Vadász- és Versenylap 21. évfolyam, 1877
1877-11-14 / 46. szám
DECZEMBER 1 2 . 187 7. VADÁSZ- È s VERSENY-LAP. 335 csontjait egy párszor összetörte és tárczáját fogadásokban rontotta volna — de mint tenyésztő — helyes kiválasztás és kitartó türelem által egy constans faj«jelleget hagyott hátra ménesében, 1 is 18 perczet tartott chek nélkül tninő kevés van e hazában. aljában átment a dunakeszi, és innen a gödi haI tárba, és itt Hesp telepjéhez 2000 lépésnyire el1 fogatott, gyönyörű sebes run után, mely 1 órát Agarásgat, fcopásMt. Nov. 14-én és következő napjain tartja a csanádmegyei agarász-egylet öreg-agár versenyét. (A megtörtént versenyekről kimeritő relatiokat kérünk. Szerk.) A »yalgavidéki agarász egylete elegy-agár-versenyét 187 7. nov. 30-án tartja meg Ecséden. Tiszteletdíj 150 frt értékben. Tét 5 frt, nem részvénye- kettős tételt fizet. Nevezni lehet alulirtnál Ecséden u. p. Hatvan, vagy szóval Hatvanban a vasúti indóháznál <1. u. 4 óráig а versenyt megelőző napo". Máriássy Manó egyleti jegyző. Pesti lovas kopászatok. Második vadászat. Találkozás Sz -mihályi pusztán. Jelen volt ö felsége a király és 25 veres kabátos. Hölgyek közül br. Edelsheimné, és br. Vecseráné. — A kibocsátott szarvas a majortól Czinkota felé vette az irányt, az országútig érve, ott megfordult, s vissza kanyarodott a Rákosi erdőig, hol a tóba szaladt és a kutyák által megöletett. A végtelen szárazság miatt épen semmi szimat. Ill-dik vadászat. Meet : Sikátor. Jelen volt Ő Felsége a király ; Edelsheim és Vecsera bárónék, és 28 vörös kabát. A szarvas a csömöri szőllÖk felé indult ; ezeket elérve Mogyoród falu alatt az első házak mellett a vízmosásban megállt, innen kiszorittatván а fóthi szőllök és Somlyó IV. vadászat. Nov. 10-kén. Találkozás Sz.-Mihályon. — Jelenvoltak: Ö Felsége a király, br. Edelsheimné, br. Vecseráné és körülbelöl 25 vadász. A szarvas pont 10 x/ 2 órakor eresztetett ki, és a majoron keresztül vivő uton szaladt egész a csömöri szőllök aljában levő vizenyős rétig ; innen a patak mentében a sikátori majoron át a fóthi templomig a falun keresztül ; honnan a somlyói szöllökbe menekült ; s onnan a hegyen át rézsut a csomádi erdőbe szaladt. Ott hoszasan forgott föl alá, mig a gyönyörűen dolgozó falka által kiszorittatott, egyenest Csornádnak, hol végre egy kertben a kopók által megállíttatott. A »run« 1 órát és 56 perczet tartott. A nagy szárazság miatt a szimat rosz lévén, az iram igen lassú volt, de a talaj-akadályok miatt lovat és lovast egyaránt próbára tett ; különösen a Somlyóról való lelovaglástól kezdve a hallaliig csak is В. E. és ifj. A. K. grófok valamint Hanreich voltak közvetlenül a kutyák mellett, a többiek elmaradását legfőkép egy sürü fiatal akáczerdö okozta. V-ik vadászat. Nov. 12-én. Jelen volt a király О Felsége és 32 vörös kabát, Vecsera és Edelsheim bárónők és Andrássy Irma grófnő. Meet : Alaki puszta. A szarvas igen lassú run után az első Dunakeszi házaknál elfogatott. Erre a master gyorsan egy második szarvast hozatott, mely a kis 8-asnál eresztetett ki, innen az ültetvényen át a mocsáros pataknak és ezen keresztül Palotáig ment. Nagyon közel lévén a kopókhoz, ezek gyorsága okozta a vadászat gyors végit. Egyedül emlitésre méltó tény, hogy az egész társaságból csak О Felsége és szárnysegéde ugratták a patakot, mig az egész fiéld az ország uton lévő hidra került. Nagy szárazság és rosz scent. A pesti kopó-falka mostanában a következő A 60-as évektől kezdve méneseiben a fentemiitett apalovakon kivül még 8—10 derék telivér mén állt, részint saját nevelése részint ujabb szerzemények, köztük Clincher, Collyngwood, Oswinus, Volunteer, Ecsed, Szaniszló stb. Telivér anyakanczakból mintegy 20—30 ; kitűnő félvér anyakanczákból pedig egy egész legio ; ezeken kivül még egy csomó jó mén ló került — az államménesekbe megvétel utján — a tenyésztő közönség használatára. — Faripái és hintós lovai nagyság, nemesség és járásban oly kitűnők és begyakoroltak voltak — hogy az évenkénti felállítások nagyobb réeze mindig előre lefoglalva volt bel és külföldi legmagasb házak sőt uralkodók számára; emellett pedig félvér ménesei is a legmagasb fokra emelkedtek a hazában. Óhajtandó volna, hogy a mit mi itt — az idő rövidsége miatt csak mintegy vázlatban nyujthatunk e ménesről, és a megboldogultnak működéséről : az arra inkább hivatottak részéről és az adatok pontos felhasználásával íratnék meg. Kedvelője volt ő a lovas-vadászatnak is; és a csákói híres kopászatokon szivesen vett részt, sőt egy évben a falkanagyságot is elvállalta, azonban sok teendője miatt nem tarthatá azt tovább. Aztán ő neki mindig kevesebb ideje volt a mulatságra mint a dologra. Midőn a főváros közelében 1862-ben gr. Károlyi Gyula szervezett egy UJ vadásztársaságot — ezzel gyakran kilovagolt. Ha Pesten volt is, vadász és sétaparipákat mindég tartott idebenn. Korán szeretett kelni, és egyéb körültekintés közt, az istállókat és kedvencz paripáit mindennap meglátogatta. Még ezelőtt 2 évvel gyakran lehetett őt látni kilovagolni kedvencz Lucijával. Fiatalabb korában a lővadászatot is kedvelhette, mert az ő pártfogása alatt jelent meg már 1829-ben Pák Dienes két kötetes müve a »Vadászat tudományáról« melyet a szerző ő nagyságának, mint a magyar nyelv és művészet pallérozása és csinosítása körül érdemeket szerzett pártfogónak ajánlott fel. Mindent összevéve nem volt valami szenvedélyes sportsmann , ki vakmerő lovaglásokban Grácziának a reménye mindinkább tünedezni kezdett s ha együtt látta Haroldot Richeton Teodórával, legott eszébe jutott, hogy a régi szerelem rendszerint újra föllángol — s itt ez az eset merült föl. De azért nem esett kétségbe. Eltökélte magában, hogy nyugodtan viseli magát s mindent az időre fog bizni. A goodwoodi versenynapok elmultak, a parliament tagjai szétoszlottak, ki grouse-vadászatra ment szórakozni, ki a tengerpartra, üdülést keresni. A szinész-világ fele Scarborougliba menekült, mig Ramsgate és Broadstairs betűszerinti értelemben gyermekekkel voltak elárasztva. Laytonék is kiköltözködtek a Theinze partjához Richmondi villájukba. Anna azt bitte, hogy Luxmoore Harold és barátai a kellemes yorkshirei fürdőkben időznek, hol kényelmesen készülhetnek a yorki és doncasteri meetingekre. Erősen ir.eg volt erről győződve s igy fölöslegesnek tartotta e tekintetben bizonyságot szerezni. Luxmoore Harold rábirta Lacebyt, Ilerricket s a többi bizalmasabb barátját, hogy ez évben vagy hat hetet a tenger mellett, Scarborough ban töltsenek. — Legalább nem fogunk York-tói távol enni, — mondií ; — azonkívül meg fogjuk látni, hogyan viseli magát Blitbedown Doncasteren. Nyerüuk vagy vesztünk, mindnyájan visszatérünk aztán Liddingtonba foglyászatra ; de remélem, jó napunk lesz a »Thown Moor «-ban. A yorki versenyekben nem nagy veszteséget szenvedtek ők. Luxmoorenak ott nem futottak lovai és sem ő, sem barátai nem tettek koczkára jelentékenyebb összegeket. A vörös-fekete szín hivei, visszatartózkodtak a fogadásoktól, mivelhogy tudták, hogy a blithedowni idomitó-istálló lovai Doncasteren lesznek szereplendök, s hogy Coriolanus a Champagne Stakes-ben már nevezve van Eljött végre a doncasteri versenyek ideje is. Luxmoore istállója képviselve volt a Hypocritetal, Coriolanus-sal, Beggarman-nel, Shooting Starral. Mindnyája igen jól futott, de esély nélkül. Csupán a vén Shooting Star nyerte meg a Cup-öt s a vörös-fekete szín kedvelőinek ezúttal nem volt bő aratásuk Doucasteren, s ugy Luxmoore, mint barátai meglehetősen meglapult tárczával utaztak Liddingtonba. Ellenben Berkley Holt és szövetségesei sugárzó arczczal s jelentékeny nyereménynyel távoztak el. Hiába, a szerencse nem mindig kedvez a világon az erényes embereknek, kiváltképen pedig a versenyeken. Darlingtonnak nem a legjobb kedve volt, mert mrs. Darlingtonnak nem igen vihetett haza kalapra és bundára valót. Layton Gráczia nem volt jelen a doncasteri futamokon. Miért is lett volna ? Talán hogy ujabb megaláztatásnak legyen kitéve ? — Ô csak a mult emlékeinek élt a riobmond-villai magányban — mert feledni, bármennyire szeretett volna, nem tudott. Az időre — e legjobb orvosra — bízta magát, melynek gyógyszere a leghathatósabb a sebzett szivre. XXI. A miss Layton megbízása. Vadakban gazdag esztendő lévén, Luxmoore Haroldnak és vendégeinek jó sportjuk volt a tarlón meg a répaföldön, tömérdek foglyot és nyulat ejtve el. Jim csak bámulta a dus aratást, az áldozatok nagy számát, melyet naponta fölmutathattak. Visszagondolt aztán ama napokra, midőn a vén grange-i kastélyban csakúgy suhogtak a selyem ruhák s a vadász-reggelit rendesen bájos hölgyek vidám körében költötték el. Ugy vélte, hogy még az étkek is fűszeresebbek, izletesebbek voltak, ha ezeket hölgyek csevegése és kaczaja közben fogyaszthatták el. Föl is emiitette a barátai előtt, hogy a mult őszi season mennyivel vidámabb, élénkebb, zajosabb volt. A mi Haroldot illeti, ő egész szenvedélylyel űzte a vadászatot napestig, lankadatlanul; azonban ugy Jim, mint a többi bajtárs, észrevették, hogy Harold ezt csak merő szórakozásból tette. Jim Laceby csak a fejét csóválgatta. »Ez teljességgel nincs rendén,« — mormogta magában. Az is feltűnt neki, hogy Harold soha elé sem hozta a beszédében Laytonékat, s midőn ő emiitette, hogy közelebb Laxíonba megy, Haroldnak semmi izennivalója nem volt a Gráczia számára. Laxtonban Jim ugyanazt tapasztalta, hogy Luxmooret még csak emlékezetbe sem hozzák. Dick ugyan a dohányzószobában egyizben kikelt Harold ellen ; de Laceby rögtön igy szólt : — Mielőtt tovább folytatná ön, meg kell jegyeznem, hogy Luxmoore az én legkedvesebb barátom, s ha engem lát, ugy tekintsen, mintha ö ülne most e széken. Dick erre aztán elhallgatott s más irányba terelte a társalgást. Jim másnap reggel a terrasseon sétálgatott, midőn egyszerre csak Annával találkozott, ki igy szólt hozzá : — Mr. Laceby, akar-e ön nekem egy kis szívességet tenni ? — Örömmel. S mi volna az? — Mr. Laceby, ön nemde a legjobb barátja Luxmoore Haroldnak ? Ön épen Lirldingtonból jött. Nagyon szeretném tudni, emlegette-e ő nővéremet egyszcr-máekor ? — Mostanában soha ; sőt már néhány hó óta nem haliám soha a Gráczia kisasszony nevét általa említtetni. — Ön tudja, ugy-e, hogy minden megszűnt köztük ? — Ezt sejtettem ; de hogy mi lehet az ok, mind e pillanatig sem tudom, — viszonzá Laceby. — Szóval, ön nem is képzeli, mi az indoka, hogy ő oly gyalázatosan bánt nővéremmel.
