Vadász- és Versenylap 21. évfolyam, 1877

1877-08-08 / 32. szám

VADÁSZElőfizetés. Egész évre ( . . . 12 frt, Félévre 6 » „Vadász- és Verseny-lap" kiadóhivatalához PESTEN, Barátok-tere Athenaeumépnlet intézendő. ES VERSENY-LAP. Szerkesztőségi iroda : Festen Nemz. Casino II. em. hatvani-u. Ide küldendők a kéziratok. egjelenik e lap minden szerdán A PESTI ÉS VIDÉKI LOVAR-EGYLETEK ÉS VADASZ-SPORT KÖZLÖNYE. 32. sz. Budapest, 1877. augusztus 8. XXI. e'vfolyam. Felvidéki vadászrajzok. III. RÉSZ. (Folytatás. *) 11. A borzvadászat. A példabeszéd azt mondja : »N y u j t s d az ördögnek kis körmödet, s bekapja egész testedet.« Ez jut eszembe valahányszor Jenő barátunkat látom puskával s kópéval a városból kifelé sietni. Mióta mult év tavaszán két húzó szalonka botlott göbecs-lövéseibe, s mult őszszel sikerült neki ötszöri meghajtás s háromszori puskázásra a nyiresi nyulat meglőni : azóta a vadászszenvedélynek annyira hatalmába esett, hogy kopókat szerzeit s minden szabad idejét Diana szolgálatának szenteli, egy szóval lett belőle schneidig Jäger. Egy bányásztól, ki némi orvvadászos hirben áll, vett egy alacsony, zömök szukakopó t, s midőn előtte az első nyulat lőtte, hozzá jött a bányász s besúgja barátunknak, hogy tud ám ez a »S z о r о s к a« még egyébb mesterséget is, mit б kész felfedezni, ha egy kis borravalóval szerencséltetnék, olyan mesterséget, miről tens uram nem is álmodik! Barátunk kapott az alkalmon — mert a kopó csakugyan használhatónak bizonyult már eddig is, — niegigérte s megadta az áldomást s kapta helyébe azt a titkot, hogy a »S z о r о s к a« nem csak jó nyulkopó, hanem szenvedélyes |borz- és rókaverő is, *) Lásd a »Vadász- és Verseny-lap« 1873, 1874, 1875, 1876. évfolyamait. s készségesen csúszik föld alá s kergeti ki az odúk lakóit ! Megörült ennek Jenő úr s kerestetni kezdte a borzbarlangokat, vágyai egy kövér Grimbart megejtésében pontosulván össze. Nem sok idő telt le, a mint a rendelkezése alatt álló bányász és kőfaragó személyzet közt egy régi puskásra akadott, ki a határban több sziklaodút ismert, s csak az volt kikutatandó, tartózkodik e jelenleg valamelyikben borz, s ki erre is szolgálatát felajánlotta. Barátunk tehát kémszemlére indult s miután a helyszínén megtanulta, miből kell a barlang ürességére vagy benépesített voltára következtetni, s minden jel oda mutatott, bogy a szemlélt hely borz által csakugyan el van foglalva: készületeket tett a földalatti vadászathoz. Először is, hogy az actio mellett tudatlan laicus gyanánt fel ne tűnjék, elővette a természet-históriai tankönyveket s ezekből tanulmányozta a borz természetrajzát, sajátságait s a vadászati módokat, s azután a borzvár bevételéhez, saját fővezérsége alatt, egy expeditiót indított meg. Október végén egy szombati napon reggel 8 órakor indult meg a hadjárat. Elől Jenő barátunk Lancaster duplájával s »Szoroska« kutyájával. Ftána két bányászlegénye : Mihály, magas sugár 18 éves suhancz, és János, melléknéven szolgabirócska, alacsony köpczös, földalatti munkákra termett 30 éves ember. Felszerelésök csákány, kapa, kosár s két szál faggyú-gyertya. Negyedik résztvevőnek hozzájok csatlakozott С s ö n t ö r J ô r i az erdőkerülő, de ki csak ideig-óráig igérte közreműködését, a mig t. i. őt a kürtszó onnan el nem hivja. Délelőtt 10 órakor érkeztek meg a helyszínére a borzvárhoz, mely egy sziklagerincz aljában, szálas fenyvesben, éjszaknak néző meredek hegyoldalban volt. Oda érve vadászaink először is tüzet raktak, jól megreggeliztek s kipihenvén a két órai hegymászás fáradalmait, hozzáláttak a munkához. A borzlyuk, mint mondatott, sziklaságban volt. Bejárata mintegy fél ölnyire egyenesen lefelé mutatott, a folyosó azután oldalt, kis lejtősséggel felfelé vitt. A bejárat földomlás s falevelekkel meglehetős magasságig betemetve lévén, először is ezen omlást kellett eltávolítani s a barlang száját tágítani, s midőn ez ipegtörtént, akkor a Szoroska beküldetett. Néhány perez nuilva lebujt a köpczös szolgabirócska, fejét a folyosóba dugta s azután kikiáltott : »Hajt a szoroska mint az ítéletnapja!« »Most félre innen a barlang szájától« parancsolja a vadászmester »hogy akadály nélkül lőhessek, ha borz uram kiszökik.« Ott állott tehát felvont puskával, emberei meg nagy áhitattal várták az eredményt, csak Csöntör Jóri nevetett magában. Eltelt egy negyedóra, de sem a borz, sem a Szoroska nem jött ki, s erre/a szolgabirócska vállalkozott, hogy ő bebúvik a barlangba s megnézi, hogy áll a dolog oda bent. Helyben-