapunk olvasói által régen ismert t. irója ; ezt máisaját tapasztalásom után mondhatom, noha ismét magam is birok igen jó »choke-bore-ral. Maguk az aDgolok is belátták ezt, mert 20-as caliberü fegyvereket óhajtanak, a melyeknél a szükitett eső alkalmazása bizony nevetséges lenne. — A choke-bore azért nem nyújt sok előnyt, mert épen arra, a mire hivatva lenne, hogy nagyobb vadra hosszabb distantiakra jól vigye a nagyobb szemű göbecset, nem alkalmas. — Kis vadra pedig többnyire rövid távolságra lőnek, s e czélra a régi furatu csövek teljesen alkalmasok. Itt tehát a choke-bore nagyobb vastömege s ennélfogva nehézsége hátrányos. De hátrányos még a choke-borenak azon sajátsága is, hogy caliberük egész a szűkítésig akkora mint a töltényé. Ha teliát a cső berozsdásodik s rozsdafoltokat. vagy plane egyenletlenségeket (gödröcskéket) kap, a csőnek elrontása nélkül nem »frisehelhetö«, ha pedig reszelés által a foltok eltávolíttatnak, a caliber még tágabb lesz, s akkor elvész a frictio, s ezzel az erős lövés. Ha csak Pieper csövei nem segítenek e bajon, akkor a choke-borenak élete rövid lesz. A. A. A kárpáti hegység déli lejtőinek erdőségei, tekintettel a vadakra és vadászokra. (Folyt, és vége.) A tölgy legbujábban és legsűrűbben nő a tiszamenti lapályokon. A megyék déli részein ép oly túlnyomó mint az északiakban a bükk. Itt még csak azt jegyzem meg, hogy felső Magyarországban egész kerületek vannak, melyekben a tü'evelüfa legfölebb mint mesterségesen ültetett növény termeltetik. Ide tartoznak például a nagy-szőllösi, király-helmcezi, sztropkói és nagykaposi vidékek. .Más vidékekben csak rövid idő óta képezi az erdőállomány kiegészítő részét ; igy pl a nagy-bereznai kerületben, hol e század elején Pap-Vásárhelyi János akkori erdömester honositá meg azokat igen nagy fáradsággal. Egyébkint vannak régibb időkből mesterségesen ültetett tölgyerdők is, pl. Zemplén megyében a sztrainyai batáron s Dubroka és Gatály közt a kamonyai pusztán, hol 150—200 év előtti zsinórba ültetett tölgyekre akadni. A többi fanemek kisebb csoportokban elszórva fordulnak elő, s ily esetben bizonyos kíméletben részesülnek. A hársfa különösen nagy tiszteletben részesül, főként a szlávok és németeknél. Egy ily nagyrabecsült hársfa állítólag a hires trencsényi Csák Máté dynasta leánya által ültettetett volna a 14-dik században, közvetlen a Sáros megyei Nyárs-Ardó falu egyháza mellett ; egy másik, nem kevésbbé nagyra becsült hárs a szepességi Rissdorfbau, a Fábri-féle ház mellett állott, mely azonban 1827-ben egy Mária oszlopnak kényszerült helyet adni. Fájából az ottani kath. templom főoltárát diszitö gyertyatartókat faragták, s ez e fának mintegy vallásos tiszteletére mutat, mi alighanem a kereszténység előtti korszakból átszármazott babona. A ruthenek hagyományos előszeretetből templomaik és oltáraik építéséhez mai nap is hársfát használnak. Történeti hírnévre vergődött I. Rákóczy Ferencz alatt a sárosmegyei Zborói kastély előtt közvetlen álló száz hársfa, melyek árnyékában gyűléseket szokott volt tartani, s honnan rendeleteit is szokta keltezni (Sign. Zboroviae sub centum tiliis). Hol a hársfa nagy mennyiségbeu fordul elő, a sikhéj tolvajok igen pusztitják, melyekhez némely kötélgyártót is számithatni, kik héjából kötelet vernek. Nem bocsájtkozván tovább a növényrajzba, mielőtt a vadászatokról szólanék, megemlítem némileg a birtokviszonyokat. A Kárpátok déli lejtőin a jóval legnagyobb földbirtokos az állam. Csak a marmarosi államerdőségek 392,115 holdra becsültetnek, s ezenkívül még 223,508 hold erdőségnek közbirtokosa; az unghvári uradalomban 164,100 hold erdőség van. A hradeki és lykavai kameralis erdőségek 100,000 holdat, a sárosi országos erdőségek 15,997 holdat tesznek sat. A második legnagyobb erdőtulajdonos Schönborn Erwin gróf, mint Munkács és Szt.-Miklós birtokok ura 180,216 hold 1469Д öllel. Továbbá a Koburg Gothai és An halt Dessaui herczegek (az első Murány és Káposztafalu — az utóbbi Sáros megyében a hertneki uradalmak birtokosa), ugy a Barkóczy, Andrássy, Teleky és Csáky grófok, a Palochay-féle hagyatéki tömeg, az árvái compossessoratus, a Rima-Murányvölgyi vasgyár társaság, végre Kassa, Késmárk és Dobsina városok. A magyar-német erdö-ipar-egylet, Marmaros-m. északkeleti részén, szintén 42'000 catb. hold erdőséget bir. Ujabb időben sok külföldi, különösen német tőke fek tettetett a felső-magyarországi erdőségekbe, s több vevő nagy károkat szenvedett. Eltekintve a feljebb említett két herczegtöl, nemcsak több né met főúri családok tagjai, mint gróf Hardenberg Oskár Hannoverből, gróf Scher-Thosz és báró Warmbrunn Poroszországból, báró Utz Fülöp szászországi Schönbergből, báró Redjwitz Bajorországból, stb. hanem még a pénzaristokratia köréből is a Bethmann bankárok Frankfurtból, Heinzelmann Augsburgból, Homberg Bécsből nem állhatván ellen a kísértésnek, ily birtokvásárlásokba bocsájtkoztak. Természetes, minden módot felhasználnak, bogy a drága erdőségekbe fektetett pénzüknek legalább némileg a kamatját hozzák be. Neki esnek tehát a fáknak szekerczék, fűrészek és baltákkal s ütik verikvágják, hogy csak ugy zeng belé az erdő. Zsindelyeket faragnak, talpakat ácsolnak vágnak, kalapálnak, hogy a szegény vadásznak szédül a feje, s kétségbeesetten összecsapja kezét, a nemes foglalkozását ily pogány módon zavaró zaj miatt. Ha az erdőségek ily módoni kiaknázásában egyik s másik pénz hiány miatt hajótörést nem szenvedne, a felső-magyarországi erdőségek már régoda vesztek, s a vadak az északi lejtőkre menekültek volna. Anélkül is már sokkal gyakrabban vált át ez irányban mint régente. E bajok mellett csak az esik jól, hogy gyakrabban találkozhatni szorgalmas németekkel, kik famunkák által keresik e vadonokban kenyerüket. Igy Bereghmegyében Zsdeniován (gr. Schönborn-féle munkácsi uradalom) van egy, bizonyos. Kartner János datschitzi születésű némettől 1831-ben, —• és Zbunban egy pár évvel előbb bizonyos Hellebrand József által épitett fürészmalom. Egy Greenfield nevezetű angol szédelgő által Oszán a 40 évek elején berendezett 12 fürészü nagyszerű fürészmalom összedűlt, midőn mozgásba hozatott. A mennyiben tehát az adott viszonyok közt egyáltalán felébredhet a vadászkedv, az, a nagyszámú ritka vadak, s az őserdőnek minden egyformasága melletti tagadhatlan érdekessége által még fokoztatik is. És őserdőkben itt valósággal nincs hiány. A körösmezei erdöhivatal kerületében csupán a fenyő állományban van 11,192 hold őserdő. Az unghvármegyei liekoveczi 5000 hold területi állami erdőségben a fenyők rendszerint lO-öl magasak s 36—38 hüvelyk átmérőjűek, sőt van számos 22 öl magas is. A stusiczai völgyben gyakran akadni fenyőkre melyek alja 5 láb átmérőjű, s 80 láb magas bükkökre. Ily kolossusok árnyékában vadásznak medvék, hiúzok, vadmacskák és rókákra. E vidék legpassionatusabb vadászai közé számithatók: gróf Sztáray Tódor Hanajnán, (ki többi közt 1858 évben egy maga cserkészve, egy 5 mázsa nehéz medvét lőtt.) Gróf Sztáray Ferdinánd Tarnón, gróf Sztáray Victor Sztárán, gróf Csáky Károly Szinnán, gróf Vandernath Vilmos Homonnán, s több ott lakó főurak. Érdekes medve - vadászatokat tart évenként Felső-Remetén gróf Sztáray Viktor. Egy másik vadásztalálkozó van ugyan e megyében Kosztrinán, a Galicziába vezető ország-ut mellett. Itt öszszel többször találkoznak a már emiitett vadásztársak s más résztvevők, éjszaki és nyugati irányban vadászandók. A szomszéd Zemplénmegyében Ublyán és Kostokán birtokló Lobkovicz Lajos berezeg is rendez néha vadászatokat, melyekre 1860-ban Csehországból egy Windischgrätz herczeg is lerándult. Ugyanez áll a Homonnán levő Vandernath és Csáky grófokra nézve is. Velejtén előbbeni években gyakran tartottak hajtóvadászatokat, melyeken gr. Klobusiczky János, gr. Pécbv Manó, Szilárd és Adám, gr. Kornis Miklós, gr. Andrássy Mauó és Aladár, gr. Károlyi Ede, gr. Forgách Kálmán, gr. kelemesi Péchy Ignácz, továbbá br. Vay Alajos s br. Sennyei Lajos részt vettek. Hogy most is vadásznak-e nem tudom. *) Sárosmegyében, mióta Pulszky Imre meghalt, a fennebb emiitett Péchy Ignácz a legserényebb vadász a szó nemesebb értelmében. A Szepességben egyesj városok, polgárok és társulatok szenvedélyes vadászok. A nagy hegyek közt azonban csak a parasztok vadásznak. Egyáltalán a hegyi lakók igen sok, még pedig tisztultabb érzékkel viseltetnek a vadászat iránt, mely azonban gyakran összeütközésbe jő a tulajdonjog elméletével. Néha ez valóságos kórsággá fajul. Igy egy szemtanú meséié nekem, hogy egy Perepszdiak Basil nevü ruthen erdőkerülő 1850-ben vadorzás végett a felügyelő udvarán lebuzatván, egyszerre a dereshez támasztott puskájához kap, s egy előtte elrepülő vadludat a deresről lelőtt. Ennél aztán aligha mondhatta a criminalista, hogy a büntetés visszariasztólag hat. Az előbbinek egyik pajtása, Szuszla János hires medvevadász volt, ki a medvekölyköket is jól tudta barlangjokból kivenni. Marmarosban Végh Jóska megyei hajdú Ökörmezőn volt hires; az 185 7/8-diki télben egymaga 8 medvét ejtett volna el. **) Az előtt, mig az állam lödijjakat fizetett, jobban tudható volt, mily sok ragadozó állat ejtetett el ; bár akkor is csak az erdőkerülők és oly parasztpuskások vallották be és akkor, ha magánúton többet nem kaptak a farkas vagy medve bőrért. Mégis 1858 nov. 1 -tői 1859 april 30-ig (tehát fél év lefolyása alatt) a kassai kormányzási kerületben 132 far*) Részben még roost is, a mint öregség és a mindent absorbeáló politikai szereplés engedi. Szerk. **) Az ökörmezői határban most egy Fedor v. Fodor Béla nevü erdőkerülőt (érdemjeles, kiszolgált katona) ismerünk, ki szarvas és medve után csapáz. E sorok irója maga is volt vele az idei nyáron (1878.) az ökörmezői erdőkben. Szerk.