Vadász- és Versenylap 22. évfolyam, 1878

1878-11-20 / 47. szám

D ECZE MBER 19. 1878. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 355 állitunk ki; a mi lovunknak, mint házi állatnak, az a czélja, hogy hasznot hajtson nekünk tehetsé­gével ; a képesség tehát a fődolog, s a szabályos alkatot csak annyiban vehetjük figyelembe, a mennyiben ez a föczélt, a képességet háttérbe nem szorítja. Azt mondja továbbá Simpson ur : »Porosz-, illetőleg Németország részére alkalmas telivérr, a nem-telivérek nemesítése és javítása végett, csak ugy lehet létre hozni, ha öröklött hibáktól mentes, csontszilárdsággal biró, nagytestű, rövid lábú an­gol telivér lovakat, melyek minden tagjaikban öszhanguak és határozott jelleggel birnak — egy törzszsé egyesitjük; s aztán mindig csupán az e törzsből eredt egyedeket kebelezzük be a tenyésztőrzsbe, ha t. i. a sik- illetőleg ugrató-versenyen kiállták a vizsgálatot, és jellegileg az először kiválasztottaknak megfelelnek. Négy-öt nemzedék múlva, kielégítő képesség konzerválása mellett, az átöröklés foly­tonossága már nyilvánulna a küllemben is, — s a félvér-tenyésztésnek, mely telivérrel való páro­sítást igényel, oly egyedeket adna, melyek kie­légítő és határozottan kedvező eredményekhez ve­zetnének. E törzsekkel elkülönzőtt próbát kellene tartani a pályán »sa képességen kivül külön ju­talmat adoi a küllemért is.« Tegyük fel, hogy Simpson urnák sikerül össze­állítani egy telivér anyakancza-törzset, mely tö­kéletesen megfelel az ő általa vázolt eszmény­képnek, s tegyük fel, hogy ép oly apalovat is talál : akkor a föntebbi tétel ama thézist vonná maga után, hogy e keresztezésekből mind oly lovak származnak, melyek mindama normális vonalakat egyesitik magokban, melyeket a szakértő a szü­lőknél dicsért. Ez az eset azonban képzelhetet­len, s a gyakorlatban kivihetetlen ; mert minden egyes produktummal, mely a theoretikus zsinórmér­téknek meg nem felelne, az egész thezis föl lenne forgatva ; századokon át mindig keresgélnék az ujabb meg ujabb tenyészanyagot, s néhány év multával a találtat megint félre kellene vetni ; hiába, a gyakorlatban nem lelhető az föl, a mit az elmélet oly gyönyörűen rajzol. Simpson ur a kielegitő képesség ápolását ajánlja; de hát mi­kor kielégítő ez ? Mi e fogalmat határozatlannak tartjuk, a menyiben ez minden egyes embernek saját Ítéletétől függ ; nézetünk szerint kielégítő csupán az a képesség, mely a legmagasabb fo­kúnak találtatik akár a sik-, akár az akadály­verseny-pályán. Azt mondja még Simpson ur : »Mindenelőtt megjegyzem, hogy az ily német telivér-tenyésztés — a versenypályán némileg a gyorsaságnak ro­vására eshetnék ; de ezt a teherképességben, ki­tartásban s a fáradalmak elviselésében való na­gyobb tehetség kárpótolná, melyet a használati czélnak megfelelő szervezet eredményezne, s mely aztán folytonosan átmenne a félvérbe. E mellett nem veszne el semmi, sőt a telivér tenyésztésnek most megállapított czéljánál még nagyobb igények támasztatnának, melyeknek a mennyire csak le­het, következetesen meg is kellene felelni.« Simpson ur itt téves következtetésre jut ; ö azt hiszi, hogy a gyorsaság csökkenésével nagyobb teherképességet, kitartást, és képességet nyerne fáradalmak elviselésére. Mi csupán azt kérdezzük : melyik teherképesség nagyobb ha két ló egyenlő terhet visz : az-e, a melyik terhét gyorsabban juttatja czélhoz, vagy pedig az, a melyik a terhével las­sabban mozog odább ; hol kereshető a nagyobb kitartás : annál a lónál-e, mely gyors lépésben fut meg valamely távot, vagy annál-e a melyik ugyanezt hosszabb léptekben teszi meg? (Folyt, köv.) a vadász-versenyekre K.-Megyeren. Intézők az indítványozók. Haudicapper : gr. Sztá­ray János. Vasárnap, novemb. 24-kén d. u. 1 órakor. I. Vadász -verseny. (Handicap.) Urlovarok. Dij a m. kir. kormány által vadászlovak tenyésztésé­nek serkentésére adományozott ló. Futhatnak bel­földi vadászlovak. Távolság 4800 meter körül. A terhek csütörtökön nov. 21-én déli 12 óráig fog­nak közzététetni ; teher el nem fogadás ugyanaz napon éjfélig jelentendő. Tét 30 frt. Teber el nem fogadás esetében bánat 10 frt. A második ló a tételek és bánatok felét nyeri, a harmadik tételét menti. Nevezések a Pesti Lovaregylet tit­kárságánál szerdán nov. 20-kán éjfélig. II. Gátverseny. (Handicap.) Tiszteletdíj. Fut­hatnak 3é. és idősb bármi származású lovak. Legkönnyebb teher 55 kil. Táv. 2400 m. Tét 25 frt. Teher el nem fogadás esetében bánat 10 frt. A második ló a tételek felét Dyeri. Terhek köz­zététele, teher el nem fogadás és nevezés mint az előbbi számban. III. Poney-verseny. Akadályverseny. Tisztdij. Lovagolva belföldi istálló-gyerekek által, pehely­súlyai. Táv. 2400 m. körül. A tiszteletdíj a nyertes lovas számára. Tét 10 frt f. v. f. A má­sodik ló tételét menti. Nevezés mint a fentebbi számokban. Utánnevezés háromszoros tétellel a helyszínén. • Megjegyzés. A Poney-k illetékessége fölött az intézők ítélete döntő. Minden induló lótól 5 frt gyeppénz fizetendő a pálya költségeire. A pálya, fél órával a versenyek előtt gróf Batthyány Ele­mér által fog megmutattatni. Inditványozók: gr. Esterházy Miklós, gr. Batt­hyány Elemér, br. Majthényi Izidor. Ménes» és gyep»ujdonsigok* Fedező mének. Az 1879-dik év elején a cs. kir. kladrubi ud­vari ménesben fedezni fognak 30 aranyért és (5 frt az istálló személyzetnek) kanczánként : Laneret ap. Newminster anyja Ostreger aDyja Salamander a. Rataplan a. Fandango, Touch­stone­tói. Takarmány a piaczi árak szerint ; az istállót a ménes adja. A kanczák kiszolgálását e végre szegődtetett lovászok végzik, naponkint 52 krért. Bejelentések »An das к. к. Hofgestüt-Amt zu Kladrub in Böhmen« intézendök és mindaddig el­fogadtatnak, mig a kanczák számára hely lesz. Cserkészetek erdőn mezőn. Mint utólag kisül, mit azonban már mult szá­munkban is jeleztünk : a novemberi lágy esős idők beállta óta a Scolopax-had megszaporodott nálunk is ; különösen a Dunán tul találhatók nagyobb szám­mal ; az agárdi falka sokszor a kukoriczásból veri fel őket ; Somogy, Zala és Vas megyékben a mult he­tekben, circa november 8-tól 14-ig volt legjobb va­dászatuk. Gr. F. P.-nál Böhönyén még 14 — 15-án, — gr. Z. B.-nál Lengyeltótiban még 15 — 16-án átlag 8—10 darabot lőttek naponkint. — De másfelé is látták őket az országban egész az utolsó napokig ; magunk ugyan nem voltunk ily szerencsések, s a némedi erdők csak bus sóha­jainkat hangozzák vissza a hasztalan keresés miatt N.-Kár oly 1878. nov. 14. Tekintettes Szerkesztő ur ! Folyó hó 12-én hoz­zám intézett fölszóllitása következtében van sze­rencsém a következőket közölni : Az özvadászat e nyáron, gróf Károlyi György ő excellentiája halálának következtében gr. Károlyi Victor ö méltósága által nem gyakoroltatott a szokott erélylyel és szenvedélylyel. Maga a nemes gróf alig ejtett el őzet. A személyzet által lelö­Tamil országnak neveznek, nagyobb mint fél Németország s tizenhat millió lakossal bir. A tájnak festői képet nyújt a nyolezezer lábra emelkedő Nilgherry hegység. Kávét az alacso­nyabb dombvidékeken termelnek, mig a lapályo­kon a ezukornádat tenyésztik. Indigo itt bőven terem s gyapot is elegendő, sőt még a kivitelre is jut belőle. Egy lutheránus misszionárius sajnálkozását fe­jezte ki előttem a miatt, hogy a nép józan élet­módját annyira veszélyeztető pálmapálinkát itt a kormány meghonosította, s igy az iszákosság, mely a hinduk között nagy véteknek tartatott s egykor halálos büntetést is vont maga után, mindinkább kezd lábra kapni. Maniachiban, 15 mértföldnyire Tuticorintól, hatezer benszülött keresztyénből álló küldöttség, — köztök papok s ezer fiatal fiu és leány, — várta ő fensége megérkezését. A főpapok tartot­tak üdvözlő szónoklatokat. A misszioniáriusok is beszámoltak 1820-dik évtől fogva működéseikről, a melyek szerint most hatszáz faluban 60,000 keresztyén van 54 benszülött pappal s 590 tanítóval. Hogy mily vagyonosak s mily buzgó keresz­tyének, kitűnik abból, hogy a tinnewelliek tulajdon templomok fentartására 32,483 rupeét aján­dékoztak. A tisztelgés után egy tamil nyelven irt bibliát és imakönyvet, finom hímzéseket s kiválóan szép csipkéket nyújtottak át a herezegnek ; utóbbiak a leányok kézimunkái voltak. Dec. 20-án délután Kobilpattyben állt meg a vonat, 36 mértföldnyire Tuticorintól. Ott fogadta Zemindar, Ettipuram fejedelme rokonaival, bér­lőivel s nagy néptömeggel a trónörököst, kiváló szivélyességgel. Újra alkalmunk nyilt megbámulni e szép népef, diszes magatartását és regényes öltözetét. A trónörökös tiszteletére Zemindar egy kis ozsonnát hevenyésztetett, s aztán néhány csekély ajándékot nyújtott át emlékül, mit a herczeg kegyteljesen fogadott el. Aztán tovább robogott a vonat s öt órakor Maduránál állapodott meg. A » nil admirarit a boldogságnak oly titka, mely Indiában csaknem kiveszett. Itt azonban volt bámulnivaló elég. Az indóház és az utczák díszítésében oly kecs mutatkozott, mely az arkádiai boldogságot juttatá eszünkbe, s szemünk nem fáradt ki az uj meg uj látványok nézdelésében. A mozdony, melylyel a herczeg érkezett, ez alkalommal lőn megkeresztelve s »Alexandra« nevet nyert. A herczeg diszmenete itt is ép olyan volt, mint mindenütt : nagy néptömeg özönlötte el a téreket ; a föutezában egy fehér diadalkapu pom­pázott, mely különféle papirmüvekkel, szines kö­vekkel s ezüst lemezekkel volt fölezifrázva, a mellett három kúppal és négy minarettel ellátva. Madura nagyon megérdemli, hogy róla megem­lékezzünk, mert Dél-Indiának legigézőbb városa. Utczái, bár nincsenek is kiburkolva, mindamellett tisztán tartvák, gondosan söpörvék. A széles utak mindenütt pálmafákkal vannak szegélyezve. E város történelme a messze hátrahagyott szá­zadok homályába nyúlik be. Hajdan állítólag királyság székhelye volt, s követeket is küldött Rómába Augustus császárhoz. Higyje a ki akarja. Annyi azonban igaz, hogy nyilvános épületei a jelenkorban is pompásak, egyházai nagyszerűek, a benszülött urak nagyon gazdagok, a nép jólétnek örvend s a legszebb virágzásban van mindaz, a mi az emberi élet külső boldogságát előmoz­díthatja. Ő fensége, a trónörökös, pompás, kies fekvésű lakban lőn elszállásolva, épen a teppa-kolumnál, (uszó medencze). E medencze fallal van körülvéve s fekete márvány lépcsőkkel látva el. A terjedelmes tó kellő közepén mesterségesen készült sziget emel­kedik, melyen fák között egy diszes egyház áll. Este az egész város kiTvolt világítva, s e fé­nyes látványosság a város asszonyait, leányait a lapos háztetőkre csalta ki.

Next

/
Thumbnails
Contents