Vadász- és Versenylap 22. évfolyam, 1878

1878-01-30 / 5. szám

JANUÁR ЗО. I87B. kct évvel ezclötli árvíz azon vidék vadjait teljesen elpusztitá, igen kedvező eredménynek mondható. — A vadászatot vig lakoma fejezte be, mely a derék apát urnák általánosan ismert magyar vendégszeretetéhez méltó volt. * * * Folyó évi január 11. és 12-e'n nagy hajtóva•dászat tartatott iitebei Kiss Elemér ur által, az iitebei nagy létben. Egyrészről a tavalyi márcziusi időjárásnak, mely különösen kedvező volt a fiatal nyulakra, másrészt a vadászati adónak, mely sokakat visszatart, hogy a vadászati orvot oly nagy mértékben ne gyakorolják mint eddig, köszönhető e vadászatnak jó eredménye. — Lövetett ugyanis első nap — habár csak 18 vadász volt együtt — 5 róka, 187 nyul, második nap 1 róka és 122 nyul, összesen tehát 6 róka és 309 nyul. A vadászok az első nap estéjét, kün a pusztán töltötték, hol is vig veesernye után, melyen a kedélyes és különben is mint megyénk s cgyátalán déli Magyarország legjobb vadásza gr. Roggendorf Róbert elnökölt, a társaság őszi vadász szokás szerint, szalmán aludta a boldogok álmát, melyet legföljebb is, egyik másik tag — hortyogása — és az ezt elnyomni akaró éles fdty zavart meg, s másnap folytatatott lankadás nélkül a munka. * * * Apaj vidékén kiöntött a Duna árja s a kis vadban máris tetemes károkat okozott; pár héttel ezelőtt a nagy hó, most meg az árviz ! — Igy alig örülhetnek a vadászati tililomnak mely pár nap múlva beköszönt. * * Baksa vidékéről irják, hogy ott, ez évben feltűnően sok róka mutatkozik ; — fényes nappal 5 — 6 dbot is lehet együtt látni a mint a közös prédára indulnak. A nyulakban e nagy hóval már is sok kárt okoztak. Sí Sí Sí Jankoviis Elemérnél, Yucsinban Slavoniában, e hó folytán farkasvadász it tartatott. — Két napig eredménytelenül kerestek a farkasokat, mig végre a 3-ik napon, egy hajtásból hét darabot vertek ki a hajtók. Gr. Kinsky Jenőnek szerencséje volt, egy coupdouble-lal ke't derék farkast teritett le, egyet pedig Kund Jenő lőtt s igy egy hajtásban 3 drb farkas adta be a kulcsot. — Résztvettek : gr. Nádasdy Ferencz, gr. Zichy Béla, 3 MárfFy, gr. Kinsky Jenő, Kund Jenő, a házi ur és még két puskás. * Sí * A Coburg herczegi uradalom Vacs-i pusztáján 187 7. deczember és 187 8. január hónapokban Schmid Lipót erdőmester által ismét két erőteljes farkas ejtetett el. — Mint nekünk irják ezen fenevadak elejtésének nehézségi oka abban rejlik, hogy a farkasok nagyobb részt a szomszédos helyekből, éjjel a vacsi erdőkbe nyomulnak és több dámvadnak széttépése vagy részbeni felfalása után, (eddig nem kevesebb mint 32 db széttépett dámvad nyomát találták), még kora hajnalkor búvóhelyeikre a nagy-kőrösi vagy eörkényi erdők és bozótokba visszatérnek. # * * A farkasok Tázláron, Pestmegyében annyira elszaporodtak, hogy az etetőről viszik el a birkákat és falják fel őket. Róka is nagyon sok van. A farkasok ellen a vadászat megtartását most kérik a belügyminisztertől. * * * A bihari hegyek között is elszaporodtak a farkasok. A »Nagyvárad« ugy hallja, hogy a napokban a rontói erdőben a farkasok megtámadták a Székes-kóptalan sertés-csordáját. Bár az agyorosok vitézül verték a koezákat, mégis az éhes farkasok 5 darabot szétszakgattak és fölettek, 5 darabot pedig megöltek. A csordát a kanász aztán behajtotta a számadóhoz, s ott beszélte, hogy a farkasok vonitását és a konda rőfógését, a küzVADÁSZ- KS VERSENYLAP. delem közt, rémitö volt hallani. A hol egy farkas betört, rögtön oda röffentek össze az agyarosok s elverték. Marmarosi medve-vadászatok. (Folyt, és Vége.) Legelterjedtebb medve-vadászatok neme az, mely felállított fegyverekkel történik. Rendesen őszkor — tengeri éréskor — vagy ha sok makk terem az erdőben, ugy azon források mellett, hol a vad legörömestebb keresi fel a vizet. Az ily helyeken felállított fegyvereket rendesen a medve maga süti el ; s nagyobbrészt erős oldallövés folytán, néhány meternyire a helyszínétől halva terül el. Megesik azonban hogy csak erős sebet kap, akkor következik a csuszó-mászó med ve-vadászok valódi hősisége. Ily alkalomkor nem szeretik a zajos, nagy számú társaságot, sőt a kutyákat sem. Rendesen két, legfeljebb három egyén lép szövetségre s indul meg a vér nyomon a legnagyobb óvatossággal. Csúszva, mászva, hallgatódzva s minden bokrot, dőlt fát s tuskót előlegesen megvizsgálva, keresik a sebzett vadat. Ha már megpillantották, ugy előbb jó ideig csendben kikémlelik — váljon él-e még. Ha bizonytalan a vad állapota, ugy lötávolba beközelitik — s előbb egyik s ha szükséges a többi is — jól irányzott lövéssel iparkodnak ártalmatlané tenni öt. Mindamellett megesik, hogy csak ekkor kezdődik igazán a véres kaland. Az elmúlt évben egy szomszéd falusi bíró, két testvér öcscsével elindult a tengeri mellett megsebbzett medvét felkeresni. — A biró maga tapasztalt vadász lévén, óvatosságra intette társait, de azok nem hallgatva a jó szóra, sietve mentek előre. íme egyszerre egy dőlt fa mellett felegyenesedik a medve s a néhány lépésre álló, megrémült emberek egyikének rohan. Menekülésről szó sem lehetett, lőni pedig a zavarban nem tudott, de idő sem volt reá. A medve egy erős praczli-csapást mért a illető fejére, s hogy ez maga halálos kimenetelű nem volt, egyszerűen annak tulajdonítható, — hogy az illető, a hegyi lakosok szokása szerint — gyapjúból szövött gubát viselt, s a karra húzott guba-ujjal iparkodott felfogni a csapást. Ez félig-meddig sikerült is; daczára ennek a fejbőrt erősen horzsolta s oly vér/ést okozott, hogy az ember látását veszitette az ömlött vér miatt. A másik társ menekülni iparkodott, s valószínűleg ott vesz a testvér, ha az ö.regebb hátramaradt bátya oda nem ér, s egész közelről sz'ven nem lövi a medvét. Még eritieusabb s igazán sok bátorságot igénylő a téli medve-vadászat; a mikor a medve téli szállását keresik fel a vadászok. A medve még őszkor iparkodik magának kellő téli szállásról gondoskodni. Felmegy a havasok alá szikla üregekbe, vagy pedig vén korhadt biikk, vagy fenyő belső részét tisztítja ki — mohával kibélleli, hol maczkó bácsiék aztán családostul szenderegve, talp nyalogatással böjtölik át a telet; — (az anya medve egy évig lakik fiaival s csak második évre bocsájtja őket önállóságra.) A szenvedélyes medve-vadász pedig, szintén még őszszel lesi meg, hol készit tanyát a medve s télen társaságban keresik őket fel. Ketten a vadászok közül, faragott végűn rudakkal közelednek két oldalról egymással szemben a fához, s a rudakat keresztbe vetik a nyílás előtt s azt kézben is tartják, hogy a medve ki ne szökhessen. Erre a zajra a medve család legidősebb tagja szokott először is ki kukucskálni — mintegy kérdve, valljon ki meri háborgatni a félelmes tanyát, ki az itt, a hol talán még a madár sem szokott járni. Kíváncsisága azonban megcsalja szegényt, mert orosz ember áll vele szemközt — ki gyilkos fegyverével. azért kereste fel, hogy a szép bundát nyereségre használja ; mert a mint kidugja fejét, a szemközt álló vadász go lyót röpit belé. — Megtörténik hogy egy óriási fa, 3—4 dirab bőrt ad a bátor vadászoknak. 33 És itt, nem lesz tán érdektelen felemlítenem, miként állítják fel az orosz vadászok, tengeri földjeik mellett a fegyvereket — hogy az édes málét szerető medvét, vagy akár a vaddisznót öngyilkossá tegyék. Valamely magasabb hegység oldalán — mely körül medvék szoktak tartózkodni, tengerivel ültetnek be egy kis területet; a tengeri, érése felé be lesz keritve, csak egy oldala van nyitva honnét legvalószínűbb a vad közeledése. A fegyver csak akkor állitatik fel, ha már egyszer előtte való estve megjelent a vad. Mert fegyvert felállítani nem mesterség, azt bárki is megteheti • de a vad nyomáról itélni meg annak nagyságát, magasságát, — ez a valódi művészet. Ez tulajdoukép a legfontosabb, a ki ehhez nem ért, az ugyan nem lövi meg a vadat; mert vagy ugy áll a fegyver, hogy a nagy állat hasa alá, vagy a kisebb állat háta felett repül el a lövés. A fegyver villa alakú karóra erősíttetik, oly magasságban a minő nagynak gondolja a vadász, az előtte való éjjel megjelent medvét nyomáról ítélve. Egy másik karó, közvetlen a ravasz mellett veretik le, ugy hogy ennek teteje a fegyver ravaszával egyenlő magasságban álljon. — A karó tetejére egy kis botocska szegeztetik, de ugy, hogy az körben mozgatható legyen ; e botocska egyik vége a fegyver ravaszát érinti, a másik végére pedig egy zsineg köttetik, mely a kukoricza kerítésnek nyitva hagyott részét összeköti. A fegyver felhuzatván, annak csöve az áthúzott zsineggel vizsziutesen vagyis egyenlő irányba tétetik ; — s már most ha éjjel a medve megjön, a cselt nem veszi észre és a zsinegnek neki megy, miáltal megrántja a karón lévő kis botocskát, az pedig elüti a ravaszt, s a fegyver elsül ; a lövés pedig nagyobb részt, lapoczkán kissé alól fúródik a testbe. — Hogy az eső elöl védve legyen a fegyver, be szokták fa kéreggel takarni. A tengeri közepén — vagy egyik sarkában lesi prédáját a vadász, rendesen négy falábon álló kunyhócskában. A medve a lövésre megrenditőleg felordít ; ezt viszhangozza a hegység s utána néma csend. Reggel korán leereszkedik az éji tanyából a vadász, birt ad szomszédjainak s megkezdődik a fent irt keresés. Ily módon jutunk a legtöbb medve bőrhöz. 187 5. öszszel csak egy faluban ejtettek el 7 darabot (abból egy ember — egy darabka földön 4-et). Azért is az olyan évben, mikor sok makk vagy mogyoró van, ritkább a medvebőr, mert a nagy erdőkben nehéz, meg a források mellett is — biztos járását kipuhatolni ; vagy ha kipuhatolná is, és azt bekerítené, ugy oda bizonyosan soha sem menne a medve. x—y. Egy különös vendég a zergék hazájában. (Rajz a magas Tátra vidékeiből. —) 1877. november. A tél hó förgetegei, melyek Tátránk felhágóit és útjait elzárták elölünk, a vadászt pihenésre utalják. — Barátságos meleget terjesztő kandalló melöl, jégvirágos ablakainkon át hallgatva a künt zsémbelö vihart

; egyik emlék a másik után ujul föl lelkünkben, s szivesen időzünk egy egy veszély- és érdekteljes kaland emlékénél. — E felujuló emlékek némelyike nem lesz talán érdektelen e lapok t. olvasói előtt sem, habár ott lenn a rónán még mindig őszi napok ragyognak, s csak néha emlékeztet egy ködös alkony a megkésett télre. A mult nyár elejéről óhajtók egy érdekes kirándulásról megemlékezni, mely bár sem izgató részletekkel, sem gazdag zsákmánynyal nem dicsekedhetik, de oly jelenséget tett előttem bizonyossággá — melyet bár régen sejtettem, de valószínűségében mégis nem egyszer kétkedtem — s mely bizonynyal érdekelni fogja a vadász sport