Vadász- és Versenylap 21. évfolyam, 1877

1877-10-31 / 44. szám

VADÁSZ- E s Yersknt-LAP. OKTOBER 31. 1877 Figyelmeztetnek egyúttal a belföldön tenyész­tett angol telivér kanczák tulajdonosai a telivér honosítása érdekében nyújtott aion kedvezményre, mely szerint minden belföldön tenyésztett apától vagy anyától származó és magyar bonpoLár tulajdonát képező telivér kancza, mely államdijban uyeites volt, valamint szintén minden magyar bonpolgár tulajdonában levő belföldön tenyész­tett telivér kancza, melynek iradéka államdijat nyert, élet hosziglan a kisbéri és mezöhegyesi ál­lami ménesekben lévő importált ang. t-livér mé­nek által fele áron, bármely belföldön tenyésztett ang- telivér törzsménje által pedig ingyen fedez­tetik. E szerint az ily telivér kanczák, Buccaneer, Cambuscan, Ostreger, Bois-Koussel, Diophuitus és Macbeth mének által fele áron : Remény, Couut­Zdenko, Eredmény és Tápio által pedig ir.gyen fedeztetnek. A fedeztetés iránti bejelentések a kisbé i mé nebe nézve legkésőbb f. é. november hó 20-ig nyújtandók bc a kisbéri ménesparancsnoksághoz, minthogy a fentebbi határnapon tul a meghatáro­zott, s netán akkoráig be nem töltött fidezési szám erejéig külföld: bejelentések is elfogadtatnak. Felhívatnak egyszersmind a kisbéri ménekhez telivér kanczákat bejelentő tulajdonosok, misze­rint a bejelentés alkalmával kinyilatkoztatni szíves­kedjenek, váljon kanczáik felügyeletét és ápolását a méneiparancsnokság közegeire kivánják-e bizni. vagy pedig saját felügyelőjüket és kezelő sze­mélyzetüket óhajtják alkalmazni, mely esetben külön istáló fog rendelkezésűire bocsátatni. A bábolnai, mezöbegyesi és fogarasi ménesben létező ménekre nézve a bejelentések a legköze­lebbi fedeztetési idény beálltáig bármikor történ­I étnek az illető ménes parancsnokainál. A kanczák elhelyezése a ménesekben dij nél­kül eszközöltetik ; a szükségelt takarmány és egyéb tápszerek a hgközelebbi piacz árai szerint fizetendők. A fedeztetési dijon kivül minden kanczáért a legénység számára 5 frt fizetendő. IIa a tulajdonos saját szolgáját nem kívánja kanczája mellett hagyni, ugy annak ápolása sza­badságolt méneskarbeli katonára bizatik, ki ezen szolgálatáért minden kancza után havonkint 4 frtot kap. Ha valamely ménre több kancza lenne beje­lentve, mint a mennyit a saját ménesbeli kan­czákon kivül fedezhet, a bejelentett kanczák fe­dezési rendje, tekintettel az egyes példányok te­nyésztési jelentőségére, s minden jelentkező tulaj donos érdekének szemmel tartásával fog szabá­lyoztatni. Minden egyéb felvilágosítással az illető ménes­parancsnokok készséggel szolgálandnak. Budapesten, 1877. oktober hó 18-án. Л földmivelés-, ipar és keresk. ш. k. minisztérium. Felvidéki vadászrajzok. III. RÉSZ. 13. Vadásztréfák és hazugságok. (Folytatás.*) Változtatás kedveért elvezeteni most a szi­ves olvasót, ki meséimet még meg nem unta, egy gyászoló gyülekezetbe, de Ígérem, hogy bûsûlni nem sok ideig leend oka ! A breznóbányai m. kir. erdészeti hivatal fő­nöke Gr., egy erdei szemle alkalmával, az utána járó kerülő által, kinek puskája véletlenségből elsült, lábikrába lövetett. A seb csekélynek lát­szott s behegedni kezdett, de egyszerre fenese­désbe ment át s Gr. belehalt. Az egész kerü­let gyászolta e derék főtisztet, s az erdészeti hivatal székhelyén, az igénytelen Benyus tele­*) Lásd a Vad.- és Vers.-lap 1875. 76. és 187 7-iki folyamában. pen. ugy szólván egész Brcznóbánya közön­sége jelent meg s kisérte sirba vidékének ezen legismertebb s legtiszteltebb egyéniségét. Eltakarittatása után bizalmasabb körben együtt ül 10—12 jó ismerős s barát, az aszta­lok meg vannak rakva étellel, itallal, melyhez senki sem nyúl, mert tul komoly még a han­gulat, hozzáillesztve az ünnepi gyászölt ize­tekhez. Azonban végig igy nem maradhatott. »E pohár am. k. kincstár legde­rekabb tisztviselői egyikének, a szeretve tisztelt elöljárónak, ki­rályi városunk díszpolgárának, a hü barátnak s nemes vadásznak emlékére ! Éljen ! ! A poharak összecsendültek, a komorságot férfias megnyugvás váltotta fel, a szivek s szá­jak nyiladoztak, s megeredett a beszéd a dicső­ült felett. A jelenvoltak kivétel nélkül Sz. Hubert tisz­telői, sőt nagyrészben erdésztisztek s vadászok lévén, a beszéd csakhamar Diana birodalmára tért, s igy természetesen hangosabb s vidorabb lett, ugy hogy rövid idő múlva kedélyes söt vig hangulat kapott lábra, mint a bogy az szo­kott lenni minden tornál, hol siránkozó asszony vagy gyermek nem csavarja össze a gyászoló barát szivét. Elősoroltatván az elhunytnak érdemei, s az őt ért sokféle kitüntetések, beleszólt egyik ré­gebbi pajtása : »Esmeretlen talál a tisztelt gyászoló gyüle­kezet előtt lenni, miszerint elhunyt barátunk sok évvel ez előtt az L. . .. bányai tudós Casi­nónak is tiszteletbeli tagja lett, s kész vagyok elmondani — lia meghallgattatom — miféle tudományos értekezésnek köszönhette e kitün­tetést. »Halljuk, halljuk !« »Barátunka negyvenes években, mint fiatal erdész, L. . . . bányához félóra járásnyira állo­másozván, egy reggel a városba jött s betért a gyógyszertárba, melynek főnökével jó ismeret­ségben állott. »Jó napot, jó napot !« »Ah! alázatos szolgája erdész urltán be­tege van? nem óhajtanám!« »Nem a ! de szükségem van ismét kis gyö­könke olajra, ezért tértem be.« »Aha, gondolhatom! megint olyas valamiféle titkos vadászmesterség, ugye! Hanem hűvös az idő, nem vólne e jó egy kis aqua vita auran­tiorum ? »Pomerantiorum ? kérem. Kecses mozdulattal tölti a gyógyszerész a kesernyés italt egy hosszúlábú poharkába, 8 vupp — felhajtja amaz; szó nélkül másodszor tölti ez, s szó nélkül becsúsztatja az ;... bőrszé­ken kényelmesen helyet foglal, a patikarius vele szemközt elhelyezkedik, ki megszóllal : »Utolsó ittlétekor sokat beszélt nekem erdész ur az erdei ruczákról — ugyhiszem hogy anas nemorosa néven nevezte őket — melyek most ezer számra látogatják fenyveseit. Roppant érdekkel hallgattam elbeszélését, mert valóban rajongok az ily természeti tünemé­nyekért! »Azt a ruczák is tették.még pedig oly renge­teg sokaságban, hogy a holy ily nagy raj ép­pen hosszában érkezett, ott két órával a szo­kottnál későbben világosodott, ugy hogy erdő­ségemet néha szégyenszemre égő lámpással kellett megjárnom. No de szerencse! nyolez nap óta a ruczák eltávoztak, s most ugy látszik erdei libák akarnak nállam letelepedni. Az egyik pár egy nagy fenyün már fészkelni ké­szül ! »De kérem valóságos ludak? drága eidész ur, igazán valódi ludak ?« »Igazán valódi ludak. Anas a user ar­bores. Gazdasszonyom már mártonnapi liba­pecsemére spekulál! Mászkálnak a fákon. akár a harkályok ! »Erdész ur! hogy vólua,haén Ont megláto­gatnám. s e ritka állatokat közelebbről láthat­nám? Érdekes, igazán érdekes! »Szolgálatjára ! De még néhány napi türelmet ké. с к még tojni kezdenek, akkor fészkükön erősen fognak ülni. Majd annak idejében meg fogom üzenni, de kérem legyen azután órára pontosan én nálam ! »Még patikámat is itt hagyom, lia szükség! Nekem az erdei liba elébbvaló! Hah ! mily elő­adást tartandok majd Casinónkban a tudomá nyos estéken ! Erdész ur nem tudom hogyan meghálálni e szívességét! »Kérem, kérem patikárus ur, most liogy tu­dom mi czélból érdeklik az ily természeti neve­zetességek — valóságos örömömre szolgál ily érdekes tüneteket tudomására juttatni. »Erdészur angyali ember, köszönetein mindent felülmuland, s lelkiismeretesen fogom becses nevét megnevezni, mint azon érdemes férfiúét, ki nekem előadásom legfényesebb részleteihez ily önzéstelen módon adatokat nyújtott ! »Oh kérem! készségesen mutathatnék egy rókát is, — lia t. i. azt tudományos érteke­zésére nézve nem kicsinyli — mondom egy ró­kát is, mely tyúktojásokat költ ki ! »Tyúk to —já— so—kat kö—ö—ölt?« »Igen tyúktojásokat, kacsatojásokkal még nem tettem kísérletet ! »És hiszi eidész ur, liogy a róka rögtön fel nem fogná falni a csirkéket, mihelyt a tojásból kikeltek ? »Oh, hiszem biz azt egyébbkor, de a jelen esetben bizok az anyai szeretetbe ! »Tehát szuka a róka?« »Nem biz a, kan a róka, valóságos garami kan róka ! »És Ön ez esetben még is hitelt ád a termé­szet szavának ? »Kész volnék megesküdni, hogy a veres koma nem eszi meg a csirkéket melyek ezen tojások­ból kikelendnek ! »Tehát még is azt hiszi hogy az apai szeretet korlátozandja prédavágyát? »Nem annyira az apai szeretet, mint inkább azon körülmény, hogy ezen csirkék saját becses énjéhez basonszaguak lesznek, a midőn ő min­denesetre azt gondolhatandja, hogy ez aprósá­gok tán még is kétlábú rokácskák ! »Ugy, ugy, valóban, az már lehetséges ! Láto­gatásom esetében szabad ugy e a rókát is meg nézni ? Megengedi ugy-e ? »Természetesen ! a ravasz koma különös sze­rencséjének tartandja ! »Biztosíthatom, áldom a mai napot, melyen hozzám beszólít. De most ne felejtsük el a gyö­könke olajat Ugy. Itt az üvegcse. Hm ! hogy

Next

/
Thumbnails
Contents