Vadász- és Versenylap 22. évfolyam, 1878

1878-03-13 / 11. szám

MÁRCZIÜS 13. 1878. Verseny-naptár. Prága április 7. . 8­Soprony (5) április 13. Be'es április 22., 25., 28. Pozsony május 4. , 5. Pest (5) május 12., 14., 16., 19. Bécs május 26., 28., 30 és jun . 2. Prága junius 23., 24. Kassa September 7. , 8. Debreczen September 13., 15. Kolozsvár September 20., 22. Sopron September 28., 29. Bécs oktober 6., 7. Nyitra oktober — Pardubitz oktober 13. Pest oktober 20., 22. Nevezési zárnapok. Márcziüs. 15. Prága. Asszonyságok dija nevezés. Herr v. Kapin Vadász-dij 200 frt, — — Prag II. 129. Pony akad. vers. — — — — Rciterelub akadv. 400 frt, — — — — Hack-Stakes tisztdíj — — — — Tavaszi akad. vers. 1000 ft. — — 15. Soprony. Tiszti akad. vers. 200 frt. Mr.Cavaliero Asszonys. dija 100 ar.my — — Bécs, Woll- Handicap 1000 frt. zeile 3. 200 arany államdij — — Akad.-vers. handicap 800 frt. — — (Propositions) A sopronyi 1878-diki versenyekre. Szombat april 13. V. Tiszti akad, vers. Részt vehet benne a magy.-osztr. birodalom minden fegyver alatt szol­bár nem nagyon széles, de mély árok s igy igen magas felhányás és ezenkívül fonott sövény kör­nyezett. A mint e sövényhez közelebb értem, éreztem, hogy Lion hol jobbra, hol balra törek­szik, de pár kemény ostorcsapás, támogatva sar­kantyú, kantár és lábszársegélyektől, a kitörésben őt megakadályozta s valamennyi nézőnek, de ne­vezetesen tulajdonosának Clam Ede grófnak bá­mulatára, az akadályt átrepülte. Herezeg Liechtenstein Rudolf a rácsos fakapu­nak lovagolt, lova neki is tört, de elejével fönn­akadván, a rácsokat eltörte, mi által a kapun keresztül mintegy ut nyillott mely az őt követő lovasoknak az áthaladást megkönnyité. E lovasok, közöttük a későbbi altábornagy báró Ritter, egy kocsiúton lovagoltak a szántó­föld hosszában, melyen magamnak igen mocsáros földtérrel kellé küzdenem s a mint e föld végén egy széles patakot kellett vala átugratnom : lova­mat megállitám, mert az akkori kapitány Ritter, az árok mellett lovagolván, oly módon szegte át utamat, miszerint, ha Liont még jókor fel nem tartóztatom, vagy én őt gázolom le, vagy ő en­gem. E véletlen által a többiek, kiknek az árok utjokba nem esett, megelőztek, de nem sokára őket ismét elérem s még néhány csekély uti ár­kon átugratván, egy nagyon széles patakhoz ér­tem. Az urak ketteje már a vizben hevert ; ma­gam azonban Liont minden erőmmel szorítottam, mire is az oly kétségbeesett ugrást tett : hogy szinte hosszúnak tetszett az idő mig ismét földet értem s ezután még meglehetős hosszú utat tevén akadály nélkül, vegre azon helyhez közeledtem, melyen egy módnélkül magas, 4 keresztrudda! ellátott karzat állott. Azon hiszemben, hogy Lion ez ugrást alig teendi meg s valószínűleg a kar­zaton át fog bukni, minden lovarfogásimat elő­vettem, hogy őt felbuzdithassam s már a neki ugráskor felébredt bennem az előérzet, hogy csak­ugyan jól fog átérkizni, mi meg is történt s VADÁSZ- ÉS VERSENYLAP. gáló tisztje. Dij 200 frt és egy tiszt-dij az első lónak, tiszt-dij a 2-ik lónak. Távolság 3200 ni. Telivér lovak és más lovak is, melyek már nyil­vános pályán futottak kizárvák ; a nyolez ugrás, mintegy 2 1/ 2 láb magassággal és 8 láb szélességgel. Tét 10 frt., bánat 5 frt, ha april l-ig bejelen­tetik. A 2-dik ló a tételek és bánatok két har­madát nyeri, a maradék a harmadiké. Nevezni lebet márczius 15-ig az egyleti titkárnál, Hauny K. ny. alezredes urnái Sopronyban, Sz.-György utcza 15. sz. II. em. Ménes- és g3f@puj2dta>in3ág<i>fe. A tallósi 1 évesek kinézése. 1. Jegy nélküli pej mén, ap. Buccaneer a. Voltella, és igy Tallós igazi testvére ; ell. 187 7. febr. 22-én ; egyike a ménes legszebb és correc­tebb alkatú csikainak ; száraz jól fekvő vállapok mély szügy, jól illesztett nyak, könnyű fej, erős bát, és gömbölyű bordázat ; csodálatosan szé­les felkarok, erős kötésű térdek és csánkok ; je­lenlegi fejlődése után itélve, ugy látszik nagyobb termetű lesz mint Tallós. Egyike a legfeltűnőbb csikóknak. 2. Pej mén csikó, ap. Laneret a. Spanishfly, ell. 1877 april 19-én, homlokán jobb oldalon kis csillaggal, bal hátsó lába félig, a jobb felőli estidig kese ; mint anyjának minden csikaja, cz is igen jó versenyló formával bir, és Laneret lévén apja, ez hihetőleg nagyobb előnyére válik mint anyjának eddigi liaizonjai más ménekkel. 3. Pej mén csikó, ap. Laneret a. Tzaritza ell. 1877. febr. 17-én; kissé balra eső nagy csilag­gal és felső ajakán kese. 4. \ ilágos pej kancza csikó, ap. Virgilius a. Attraction-, eil. 1877. febr. 27-én Homlokán csillag, hátsó bal lába egész csüdöu felülig kese. Igen szép hosszú, alacsony termetű kancza ; mély szügy, rövid lábszárak, gömbölyű bordák, és ennek megfelelően jól zárt horpaszok. szerencsésen földet érve, megállottam. Ezután visszapillantva, Liechtenstein Ágost herczeget lát­tam határozottan a karzatnak rohanni, de lova az ugrást megtagadta, s igy én hegynek tovább lovagolván, újra nyertes lettem s ismét az egye­düli valék, ki czélhoz ért. Ill-ik toronyvereeny Boroszlóban. Boroszlói utam Troppaun vitt keresztül, hol gróf Nimptsch Kamillo barátommal találkozván, mondám neki : hogy Boroszlóba megyek s ott Clam gróf barátom helyett Liont fogom lovagolni. Nimptschet frilszólitám jönne velem, mire ő azt mondá, hogy előbb ezredesétől keilend szabadsá­got kérnie s igy ennek válaszát, mely azonban kedvezöleg ütött ki, bevárván, másnap reggel Boroszlóban megérkeztünk. Délután a versenybizottmány a versenytér szemügyvételére hivott meg, mi minden torony­versenynél szükséges ; ezelőtt azonban már meg­tudtuk, hogy mind a 22 porosz nevező, lovát visszahúzta s herezeg Salkowsky is, ki Nimptschet ismerte, ezt a versenybeni részvétre helyette föl­kérte azon ürügy alatt, hogy ő betegeskedés miatt nem képes lovagolni. Midőn a térnek megtekintésére kilovagoltunk, a bizottmány legelőbb is megmutatá az első bá­rom ugratót, melyek a zászló által kijelölt s 50 lépésnyinél nem többre terjedő indulópont előtt valának. Az akadályokat oly gátok képezték, minőkkel nálunk Magyarhonban az aklokat szokták elzárni, miért is hogy az ember rajtuk áthaladhasson, három ugrást kellett tenni ; ezenkívül e gátak jelentékeny magasságúak és szilárdak voltak, mihez még ama kellemetlenség is járult : hogy szorosan a lovak állása mellett volt a szőnyegek­kel s zászlókkal diszitett emelvény a nézők szá­mára. Zenét és fecsegést ritka ló tür s indulás­kor annyival kevésbbé, mert ekkor minden ló 75 5. Sárga mén, ap. Laneret a. Elgiva; ell. 187 7. mart. 8-án. Baloldalt húzódó hókával és kese orral ; hátsó bal szára is bokáig fehér. Szép csődör, szép termettel, és mindazon ver­senyló pointekkel, melyekkel a Laneretek kitűn­nek ; ennélfogva a versenypályán szép eredmé­nyeket igér. 6. Sárga kancza, ap. Northcountryman a. Pur­chase el). 1877. január 28-kán; féltestvér br. Majthényi sokat igérő Purchase-ménjéhez. A csikó szép és jó kinézésű. Homlokán nagy csillaggal, a jobb elő- és hátsó bal köröm pártája felett kese. 7. Sötét pej kancza, ap. Laneret a. Cuckoo, ell. 1877. febr. 15. Igen szép kancza, aczélos termet és sok erély látszik benne ; homlokán kis csillaggal. Hágó mén. Telivér mén 800 írtért eladó, lát­hatni Budapesten, bodzafa-uteza 10. sz. Eladó : Egy kitűnő származású, ötéves, sárga félvér kancza (hátas ló). Megtekinthető a nemzeti lovardában (Antal lo­vásznál) ; tulajdonosával értekezhetni ugyanott délután 4 és 5 óra közt. BekiOdeteft Válasz az öreg lótenyésztőnek. — A »Vadász­és Versenylap« utóbbi számában egy vén lóte­nyésztő aggodalmát nyilvánítja a felett, hogy a »Lótenyésztés emelésére alakult társulat« nem ád működése felöl elegendő életjelt. — Hogy minő munkásságot fejt ki a fent nevezett társulat más felé, nem tudjuk ; hanem annyit mint szemtanuk állithatunk, hogy itten noha a várossal kötött szerződése a magas minisztérium által csak f. év február vége felé erősíttetett meg, s noha náluuk a nagy hó miatt a külső munkálatok csak alig pár napok előtt kezdődhettek, s most is csak szakadozva tétethetnek, mégis van már a neve­többnyire elfogult vagy tultüzes, mely állapotok egyike szintoly káros, mint a másik. A második ugrató, mit mutattak, igen széles árok volt, melyet azonban csak járatlan emberek tarthattak valódi ároknak, mert az annyira be volt nőve tövisbokrokkal, hogy maga az árok s igy természetesen amiak mélysége is semmi mó­don nem vala látható s mindenesetre oly aka­dály volt, mely toronyversenyhez éppen nem al­kalmas, minthogy nem árokhoz, hanem valóságos farkasveremhez hasonlított. Egy ló sem tartotta volna e helyet ároknak, miért is bizonyára min­denik, lovasával együtt fővel lefelé bukott volna bele. E fölötti megjegyzéseimet, a minket vezető bizottmány előtt azonnal kinyilatkoztattam, miket ez annyira tekintetbe is vett, hogy e helyett más akadályt keresett ki, melynek engedelmes és kitűnő ugró talán megfelelhetett volna. Ez egyezkedés után egy mocsáros térnek, me­lyen másnap át kellett majd haladnunk, elkerü­lése végett, az árok hosszában lefelé lovagoltunk s nem sokára egy sorompóhoz érkeztünk, mely­nek hossza ha több nem, 4 ölnyi bizonyosan volt s magassága 3 3/ 2 lábnyi. E magasság nem vala ugyan jelentékeny, de a rárohanás a lehető leg­képtelenebb, mert egy szöglet körüli fordulat miatt, a ló ez egész akadályt csak akkor pil­lantá meg, mikor már orrával a karzatba ütkö­zött. Itt azonban ellenvetést nem tettem. Ezen akadály után 3 egymás mellett álló ugrató következett, alig 30 lépésnyi hézaggal a sövények között. — Az első ugratót fonott sö­vény képezte s előtte minden egy-egy ölnyire szil­vafa állott, melyeknek ágai csaknem egymást érték. Ez ugrató magassága 4 lábnyi volt s a két következő jelentéktelen sövényekből állott, innét egy darabig a töltésen kellendett lovagolnunk, hol azonban zászlók sehol sem valának s azért megígérték, hogy azokat a ponton, hol majd a töltésről el kell térnünk, másnap tüzendik ki.

Next

/
Thumbnails
Contents