Vadász- és Versenylap 22. évfolyam, 1878

1878-04-24 / 17. szám

ÁPRILIS 24. 1878. VADÁSZ- ÉS VERSENYLAP. 119 Ezen árverés czélja л telivérnek a monarchiában való terjesztése lévén, vételre csak oly magyar vagy osztrák honpolgárok bocsáttatnak, kik állandóan a magyar-osztrák monarchiában laknak s magukat kötelezik arra, hogy a megvett ló soha külföldinek el nem adatik, hanem versenypályájának bevégezte után is, mindig a monarchia területén fog tartatni. Minden egyes csikónak kikiáltási ára, becsértéke alapján, bizottságilag meg fog határoztatni, s ezen áron alul egy csikó sem adatik el. A megvett csikók, ingyentartás mellett még nyolez napig a ménesben maradhatnak ezen idő alatt azonban minden eshetőség a vevőt terheli. Külön vonat indításának szükségessége ezúttal fenn nem forog, és a Budapestről utazó urak a reggel 7 órakor induló és délben Kisbérre érkező vonatot, a visszajövetelre pedig a Kisbérről délután fél négykor induló vonatot használhatják. Az árverést a földmivelésügyi m. kir. ministerium biztosának felügyelete mellett, Cavaliero Ferencz ur fogja vezetni. Budapesten, 1878. april hó 17-én. A földmivelés-, ipar- és kereskedelem-ügyi ministeriuintól. Bajsai Vojnits Jakab ur tv. kanczái Blackrose és Leila a napokban utaztak itt keresztül Oroszvárra, gr. Henckel ménesébe, hol Digby Grand által fognak fedeztetni. helyreigazítása a pesti májusi versenyekre 1878-ban. Az I. napi akadályversenyben (800 frt) a 4. és 5. sz. alatti tételek következőleg olvasandók : 4. Schawel J. ur nev. gr. Esterházy Mihály 6é. p. k. Queen Bess. 5. Ugyanaz, ugyanannak 4é. sp. k. Légyott. A IV. napi akadályverseny (1200 frt) Handicapba az 6. 6. 7. és 8. sz. a. tételek következőleg olvasandók : 5. Schawel J. ur nev. gr. Esterházy Mihály 6é. p. k. Queen Bess. 6. Ugyanaz ugyanannak 4é. sp. k. Légyott. 7. Schawel J. ur id. p. m. Loriot ap. Marksman a. La Dame. Felszámlált nevezések eredetileg helyc-sek voltak, s csak a leírásnál történt tévedés. Sárkány, titkár. Tarnócza april 4. 1878. Tisztelt Szerkesztő ur ! Az erdei szalonkák nálunk oly gyéren mutatkoztak, hogy csak 16 hajtóvadászati napunk volt, több izben 3—4-nél többet nem találtunk egész napi keresés után. Az összes eredmény mégis 105 db mely aránylag sok, és csakis a jelenvolt kedves vendégeim kitűnő lövéseinek tulajdonitható; — a mely szerencsétlen hosszuesőrü likeránt jött (egy volt vasmegyei születésü erdészem szójárása) biztosan ott maradt. Naponkint 3 — 4-en voltunk, mert vendégeim fölváltva egymást nem esak nem az egész idényt, de némelyik egy-két napot töltött csak itt ; persze vagy a delegatio vagy a muszka közelléte okozta készülődés (?) tartotta őket vissza az annyira kedvelt mulatság élvezetétől ! Legelső jelent meg Szt-Hubertus terén, mint mindig legbuzgóbb vadásztársam, testvérem Jenő, bár néha fárasztó mindennapi vadászatok mellett hősiesen kitartva az egész idényt itt tölte. Ambrózy Lajos sógorom csak háromszor vadászott velem, azután sietett Remetébe, hogy vendégeivel az arra utazó szalonkák után lásson. Windisch-Grtitz József herczeg és kedves ipam, a legszenvedélyesebb és kora daczára legkitartóbb szalonka üldöző, csak martius 22-én jöttek, a herczeg tábornok ur 2 napot töltve nálunk sietett Marczalinak, a hol szintén egy vagy kétszer vadászott, onnan pedig haza Sopronba ment. — 28-án jött meg Erdődy Gyula sógorom, ki ipam és Jenő testvéremmel megmaradt még az utolsó a 105-ik vándor legény (legény mert párosan röpülni nem láttunk az idén) esett és ezzel a tavaszi szalonka idény befejeztetett. Mielőtt soraimat bevégezném, engedje meg tisztelt barátom, hogy önnek mint kedvelőnek még valamit elbeszéljek, a mi hiszem érdekelni fogja : febraár hó vége felé vidékünket rég nem látott, — "2 lábnyi hó födte, ekkor történt hogy egy körerdészem 1 erdőkerülővel 2 nap óta hiába járt egy nagy sas után, nem birván őt ugy megközelíteni, hogy rá lőhessenek ; feltűnt azonban az erdésznek, hogy a sas este felé naponkint egy nagy odvas tölgyfa tetejére szokott szállni, mely a mérgező hely szomszédságában áll ; hozzáfogott és megmérgezve egy varjut és egy szarkát, oda veté a vesztőhelyre, a hol csakugyan sok kártékony vad falatozta be utolsó prédáját ! Jövö nap reggelén a körerdész, erdőkerülőjével a vesztőhelytől nem messze levő lakásuktól eltávozva, egy a Dráva mellett levő irtásba ment, mely gyalog másfél óra távolságra lehet a vadászlaktól. El lévén itt foglalva 3 — 4 óra táj2\-ik vadászat. Febr. 22-én. Meet 11 órakor Naseby. A Pytchley kutyák után lovagoltam egy bérelt szürke heréltet. Eddig ez volt minden vadászatom közt a leghoszabb és a legtöbb lovaglást igénylő. 10 órakor indulván, ponymon folytonos galoppban mentem hogy le ne késsem ; jó is volt sietnem, mert igy is csak akkor értem oda, midőn a kutyák a coverbe mentek. Rókánk egyike volt a nagyobbaknak melyet valaha láttam, gjönyörü sötétszinü állat, mely ugyancsak tudott haladni. Eleinte tökéletes déli irányt vett Naseby falu mellett el, a Cottesbrooki parkon keresztül ; Church Bramptonig egész egyenesen vitt, itt éles fordulót tett és átvivén a vasúton Bougliton parkban keresett menedéket, de kiszorittatván északkeleti irányban Waldgraveig ismét egyenesen ment. A falu alatt megijesztetvén néhány szántogató paraszt által, délnek kanyarodott és Sywell-Woodba ment, ezen keresztül Blackberry-coverbe, de innen is kizavartatván, Wilby helység felé vitt. Sajnálatunkra szimatja itt elveszett, és rókánk megmenekült. Daczára hogy nem volt hideg és csak gyenge szél fujt a scent egész nap igen gyenge volt, ugy hogy igazi remek mü volt melyet a falka Lord Spencer személyes huntsmansége alatt véghez vitt. A run igen lassú de folytonos és minden check nélküli volt és körülbelől 3 */

2 órát tartott ; a befutott térséget a helyiségeket jól ismerő vadászok 25—30 mfdre becsülik. Lovam nagyon fáradt levén, a közeli Wellingboroba lovagoltam és onnan vasúton jöttem haza. 24-ik vadászat. Febr. 26-án. Meet 1/

212-kor Cupt-Oak. A Quorn kutyák után lovagoltam Archeresst. Ezen 30 mfldnyire levő meetre előtte való nap küldém lovamat Coalvillebe és magam reggel 8-kor szinten vasúton mentem. Ezen falka sokkal szebb egyformább és nagyobb kutyákból áll, mint azok, melyekkel eddig vadásztam, e mellett szerfelett sebesek is és kitartók. Cupt Oaktól délfelé egy csúcsos hegyen nagyon szép erdő terül el, ezt kerestük föl ; az idestova 200 holdnyi térségen sokáig karikázott a falka, mig ki tudá szorítni a rókát, de a mint ez kijutott az erdőből azonnal megkezdődött a legszebb és a legváltozatosbb akadályokon keresztül vivő run. A vidék a legban indultak ismét haza felé. A mint egy elhagyott Dráva medre mellett levő magas parton haladnak, egy nagy madarat látnak messziről feléjük repülni, elkiáltják magukat »Ott jön a sasunk« megálltak és nézték, csakugyan az volt, és képzelhető mily nagy volt meglepetésük és örömük, midőn a sas mindig közelebb, mindig lassabban mindig lejebb és lejebb ereszkedve, halva esett lábuk elé. Most kitömve mint gyönyörű példány (állva 2 és fél láb) szobámnak díszére válik. Brehm és Kalb szerint Aaliäetus albicilla L. (Der grosse Fisch oder Seeadler.) — Egy másik körvadászom által tavai lőtt szintén ily nagyságú Vultur fulvus — Veisskopfíger Geier társaságában, egy nagy régi szekrény fölött a sas ülve, a fehér fejű (ugy hiszem harács) pedig repülve festőileg veszik ki magukat. — Legnevezetesebb mindenesetre az, hogy éppen a vadász felé repülve, előtte bukott le, mert a nagy hóban elveszett volna. Széchényi Ferencz. Felvidéki vadászlevelek. Balogvölgyi J. vadásztársamnak. Dobsina mart. 21-én 1878. Kedves barátom! „ Vadászidényed" leírását a »Vadász- és Verseny «-lap ez idei 8., 9., 10. számában nagy élvezettel olvastam. Oda képzeltem magam kedves társaságodba, a jól dolgozó vizsla, »felrebbenő fogoly, kipergő nyul mellé s megvallom némi irigységet keltett bennem annak tudása, hogy ti ott, akár a balog — akár a száraz — akár rimavölgyön aránylag kis fáradsággal s legrövidebb idő alatt nyulat, foglyot, fürjet vagy más mezei s mocsárvadat, habár nem is rengeteg sokaságban, de — miut lőjegyzéked mutatja — kielégitő mennyiségben tudtok lövésre kapni. Be egészen másként vagyok én vele itt a rideg görbe felföldön, ki a mult idényben is akár hányszor jártam meg vizslával 4—5 óráig a mezőséget, a nélkül hogy bár csak a leghitványabb fürjet találtam volna ! De tán azt fogod e panaszomra ellenvetni hogy itt nálam van a hegységi vadak, az özek, a fajdok tanyája ! Hja kedves barátom, igaz, igáz, csakhogy ezen vadak nincsenek, mint a német mondja — oly sürün elvetve, hogy akár hol belebotlanál. Járhatsz órákig, mig az első kis öz" család tanyájára érsz, s a legközelebbi ettől ismét órányira van ; a fajdok meg még ritkábbak s csak egy két bizonyos helyen, ott is nagy keresésre találhatók. Azután még egy kis külömbség is van ám a roppant meredek s több ezer láb magas hegységek megmászása, s a sik vagy lankás mezőség megjárása közt, már pedig mi tagadás — most már, midőn az életkor a hatodik erösebb, a melyen életemben lovagoltam. Rókánk északnyugati irányt vett és eleinte egy nagy domb tetején ment, ezen domb 3—4 láb magas kőfalak által számtalan apró legelőre van felosztva, ugy, hogy minden századik galopp ugrásra jut egy belőlük, e mellett a talaj roppant köves, alig képes a ló egy tisztességes helyre tenni lábát ; végre kijutottunk e kőtengerből és most szántóföldek és réteken haladtunk egész Earl Ferrers parkjáig, itt alkalmasint cseréltünk rókát mert a run most következő része még sebesebb volt, mint az eddigi. Körülbelül ugyanazon nyomon mentünk viasza oda, honnan indultunk, a cowerhez közeli farm mellett rókánk killeltetett. Ezen check nélküli igen sebes vadászat 2 óránál tovább tartott, ugrottunk ide s tova 50—60 kőfalat 20—30 bullfinchet 10 —15 brookot és számtalan feneet. Archeress gyönyörűen egyetlen biba nélkül ment. A meeten megjelent lovasok közül csak hárman, a huntsman Elemér és én voltunk jelen a killnél. Ifj. Almásy Kálmán, 1e