Vadász- és Versenylap 22. évfolyam, 1878

1878-10-30 / 44. szám

OKTÓBER 30. 187 B. VADÁSZ- ÉS VERSENY-,АГ. A közelgő fedezési idény előtt. A szülői tulajdonoknak átöröklése az ivadékokra, oda utalja a lótenyésztőt, hogy a tenyészanyag megválasztását főtényezőnek tekintse. A tapasztalás azt igazolja, hogy épugy az embereknél, mint az állatoknál nem mindig észlelhetők a közvetlen szülők sajátságai, hanem ezek gyakran a második, harmadik izbeli ősöknek a tulajdonságait látszanak örökölni. Hányszor hallhatunk efféle fölkiáltásokat egy és más gyermekek fölött: »Szakasztott a nagyapja!« vagy: »Tökéletesen az ősanya.« A szülök tulajdonságainak az öröklésnél való ily átugrását »visszaütés«-nek (Rückschlag) nevezik, mi rendesen bekövetkezik, ha a szülők valamely kiválóbb sajátságokat nem tudnak fölmutatni. Ha azonban mind az apa, mind az anya nagy mérvben birnak ama sajátságokkal, melyek talán már a nagyszülőknél is előfordultak, akkor bizton lehet következtetni azoknak továbbfejlődésére. A külső idomok és a szellemi tehetségek átöröklése által, embereknél, állatoknál egyaránt a fajjelleg (Raee-Typus) áll elő, mely természetesen a családban való továbbtenyésztés folytán leghamarább és legbiztosabban elérhető. Oly állatok párosítása által, a melyek valamely fajnak sajátos idomaival a legszembeszököbben láthatólag birnak : ez idomok az ivadékoknál is nyilván a legélesebben tűnnek elő. Hi ily családba oly állatot veszünk föl, mely faji tulajdonságokkal nem bir, ez esetben a tenyésztés sok Demzedéken át bizonytalanná válik, s az idegenre való visszaütéstől folyvást tartani lehet. A tiszta tenyésztés e szerint a hasonló alkatú és hasonló jellegű sajátságokkal biró állatok párosításában áll, melyek több ivadékon át ugyanabból a családból, minden idegen vér bevegyülése nélkül származtak. Határozott fajképzésre, tiszta tenyésztésnél, természetesen bizonyos mérvű beltenyésztés és a vérrokonság elkerülhetetlenek. Ha egyszer végre törzset hoztunk létre idegen családbeli állatok tisztán tenyésztése által, melyben bizonyos idomok és tulajdonságok öröklése átalánosságban észlelhetők akkor constant fajhoz jutottunk. Ily eljárás által hozták létre az angolok, — beszállítván a keletről méneket és kanczákat, — a telivért. Ugyanakkor Angliában egy regisztert készítettek, melybe minden e törzsből tisztán tenyésztett productumokat bevezettek, s e törzsfát, a »General Stud-book«-ot, a mai napig folyvást vezetik. Csak azok a lovak telivérek, melyek mint e törzs termékei vétettek föl a »General Stud-book«-ba. E név tehát — telivér — csak egyetlenegy lófajt illet. Ujabb időkben azonban e. kifejezést minden tiszta állattenyésztésre átvitték, ugy hogy mai napság teli vér-arabokról, telivér clevelandiról, telivér normanról, sőt telivér ebekről, juhok, disznók és marhákról beszélnek. A lótenyésztés czélja abban áll, hogy bizonyos tájhoz alkalmas, az éghajlat kötelmeinek és talaj, viszonyainak megfelelő lófajt, egy constant fajt, hazai telivér-családot állítsunk elő. E föladat gyorsabban való elérése végett szállitgaták be más országokból a constant fajokat. Ha már most ezek, az égalji viszonyok, változtatott tápszerek és egyéb körülmények miatt idők folytán faji sajátságaikat részben elvesztik, vagy ba oly egyedek párosítása által, melyek a különösen ohajtott sajátságokat nagy mérvben bírják, productumokhoz jutottunk, a melyeknél az idomok megkívántató arányossága ez eljárás által szenvedett, vagy végre, ha a törzsnek azáltal ártottunk, hogy a tenyésztésre nem alkalmas állatokat idejekorán nem zártuk ki, — akkor, ama tájról, a melyről a törzset behoztuk, újra alkalmas tenyészmént vagy állatokat kell szereznünk ugyanabból a fajból, — de olyat, mely még legkevésbbé sincs elkorcsosulva, — hogy ily módon a kivesző fajjelleget ismét megnyerhessük. Ugyanazon fajból eredő tenyészménnek újra behozatalát vérfrissítésnek nevezzük, s az eredeti hazájukból behozott példányokat eredeti állatoknak. Innen tisztázható ama fogalom, hogy például egy, Normándiából behozott ménnek nem kell szükségképen telivér-normannak lenni, ép ugy, mint ahogy egy itt normann szülőktől nevelt csikó nem eredeti normán. Keresztezés alatt értjük a vér javítását, nemesítését, a tenyésztésre kívánatos ugyanegy törzsből való és nagymérvben kifejlett sajátságokkal biró mén által, oly kanczákkal, melyek annak örökítésének ellent nem állnak s a párosítás által az alkalmazott apai vér, a csikónál az ősanyai vért ki nem szorítja. Ugy tanitja a tapasztalás, hogy a nemtelen anyának telivér ménnel való párosításából származó productum, mely újra telivérrel párosodik, nyolez ivadék után hoz létre oly állatot, mely a megkívánt tulajdonokat bizton örökleni látszik, mert ereiben még csak a kétszáz ötvenhatodik rész, tehát a nemtelen résznek csak a minimuma található fel. Az első termeivény még felében örökli az anya nemtelen vérét ; a legközelebbi, a második nemzedék x/

4, a harmadik 1/

8, a negyedik x/

1

6, az ötödik 1/

3

2, a hatodik 1/

6

4, a hetedik és a nyolezadik ^se"

0^ részben. A valódi, — Angliába beszállított, keletről származott telivér-családba, az ily uton tenyésztett ló soha sem vétetik föl, mert erre nézve a »General Stud-Book«-'oa beigtatás megdönthetetlen föltétel : hogy az ott föl nem vert állatok ivadékai oda be ne juthassanak; ellenben minden más, jelenleg már szintén telivérnek tekintett ló-, vagy más állatfajoknál, ha nyo'cz ivadékon át űzetett tenyésztés javítás, a produktumok telivérekül fölvétetnek. Vannak bizonyos fajok, melyek testidomaik jellegét s szellemi tulajdonságaikat kifejezőbben s nagyobb biztossággal öröklik, mint mások, s különösen a nemesebb fajoknak van meg azaz előnyök, hogy másokkal való párzásulcnál túlsúlyt nyernek. Mindenféle okszerű tenyésztésnél, történjék ez akár versenyzési akár vadászati, hadi, gazdászati avagy teherszállítási czélból, a tenyészállatoktól mindig mulhatlanul megkövetelendő az erő és egészség mellett, a teljes arányosság az idomokban, ép ugy mint alkatban, s az ez által való helyes és szabályos járás. A szabálytalan járás mindig az erők nagyobb megerőtetésébe kerül, és ez által a lovak tevékenységi képessége csökken. Miután ezek ereje a hátulsó lábakkal való elöretoláson és a testsúlynak tökéletes gyámolitásán alapszik, a mi azonban nem szabatos alkatú állatoknál nem az kellő helyen történik, szükségtelen erő fogyasztatik. Gyönge, beteges egyedek a tenyésztésből kizáratnak, főképen pedig az oly károkkal, hibák és hátrányos tulajdonokkal biró lovak, melyek a tapasztalás szerint öröklött bajok. Nagyon fiatal vagy nagyon idős lovak gyönge productumokat hoznak létre. Csak erős és egészséges szülőktől várható hasznavehető ivadék. Mióta átalános a törekvés, hogy a lótenyésztés okszerű elvek szerint történjék ; mindig több-több a tapasztalat, de egyszersmind több igény is merül föl. Az előtt egyedül a törzsfa után tenyésztettek ; az apa és anya kitűnő vérében tökéletes biztosítékot véltek birni a termeivény használhatóságát illetőleg. Midőn azonban a középszerű eredmények e föltételezés valótlanságát igazolták : a szülők előkelő származásán kivül még tehetséget is vártak tőlök, s azt hitték, hogy immár föltalálták a bölcsek kövét. Nemsokára azonban meggyőződtek arról, hogy még ez igény sem nyújtott biztosítékot a jó tenyésztésre ; fokozódott tehát a követelmény s a korábbi föltételekhez lett csatolva az egészség, s az öröklött hibáktól való mentesség. Kezdték belátni, hogy jelentékeny nyultetemmel nyerhetni ugyan versenyt, de ily hiány mellett ez állat a tenyésztésre nem alkalmas, mert ivadéka, öröklött nyultetemmel, — könnyen megtörténhetik — sem vadászatra, sem katonai szolgálatra nem lesz használható. Mai napság maga a törzsfa, képesség és egészség sem elegendő egyedül; az országos lótenyésztéshez e tulajdonok mellett még széles, tömör, erőteljes rövid lábakkal, tetszetős idomokkal öszhangzatos alkattal, hatalmas járással kell bírnia, e végett a gyorsaságot kevésbbé véve tekintetbe. Az öröklött testi hibák közül, melyek leginkább tovább öröklődnek, mindenelőtt a szembetegségek említendők, továbbá a hossz és szélességi helyes viszonyoktól való eltérés, mint keskenység, magas lábak, hosszú és mély hát, és a lábhibáknál azok, melyek csontizzadmányból keletkeznek, miut a pók és kapta ; olyanok, melyek ízomgyöngeségből keletkeznek és végre rosz és ferde paták. Nevezett hibákkal biró lovak a tenyésztésből határozottan kizárandók, s a ki ilyeket tovább tenyészt, az valósággal embertársainak megrontására cselekszik. A mint az emberi életben minden rosz könynyen és gyorsan terjed, ugy a lónevelésnél is, általános vélemény szerint, az apák mint az anyák csonthibái öröklődnek. Az előrész átalános arányai főképen az apától, a hátsók az anyától származnak. Szellemet és bravourt, sok bátorságot, a vadász- és katonabvak e legfőbb erényét, vagy bátorsághiányt, akadályoktól való vonakodást, gyávaságot a döntő perezben, a mén adja gyermekeinek; ellenben a kedélyi sajátságokat, istállói makranezot az anya. Miután a karórágást böfögést s több effélét, inkább rosz szokásnak, вет mint betegségnek kell tekintenünk, annálfogva az e hibákban leledző mén, mindaddig, mig étvágya azáltal nem szenved és semmiféle betegség, mint például kólika azzal kapcsolatban nincs, nem mellőzendő végkép mint fedező mén ; ellenben a böfögő kaneza tenyésztésre nem ajánlatos, mert csikai csaknem kivétel nélkül eltanulják e rosz és gyakran hátrányos szokást. ("Vége következik.) I1AS1AÏ® Puszta-Darócz okt. 23-án. Hatvan nap alatt, legkevesebb 55 esős nap volt, és milyen esők ! — A sebes záporoktól, a felhőszakadásos özön vízig; a novemberi ködös szitáló esőtől — a szapora sürü esőig — minden fajtajában gyönyörködhettünk naponkint az ég e haragos csapásainak A gazda közönség kétségbe van esve ; s a vadászok, kik oly szoros érdek közösségben vannak a gazdákkal, kezdenek desperálni. És csoda-e vájjon ! hiszen az időjárás a legnagyobb preeisióval kiczirkalmazott vadászati terveket is dugába dönti. A hegyi vadászt a folyamokká dagadt csermelyek akadályozzák ; a sikföldi cserkészt pedig a talaj bizonytalansága, melynek nagyobb részét most mindenütt sik viz boritja — tartóztatják vissza czélba vett kirándudulásaitól. Már november hava a küszöb előtt, s az idő nem akar változni, most is esik — vagy inkább ömlik a zápor, s az idő vizenyoseege kihat mindenre, még jelen levelem tartalmára is — de hát tehetek én arról ? Hiszen midőn a hegyes vidékről szabadságidőmre elutazva — ide ez áldott sikföldre jöttem, nem ily reményeket tápláltunk magunkban én és »Lord« vizslám, kit mellesleg mondva, volt szerencsém hirneves festőnk Pálik Bélának a miskolczi állomáson bemutatni, s attól szakértő elismerést kapni. De hát mit használt a legjobban feltett szándék, a legerősebb akarat, mit használt »Lord«nak amaz önfeláldozása, bogy angol vizsla létére a vizben gázolt naponkint ; hogy szárnyazott ruczákat iparkodott a lebukásban utánozni és kihalászni, a mi szorosan véve nem is az ő mestersége, melyet igen gyakran demonstrált is sürü fogvacogtatásával ; mert ha az alsó vizet ki bir-