Vadász- és Versenylap 22. évfolyam, 1878

1878-04-24 / 17. szám

120 ÁPRILIS 24. 1878. keresztet rakja kopasz fejemre — lábaim minden megszokottság daczára igen megsínylik már a félnapi járást is ! Az én vadászidényem számszerinti eredménye tehát csekélyeég, s bár gyakran járkáltam kiint, akár a mezöségben, akár a hegyek erdejében ; de többnyire meddő kirándulások s inkább csak egészségi szempontból hasznos mozgások voltak azok. Mutatja azt löjegyzékem mely következő vadat tartalmaz : 5 óz, 8 nyul, 7 császármadár, 4 erdei szalonka, 1 fogoly, 5 fürj, 2 vadgalamb, 2 nemes nyest, 1 kőszáli sas és 1 kis sólyom, összesen 36 darabot Lepuskáztam azonkívül néhány kóbor kutyát, macskát és füles baglyunk konyhájára néhány mókust, szajkót, de ezeket a vadászható vadakhoz nem számitom. Kis számok az igaz, s nem érdemesek hogy rovatos jegyzékben hirdettessenek, de azért hálátlansággal vadoltathatnám a nemes vadászat védnöke által, ha tagadnám hogy az év folyama alatt néhány érdekes és élvezetes vadászatom nem lett volna. Lőjegyzékemhez még a következő jegyzeteket csatolom : -4z özek közül két bakot, két külön alkalommal cserkészeten lőttem, s e mellett legtöbb vadászörömöm is volt, mert minden kiséret s kutya nélkül járván utánuk ; — elejtésök saját magam érdeme. A harmadik bakot kopó előtt lőttem, kis társaság de szintén kellemes mulatság volt. A többi két őz suta volt, miket egy napon november 11-e'n de két külömbözö hajtásban kopó előtt lőttem. Ez annyiban emlékezetes marad előttem, mennyiben ezen két meddő suta oly kövér volt, hogy husuk csak a zsírtól lett gondos megtisztítás után volt élvezhető ; sem én sem más itt ily kövér őzeket még nem láttunk. Kiiriosumkép egy vadásztárs fagyujokból gyertyákat öntetett, lett 18 darab hatos milygyertya nagyságu-szá! belőle, s ezeknek fénye mellett tartatott meg az itteni fürdőhelyiségben, november 13-án a fényes vadászvacsora és öztor. Átaljában a mult évben az özek igen jó állapotban voltak, s láttam többi közt cserkészet alkalmával két különböző napon egy bakot — de még az üzekedési idő előtt, juniusban — mely gömbölyű alakjával az özvad minden karcsúságát s nyulánkságát teljesen meghazudtolta. Fájdalom egyszer sem lőhettem reá, bár hozzám 30 respective 40 lépésnél messzebb nem állott, de első izben eleje teljesen fedve lévén, másodizbm csak nyakát s gömbölyű hátavégét láthatva, lőni nem mertem, annál kevésbbé mert estve felé leven nz idő legkisebb reményem sem lehetett, hogy egyes golyóval a félig fedett nemes vadat letörésig elejteni fognám. Kis idő múlva — a talaj alkotása nekem a legkisebb mozdulatot sem engedte meg s a bak is felém neszelt — gyanút fogott, s bőgve eltávozott. .4 8 nyulat részint kopó, részint vizsla előtt lőttem, egyet azonban, mely harmadnapos hó után kint a mezőn feküdt saját lábaimmal czirkáltam ki. Az általam lőtt hét császármadár valamenyie kakas volt. Hatot közülök csalsippal hivtam lövésre, egyet meg oly furcsa módon kerítettem meg, hogy azt — ha elmondom tán el sem hiszed nekem — s magam is önkénytelenül azon cseh erdészre gondolok ki oly ügyes hasbeszélő volt, hogy bájtokra sem szorult, hanem kiállván a standra, hangját a távolból hangoztatta mindig közelebb és közelebb állása felé, a vadakat igy maga hajtotta magára ! Majdnem igy kaptam én is puskavégre a hetedik kakast, nem hasbeszéddel ugyan, de valósággal magam hajlottam magamra. Hogy s mint volt az lehetséges, azt a helyszíni rajz nélkül bajos leírni s megértetni, de elmondom s megmagyarázom élőszóval ha majd ismét személyes találkozáshoz lesz szerencsém ! Az erdei szalonkát mind a tavaszi húzáson puskáztam le. -4 két nemes nyesthez véletlenül jöttem egy őzcserkészetem alkalmával. Midőn egy sötét erdei ösvényen reggel 5 órakor egy kis tisztás felé közelgettem; akkor vettem őket észre egy sürü fenyücsoportban, a mint játszadozva roppant sebességgel a sima faderekán majd fel majd le kúsztak. Egymással elfoglalva lévén nem vették ' észre nesztelen lépéseimet s igy szerencsésen lepuskáztam őket két lövéssel. A találkozás velők mint mondám véletlenség volt, de másik véletlenség meg az, hogy én e cserkészutamra — a szokott Werndl fegyver helyett — kettős vadászfegyveremet vittem, s táskámban éppen csak azon két töltés apró sörét volt melyeket a nyestekre használtam el. -4 kőszáli sast egy másik cserkészetem alkalmával ejtettem s ez igen érdekes kalandom volt melyet bátor leszek jövő levelemben körülményesebben megemlíteni. Az egész dohsinai vadászterületemben az elmúlt év alatt t. i. 1877 máriius 1-töl 1878 február végéig — beleszámítva az általam fenn; elsorolt vadakat is — lövetett és fogatott : 17 db öz és pedig 14 bak s 3 ünö, 70 db nyul, 1 db vaddisznó, 1 db siketfajd, 6 db nyirfajd, 14 db császármadár, 22 db erdei szalonka és pedig 10 db tavasziszalonka az esti húzásokon és 12 db őszi szalonka, miket főorvosunk vizsla előtt lőtt. 14 db fogoly, 23 dh fürj, 5 db haris, 4 db vadgalamb, 2 db csörgő kacsa. Összesen 179 db hasznos vad. Továbbá kártékony vadakból kézre került : 14 drb róka melyből 6 a barlang előtt, 2 a kopók előtt s 1 vizsla előtt lövetett, 5 db meg strychninnel pusztíttatott el 4 db nemes nyest, 2 db vidra, derék két példány volt, egyik erdövédünk s egy molnár fogták a hridecz vizén vastőrben, 2 drb kőszáli sas, aquila fúlva, 1 drb füles bagoly — buho maximus — elevenen fogatott. 6 drb kánya, héja, ölyv, 2 drb kis sólyom. Az egyiket — falco subbutio L. — én puskáztam le egy eseresnyefáról, a másikat — falco aesalon L. — egy házi macska kapta el, midőn a verebekre csapott egy csűr előtt. A macska is veréb pecsenyére leskelődött. Összesen 31 drb kártékony vad. Az egyik kőszáli sas elejtése igy történt. Az itteni faraktárnál alkalmazott városi erdész — külömben csak középszerű lövész, de elég ügyes madárkitömő — mult év Mindszent napján a varos felett egy óra távolban levő Jaib nevü hegységet, hol a legfiatalabb 10 éves keményfavágások vannak, látogatta meg azon czélból, hogy az ott megfordulni szokott magányos vadkan járása felöl tájékozást nyerve a vadászatot reá lehetővé tegye. Midőn egy meredek szakadásban, mely farkas szurdok nevet visel, fölfelé iparkodott, lát feje felett egy sast, moly keringés közben többször le le csapott. Az erdész feljebb siet, hall öz sirást s látja, hogy a sas a levert özön áll s azt marczangolja. Puskájából mely őzfutókkal volt töltve, oda gyújt, s a sast mellbe lövi, hogy az felfordul, az öz azonban — egy idei bak — már megszűnt élni. Egy lövése után az erdész tehát sast is, özbakot is hozott haza. A sas hatalmas egy állat volt, megmértem magam szárny terjedelmét 2 méter s 20 centiméternek találtam. Most szépen kitömve az itteni erdőmester szobáját disziti. Csetneky B. Vegyesek. Rudolf korona hg. ő fensége, ugy halljuk Slavoniába utaztában — hol a várakat megnézni szándékozik — a Dana melletti öntésekben vadászni fog vizi szárnyasokra, s az első kiszállása ö fenségének Paks körül lesz. x * Egy kis excursio mit az ünnepek alatt a Kunságban tettünk meggyőzött bennünket, hogy a Duna-melléket зок helyütt most is valóságos tenger borítja, melynek sima tükrén elfárad a szetr. ha végig tekint. — Ezer meg ezer holdak hevernek viz alatt, melyeken a vizi szárnyasok milliója vert tanyát. Apajon voltunk Kun-szt. Miklós mellett G. nagybérlő vendégszerető házánál s alkalmunk volt itt, a hazánkban le'vö vizi8zárnyasok legtöbbjével megismerkedni. De csak vándorokra lőttünk, s azokra melyek még nem költenek, meg a kártékony sas és karvaly félékre ; s e négy napi eredményünk 50 darabon felül számlált. — Legalább ennyi sebzettet elvesztettünk. — De sárszalonka igen kevés volt, s mint halljuk átaljában ez idén keveset látnak. Legszebb példány az elejtett vadak között egy kardorru-schnepf (Recurvirostro avocetta, Wasserbläser) mely még ott is a ritkábban láthatók közé soroztatik. * * » Zemplénből — Gálszées környékéről értesülünk, hogy szintén igen kevés szalonka volt. April első hetében kezdtek mutatkozni s y Ю napi kísérleten br. Fischer, gr. Andrássy Gézn, Whtdár Erwin s még 4 — 5 puskás lőttek 50—60 darabot, melyből A. G. gróf lőtt 13-mat. — E vadászatok egyikén gr. A. G. majd roszul járt. Hajtás közt egy erös vadkan rontott ki oly hirtelen egy bozótból — előbb lövést kapva a szomszéd puskástól, hogy Andrássynak csak lőni és félre ugrani maradt ideje, miközben felbukott ; szerencsére vizslája e pillanatban a vadkant megrohanta s félreterelte, mi által a gróf megszabadult a felnyársalástól. — A lövés -— csak 10-cs söréttel, de oly közelről történt — hogy a csö egész tartalma közvetlen az agyaras füle és szeme között — egy része tarkójába hatolt he, s másnap elvérezve és a farkasok által félig fölfalva találták meg. # « * Az 18 75-ik év folytán, a magyar korona területén, a közös hadsereg számára 307 4 könnyít és 7 68 nehéz fajta, összesen tehát 3842 db ló vásároltatott 9 8107G frtért. 1876-ban szintén a fentebbi czélra, 3078 könnyű és 960 nehéz fajta vagyis összesen 4038 db ló 1025890 frtért. — A könnyű lovakért fizetett átlagár 250 frt, a nehéz lovakért űzetett átlagár 325 forint volt mind a két évben. Ezzel ellentétben a m. hovédség számára 1875-ben vásárolt 1053 db könyü fajta lóért kifizettetett 203,951 forint; az 187G. évben ugyané czélra vásárolt 1585 db könyü fajta lóért adatott 307,369 forint azaz csak 193 frt 82 kr lévén egy lónak átlagára, a kormány a m. honvédség lovainak beszerzésénél, amahhoz képest minden lónál 6 7, mondd hatvanhét o. é. forintot takarított meg. * X X Egy özbakot fogott a »Saukaser« nevü állami pagonyban Flcckl Jósef erdészsogéd. A Saukaser patak jégdarabjai között találta, a mint az őz a hideg ölelkezéséböl menekedni iparkodott. Flecklnek jó munkájába került, mig azt a jég békóiból kiszabaditá, hogy kender békókat tegyen reá. Hazavitte Kitzbichlbe, hol fenyügaly, sarjú és kenyér mellett oly jól érzi magát, hogy most az előbb vad és zabolátlan állat szelid lett, — mint egy prépoBt hizik — és szép agancsokat kap. * » * A heringfogás Bohuslelin tartomány svéd partjain, január havában rendkivül eredményes volt; — csak Gothenburgha jan. 27. és 28-ikán 10,000 tonna hering küldetett; az azelőtti héten pedig 20,000 tonna, részint besózva részint friss állapotban. — E borzasztó mennyiségű héring hallatára hideg borzongás fogja el az embert, — ki fogja mindezt megenni ? ! X * * Vadfogyasztás Bécsben. 1870-ben Bécsbe vitetett: szarvas 1978, nyul 103680, fáczány, siketnyirfajd 18374, fogoly, galamb 67203; — 1871ben: szarvas 1330, nyul 105371, fáczány, siketés nyirfajd 18203, fogoly, galamb 42200, — 1872-ben: szarvas 1356, nyul 115344, fáczány, siket- és nyirfajd 18022, fogoly, galamb 36187, — 1873-ban: szarvas 1828, nyul 114532, fáczány, siket- és nyirfajd 17 641, fogoly, galamb 59127, — 1874-ben: szarvas 1358, nyul 121978, fáczány, siket- és nyirfajd 14476, fogoly, galamb 64663. Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos : Sárkány Ján. Fer. Budapest, 1878. Nyomatott az »Athenaeum« r. társ. nyomdájában.