Vadász- és Versenylap 21. évfolyam, 1877

1877-10-31 / 44. szám

VADÁSZ- E

s Yersknt-LAP. OKTOBER 31. 1877 Figyelmeztetnek egyúttal a belföldön tenyésztett angol telivér kanczák tulajdonosai a telivér honosítása érdekében nyújtott aion kedvezményre, mely szerint minden belföldön tenyésztett apától vagy anyától származó és magyar bonpoLár tulajdonát képező telivér kancza, mely államdijban uyeites volt, valamint szintén minden magyar bonpolgár tulajdonában levő belföldön tenyésztett telivér kancza, melynek iradéka államdijat nyert, élet hosziglan a kisbéri és mezöhegyesi állami ménesekben lévő importált ang. t-livér mének által fele áron, bármely belföldön tenyésztett ang- telivér törzsménje által pedig ingyen fedeztetik. E szerint az ily telivér kanczák, Buccaneer, Cambuscan, Ostreger, Bois-Koussel, Diophuitus és Macbeth mének által fele áron : Remény, CouutZdenko, Eredmény és Tápio által pedig ir.gyen fedeztetnek. A fedeztetés iránti bejelentések a kisbé i mé nebe nézve legkésőbb f. é. november hó 20-ig nyújtandók bc a kisbéri ménesparancsnoksághoz, minthogy a fentebbi határnapon tul a meghatározott, s netán akkoráig be nem töltött fidezési szám erejéig külföld: bejelentések is elfogadtatnak. Felhívatnak egyszersmind a kisbéri ménekhez telivér kanczákat bejelentő tulajdonosok, miszerint a bejelentés alkalmával kinyilatkoztatni szíveskedjenek, váljon kanczáik felügyeletét és ápolását a méneiparancsnokság közegeire kivánják-e bizni. vagy pedig saját felügyelőjüket és kezelő személyzetüket óhajtják alkalmazni, mely esetben külön istáló fog rendelkezésűire bocsátatni. A bábolnai, mezöbegyesi és fogarasi ménesben létező ménekre nézve a bejelentések a legközelebbi fedeztetési idény beálltáig bármikor történI étnek az illető ménes parancsnokainál. A kanczák elhelyezése a ménesekben dij nélkül eszközöltetik ; a szükségelt takarmány és egyéb tápszerek a hgközelebbi piacz árai szerint fizetendők. A fedeztetési dijon kivül minden kanczáért a legénység számára 5 frt fizetendő. IIa a tulajdonos saját szolgáját nem kívánja kanczája mellett hagyni, ugy annak ápolása szabadságolt méneskarbeli katonára bizatik, ki ezen szolgálatáért minden kancza után havonkint 4 frtot kap. Ha valamely ménre több kancza lenne bejelentve, mint a mennyit a saját ménesbeli kanczákon kivül fedezhet, a bejelentett kanczák fedezési rendje, tekintettel az egyes példányok tenyésztési jelentőségére, s minden jelentkező tulaj donos érdekének szemmel tartásával fog szabályoztatni. Minden egyéb felvilágosítással az illető ménesparancsnokok készséggel szolgálandnak. Budapesten, 1877. oktober hó 18-án. Л földmivelés-, ipar és keresk. ш. k. minisztérium. Felvidéki vadászrajzok. III. RÉSZ. 13. Vadásztréfák és hazugságok. (Folytatás.*) Változtatás kedveért elvezeteni most a szives olvasót, ki meséimet még meg nem unta, egy gyászoló gyülekezetbe, de Ígérem, hogy bûsûlni nem sok ideig leend oka ! A breznóbányai m. kir. erdészeti hivatal főnöke Gr., egy erdei szemle alkalmával, az utána járó kerülő által, kinek puskája véletlenségből elsült, lábikrába lövetett. A seb csekélynek látszott s behegedni kezdett, de egyszerre fenesedésbe ment át s Gr. belehalt. Az egész kerület gyászolta e derék főtisztet, s az erdészeti hivatal székhelyén, az igénytelen Benyus tele*) Lásd a Vad.- és Vers.-lap 1875. 76. és 187 7-iki folyamában. pen. ugy szólván egész Brcznóbánya közönsége jelent meg s kisérte sirba vidékének ezen legismertebb s legtiszteltebb egyéniségét. Eltakarittatása után bizalmasabb körben együtt ül 10—12 jó ismerős s barát, az asztalok meg vannak rakva étellel, itallal, melyhez senki sem nyúl, mert tul komoly még a hangulat, hozzáillesztve az ünnepi gyászölt izetekhez. Azonban végig igy nem maradhatott. »E pohár am. k. kincstár legderekabb tisztviselői egyikének, a szeretve tisztelt elöljárónak, királyi városunk díszpolgárának, a hü barátnak s nemes vadásznak emlékére ! Éljen ! ! A poharak összecsendültek, a komorságot férfias megnyugvás váltotta fel, a szivek s szájak nyiladoztak, s megeredett a beszéd a dicsőült felett. A jelenvoltak kivétel nélkül Sz. Hubert tisztelői, sőt nagyrészben erdésztisztek s vadászok lévén, a beszéd csakhamar Diana birodalmára tért, s igy természetesen hangosabb s vidorabb lett, ugy hogy rövid idő múlva kedélyes söt vig hangulat kapott lábra, mint a bogy az szokott lenni minden tornál, hol siránkozó asszony vagy gyermek nem csavarja össze a gyászoló barát szivét. Elősoroltatván az elhunytnak érdemei, s az őt ért sokféle kitüntetések, beleszólt egyik régebbi pajtása : »Esmeretlen talál a tisztelt gyászoló gyülekezet előtt lenni, miszerint elhunyt barátunk sok évvel ez előtt az L. . .. bányai tudós Casinónak is tiszteletbeli tagja lett, s kész vagyok elmondani — lia meghallgattatom — miféle tudományos értekezésnek köszönhette e kitüntetést. »Halljuk, halljuk !« »Barátunka negyvenes években, mint fiatal erdész, L. . . . bányához félóra járásnyira állomásozván, egy reggel a városba jött s betért a gyógyszertárba, melynek főnökével jó ismeretségben állott. »Jó napot, jó napot !« »Ah! alázatos szolgája erdész urltán betege van? nem óhajtanám!« »Nem a ! de szükségem van ismét kis gyökönke olajra, ezért tértem be.« »Aha, gondolhatom! megint olyas valamiféle titkos vadászmesterség, ugye! Hanem hűvös az idő, nem vólne e jó egy kis aqua vita aurantiorum ? »Pomerantiorum ? kérem. Kecses mozdulattal tölti a gyógyszerész a kesernyés italt egy hosszúlábú poharkába, 8 vupp — felhajtja amaz; szó nélkül másodszor tölti ez, s szó nélkül becsúsztatja az ;... bőrszéken kényelmesen helyet foglal, a patikarius vele szemközt elhelyezkedik, ki megszóllal : »Utolsó ittlétekor sokat beszélt nekem erdész ur az erdei ruczákról — ugyhiszem hogy anas nemorosa néven nevezte őket — melyek most ezer számra látogatják fenyveseit. Roppant érdekkel hallgattam elbeszélését, mert valóban rajongok az ily természeti tüneményekért! »Azt a ruczák is tették.még pedig oly rengeteg sokaságban, hogy a holy ily nagy raj éppen hosszában érkezett, ott két órával a szokottnál későbben világosodott, ugy hogy erdőségemet néha szégyenszemre égő lámpással kellett megjárnom. No de szerencse! nyolez nap óta a ruczák eltávoztak, s most ugy látszik erdei libák akarnak nállam letelepedni. Az egyik pár egy nagy fenyün már fészkelni készül ! »De kérem valóságos ludak? drága eidész ur, igazán valódi ludak ?« »Igazán valódi ludak. Anas a user arbores. Gazdasszonyom már mártonnapi libapecsemére spekulál! Mászkálnak a fákon. akár a harkályok ! »Erdész ur! hogy vólua,haén Ont meglátogatnám. s e ritka állatokat közelebbről láthatnám? Érdekes, igazán érdekes! »Szolgálatjára ! De még néhány napi türelmet ké. с к még tojni kezdenek, akkor fészkükön erősen fognak ülni. Majd annak idejében meg fogom üzenni, de kérem legyen azután órára pontosan én nálam ! »Még patikámat is itt hagyom, lia szükség! Nekem az erdei liba elébbvaló! Hah ! mily előadást tartandok majd Casinónkban a tudomá nyos estéken ! Erdész ur nem tudom hogyan meghálálni e szívességét! »Kérem, kérem patikárus ur, most liogy tudom mi czélból érdeklik az ily természeti nevezetességek — valóságos örömömre szolgál ily érdekes tüneteket tudomására juttatni. »Erdészur angyali ember, köszönetein mindent felülmuland, s lelkiismeretesen fogom becses nevét megnevezni, mint azon érdemes férfiúét, ki nekem előadásom legfényesebb részleteihez ily önzéstelen módon adatokat nyújtott ! »Oh kérem! készségesen mutathatnék egy rókát is, — lia t. i. azt tudományos értekezésére nézve nem kicsinyli — mondom egy rókát is, mely tyúktojásokat költ ki ! »Tyúk to —já—

so—kat kö—ö—ölt?« »Igen tyúktojásokat, kacsatojásokkal még nem tettem kísérletet ! »És hiszi eidész ur, liogy a róka rögtön fel nem fogná falni a csirkéket, mihelyt a tojásból kikeltek ? »Oh, hiszem biz azt egyébbkor, de a jelen esetben bizok az anyai szeretetbe ! »Tehát szuka a róka?« »Nem biz a, kan a róka, valóságos garami kan róka ! »És Ön ez esetben még is hitelt ád a természet szavának ? »Kész volnék megesküdni, hogy a veres koma nem eszi meg a csirkéket melyek ezen tojásokból kikelendnek ! »Tehát még is azt hiszi hogy az apai szeretet korlátozandja prédavágyát? »Nem annyira az apai szeretet, mint inkább azon körülmény, hogy ezen csirkék saját becses énjéhez basonszaguak lesznek, a midőn ő mindenesetre azt gondolhatandja, hogy ez apróságok tán még is kétlábú rokácskák ! »Ugy, ugy, valóban, az már lehetséges ! Látogatásom esetében szabad ugy e a rókát is meg nézni ? Megengedi ugy-e ? »Természetesen ! a ravasz koma különös szerencséjének tartandja ! »Biztosíthatom, áldom a mai napot, melyen hozzám beszólít. De most ne felejtsük el a gyökönke olajat Ugy. Itt az üvegcse. Hm ! hogy