Vadász- és Versenylap 21. évfolyam, 1877

1877-02-14 / 7. szám

Előfizetés. Egész évre .... 12 frt Félévre 6 » „Vadász- és Verseny-lap" kiadóhivatalához PESTEN, Barátok-tere Athenaeuinépület intézendő. С O, ъ: Szerkesztőségi írod : festen Nemz. Casino II. em. hatvani 1 Ide küldendők a kéziratok. Megjelenik e lap minden szerdán. W't w/'fa mm é vrersf&rrff /-/css^z-r^ / ' VADASZ- ES VERSENY-LAP. A PESTI ÉS VIDÉKI LOVAK-EGYLETEK ÉS VADÁSZ-SPORT KÖZLÖNYE. 7. sz. Budapest, 1877. február 14. XXI. évfolyam. Tiz év egy vasárnapi puskás életéből. (Folytatás.) V. (.Mely megmagyarázza, hogy legjobb ugyan igaz utón járni; de néha egy kis hamisság is segit jó vadászatra.) A lőképesség fokozásával, vadász-vágyam is fokozódott. Kicsi lett már a többszöri földeladás folytán különben is csökkenő vadásztér, s lelkem távolabbra vágyott. Hasonló érzületek lephették meg régi vadásztársamat Sz. . . . t a Tisza mentéről, ki megunva a kacsát és sárszalonkát, nemesebb vad után áhítozott s nem egyszer tudatta ezt velem levélben. Magam is ily vágytól gyötörve, engedtem egy ifjúkori barátom unszolásának, ki Hont megye éjszaki részébe hivott meg, mesés dolgokat beszélve szarvas-, őz- s vaddisznó-állományáról, s a mellett a kisebb vadászat bőségével csábítgatván. Bejelentettem tehát alföldi jó czimborát is, s egy szép őszi napon elindultunk főleg nagy vadra fenvén fogunkat. Armádiának is beillett volna a lőkészlet, mit pajtásom magával hozott ; de meg magam sem akarván üres csővel állani ki a sikra, jól felpakolva állítottunk be barátunknál, P . . . . га. M. barátom hamis legény volt s nagy Ígéretei egy-egy őzre, rókára s néhány nyúlra devalválódtak a valóságban. De roszul számított, ha neki mindössze vendég kellett, kiket vadászat czime alatt magához édesgetett. Elégedetlenségünket látva, más vadászterületet kezdett emlegetni, hol fáczán, fogoly stb. oly bőviben van, hogy nem győznők lőni ! De már atyafi, ha három napi járó földre elcsaltál semmiért, most vigy Canaánba, ha mindjárt zárva is az ajtaja. Barátom, látva, hogy itt nem menekül, ráadta a fejét, biztatva bennünket, hogy a főerdész, ki ama terület vadászkezelője, szörnyen szereti az erdészeket s miután rajtunk ilyféle vadászkabátok voltak, majd egyikünket bemutatja sz . . . ki erdőmesterül, a másikat b . . . i főerdészül, s igy bizonyos, hogy az rendez számunkra jó kis vadászatot. Mi az egészet jó tréfának tartottuk, de egy kis szabad idővel is rendelkezvén s azt valóban vádászaton akarván élvezni, nem sokat gondoltunk a körülményekkel s elindultunk. A vadászterület néhány óra járásnyira, de már Bars megyében feküdt. Hajnalban indulván, elég jókor érkeztünk, hogy oly vaddús helyen még jó hajtást tehessünk az estelivé degradált ebédig. Szerencsésen jártunk annyiban, hogy különben is vadászat volt rendezve s alig estünk át a bemutatásokon, mely alkalommal a főerdész neje, — igen életrevaló bécsi menyecske, — is jelen volt, s jött a körerdész az indulást jelenteni, A rövid együttlét a háziurral nem engedte meg a kimagyarâzâst s nekem alig jutott időm a háziasszonynak néhány szóval előadni némileg a tényállást, mit a többiek nem is hallottak, s nem tudtam ő is megértett-e kellően ? Csintalan barátom különben is iparkodott őket a mennyire lehet foglalkoztatni, s igy csakhamar az erdőn, illetőleg a fáczános parkban találtuk magunkat. Megvallom, nagyon el voltam fogulva, sokkal jobban mint alföldi barátom, főleg mikor a körerdész állásainkra vezetvén, a kijelöléskor kalapot emelve mondja: »Bitt' Ew Gnaden Herr Forstmeister liier.« Tartottam attól is, hogy elfogultságomnál fogva roszul fogok lőni s igy annál inkább kompromittálom erdészbií'ünket. Csakis barátomban biztam, mert higgadt s kitűnő lövész volt. S épen ellenkezője történt. Koppant szerencsém volt s akár fáczány, akár nyul vagy fogoly jött rám a hajtásban, szerencsésen lekaptam. Barátom pedig, először vadászván fáczányra, miután csakis kakast volt szabad ejteni, nagyon meg volt zavarodva s egyre hibázott ; az utolsó hajtásban pedig épen mellettem állt s intésem daczára se pardonérozott egy feje fölött elhúzó jérczének ; »hogy ő már nem bánja akármilyen, de fáczányt kell lőnie.« Vadászat közben kevés szó folyt s hazamenet egyre kerestem az alkalmat, hogy fausse positiónkból az erdőmesterrel szemben is kiszabadítsam magamat; de M. a diabolus rotae époly ügyesen tudta a dolgot parírozni s igy újra csak a házi növel szemben az asztalnál találtuk magunkat mint — erdőmesterek vagy főerdészek, két oldalról az asztalfőnél a házi! asszony mellé kerülvén, alföldi barátom csakhamar mély beszédbe ereszkedett vele s nem is látszott érezni a helyzetet, nekem pedig, ha csak brusquement nem akarok közbe vágni lehetetlenné tette a magyarázatot: mit reggeli mentségeim