Vadász- és Versenylap 23. évfolyam, 1879

1879-06-19 / 25. szám

JUNIUS 19. 18 79. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 211 VADÁSZAT ÉS LÖVÉSZET« Olvasóink figyelmébe! Felkérjük a vadaskertek és fáczányosok tulajdonosait, nemkülönben a hazai erdészeket és lapunk olvasóit, hogy a kis-vad, főképen pedig a fáczányok és mezei foglyok ez évi tenyészetéről s az idei kilátásokról, — ugy szintén a megindult özbak-cserlcészetekröl, hacsak egy levelezési lapon is, legyenek szívesek bennünket tudósitani. Tisztelettel A szerkesztőség. Apró-vad tenyészetünk állása. Nem lehet kielégítőnek mondani azt az állapotot, mely az apró vad ez idei tenyészeten országszerte tapasztalható. De nem is csoda ! — A tél ugyan elmúlt a nélkül, hogy jelentékenyebb káros befolyását feljegyezhettük volna, azonban a tavasz, mindent éltető melegével soká késett; alig volt egy-két tiszta, vevőfényes napunk, — e helyett az ég csatornái oly bőségcsen hullatták áldásukat, hogy az áldás, — mint tudjuk — nem egy vidékén hazánknak, átokká is vált. — Eltekintve attól, hogy e vizes állapotok, szárnyas vadjaink költési időszakában, érezhető nyomokat hagytak : a nyulak első s második fiadzásait valószínűleg tönkre is tették, s igy az árviz okozta kiszámíthatatlan károk között, nem jelentéktelen az sem, a mi tisztán vadászati tekintetben tárul elénk. Fájdalom, hogy a kis-vad jelentékenyebb része éppen a lapályokat, völgyeket lakja, melyek a fölösleges vizek mintegy természetes csatornáit képezvén, a romboló elemnek szinte útjába estek. Ezeket tudva, nein fog bennünket meglepni, ha t. vadászati-tudósítóink közleményeiben, az itt elmondottak részletezéseit olvasandjuk. Gács, junius 15. 1879. Igen tisztelt Szerkesztő ur ! — Becses lapja 24-dik számában, a kis-vad ez idei tenyészetének érdekében hozzánk intézett felhívására, annál inkább sietek válaszolni, mert már rövid idő múlva, egészségi szempontból külhoni fürdőbe utazom ; — de érdekesb s biztosabb tudósításaink csakis aug. 15-dike után lévén beszerezhetők, ezúttal csakis sperativ szempontból lehet szóllanom. Az igen hosszas és szigorú telet, országszerte tapasztalt folytonos esőzések sőt áradások követték, mely viszonyok, a nyul és fogolyra, sőt a megérkezett kedves vándorokra a. fürjekre is kártékony, sőt majdnem semmitö hatást gyakoíoltak; — itt a vidéken, főleg márcziusban alig láttunk süldőt, jóllehet tenyész-állománybau épen nem volt hiány, hanem azóta azt tapasztaltuk, hogy nyul szépen mutatkozik ; adja isten, hogy ne csalódjunk ! A mi a fogoly-állományt illeti, már a mult 78-ki vadász-idény a lehető legroszabb volt-; de az itt-ott szórványosan tudott falkákat nem bántottuk, s igy ezen vad-fajból is tűrhető tenyészállománynyal bírtunk ; — s jóllehet etettük ezeket, szórókra szoktattuk, minden duvadat erélyesen üldöztünk tűzzel, méreggel, csapdákkal : a szegény párák, az itt hetekig észlelt 3 lábnyi hó miatt nem kaparhattak, falkákban járták a csűröket és ekként embernek, kutyának, macskának a falukban, — róka, menyét és héjáknak a pusztákon estek áldozatul; s miután hiteles adatok folytán roppantnak láttuk a különben is csekély állományban a fogyatkozást: 100 drb tojást rendeltünk, melyek Exinger bécsi udv. vadárus utján meg is érkeztek, de még kiköltve nincsenek ; a szabadban maradt csekély párról, alig van a vadásztérség nagy kiterjedtségénél fogva megközelitőtudósitásuok. Fáezánjaink sokat Ígérnek, 90 tyúk telelt a fő-tenyészdében ; ezekből a kisebb fáczánosba csak 10 drbot helyeztünk el, miután itt 16 tyúk szabadon, vadon telelt, — 80 pedig a nagyobb csenderesben lett kibocsátva ; a vadtenyésztés eddig tudott eredménye 5 fészekalj, mely kerekszámban 50 élő csibére tehető, — a szelíd tenyésztésben pedig felszedett a fáczánkert véde 160 tojást, melyek mint láttam 6 tyúk és 3 pulyka alá helyezvék, de még ki nem költettek ; — a kertben, a mennyire tudatott, volt 28 fészek; ezekből miután a fentebbi szám elszedetett, s a megmaradottat egy vadmacska pusztítja : csakis talán 10 fészekalj kelt ki, ezek növendékei körülbelül 50-re tehetők. — Határozottan mondhatom azonban, hogy sokkal több lesz mindkét fáczánosban, csak az a kérdés, hogy azután mennyit képesek a tyúkok felnevelni és mi kerül majd puskavégre. Sok évi tapasztalataim után s a jelen viszonyokból Ítélve, az idei fáczán-tenyésztést igen szerenesésnek nézem. Fő- és dám-vadunk nagyban szaporodik, díszlik. — Az özbakokat itten a személyzet lövi folyvást. — Vadsertés ismét ront, bont ültetést, kapált növényt, — ezen vad itten lassanként valódi csapásnak növi ki magát. De most még valamit, — eleve bocsánatot hosszadalmasságomért. — Én most esak röviden térek el tudósitásom főfeladatától, és még egy-két számát a V. és V. lapnak elvárom, talán valaki reflectál az »Ellenőr« f. é. junius 6-iki 276. számában közölt a »Vadfogyatkozás okait« igen tüzetesen felkarolt czikkre, melyre nézve jóllehet sok szempontból pártolom és magamévá teszem azt, ezúttal csak azt nyilvánitanám, hogy a czikket oly valaki irta, kinek tollát be szívesen birnám, de ki nem vadász;*) — és ha senki sem találkoznék, ki e czikk felett elmélkedni sőt irai nem restell, annak idején én leszek bátor némileg róla emlékezni és az igen tisztelt vadásztársakat egyre-másra figyelmeztetni; — s ezekután, midőn annak nagyban örvendenék, hogy a Királyhágón tul is él egy öregvadász (V. és V. lap 19. szám) vadász üdvvel maradtam a viszontlátásig az egy öreg vadász. * * * Tiszt. Szerk. ur ! A monostor-szigeti fáezánkertben 150 drb fáczán, költésre szabadon bocsájtatott. — A további fáezánköltés, fogoly és nyulszaporulat mindeddig igen roszul mutatkozik, miután a bekövetkezett sok zápor-eső miatt, sok fészek elveszett ; fürj azonban igen sok van. Monostor 18 79. junius 16. Schauschek. * * * Farkasok Szeged mellett. Horgosról irják a »Szegedi Híradónak, hogy Kárász Imre birtokán régebb idő óta farkasok garázdálkodunk s a legnépesebb pusztákon megjelenve, az uradalmi bérlő juhnyájaiból már több darabot fölfaltak. Ennek folytán az uradalmi bérlő és a főerdész folyó hó 12-én kora reggel hajtóvadászatot rendeztek ellenök,a melynek eredménye egy hatalmas nőstény farkas elejtése lett. A farkast a vadászok s а hajtó nép — 50 puskás és vasvillás — nagy diadallal vitték be Horgosra, a hol közszemlére tették ki. — A vadászatot magnum áldomás követte, a mi л falu népébe nagy kedvet öntött egy ujabb farkasvadászatra. * * * Az ungvári kincst. erdőségekben, noha két fajd-nem honos, már évek óta nem tartanak reájuk vadászatokat; — ujabban itt a vadászatijogot 10 évre haszonbérbe adták. * * . * Egy nagyszerű meglepetés. Fáy Gusztáv Gömörmegyei főispán nyustyai nagy erdőségeiben — mint nekünk Gömörböl irják — a közelebbi siket-fajd vadászatok alkalmából, egy nem mindennapi jelenet adta elő magát. A főispán fia Gyula, — egy passionatus és kitűnő vadá-z, — ugyanis, midőn egy siket-fajd-kaknst épen beugrott volna, egyszerre egy másik nagy kakas kisátorozik eleibe az elhagyott erdei uton, melyet F. Gy. rögtön lepuffant ; a lövés után az első kakas tovább diirg szépen . . . egy pillanat s egy *) Bocsánat — de méltóságod téved. A közlemény, lapunk belmunkatársától ered ; ki fiafalkora óra szintén hi ve a nemesb értelemben vett vadászatnak. Szerk. második kakas ismét kiszalad az útra berzenkedve, melyet F. Gy. a nagy izgalom folytán hirtelenkedvén, a második csőből ejtett lövésével elhibázott. E második lövés után, jobbról balról nagy robaj és szárnyak suhogása : mindenfelől nagy kakasok kelnek ki s az átelleni dülő egy nagy kiszáradt fenyüjére együttesen letelepednek, szám szerint 12, mond tizenkét fajdkakas ! — Ugyan-e vadászterületen e tavaszon 3 nyirfajd-kakas is lövetett. * * * Egy másik tudósítás szerint Fáy G. főispán imént emiitett erdőségeiben az özcserke'szet már kezdetét vette, s Gyula ur express-riffle-jével mesterileg lövi azokat. A vadászterület őzállomáuya — mint nekünk irják — rendkívül gazdag. * * * Az ockbinai rengetegekben minap egy kerülő, egy hatalmas medvét ejtett el. A maezkó a juhkosárt szerette látogatni s ugyancsak ott adta be a kulcsot. * « * Vadászjegyek. Pestmegye területén május hóban csak 3 első osztályú vadászjegy adatott el 12 írtjával, befolyt tehát az állami pénztárba 3 6 frt ; — azaz 264 frttal kevesebb mint april hóban. Az elmúlt öt hó alatt jövedelmeztek a vadász-jegyek 2348 frtot. Végzetes medvevadászat. Nógrádmegyében a poltári uradalom tiszttartója a mult hó közepén hirt vévén arról, hogy a Poltárhoz nem messze eső erdőben egy roppant medve tartózkodik : legott keresésére indult a inaczkónak , egy segédje és az erdész társaságában. Rövid ideig tartó hajtás után a roppant medve csakugyan előkerült a sűrűből. A tiszttartó lőtt s az első golyó a medve jobb hátulsó lábát zúzta össze, mig a második lövés jobb felöl a szügyébe hatolt, úgyhogy az állat összerogyott. Csakhamar újra föltápászkodott s dühösen rohant az erdészre, ki szintén jól irányzott lövéssel fogadta. Azonban a töltés alkalmasint gyönge volt; a második lövés el lett hibázva. Most szörnyű jelenet fejlődött ki. A medve egy hatalmas ugrással az erdészre veté magát s földhöz terité. Ez, a két-égbeesés küzdelmében, mindkét kezével megmarkolta a fenevad torkát, mely a szerencsétlen embernek karját és testét szörnyen összeharapdálta. A hajtók kiabálására s egy jól irányzott lövésre a dühös állat egy hajtót rohant meg, kinek karját, — mivel ennek balta-csapása félre ment — tökéletesen szétroncsolta. Aztán egy másik hajtóra rohant, ezt is tetemesen megsebezve. Csak ekkor rogyott össze a fenevad. Az erdész állapota reménytelen s az egyik napszámos is, ba ugyan életben marad, örökre nyomorék lesz. A medve, noha nagyon sovány volt, két mázsánál többet nyomott. A kaliforniai vadjuh. Ama vadállatok közt, melyek Kaliforniában a Sierra Nevadát keleten, és a Siskiyou hegységet északon lakják, a vadjuh áz, mely ügyessége és élelmessége által a legkiválóbb helyet foglalja el. Éles szemmel, erös izmokkal és szilárd testalkattal, a mellett oly tulajdonokkal bir ez az állat, mely őt képessé teszi arra, hogy a Sierra Nevada legmagasabb csúcsainak közelében bizton élhessen. Semmiféle ellenség nem képes őt követni, mikor látszólag lehetetlen dolgokat hajt végre s szikláról sziklára szökken át borzasztó mélységek fölött, vagy csillámló jéghegyeken és hómezőkön vág keresztül. A vadjuh nem csenevész, nem fajzik el, teljességgel nem. Ama merész élet, melyet ö ott tönt a jéghegyeken és az ürökhó határainál folytat, ugylátszik, csak fokozza erejét és szépségét és fejleszti azt nemzedékről nemzedékre. A zoológok, mint tudva van, még nincsenek egy nézeten a vadjuhok osztályozásánál ; azon-