Vadász- és Versenylap 22. évfolyam, 1878

1878-11-20 / 47. szám

356 VADÁSZ- É S VERSENY-LAP. 356 vetett 48 db özbak, a mérki és P. teremi vadas­kertben. Ugyanott Gynla és Victor gróf ö méltó­ságaik lelőttek 2 szarvast, egy 14-est 398 foi t, és egy 12-est 400 font sulylyal. Mindkét agan­csár igen szép és kifejlett állat volt. Fogoly- és fiirj-állományunk évről évre alább száll; fürjet alig lehetett hallani az idén. Foglyain­kat igen megviselte a mult tél nagy hava. Külön­ben is a tagosítás után beállott gazdasági viszo­nyok is kedvezőtlenek ezen vadra. A fogoly és fürj nem szeretik a végtelen nagy egyterményü táb­lákat : száz és száz hold csak gabona, vagy ten­geri ; rét nincs, viz nincs ; aratáskr/r egyszerre tar­lóvá válik az egész vidék. Mértföldnyi távolságra ; nincs rejteke a vadnak. Még jóravaló vizslánk sincs, a mi világos jele annak, hogy nincs vele mire vadászni. A nyulak, daczára az uj vadásztörvénynek sza­porodni csak nem akarnak ; pedig a mult télen nem nagy kárt tehettünk bennök. Fagyni nem akart, vártuk a kemény időt, s mire beállott, csak rövid időnk maradt a vadászatra. Annál több nyulat lőttek az orvvadászok. A schwábok télen át s nyáron, tavasz és őszszel, vasárnap és köz­nap, ha más dolguk nincs, szorgalmasan vadásznak. Tilalmi időről fogalmuk sincs. Ezek sok nyulat pusztítottak el ; fiakat is eleget. Igy nem szapo­rodhatik a nyul ! Különben is az orvvadászat a vidéken gyakori, már a vadas-kertből is loptak el egy szarvast. Büntetni nem tudjuk őket, mert a vad sültet más emberek is szeretik. Fáczányainkat a szomszéd falvi schwábok lövöldözik le, s erdejökben formá­lis vadászatot tartanak rájok, melyen urak is szoktak megjelenni. Most az őszszel az esős idő miatt még nem vadásztunk, különben nem is számitunk nagy eredményre. Atalános a panasz : »Kevés a nyul, rosz volt rá a márczius.« KruMtenő-állományunk a vadaskertben jó álla­potban van, de nem szaporodik ; már 2—3 éve igen korán malaczoztak, s a tél viszontagságai miatt sok tönkre ment, pedig ily esetekre födött vaczkok­ról is gondoskodtunk. A szabadban s a vidéken azonban lehet szép vadászatokat tartani, annál inkább mert makk is volt, s tehát meglátogatnak. Atalában meglepő, mennyire elszaporodott az ujabb időkben ezen vad. A róka-vadászat, bár a sok eső következtében szép remény kecsegtetett, roszul sikerült ; azt mondják : a vizek emelkedésével viz alá jutottak a fészkek, s ez lenne az oka. Lapályainkou alig lehe­tett ruczát látni. Igy voltunk a többi vizi vad­dal is. Illés Nándor. Vadászat Gárson. »Számos vadászaton vettem már részt ;c 1 ittam több vadat is lelövetni, de oly sokoldalú és érdekes vadászaton még nem voltam, mint az: mely e hó ll-én Gácson im­provisáltatott gróf Forgách Antal titkos tanácsos ur által gácsi uradalmi erdőségének egy kisebb ré­szében. A vadász-terület, melyet mintegy 40 hajtó meghajtott, s vagy 12 puskás megszállott — alig terjedhet többre 500—600 holdnál, s mégis lövetett e kis területen 1 szarvas, 1 őz, 18 nyul, 10 fáczán, 1 császármadár, 1 fogoly s egy erdei-szalonka. Meg kell jegyeznem, hogy nyul és fogoly igen kevés van az idén e vidéken ; — cllenbeu a császármadarak örvendetes mérvben szaporodnak : nem volt hajtás, melyben tobb fel ne veretett volna, — de mert oly nehéz őket lőni (a fák aljában repültökben) bizony többet elhibáztunk. Vadászat után ritka változatosságu ebédhez ültek a vadászatban részt vett urak, kik közt a házi úron kivül gr. Czebrian Lászlót, Kenessev Kálmánt. Szilassy Bélát, gr. Forgách Sándort említhetjük meg. Általában az egész mulatság igen szép volt a hazi uri tisztében páratlan gr. Forg ich Antal vendégszerető házánál. # * s Marmarosból. Tisztelt Szerkesztő ur ! Nem mulaszthatom el, hogy ne tudósítsam azon ritkán előforduló eredmény-dus vadászatokról, — melyek nálunk, Dolhán, a gróf Teleki család erdő­ségeiben tartattak. — Mielőtt az eredményt meg­írnám, ott kezdem tudósításomat — hol a nagy­szerű sport kezdetét vette. Gróf Teleki Géza (Gernyeszegröl) vendégeinek — br. Jósika Gyula képviselő, br. Jósika Andor és br. Bánffy György— társaságában september 29-én indultak Gernyeszegröl ötös fogatú székely lova­kon Görgénybe, hol br. Jósika Gyula 3 rókát ej­tett el. Innét oktober 3-dikáu Szöcsre utaztak, — hol egy napi vadászaton 3 db farkast ejtet­tek — és pedig 1 dbot br. Jósika Andor, 2 dbot gr. Teleki Géza. Szőcsröl ugyanazon szekéren és lovakkal Marmaros megyébe Dolhára utaztak, Szi­ge.t s Huszton keresztül. Az útban elkésve — egy helyen komolyabb veszélynek lettek volna kitéve — ha fegyvereiket nem rántják hirtelen elő — s a támadni akarókat meg nem ijesztik. Egy falu szélén — nevét elfelejtettem, hol elesteledtek, egy csinos, tüzes, a setétben is villogó s/emü me­nyecskétől (ki a falu bábájának adta ki magár, de valószinüleg elhagyva az első commát, inkább a falu babája volt) tudakozták: »nem volna e a faluban tisztességes éjjeli szállás.« A menyecske urainkat (mivel azok egy székely kocsissal pakkos szekeret küldtek előre) vásárra siető kereskedők­nek nézte, s jó i rédát sejtvén kalauznak ajánlko­zott. Egy házhoz vezette urainkat, hova br. Jósika Gyula be menvén, az ágyakból gyanús emberek ugráltak elő. Észrevéve a bajt, azonnal fegyvereiket rántották elő, s a szállást ott hagyva, éjjel elutaztak Szigetre ; innét a következő napon Dolhára. Megemlékezem itt a kitűnő kis lovakról, melvek a közel 50 mértföldnyi utat megtéve, vigan ugrálva érkeztek ide. (Ilyenek kellettek volna Boszniái a.) Október 7. reggel Dolhán*) medvére vadász­tunk, — a hajtásban egy öreg medve két bocscsal volt, azonban a hajtók ügyetlensége folytán nem urainkra jött, hanem a bájtoknál akart kitörni, hol egy Mell in nevü orosz puskás (csúszó mászó**) által lett megsebesítve, s esik másnap megtalálva; 7 láb hosszú óriási állat volt. Október 8. Hókamezön szarvas-bögésen cserké­szet volt, cz alkalommal gr. Teleki Géza 1 db 12-ágas agancsárt ejtett el 100 lépésről. Október 9-én br. Bánffy György újra kedvet érezvén a cserkészetre, Lapkó erdövéddel indult az erdőségekbe, s Lapkó cselhivásai folytán egy 14-es agancsár 50 lépésre közeledvén, a báró egy­szerű Kirner-féle golyós csővel ugy lőtte szivén, hogy azonnal lerogyott. — Ugyanaz nap a társa­ság többi része más erdörészben hajtókkal és ko­pókkal vadászott; az első hajtásban br. Jósika Gy. egy borzot, a 2-dik hajtásban ugyan ö egy vadkant s a 3-dik hajtásban br. Jósika Andor kopók elől egy villást s egy nyársast lőtt. Kitka lövés volt ez a maga nemében, golyóval, kapóra és duplázva. Október 10. Roppant nagy és sok medve nyomról következtetve biztosan hittük, hogv medvét kapunk, de rosz és tanulatlan hajtók miatt a medve a sürü vágásokban vissza maradt, s a napi vadászat eredménye csak két őzbakoeska v"lt, br. Bánffy György ur által ejtve. Összcsitve : gr. Teleki Géza lőtt 1 farkast, 1 szarvast; br. Jbsika Gyula 3 rókát, 1 borzot, 1 vadkant; br. Jósika Andor 2 farkast, 2 szarvast; br. Bánffy György 1 szarvast, 2 özet; Mellein orosz puskás 1 medvét. Ritka esemény ; majdnem hihetetlen, ily rövid idő alatt annyit lőni ! Az igaz, hogy sok vad volt k; *) Kárnők máskor az erdőrészt — melyben a vadászat lefolyt — megnevezni ; sok marmarosit, de mást is a ki a vidéket ismeri, érde.kelné az. Szerk. **) Ez vonatkozás közlő urnák egy korábbi, a marmarosi ruthen vadászokat ismertető czikkéve. Szerk. A trónörökös, rövid pihenés után, a benszü­liitt főembereket fogadta, s ezek közt a pedu­kottai raját is. О exczellencziája, — kinek egész czime : Raja Ramaehindra Tordiman Bahadoor of Pedukottai, — kis, köpezös férfiú, negyvenhat éves, és sudra származású. Országa, melynek kormányzásával nincs mit törődnie, 1380(0 mértföld, 320,000 lakossal. Sajátságos, hogy Angliával nincs szerződése, a honnan mentes minden adózástól s független tör­vényszéke van. Mindamellett is a szegény rajá­nak nincs hatalma, mert brit suzerenitás al itt áll s igy korlátozva van még személyi kiadásaiban is, а »politikai ügynök« által. Serege, helyesebben diszörsége, huszonegy lo­vasból és 126 gyalogból áll. A jámbor raja e.yizben rosz fát tett a tűzre, a mennyiben adósságokba verte magát, s ezért büntetésül megfosztották ö kegyelmét bizonyos ezimektöl és ágyúitól is ; de ugy látszott ez al­kalommal is, hogy a derék férfiú javithatlan, mert pazar fényt áraszt maga körül. Csakúgy csillogott a drágakövektől, mint többi kollegája, a mellett nagyértékü ajándékokkal kedveskedett a herczegnek. Beszélték, hogy nincs valamennyi ékszere ke­zében, mivel azok zálog tárgyát képezik, sőt 325,000 rúpia évi jövedelme is le van foglalva. Ez persze nem a legkényelmesebb helyzet, a melybe »Britannia eme legrégibb és leghívebb szövetségese« jutott. Hogy fog a bajból kie­viczkélni, azt csak ő tudja. Talán a nyomasztó körülmények megtanítják számítani s ő exczellen­cziája is összébb vonja a bocskort. Dec ll-én borzasztó aggály szállta meg a » bungaló «-kat. Az a rémes hir szállott szerte, hogy a kolera kitört ! A trónörökös tanyáj inak környékét őrző öt­száz főből álló őrség közül kettőt megszállt e veszélyes kór, — mondák — s még az éjjel meg is haltak. Több ily eset azonban nem fordult elő. Azt állítják, hogy e 2.500,000 lakossal biró vidékeu csak hét európai rendőr tartja fenn a fegyelmet. Madura fénykorából büszkén emlegetik a ben­szülöttek T. imal Naikot, mint a ki nagy király volt. Ez 1621 — 165 7-ig uralkodott Madurában. Vallási buzgóságát eléggé bizonyitja az a 95 templom, melyet az istenségeknek emeltetett ; jó Íz­lését és pompaszeretetét pedig a nagyszerű palo­ták és a tavak (indigó-usztatók) mely utóbbiak száma 2000-re rúgott. Az ő »Csultri«-ja, bálványának palotája, sötét hamuszínű gránitból, kitűnő diszszel volt épitve. A munka rajta huszonkilencz évig tartott s 10 millió forintba került. E palotába minden évben tiz napra átviszik a bálványt a közeli egy­házból. Van a »Csultri« homlokzatán egy kúpos to­rony, melynek kiépítését azonban Trimal Naik már nem érte meg. A bejárat főoszlopai hatvan láb magasak, mindannyia gránitból faragva s a legkitűnőbb lombozat-metszvénynyel látva el. Nem találhatni azokon egy hüvelyknyi tért sem, a melyen mun­kás kezek egész műgonddal ne dolgoztak volna. Belsejében az épületnek négy sor, 25 láb magas ozelop emelkedik, valamennyi kitűnő metszetekkel ékitve. Felesleges mondanunk, hogy minden egyes oszlopon annyi tanulmányoznivaló van, hogy egy félóra nem elégséges rá. Minden alakzat művészi és fantasztikus. A homlokzat különféle szörnyekkel van elhal­mozva : oroszlánfejek, elefántok, szörnyalakok ló­hátonülve s embereket s tigriseket öldösve, s lo­vak pajzsokon, emberek által czepeltetve. E munka páratlan türelmet árul el. A templom előcsarnokában a herczeget az egyházi elöljáróság és sok zemindar fogadta. Képzelhetni, mily nagy néptömeg gyűlt ide. Soha annyi turbános fejet nem láttam, mint e templom belsejében. A herezeg számára egy ezüst karszék volt el­helyezve, ki azonban állva fogadta az üdvözlő

Next

/
Thumbnails
Contents