Vadász- és Versenylap 22. évfolyam, 1878

1878-03-13 / 11. szám

74 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. MÁRCZIUS 13. 1878. A mult héten már némelyekkel egy-egy galoppot is tétetett. Kriván és Bolygó szépen kinőttek. A két évesek közt egy Cambuscan-SophiaLawrence csikó (Altona nővére) olyan formát mutat, mely gyanitni engedi, hogy nővérének nyomdokaiba léphet. Oram lovai is igen jól néznek ki V'Secko jedno jobbnak mutatkozik mint tavai ; két évesei is sokat Ígérők. — Tatán is megkezdték már a künDjárást, sőt Szalánczon is. honnan ha ily szép marad az idő, a »Sport« szerint alkalmasint azon kellemes meglepetésben részesülünk, hogy gr. Forgách István néhány lovat küld a pesti májusi versenyekre. * * * Megjelentek a prágai versenyek feltételei is. A tavaszi versenyek april 7 és 8-án, a nyáriak junius 23. és 24-én tartatnak. — April 7-én lesz 1. Asszonyságok tiszteletdíja ; —2. A Triennial Stakes, melyre a nevezett 10 ló közül már csak br. Bethmann 3 lova áll ; — 3. Reiter-club Steeplechase, 4. Jagdrennen. April 8-án Prága város dija 200 arany, (mely azonban mint utólag értesültünk, töröltetett), azután egy PonySteeplechase, egy Hack Stakes ; Preis der Moldau és egy tavaszi akadályverseny, melynek propositiója később fog közöltetni. A sopronyi april 13-ki versenynapra egy Tiszti akadályverseny is lesz, melynek feltételeit más helyütt közöljük. * * * Treviglioból irja Salvi Pál barátunk, hogy ott február 28-kán a szokásos farsangot záró bohózatok helyett az idén (először) ügető versenyeket rendeztek, volt összesen 9 egyfogatú _'_és 6 kétfogatú. A verseuyek idő ellen történtek. A kezdő gr. Carrera volt egy Rigoletto nevü fakóménnel (friauli származású), mely a 3 kilométernyi pályát 9 perez alatt futotta be ; gr. Riecardi egy magyar-fajbeli kanczával (Aida) 8 perez alatt; ez lett nyertes. Ezután gr. Castellani sárga kanczája Kedves, magyar fajta ; Giovanelli veresderes heréitje Fortunato ; gr. Agliardi sötétpej heréitje Sandec, gr. Roncali sárga kanczája Bébé, és Br. Scotti fejér ménje Pio. Az első dij 500, a 2-dik 300, a harmadik 200 lira volt, a 4-ik egy tiszteletdíjat nyert az elnöktől Marquis de Pontitól. — Ezután következtek a kettős fogatok-. Ebben az első dijat 350 frank aranyban Báró Colleoni Aidája (pej k.) és »Club«-ja, deres herélt (római faj) nyerte. A 2-dik dijat Salvi Pál kettős fogata »Kricek« p. h. és Galliera szürke kancza nyerték. — A 3-dik dijat gr. Carrera Giacomo Emma és Pepe lovai nyerték (150 frt). — A tiszteletdijat, egy szép arany lovagostort, melyet Fanti Marquisné ajánlott fel : Arnoldi ur Rum és Stella nevü lovai nyerték ; 5-dik és 6-dik voltak Melzi ur és gr. Borgimano, friauli lovaikkal. — Záradékul egy kis ügetö-lovaglási verseny volt. Dij 150 frank aranyban és egy diszostor. Lovagoltak Soncino marquese főhadnagy »Silva« nevü pej kanczáján; Arthuro nobile Chiassi egy Furiosoféle sárga heréltet ; és br. Scotti egy »Guiseppino« nevü pej heréltet. A tulajdonosok magok lovagoltak. Első lett Soncino főhadnagy, 2-dik Chiassi ur. — A verseny gyönyörű tavaszi időben tartatott meg, a tribünekön, hintókon gyönyörű hölgykoszorú volt. A nm. magyar kir. földmiv.-, ipar- és keresk. ministerium f. é. márczius hó 7-röl kelt 3442. sz. átiratában értesiti a Pesti Lovaregyletet, miszerint a f. évi lóversenyekre, Magyarországon engedélyezett államdijak feltételeit, ugy mint azok a »Vadász- és Versenylap« f. évi 9. számában — utólagos jóváhagyás reményében már közöltettek : ezennel jóváhagyja ; — egyúttal a magyarországi verseny egyleteket felkéri, hogy minél elébb tudassák vele azon urak neveit, kiknek kezeihez az állimdijak kiutalványozandók. Budapesten, 1878. márczius 11. A pesti Lovaregylet titkársága. Körültekintés a Sportmezején. A hó eltisztulta óta az idomító pályák kezdenek megelevenülni : Chapman istállója jelenleg hét 3 évest és hat 2 évest foglal magába. A három évesek közül Outrigger, Frantic és Lina keveset változtak. Outrigger és Frantic mindkettő kis lónak nevezhető, alig haladván meg a 15.1; Kincsein mostohaöcsese szép »mover« de még sem hisszük, hogy szerepelni fog értékesebb versenyeinkben. Frantic-ot rövid távolságra sebesnek tartja idomárja és alkalmasint a bécsi áprilisi versenyek valamelyikében leend alkalmunk végleges Ítéletet hozni, a korán kimúlt Free Kirk ezen szabályos fia fölött. Lina legfeljebb eladóversenyre tarthat igényt. A Purchase mén nem nőtt, de szélesedett és izmosodott, kinézésre nagyszabású versenyló, és jól kihozva aligha nem iguzolandja Chapman bizalmát, ki biztosnak véli a Dfrby-ben véle helyet nyerhetni, Violante egy hüvelykkel nagyobb mint őszszel, rendkívül széjel ment, egészség erő és izom mutatkozván egész testén. Kissé heves és ingerlékeny temperamentuma annyira javult, hogy jelenleg vezető ló mögött dolgoztatik s megy fejével a szügyén, holott tavai csak egyedül láttuk gallopirozni orrával a levegőben. La Trombe nagyot nőtt és szép conditioban van, Frantic kíséretében ő is az áprilisi Campagne-ra van szánva. Hotspur a nehéz teher alá való vadászló kinézésével hivatva lehetne Kettledrum nevének uj fényt szerezni, és nem csodálnánk ha ezen mén föllépése elébb utóbb meglepetést okozna. A kétévesekről más alkalommal. * * * Gödön Ilesp és Oram lovai elhagyták а szalma ágyat, s most naponta körülbelöl 60 ló járja a pályát a két idomártól. Kincsem, Bolygó, Altona, stb. mind jól átteleltek, s Hesp annyira előkészülve van velők, hogy az erősh munkát is nem sokára felveheti. ? á a ® a A* Gr- Sándor Mór egy pár kitűnőbb lovaglása és koesizása. (Saját kezű jegyzetei után.) I-eő toronyveraeny Pardubitzban. Pardubitzba egy nappal a meghatározott idő előtt érkeztem meg Prágából, hol néhány napig csekély betegeskedés tartott vissza. Megérkezésem napján Liont megkísérlés végett átvettem s lovagoltam is, de akadályt nem találván, csupán járását és készségét tettem próbára. Futása kielégítő volt, kézre is könnyen állott ; de lovászom nyilatkozata, mely szerint Lion nem biztos ugró, nem a legkecsektetöbben hatott reám. A tér hol másnap a gátverseny véghez vala menendő, már ki volt jelölve s azt az illető uraknak megérkezésem napján meg is mutatták. Következő napon, a kitűzött időben kilovagoltam az összejövetel h lyére s megnéztem a legközelebbi ugratót, melyet széles és egyszersmind mély árok képezett ; a sánezolaton egy legalább is 4 lábnyi magas, karókra font sövény állott, s éppen e karókat akarták mélyebbre verni, mi ellen azonban én óvást emeltem, mondván : hogy ezen ugratok tegnap már helyben hagyattak s igy azokon ma nem szabad többé változtatni. A verseny kezdetét igen széles pat ik képezte, körülbelül 50 lépésnyi rárohanási térrel s lovarok hárman v alánk : egy porosz, herczeg Liechtenstein Rudolf és én ki gyorsan indultam mint első, a többi urak példámat követték. Az első akadályon mindh irmán szerencsésen átértünk s én térelőnyömet, melyet a többi előtt nyertem, egész a második már fönebb leirt ugratóig megtartám. E második ugratónak azon teljes meggyőződéssel vezettem Liont, hogy ő azt el nem fogadandja, miért is igen gyors menetre szoritám, hogy ne legyen ideje a kitörésre gondolni s ugorni kényszerüljön. A mit vártam be is teljesedett, Lion remekül ugorta át ugyan az árkot, de teljes súlyával s oly erővel vetette migát a sövénynek, hogy e szilárd sövényt áttörte s öizszerogyott, mire azonban én öt a nélkül, hogy róla lemaradtam volna, felrántám s az utat tovább folytattuk. A porosz lova, a mint balra mellettem az árokhoz érkezett, az ugrást megtagadá s a sövény hosszában, azt jobbra hagyván, az árok mellett kifutott ; hg. Liechtenstein Rudolf pedig a résen melyet én csiniltam, szerencsésen átugratott a sikra s itt egy ültetvényen keresztül és egy patakon átrohanván, utánam sietett s igy kettőnknek nem volt többé okunk veszélyes ellenünktől, a porosztól, tartani, ki nem éppen személyiségeért vala veszélyes vetélytárs, hanem inkább lova miatt, mely igen gyors futó és kitűnő ugró hírében állott ; bár e hírnevét a második ugratón, melyet megtagadott, sehogy sem igazolá. Már jelentékeny térelőnyt nyertem volt, midőn néhány csekély akadályon áthaladván, a harmadik ugrató felé fordulunk, s egy meglehetős magasságú sövényhez érkeztünk, melyet Lion csodálkozásomra jól átugrott ; ezután utamat egyenes vonalban folytatám, mig egy másik sövényre kitűzött 2 zászló a követendő irányra vezetett. A sövény maga nem vala jelentékeny magasságú, de a liely, hol ugrás után a ló ismét földet ért, 3 ölnyi mély. Lion bátran ment neki s általam szorítva, mód nélkül tértfogó ugrást tett, mialatt nem bukott tore, han-m első lábaira esett, minthogy még ugrás alatt, a légben a kantárszárak megfeszítése s felső testemnek hátrabocsátása által öt s igy magamat is a felbukástól megóvtam. Az ugrató túlsó oldalán állottak azon urak, kik csupán a fogadásokban vettek részt s ez ugrást, mely a legválságosabb volt, látni akarták. Magam szerencsésen átértein s én valék az egyedüli, ki czélhoz ért. II-ik torony verseny Pardubitzban. Az indulás mélyen szántott földön, rézsut le" felé történt, hol keresztben kellett a barázdákon átlovagolnunk; a szántóföldnek mélyebben fekvő oldalán a talaj sokkal lágyabb, a fonott ugrató sövény sokkal magasabb s annak túlsó része, hol Lion ugrás után földet ért, sokkal mélyebb volt. E körülmények egyrészt ugyan kedvezőtlenek valának, mindamellett az egyenes vonalt választám, gondolván : »a ki mer, az nyer.« Lionnak megkellet az akadályt rohannia, de ez egyszer rövid ugrást tett s előiábaival a sövényt érintvén, bizonyára velem együtt fölbukott volna, ha— e bukást eleve sejtvén — a kantárszárakat erősen meg nem feszítem, s b ír leérkezéskor térdeire rogyott is, segélyeim : sarkantyuzás, ütés s a kantárszárakkali felrántás csakhamar ismét lábra álliták, mi által az időveszteség alig pillanatnyi lön. Erre következett csekély távolban egymástól 3 mesterséges akadály, melyeket Lion figyelembe nem véve át nem ugort, hanem csak rajtuk keresztül tört. Az első ugratótól kezdve egész az ötödikig a versenytér legelő volt; az ötölik ugratót valóságos sáncz képezte, melyről valamennyien azt tárták, hogy egyikünk se,n fogj i átugratni s a mellette lévő, Angliáiban »gate«-nek nevezett kapu leend aina pont, melyen majd vagy átugratunk, vagy keresztül töretünk. Minthogy Lion egymásut in négy ugrást nem tett tisztán s a föuebbi helyet már távolról láttam, azért a mondottam sánezot választottam ugratási tárgyul. Már mintegy 100 lépéssel előbb élénk segélyekkel hatottam lovamra s teljes száguldásban vezettem őt a sáncz irányába, melyet