Vadász- és Versenylap 21. évfolyam, 1877

1877-11-14 / 46. szám

334 \ APASZ- ÉS VERSENY-LAP. NOVEMBER 14. 1877. Grcf Károlyi György mint gportmann é в lótenyésztő. Azon sokoldala elfoglaltatis mellett, mi a megboldogultnak, mint magas állása főúrnak a közügyek terén, s mint több nagy aradalom örökösének gazdászati munkássága után idejéből felmaradt : nem kis mérvben részesült a lótenyésztés is, melynek neme-itésére az angol telivér meghonosítása által, gr. Széchenyi István, gr. Széchenyi Pál, gr. Fesztetics László és Miklós, hg Esterházy Miklós, gr. Nádasdy Tamás, br. Wesselényi Miklós, bg Palffy Antal, gr. Huny.idy József, gr. Esterházy Mihály, br. Orczy Lörincz, az Al-násyak, Béldiek, Csekonicsok, Keglevicsek, Wenckheimok, Viczayak, Sándorok, Zichyek, stb. stb. társaságibsn, kiváló rész jutott neki. Atyja idejében fennállott már a derékegghnzi és *zani-zlói •nénes, hol meglehetős jó hírben álló kocsilovak tenyésztek a magyar félvér-fajból. — Midőn zonbau a gróf külföldi utazásain éa vadászatokon ismerni tanulta az angol telivér jó b -csét : kész-éggel fogott annak meghonosításához, bogy általa ménesét is javítsa. Nem tudjuk biztosan megmondani, mikor kezdé meg Nagy-Károlyban a jelenlegi angol-telivér faj tenyésztését ; — de azt hiszszük hogy ez nem igen történhetett a 30-as évek előtt. Ezt onnan gyanítjuk, mert bár egyike volt a pesti lóversenyek alapítóinak és a legelső években mindjárt futtatott és nyert is Babiekával és Clevelanddal, de ezek még nem saját nevelései voltak ; szintúgy Bajazet e's Governess sem. — Clevelandot pár év múlva apalóként használta, de miután akkor még leginkább paripákat akart nevelni : s Cleveland ivadékai erre nem igen alkalmasaknak látszottak, túladott rajta ; később e mén gróf Keglevich Lászlóhoz került Egres-Kátára, hol a legszebb hintós lovak atyja lett. A nagy-károlyi ménesben ekkortájban Gáspár és Lionel Lincoln (ap. Wahlebone a. egy Sorcerer kaneza) működhettek, — mert ivadékaikat már 1831-ben a versenypályán találjuk. Azonban felhasználta a gróf Zsibó közelségét, és br. Wesselényi hires Cato-jahoz is küldött kanczákat, mert mint mindjárt látják — ennek ivadékaiv&l is találkozunk ménesében. 1829-ben 6 lóval jelent meg a versenypályán, köztük már egy pá- saját nevelésüvel, u. m. Fomarina (ap. Manchester a. Maria), llalantha, ( ora, ezenkívül Navarino br. Wesselényi ménesből , Orviltonian mén és Governess kaneza ; ez utóbbiak Angliából hozattak. — Ugyanez évben tette testvérei Lajos és Istvánnal azon 1000 I arany alapítványt a lóversenyekre, mely később több mással együtt a nemzeti dij fundatióját képezé. 1830-ban tiz ló futott szineiben a pesti pályán, köztük 6 saját nevelésű ; u. m. Hajna 4é. p. k. (ap. Cato a. Dahlia) ; Julianna 4é. р. k. i (a. Cato a. Julia Manuering) ; Queen 4é. р. k. (a. j Cato a. Queen) ; névtelen 4é. vil. p. m. (a. Cato a. Cora) ; névtelen söt. р. k. (a. Partisan a. Aline) ; ezenkívül a most már 9 éves Babieka, Navarino és Orviltonian. 1831-ben már a Gaspar méntől származott i Andromeda, Gnsparine, l'onteus és Tünde, valamint Jeseirá-yal jelent meg a versenypályákon, melyek az utóbbit kivéve, mind saját nevelései voltak. — Azonban ezekkel sem igen kedvezett neki a szerencse ; Ponteus nyerte neki az egyetlen dijat, az »Első nevetlenek« 50 aranyát; — sokkal jobb volt ezeknél Marianne (ap. Cato a. Maria) melyet gr. Hunyady Józsefnek engedett át. 1832 — 1838-ig több izben a külföldön utazván, és ez idötájt nősülvén meg, nem sok időt szánhatott a versenyeknek, esak hébe hóba küldött egy-egy jobbnak véltet próbául a pályára. Igy például 1834-ben Lyonéi 6é. pej mént (ap. Lyonéi Lincoln a. Maria) — e mén később gr. Lamberg Rudolfhoz jutott Csákberénybe. Ellenben ekkortájban szerezte meg a derék Privateer mént (ap. Walton a. Johanna Southcote), továbbá Red Rovert (ap. Cervantes a. Smolensko), és Tall ho (16

'Д. markos) sötét pej mént. Az elébbször nevezett mén akkor tájban a legmagasabb árért 20 aranyért fedezett s ivadékai sok ideig keresettek voltak a jobb lovak tenyésztői előtt, s a ménes befolyása nem csak közvetlen vidékén, de távolabb is emelkedöleg hatott a lótenyésztésre. 1838-ban kezdett el ismét futtatni, leginkább a Privateer mén és a Miss Fury, Maria, Lilac és Arethusa kanczák után nevelt lovakkal, de szintén kevés szerencsével ; minek oka valószínűleg nem annyira a lovakban, mint inkább egy jó idomár és idomitó pályában rejlett; mert több csikója, mely hg. Lichtenstein kezeibe került, ott jónak bizonyult ; közös sorsa volt e részben Széchenyivel, kinek csikaival ismét gr. Nádasdy csinált több szerencsét ; az egyetlen Ray Blas (ар. Coulon a. Aréthusa) nyerte el 1870-ben a Nemzetidijat. — Mindamellett is több jeles ménló került ki ez időben is a károlyi ménesből, többek közt: Julio (ap. Privateer a. Mannering) egy 16 markos szép sárga mén, melyet gr. Almásy Aloys szerzett meg Kétegyházára ; azután Privéet (ap. Privateer a. Miss Fury) melyet gr. Stubenberg vitt cl Székelyhidra. Mint rationabilis gazdát azonban soha sem ragadá szenvedélyre a versenyzés ; sokkal inkább érdeklé annak gazdászati oldala - a tenyésztés, s 1841-től fogva jóformán abba is hagyá amazt; de a ménesről azért nem felejtkezett meg. 1845ben hozatta Bay Momust (ell. 1841-ben, ap. Bay Middleton a. Grey Momus testvére,) s elérle azt, hogy lovai mint tenyész anyag mind jobb hirre kaptak — még a kimustráltak is kapósok lettek, különösen mint vadászparipák és hiutóslovak. A közbejött 4 9-ki politikai zavarok s gazdaságának rendezése mindinkább elfoglalván, csak 1856 körül láttuk ismét színeit a versenypályán kevés ideig, hogy aztán ismét visszavonulva, fiának engedje azt át, de a ménesről ez után sem felejtkezett meg, söt Forbidden Fruit és Connnyngham, később Doncaster mének, valamint egy csomó jó telivér anyakancza megszerzése által alapját veté meg, hogy később Károlyi Gyula gróf e czélra többet áldozó vezénylete alatt — a család szinei diadalmasan mutattassanak be nem csak a hazában de a külföldi versenypályákon is. и ás ©aa. Kénytelen megnyerni a Derbyt. Irta : Hnwley Smart. (Folytatás.) XIX. Mit eredményézeit Ascot? Soha sem történt meg az, hogy Epsom vagy Ascot némelyeknek keserves emlékei közé ne tartozott volna, azoknak t. i. kiknek a szerencse esélye nem kedvezett. Azonban senkit sem tett Asiot annyira tönkre, mint Layton Gráciát. Önmagától is szégyenelte, hogy oly férfihez levelet irt, ki öt teljesen elfeledte. Ó még nővérétől is titkolta e levelét ; — s mi lett az eredmény ? Harold észre sem vette jelenlétét a versenyen ; mintha soha sem ismerte volna öt. Szinte szerette volna, ha hólyag támadt volna ujjain, melyekkel a tollat fogta, még mielőtt ama levelet megírta. Könyek szökeltek a szemébe, elgondolva, hogy az által, ba Harold megvetését nem vonta is magára, de okvetlenül nevetsegesse tette magat о előtte. Hiába! Ó valódi jellemnek taitotta Luxmoore Haroldot, s azt soha sem képzelhette, hogy ő ily cynikus közönbösséggel vonulhasson vissza, ö, a ki a valódi gentleman hirében áll. Most azonban már valószínűnek látszott Gráczia előtt az ifjúnak aina magaviselete. Mrs. Riheton fölénybe emelkedett vele szemben, s Haroblnak tennie kell azt, a mit e nő parancsol neki. Semmi kétsége sem maradt fönn Gráciának erre nézve. Hiszen négy napon át úgyszólván az ő szeme előtt élt Laxmoore а versenyek tartama alatt. Nem volt-e nyilván látható, mennyire a Rieheton asszony uralma alatt áll Harold ? Anna legott észrevette nővérének komor hangulatát, mikor ez az ascoti versenyekről visszatért. — Tartok tőle, — szólt Anna — hogy roszul töltötted Ascoton az időt. Szó a mi szó, kedves nővér, te rosz színben vagy. Külsőd elégületlenséget árul el. — Nem lehet e fölött csodálkoznod. A négynapi versenyek alatt valóságos kínszenvedést állottam ki. Folyvást láttam azt az embert, a ki szivemet elrabolta, ki szerelmet esküdött nekem s aztán négy nyári délután más nő körül édelgett. Mindenesetre szánalomra méltó teremtés vagyok én, hogy annyira lealáztam magamat, melyszerint Haroldmk még egyszer irtam, fölkérve öt egy Ascoton való néhány pereznyi beszélge tésre. És ö ugy látszott, került engem. Egyetlen egyszer sem tekintett páholyunk felé. De nekem látnom kellett, mily gyöngéd figyelmet mutatott ő mrs. Rieheton iránt, az egész versenyidő alatt. Eu gyűlölöm ezt a nőt ! — végzé Gráczia szavait. — Nagyon restelem, hogy Haroldnak levelet irtál, — szólt Anna, — bár én szentül hiszem, hogy te valamely félreértés áldozata vagy. Megvallom, az egész ügy mély homályban van előttem. Luxmooret én lovagias embernek tartottam, s hogy ő még csak nem is felelt levelkédre, sem egy szót sem váltott veled, előttem megfoghatatlannak tűnik fol. Én nem hiszem, hogy ö megújította volna Mrs. Richetonnal való viszonyát. - Beszélhetsz már nekem, Anna, — szólt Grácia könytelt szemmel. — Ók szeretik egymást s maholnap egybekelhetnek. A leczke, a melyet nyertem, kissé keserű, de majd csak kiheverem én ezt Most hagyj magamra kissé, nagyon fáj a fejem. — - Légy nyugodt, édesem, — vigasztalta Anna a nővérét ; — reménynyel ugyan egyelőre nem kecsegtetlek, de oda fogok törekedni, hogy a félreértés titkának fátyolát mielőbb föllebbenthessem. Anna biztató szavakkal hagyta oda nővérének a szobáját ; de mind a mellett sem kétkedett a történtek után, Hogy Harold és Gráczia közt minden további viszony meg lön szakítva. Mig Grácziának szomorú napjai voltak, azalatt Berkley Holt jó napokat élt. A Mrs. Richeton pénze jól kamatozott neki, s noha pártfogónőjének érdekeit sem hanyagolta el, jól forgatta ennek az aranyait a saját javára. A »Hoedulus« clubban sok szerencsével játszott, s az epsomi gyep is, mely unokatestvérére meglehetős végzetesen ütött ki, neki ugyancsak szépen jövedelmezett. Laeeby Jim, ki értesült a föltételekről melyekhez Mr. Layton, leányának Harolddal leendő házasságát köté, nem avatkozott a dologba ; nem kérdelősködött tovább az ügy állásáról sem Haroldtól, sem pedig a Layton leányoktól, kik iránt szintén nagy rokonszenvvel viseltetett. Azt azonban Ascoton ő is észrevette, hogy Mrs. Richeton és Harold nagyon közeledtek ismét egymáshoz, s arra a véleményre jutott, hogy Richeton Theodora oly nő, ki addig veri a vasat, mig az ki nem hül, csakhogy érdekeit mennél inkább előmozdíthassa. XX. Doncaster. A néhány hét, mely az ascoti és goodwoodi versenyek közé esik, hamar tovaröpült s Graczia ezalatt pár izben látta hütelenné vált kedvesét, részint az opera-szinházban, részint a hurlinghami polo-match-ben — s a mi legkeservesebb volt rá nézve, egy délután kocsikázni is látta Mrs. Richeton társaságában. A leányka nem kétkedett többé a Luxmoore csapodárságában, s szemrehányást is tett magának, hogy ez ifjút nem tudja szivéből kivetni. Anna egyre vigasztalta, hogy ő bizonyosan tudja : az egész hidegséget Haroldnál csak félreértés szülte s ő elébb-utóbb be fogja látni, hogy igazságtalanul viselte magát kedvese iránt.