Vadász- és Versenylap 22. évfolyam, 1878

1878-11-20 / 47. szám

354 YADASZ- ES \ ERSENY-LAP. NOVEMBER 21. 187Й. lótenyésztésének emelésére, s a külföldi forgalom élénkítésére, mint az ügető versenyek meghonosítása és biztosítása. P. K. Az angol telivérió használatáról félvér tenyésztési czélra. Az angol telivérió tenyésztés - s a telive'rménnek országos fedező ménül való alkalmazása fölött legközelébb Németországban elvi harcz ütött ki, mely annál komolyabb, mivelhogy régi, gyakorlott tenyésztők vesznek benne részt. Oly személyiségek, kik e téren méltán tarthatják magokat szakavatottaknak, részletezik észleleteiket és nézetüket, melyeknek tisztázása az országos lótenyésztésnek csak is javára válik, s miután e kérdés felett a mi szakköreinkben is leglehelős véleménykülönbségek léteznek, a nélkül hogy eddigelé a íelivérménnek az országos lótenyésztésnél való alkalmazását illetőleg valamely alapelvet elfogadtak volna : korszerűnek tartjuk e tárgyat szellőztetni. A két tábor, mely elleneégként áll szemközt, egyfelől Simpson-Georgenburg ur, mecklenburgi lótenyésztő, másfelől bartelshageni Pogge ur és a »Spornt szerkesztősége; amaz az alkalmazandó telivérmén alkatéit elébe helyezi képességének, mig emezek csaknem kizárólag a képességet tartják mérvadónak, a formát kevésbbé véve tekintetbe. Simpson-Georgenburg ur, a litváni és mazuri lótenyésztési egyletek egyik választmányi ülésében, az angol telivérió tenyésztése felől következőleg értekezett : »Az angol telivérió, mely a vadász-, hátas- és katona-lovak, mint szintén a könnyű Carossier-k nemesítésére és javitására használtatik, egyedül a képesség után tenyésztetik, pedig még azok az egyedek is, melyek öröklött hibáktól mentesek s alakzatuk, csontosságuk, szabályos járásuk sőt egész jellegük által is alkalmasaknak látszanak a félvértenyésztésre : e sajátságokat és formákat gyakran kevésbbé biztosan örökítik át, mint egy jól tenyésztett félvér mén, mivelhogy a küljelleg (küllem) folytonossága (Constanz der äusseren Erscheinung) hiányzik nálok !c Itt Pogge ur azt kérdé : mit ért Simson ur egy jól nevelt félvér mén alatt ; mi pedig azt mondjuk, bogy ha egy telivér mén mind ama kitűnő tulajdonságokkal bir, melyeket Simpson ur fentebb előszámlált és egy ilyen ménnel még sem elégszik be félvér-tenyésztésre, mert küllemében hiányzik a folytonosság : ugy nem is értjük, mire czéloz szavaival, mert mi a folytonosságot az alakban, csontosságban és méretekben keressük. — Ha talán azt akarta mondani Simpson ur, és ezt valószínűnek tartjuk, hogy egy félvér mén, ha mindjárt nem oly testes alkatú is mint egv telivér, mégis gyakran testes csikókat termel — ugy egyetértünk vele ; azonban ebből mi sem »pro«-t a félvérmén mellett nem fedezhetünk föl, sem pedig »contrá«-t a telivér ellen, amaz egyszerű okból, mert mi abban a nézetben vagynnk hogy ez átörökített testesség kizárólag a félvér kevésbbé nemes, tisztátalan törzsfájának eredménye. A közönséges vér, melyből a félvér mén származott, daczára anyjának telivérrel való keresztezése által, egyezer-máskor, söt igen gyakran kiüt, s ez épen a föok, a mely miatt nekünk az ily félvér fedező-mén alkalmazását mellőznünk kellene. De halljuk tovább, mit mond Simpson ur : »Ha az : ngol telivér tenyésztését küllemében vizsgáljuk, semmi kétség nem marad fönn arra nézve, hogy a versenypályán való siker nem az idomok szabályszerűségétől, nem az öröklött hibák mentességétől, s nem bizonyos jellegtől függ, hanem hogy az semmiféle határozott alakhoz nincs kötve.« Látszólag ez állitás nem alaptalan, mert gyakorta előfordul, hogy valamely csonthibában szenvedő ló, mely fashionable versenyló véréből származott, több képességet tüntet föl mint a kevésbbé fashionable vérből eredt de szabályos alkatú ló, s ennek ép a magasabb származás, az előkelőbb vér az oka. Hogy azonban a versenypályán való képesség semmi határozott formákhoz nincs kötve, az oly állitásnak tűnik föl előttünk, melyet nem mernénk könnyen kimondani. Soha sem lehet ugyanazt az individuumot hibátlannak s később hibával teljesnek látni; ki állithatja tehát, hogy az a ló, mely hiányos alkat mellett nagy képességet tanúsított, szabályos alkat mellett még jóval nagyobb képességet ne mutathatott volna. A telivérió versenyképességére oly tényező foly be, mely a félvérnél kevésbbé jő tekintetbe ; ez a vérnek helyes párosítása. Honnan volna az különben, — hogy mindjárt ismert példákat idézzünk, — mikép Sophia Liwrence-nak Buccaneertöl való ivadékai : Hannah, Red Rover, So Leicht, nem bírtak megközelitőleg sem oly versenyképességgel, mint f.örincz és Altona, kik létüket Cambuscan-nek köszönik, holott Buccaneer ép oly jó lovakat s ép annyi győzőt szolgáltatott más kanczákkal, mint a Newminster fia. Honnan volna az különben, hogy mének, legyenek ezek akár telivérek akár félvérek, némely kanczákkal rendesen öröklött hibákat, például nyultetem (Hasenhacken) hoznak létre, mig más kanczákkal kizárólag tiszta csontú csikókat nemzenek. Itt egyúttal jónak látjuk megjegyezni, mikép tartózkodni kell attól, hogy minden hibát az apaménnek tulajdonítsunk ; ép a félvértenyésztésnél játszik ez irányban az anyakancza főszerepet, s mi meg vagyunk győződve, hogy a félvértenyésztésnél sokkal kevesebb idomtalanságok mutatkoznának, ha az anyakancza kiválasztásánál nagyobb óvatossággal járnának el, vagy ha azokat elég szigorú próbák alá vetnénk, hogy igy részint a tehetséget kipróbáljuk, részint a lappangó hiányokat, mint hibákat, napfényre derítsük. De térjünk vissza Simpson úrhoz, ki imigy folyt ttja : »Ha másfelől a uem-telivérben a képesség kritériumát követjük, akkor majd minden fajnál oly küllemet észlelhetünk, mely annak képességét jellegzi és becsét meghatározza. Poroszországban egy negyedfél éves katonalónak, — mely még sem lovagolva nem volt, sem képessége meg nem vizsgáltatott — külleme elég (ha a származás és nevelésmód ismeretes) hogy remontának beválthassuk, a lóállományára nézve fölülmulhatatlan lovassághoz és tüzérséghez.« Mi e tételhez csak azt csatoljuk még, hogy a képesség egyenes arányban áll a nemes vérhez, mely kisebb-nagyobb százalékokban a remonta ereiben is foly, és hogy ép azok a háborúk, melyeket Poroszország az utóbbi tizenöt év alatt folytatott, ez állitásuukat igazolják. »Ily, megbatározott küllemre van szüksége a képesség után tenyésztett angol telivérlónak is ; meghatározottságra, mely nemzedékről nemzedékre, mint a képesség, kiküzdve és consolidálva van, s mely a képesség és küllem átöröklését némileg ! biztosítja. Ily telivérböl a nemtelivértenyésztés biztos nemesedést és javulást meríthet, s oly for; mát nyer, mely tapasztalatilag a legjobb, hogy I hivatásszerű képességét — akár a könnyű, akár a nehéz lovasságbeli lovaknál vagy carosj sier-knél megvalósíthassa.« E küllem, sajnos, oly elmélet, melyet érvényre j juttatni iparkodunk ugyan, a mennyiben ez a gyakorlatban lehetséges, azonban kényszeritni nem lehet reá a természetet. Az angol telivéiló eleitől fogva képessége után tenyésztetett ; mikép lehessen tehát most olyat előteremteni, mely minden tekintet nélkül erre, a theoretikust egész körrajzával kielégítse. Kizárólag küllem után tenyésztve, csakhamar oda jutnánk, a hová számos tenyésztő jutott, a kik a normális tömegre nagy súlyt fektettek, mignem oly nagy volumenre tettek szert, mely aztán valamely fárasztóbb kísérletnél teljesen használhatlannak mutatkozott. Hiszen mi lovakat nem a mészáros számára tenyésztünk, sem j pedig csupán szemgyönyörködtető bábok gyanánt, i melyeket elegáns istállóban saját kedvtelésünkül ? a 0 0 2 a, A walesi herczeg uti és vadászati kalandjaiból. 1875-76. (William Howard Rüssel naplója után.) (Folytatás.) *) V. Búcsú a eolombói partoktól. — Tuticorin. — Kobylpatty. — Zemindar, Ettipuram fejedelme. — Fogadtatás Hadurában. — E város történelme dióhéjban. — A pedukottai raja. — Trimal Naik palotája. — À »Csultri.< — Épület-koloszok. — Sivagunga vezér özvegye. — A singa sunadara. — A Minakshee temploma. — Khinai és indiai lőfegyverek. — Egy kard-ereklye. — Trichinopolis. Deczember 9. A »Serapis« hajó a tisztek nagy megelégedésére, éjfélkor odahagyta helyét s a *) Kezdete a »Vadász- és Versenylap« 14., 15., 16. és 18. számaiban. eolombói partoktól a sík tengerre szállt. A függőágyaikban pihenők közül sokan voltak olyanok, kik a hajó kerekének első fordulásakor kissé elkedvetlenedtek, ama tudat miatt, hogy Ceylont nem láthatják meg többé. A szél nemsokára támadni kezdett s noha a tengerészek nem jósoltak belőle nagy vihart, a hullámok ugyancsak tornyosodni kezdtek, s némi aggály is merült fel a levelezők gőzösét illetőleg, melyet a kormányzó adott rendelkezésükre. Estefelé a »Serapis« megállt, öt mértföldnyire Tuticorintól. A tisztviselők azonban valószinüleg nem remélték még a trónörökös herczeg megérkezését, mert semmi előkészület sem volt még téve fogadására. Az ott állomásozott hadihajó parancsnoka s egy főtisztviselő csak későn érkeztek meg a magas vendég fogadására és intézkedni a podgyászok kiszállítására. Dec. 10. Öt órakor reggel már mindenki talpon volt ; de a partról még semmiféle jármüvet nem láttunk közeledni. A tenger még mindig zajlott s az eső egész éjen át esett. Még kabinemben voltam, midőn egyszerre tompa zuhanást hallottam. Egy matróz esett le az árbocz tetejéről. Szegény, súlyosan megsérült. Ilyesmi azonban hajón néha megtörténik. \ Végre hat órakor három csónak érkezett s aztán csakhamar egy csinos kis gőzös, a »Margarete Northcote.« Ez volt kiszállításunkra, a nyilt tengerre kiküldve. A hullámok, mint a dióhéjjal játszottak e kis jármüvei s mi csodálkoztunk, hogy mertek azzal kiindulni. Átszálltunk tehát ; de Suffield hg és Mr. Gray oly roszul érezték magokat, hogy kénytelenek voltak a »Serapisc-on visszamaradni. Nagy nehezen sok bajlódás után elértük a terra firmát. Egész az indóházig mindenütt tolongó népet láttunk, mely a herczeg megpillantására bámulatvegyes örömkifejezését tanusitá tag- és arezjátékaival. Sokan mellükre kulcsolt kezekkel fejezték ki érzelmeiket, mások egy ujjokat tették ajkaikra mintha örömujjongásukat akarták volna fékezni. Midőn azonban a vonat megindult, ugy tapsolt valamennyi, mint a londoni színházakban szoktak a lelkesedés kitörésekor. A férfiak magas, nyúlánk termete, a széles váll, egyenes tartás ép ugy feltűnt, mint a nők kecses, elegáns magatartása. Még Európában sem lehet miveltebb, illemesebb s módosabb népet látni. Magok a misszionáriusok bevallják, hogy ha nem is foly tej és méz e földön, mégis gazdag országnak lehet tartani; népe pedig oly szives, nyájas és szelid, hogy erényeiket nem lehet eléggé dicsérni. Indiának eme része, melyet a miszionáriusok