Vadász- és Versenylap 22. évfolyam, 1878
1878-07-03 / 27. szám
JULIUS 3. 1878. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAF. 197 figyelmes szemlélő előtt fel kell tűnnie azon örvendetes haladásnak, mely e téren észlelhető. Különös megemlítésre méltó azon hóditás, mit az okszerű alapokra fektetett lótenyésztési hajlam, az úgynevezett földmives-osztály körében évről évre foglal, s azon élénk versenykedv, melyet egyedül az évenkinti dijosztások idéztek elő, s melyek érdekessége a köznép előtt mindig jobban emelkedik. Ennek tulajdonitható azon nem csekély fontossággal biró körülmény, hogy például e vidéken ez ideig a t.-püspöki földmives nép foglalkozott legnagyobb előszeretettel a lótenyésztéssel, a pályázatokon a legszebb példányú állatokkal jelent meg, s a dijak nagy részét mindig szerencsés volt elnyerni ; ma a török-szent-miklósiak vívták ki a győzelmet, s a nagyobb dijakat ezek nyerték el. A bizottság tehát ujabban is kifejezést adott azon meggyőződésének, hogy a dijosztások az eddigi mód szerint minden esetre fentartandók, sőt ba az ország pénzügyi viszonyai megengedik, a kiosztásra szánt jutalomdijösszegek szaporitandók. Kérdések és feleletek. Tekintetes Szerkesztő ur!*) A »Vadász- és Versenylap« f. évi junius 23. és 24-ik számaiban megjelent „Kérdés lótenyésztők"-höz czimü, egy tenyésztő által aláirt, s a következő tartalmú kérdésre, valljon h'mpókot és kaptát örökli-e a mén, lia 10—14 éven át ő maga és minden ivadékja egészen hibátlan és tiszta volt, de sok használat által a mén 18-dik évében ily hibába esett; s használható-e mint apaló ? — az »egy tenyésztő« nézetével egy értelemben vagyok, hogy igenis használható ; mert én azt fartőm, hogy a vérbeli hibákat igenis, de a külviszonyok által léte sülteket, az ivadék nem örökli. Állitásom mellett szól, hogy egy szintén már öregebb csödöröm 3 év előtt ily hibába esett, és ivadékai a legtisztább lábúak, s rajtuk ezen hibának legkisebb nyoma sem látszik. No de lia az ivadék csak 18 év múlva örökölné apja hibáját, annak csak örülhetnénk. ' Gr. Esterházy Antal. *) Mint t. olvasóink em'ékezni fognak a fenntebbi válasz lapunk mult évi folyamában közöltetett ; de mint általános érdekiit, egy régi tapasztalt tenyésztő nézetét, lapunk ujabb olvasói számára is megemlítjük itt; — egyúttal pedig, hogy többen szóllhassanak hozzá vetettük fel ismét a kérdést. Szerk. Kérdés. A felső-vidéken hol lehetne községi vagy magán birtokosok területén vadászati engedélyt nyerni julius, augusztus és September havakban császármadárra és esetleg más vadra is ; valamely fürdő közelében — megnevezve az erdőséget, a tulajdonost, a legközelebbi vasút állomást stb. Egy síksági. Felkérjük a vadaskertek és fáczányosok tulajdonosait, nemkülönben a hazai erdészeket és lapunk olvasóit, hogy a kis vad főképpen pedig a fáczányok és mezei foglyok ez évi tenyészetéről s az idei kilátásokról — miként napilapokat a vetések állásáról szokták — bennünket hacsak egy levelezési lapon is, legyenek szívesek tudósítani. A Szerkesztőség. Br. Vécsey Miklós értesítése szerint a sárközi (Szatmár megye) tavaszi őzvadászat 5 napig tartott, april 24-—29-ig, a legkedvezőbb időjárás mellett. Készt vettek br. Scnnyey Lajos. gr. Forgáeh László és István, gr. Török László, Czobel István, br. Vécsey József és Miklós ; az erdészszemélyzettel együtt 14 puskás. April 24-én 19, 25-én 17, 26-án 6, 27-én 13 és 29-én 11 bak lövetett. Összesen 6 6 bak. Ezek közöl 60 hatosbak 21 kilogramm átlag súllyal és 6 fiatal (Gabler.) A bakok közül egy hófehér volt. Vadászati kirándulás a Szikláshegyekbe*) (Rocky-Mountains.) Am... vadászlakban, terített asztal körül ült egy vadász-társaság, mely épen egy fárasztó zergevadászatról tért vissza. Közben sokat beszéltek a mai fáradalmakról, a magas hóról fenn a hegyekben, és az égető napsugarakról a völgyben ; mindenki kész volt elbeszélni, hogyan lőtte *) E czikk Cariudo-\,ó\ származik. Lapunk régibb olvasói tudják, kit kell ez alatt érteni. E kiránduláson a berezeg maga azonban nem vett részt, csak bátyja, miként az az elbeszélésből kitűnik. Szerk. zergéjét, s az elhibázott miatt ezer kifogást tudott ; közben a zergék kampóit nézegették és hasonlítgatták. — Az erdömester M. mint közönségesen, most is szerencsés volt, a legszebbek egyikét lőhetni, miután előbb T. kapitány egy lárma lövést tett. — A kampókról áttért a beszéd az étteremben felszögezett szarvasagancsokra ; majd az alis-szarvasra. a braziliai orditó majomra, az indiai pávára, és végre azon bölény főre, mely az amerikai mezőkről származott. Ekkor B. tanár szóllitá meg bátyámat ; Fenséged még azt nem mondta el, hogyan jutott e bölény fejéhez, pedig igen kérnénk. Mire aztán bátyám — kényelmesen szivarozva — a következőleg beszélé el azt. Mint önök tudják, világkörüli utazásunk alkalmával nem volt időnk bölény vadászatra ; de midőn tavai a philadelfiai világkiállításra utaztam, feltevém magamban, liogy az alka'mat nem szalasztóm el. Kár, hogy kissé kevés időm volt hozzá, ugy hogy az egész amerikai utat — bele értve a kiállítást, a Roucky-Mountainig való kirándulást, s Európába visszatértemet, mindössze 7 hét alatt kellett megtennem. Május végén szálltam Liverpoolban egy Cunard-féle szép hajóra. Időjárásunk igen rosz, de a társaság kitűnő volt, s igy az idő gyorsan mult. Sokat mulattunk egyik utazó-társunkon, ki attól féltében, hogy uszó jég-hegygyel ütközhetik össze bajónk mikor ö alszik, egész éjeket a fedélzeten töltött, s csak nappal ment le aludni cabinjébe ; azonban joga volt egy kis félszbez, mert családjából már többen vesztek el ilyformán a tengeren. Nem szükség itt önöknek New-Yorkba megérkezésemről és a világkiállításról besz.élnem, mind azt sokkal előnyösebben olvashatják önök más leírásokból ; én csak annyit mondok, hogy nekem egyik sem tetszett valami különösen, s azért rögtön áttérek vadászati kirándulásomra. Megismerkedvén az U. St. A. egyik kapitányával, Mr. M.-mel, ki a lovasságnál szolgált, s ki a távoli nyugaton jó ismerős volt, ennek kalauzolása mellett indultunk el. — Mint 1872-ben öcsémmel, most is Chicago felé utaztunk ; itt a Pacific vasútra ültem, melyen egy nap alatt Cayennebe^ értem, mely a Denver-eolorado vasút keresztpontján, а tenger szine felett 6000 lábnyira fekszik. Junius 10-én reggeli 10 óra volt hogy ide értünk. A nap hátralevő részét előkészületekkel töltöttük. M. kapitány az United-Staate3 lovasságtól két altisztet választott ki kísérőül, s kivülök még 3 trappért szegődtettünk ; nevükre : George Dawis, Thomas Patter és William Sutter, most Május elejétől junius közepéig sőt végéig határozottan legjobb csalétek a földi giliszta (Regenwurm). — Németországban s Angliában ezt állítják a légygyei való horgászat fosaisonjának, s gilisztával csak juliustól kezdve halásznak; nálunk junius közepétől kezdve lehet csak sikeresen horgászni légygyei, májusban és junius közepéigcsak igen középszerű eredménynyel járna. A gilisztán kivül a halacska is alkalmas még e két hónap alatt. A földi gilisztával való horgászat az mely leginkább van elterjedve, a legkönnyebb és talán legháladatosabb fogási mód. — Azon férgek legjobbak, melyek agyagos talajból szedetnek ki, a ganéjos földből valók igen roszul vétetnek a pisztráng által ; 4—6 c. m. hosszú élénk piros szinü féreg a legjobb. Azon sárgás meg vörös gyűrűkkel biró féreg, mely eltűréskor sárga, nyúlós nedvet bocsát, mit a németek Goldschwanz, az angolok brandlÍDg-nak neveznek, s igen magasztalnak, nálunk épen nem használható. Trágya és szemétdombokban lakik. — Midőn a füsti fecske első csevegését, a kellemes; Vi— vi! — Vi— vi !-t halljuk, megkezdődik a féreg-horgászat fösaisonja ; biztosan mondhatni, hogy május és juniusban a mi felvidékünkön, féreggel jó eredményre számolhatunk. — 2—5 méter zsineget, egy yard sugárt használunk, a kerék — (Die Rolle) giliszta-horgászatnál felesleges ; egyszerű gut fonált, vagy kettőset veszünk s 1—6 számú Limerick horgot, meg ólmot a sugárra. Nagy halaknál Stewart horog rendszerét használhatjuk legjobban. Julius hótól kezdve már igen kevés pisztráng harap a féregre ; ilyenkor csak a hegyi patakokban s a források közelében használhatjuk jól. — Reggeli 7 óra előtt nem sok kilátás van fogni, legjobb 8— 10 óra közt, erre rendesen szünet következik s este 5—8-ig újra igen jól harap a pisztráng. — Május elején meleg napos idő kedvező ; juniusban, midőn már a viz hömérséke meleg, a borult kissé szeles napokon lehet legtöbbet fogni. Ha borongós ködös tavaszi napon, a szakgatott felhők közül a nap hirtelen áttör, kitűnő eredményre számolhatunk. Ha hosszú szárazság után erős esőzés következik s a négy-öt napig zavaros viz, hirtelen napos derült idö mellett feltisztúl, midőn mintegy opalizáló folyadékot képez, a lehető legjobban harapnak a halak gilisztára. Emlékszem ily esetre : két év előtt több napi zavaros viz után, midőn az feltisztult, feleségemmel 3 óra alatt 37 jókora pisztrángot fogtam oly helyen, hol ezen esős napok előtt alig egy-kettőt tudtunk csak fogni. — Kis eső, mely a patak vizét csak épen észrevehetőleg zavarja meg, igen kedvező. Nagyon zavaros vizben semmit sem lehet fogni. Gilisztával jobb a folyam mentében lefelé halászni, midőn azt kissé visszatartva a habok által engedjük magunk előtt lefelé vitetni, mi pedig jó távol haladunk a parttól a csalétek után; örvényekben, zugokban, zsombokban kissé tovább időzünk. Ha azon eset áll be, hogy a giliszta nem jól vétetik, a halacskához nyulunk s ez bizonyára sikerhez vezet, igen ritkán lesz szükség más csalétekhez nyúlni. Ha minálunk a féreg s halacska május meg juniusban cserben hagy, más csalétekkel csak nagy ritkán fogunk czélt érni, — ilyenkor nincs rfogás napja" — »Es ist kein Fangtag« ! Minden szorgalom és igyekezet kudarezot vall ily napokon ; szerencse, hogy ez nálunk nem gyakran van ugy ! Ha a pisztráng a féregre kapott, azt többnyire el is nyeli ; ugy hogy átlag minden másodikat megfoghatjuk,' mely általában harap. Azért nem jó, ba igen gyorsan rántjuk meg a zsineget, mihelyt észrevesszük, hogy a hal harap — kis időt engedünk az elnyelésre, hogy igy horgunk biztosabban akadjon be. Az időpont megítélése mikor rántsuk meg a zsineget, gyakorlat utján sajátítható el egyedül. Inkább valamivel később mint korán; korán megrántva vagy csak megsebbezzük a halat, s ilyenkor másodszor nem jön a horogra, vagy ajkain akad az meg, melyek könnyen leszakadnak s a hal a levegőből potyán vissza a vizbe, ilyenkor aztán: »Fare well for ewer!« (Folytatása következik.)
