Vadász- és Versenylap 22. évfolyam, 1878
1878-11-13 / 46. szám
350 VADÁSZ- ÈB VERSKST-LAP. NOVEMBER 14. 1878. mázni az a. n. közeli támadást. Jól mondja a példabeszéd, hogy »sok lud disznót győz,« mert a vadkanon az ellenség tnlnyomó száma itt is győzedelmeskedett, azonban önként nem adta meg magát, akárhányszor kirohanásokat tett a fészekből, de a csépek, botok és fejszék mindég vissza terelték, véres nyomokat hagyva testén. Végre a vadkannak is, »le kellett tenni a fegyvert,« de mielőtt ezt tette volna, még egy eszeveszett kirohanás alkalmával egyik embernek lábán nagy agyarával egy veszélyes hasítást ejtett. Többeket nem volt ideje megsebesíteni. A vadkant ezután megperzselték és busa az emberek között győzelmi zsákmány gyanánt kiosztatott. A vadkant megmérték és 3 mázsán felül nyomott. Golyó. Rudolf trónörökös mint természetbúvár és iró. Tiszt, olvasóink emlékezni fognak bogy Rudolf koronaherczeg ö fensége az idei tavaszszal, egy 14 napig tartó vadászati kirándulást tett a magyar Közép-Dunára, hogy ennek gazdagságát vizi szárnyasokban saját tapasztalatból ismerhesse. ... £ kirándulásának, melyet több hires természetbúvár és Brehm társaságában tett: nemcsak vadászati, de irodalmi eredménye is lett ; melyet Brehm most megjelent Illustrirtes Thirleben 4-dik kötetében találunk fel, jhol Rudolf főherczeg trónörökösnek bárom, — a Bécs mellett és Magyarországon levő Dunaszigeteken észlelt — ragadozó madarakról való közleménye olvasható. Az első a barna kányára (Milvus niger) vonatkozik s igy hangzik : »A barna kánya tavaszszal, közvetlen megérkezése után fölkeresi tavalyi tanyáját в megkezdi nyaralását. Oly kitűnő és eredeti rajzot kaptam én erről (mondja Brehm) Rudolf koronaherczegtől, hogy nem tehetek jobbat, mint ha azt itt visszhangozom s ittott más természetbúvároknak is egyes észleleteit idézem : »Magyarországban a barna keselyű eléggé közönséges madár. Alsó-Ausztriában mindig csak bizonyos tájakon észlelhettem én e madarakat, itt azonban átalában. Tulajdonképi tartózkodáshelyei erdők, melyek folyamok, kiváltképen nagy folyók és mocsárok közelében terülnek. A magas fákat egyébiránt csak fészkelés és hálás végett keresi föl. Nappal folyvást a bokrok fölött és között s a vizek fölött röpdes. Egész lényének s természetének vizben bővelkedő sik vidékre van szüksége ; a honnan a mi Dunaszigeteinken különösen elemükben vannak. A ki e madarakat ismeri, nem képzelheti azt magának halmos vagy hegyes tájakon. Soha sem található ez sem magas bérezek sem erdős hegységekben vagy fensikokon; még az oly erdőségeket is kerüli, melyek terjedelmes rétekkel s szántóföldekkel határosak. Tartózkodási helyének szigorú kipéczésében annyira megy, hogy például a Duna folyót környező ligeteken, a többi számos ragadozómadár között legnagyobb mennyiségben fordul elő, mig ellenben onnan egy mérföldnyire a bécsi erdő kezdeténél soha sem észlelhető. Nagyon gyakran nyilik alkalmam a bécsi erdőt átbarangolni, de soha egyetlen barna kányára sem bukkantam ott, mig ellenben a közönséges v. villásfarku kánya (Milvus regalis) minden évben itt fészkel. Előbb nevezett társaséletet kedvelő madár, mely ahol jelentkezik, mindig tekintélyes szambán látható s más fajrokonait is meglátogatja, mig utóbbi mindig magánosan, erdős begyekben vagy a ligetek csöndes helyein, visszavonultsagban tartózkodik. Alsó-Ausztriának helységei közelét már nem kerüli, mégkevésbbé pedig Magyarországon, ahol mig a városokat, a fővárosokat sem zárva ki, gyakran fölkeresi s azok fölött huzamos ideig kóvályog. A barna kányát tulajdonképen csak a párzás és költés tartamában lehet könnyedén megfigyelni; ez időn kivül, nyughatatlan, szünetlen röpdesö életmódja miatt bajos azt megközelíteni. Ha a Duna ligeteibe behatolunk, a mezők szélén terülő apróbb bokrok közt már észlelhetünk egyes kóválygó barna kányát, mely vagy azokból, a ligeteken át kirepül rablás végett, vagy azokba visszatér. Mentül inkább behatolunk a sűrűbb és ш .gasabb faállományok közé, annálinkább s nagyobb számmal találkozhatunk mindenfelől e madarunkkal. Ha csónakra ülünk, egyes folyamágon evezünk, akkor a kisebb, sürü bozótos szigetek mag: в fái körül láthatják a hímeket kerengeni, mig bent a nőstények fészkeiken ülnek. Időnkint látható egy-egy barna kánya, a mint a szigetekről a fófolyón át a tnlparti ligetekre szállonganak, figyelembe sem véve a csónakot. E madárnak a röpülése rendkívül szép, különösen ha nagyobb folyamok viztükre fölött lebeg, olykor óranegyedekig is. Azonban csak tavaszszal, a párzáskor lehet helyes fogalmunk repülési művészete felöl. A szeI relem magasztos érzeményétöl hevitve, magas in j fölszáll a kányapár a légbe s ott kóvályog. Egyszerre egyik vagy másik közülök hanyagul függő szárnyakkal aláereszkedik egész a rizszineig s aztán nyilgyorsan suhan tova görbe vonalban kis távolságra, a mikor is gyorsan visszafordulva, billegteti magát, mint a közönséges vércse-sólyom, s a legbámulatosabb mozdulatokat teszi minden irányban. A legelhagyatottabb szigeteken, hová csak ritkán lép ember, a legegyszerűbben alkotott fészek található. Lentebb van ez rakva, mint fél-famagasságnyira, a legerősebb fákon, többnyire a törzs és egy vastagabb ág közé. Vékony, egymásra helyezett gályákból áll a hevenyészett építmény, melyből már messziről kilátszik a nőstény villás farka. A mi barna kányánk egyébiránt többnyire az odahagyott gémfészkeket foglalja el s innen vau az, bogy az ö fészkét a halász-sasétól alig lehet megkülönböztetni. Én leginkább ama szigeteken találtam a legtöbb fészket, a melyeken gém- és kormorán állományok voltak. Olyanokon, hol az ölyü és közönséges kánya meg a nagyobb fajta sólyom fészkel, a költési idő alatt soha sem vettem észre madarunkat. Költési ideje nagyon határozatlan. April végén láttam oly fészkeket, melyekben a nőstények már ugyancsak szilárdan ültek a tojásaikon, mig ellenben több más pár még csak a fészkét rakta, sőt némelyek még csupán keresgélték fészkelési helyeiket, ide-oda röpkedve. Május közepén a legtöbb fészekben költöttek a nőstények. A ki a barna kányát megfigyeli, észre kell vennie, hogy ez a mocsári és vizi szárnyasok társaságát nagyon szereti s jáinborságának elegendő bizonyítéka az, hogy e madarak a legbarátságosabb viszonyban élnek vele. Egyszer egy nagy sziget partján találtam egy fészket, melytől száz lépésnyire valamennyi fa gémfészekkel volt megrakva, a melyek közt vércse-sólyom- és ölyüded-sólyom fészkeket is találtam. E telep valamennyi lakója a legjobb egyetértésben élt egymással s a bim barna kánya a keringő gémek közt mutogatta röpülési művészetét. Másik helyen két barna-kányafészket találtam s ezek között gém és kormorán fészket is. Az egyik alig volt három meternyire a földtől, erős ágra épitve. Alig egy meternyire fölötte, szintén azon a fán halászsasfészkek voltak s a gémek és barna-kányák nőstényei kotlottak, mig a mindkét faj himei egymásmelleit egy és ugyanazon az ágon ültek. Mindenik barna-kányafészek a sziget legnagyobbb fáin volt ; az egyik, mocsáros erdörész szélén, a másik az ellenkező végén, egy széles Dunaág partján készült. Egy másik kis szigeten, átellenben, egy barnakányafészek állt, nem távol ettől, csupán keskeny folyamág által választva el, fészkelt egy ölyü,szabda- és ölyüded-sólyom-pár ; azonkívül volt még itt egy nagy — ez évben azonban lakatlan halászsas-fészek. Én azt hiszem, egyik főoka a gémek és kormorán együtt tartózkodásának a barna-kányával, ez utóbbinak nagy falánkságában s a zsákmánykeresésben való nagy lustaságában rejlik. Legkedveltebb tápláléka a hal s nagyon könnyű módon csilapithatja ébét a gémek közelében, mivelhogy ezek, fészkeikből sok nagy halat hullatnak le, melyet aztán más élődiek falnak föl. Jóllehet barna-kányánk nem ügyetlen balász, kényelmesebbnek tartja a koldulást és élösködést. Röptében is elvitatja a nagy vizi madarak, a halas7sas stb. csőréből a zsákmányt tolakodása által, épugy mint rokona, a villásfarku kánya az erdőben a sasoknak, ölyüknek és sólymoknak szokott alkalmatlanságot okozni, az elfogott vadat elcsalni tudván. A halakon kivül fiatal nyulak, hörcsögök, ürgék és egerek, főleg pedig békák képezik táplálékát. A baromfi-udvarban hihetetlen merészsége által szokott bajt okozni ; mert minden tartózkodás és gond nélkül kapja el a kis csirkéket és ruczákat anyjuk szeme elöl e csupán lőfegyver hütheti le rablási vágyát. Egyizbeu láttam egy faluban, mely bizonyos sikon terülő liget szélén fekszik, a barna-kányát szabályosan vadászni, s egy udvar fölött a kémények magasságában, közönséges kánya módjára lebegve zsákmány után kémlelni.« Brehm ehhez még a következőt csatolja : » r U . HU kányánk tovább tenyésztési működését illetőleg meg kell még emlitenem, hogy fészke épugy, mint a közönséges kányáé, rendesen rongygyal, régi köténydarabokkal, emlős-állatok szőreivel stb. \ an kibélelve, tehát könnyen megkülönböztethető valamennyi belföldi ragadozómadár fészkeitől. . . Ugy látszik, csupán a nőstény ill a fészekben ; legalább a Preen észleletei e mellett bizonyítanak. О ugyanis a fészket szemmel tartva, ugy tapasztalta, hogy egy barua kánya, tehát valószínűleg him, meglehetős magasságról halakat dobott alá a fészekbe s pedig oly időben, mikor még esak két tojás volt abban. A nőstény rendesen oly Dagyon szilárdul ül fészkén, hogy csupán lövéssel lehet arról elzavarni. Homayer Eugén és én, Rudolf trónörökössel való vadászati kirándulásunk alkalmával, több izben hiába iparkodtunk a fészkén ülő barna-kányát kopogás, kiáltozás és zajjal elzavarni. Ha végre elhatározza magát a tovaröpülésre, ez rendkivül gyorsan történik éa soha sem a szabad tér felé. Az ügyes röpülő bámulatos gyorsasággal lopózik el a legsűrűbb galyak közt is, s nagyon megnehezíti a vadásznak a biztos lövést. (Vége következik.) Agar ászát, kopaszai* NOV. 14. Zempléni elegy-agár verseny. NOV. 14. 15. Félegyházi dijverseny. — (Programm 43. sz.) A galgavidéki »ngarász-egylet« öreg agár versenyét Ecséden november 24-én tartja meg; tiszteletdíj 150 frt értékben. Tét 5 frt, nem részvényes kettős tételt fizet. — Nevezni lehet alólirtnál a versenyt megelőző napon Hatvanban a vasúti indóháznál délután 4 óráig. Máriássy Manó, e. titkár. Sámsond, november 11. 1878. Tisztelt szerkesztő ur ! — A sámsondi falkáról évenként olvastam becses lapjában tudósításokat ; ez idén még nem lévén említés téve abban, én ki ezerencsés vagyok, az után jelenleg vadászni, pár sorral kívántam megemlékezni ezen kitűnő falkáról.*) A master gr. Bethlen István mult hónap elején kezdte meg rendes vadászatait s tizenhét vadászatra, az mai napig 15 hallali van följegyezve, a falka, mely tisztán } magyar erdei kapókból van össze állítva, az idén talán még jobb, mint az elmúlt években, minek legnagyobb bizonyítéka az, hogy a november 2-iki vadászaton, két nyúllal számoltak be; egyiket 18, másikat 26 pereznyi, szünet nélküli futás után fogván el. — A vadász társaság közt látjuk br. Bánffy Albertet, ki pár napra körünkben időzött, továbbá br. Bors Gusztávot nejével, gr. Teleki Gézát nejével, gr. Klebersberg, br. Bánffy György, gr. Bethlen Marcusi. — *) Igen köszönjük. Szerk.
