Vadász- és Versenylap 21. évfolyam, 1877

1877-08-01 / 31. szám

I AUGUSZTUS 1. 187 7. VADÁSZ- ÉS VERSENVI.A P. 221 hajtva sincs, a hol vadásznak késön-korán, tilalmi időben, — a hol a törvényszabta jogosítványról mitsem tudnak, hallani se akarnak! — Pedig hát a vadászati törvény fontos nemzetgazdászati indokokon alapszik, és igen kívánatos volna, hogy az ne csak »irott malaszt« legyen! A fenntebb elmondott bajokat nevelte kora tavaszszal a hónak rohamos olvadása, — s a nagy árviz, mely egyes vidékeket teljesen elborított. A Duna- és Tisza-mellék, a Rábaköz, Vágvölgye, Garam és Ipoly vidékei, és Erdély egy része legnagyobb károkat szenvedtek. A tavasz sem volt kedvező, — sőt a költés legfontosabb időszakában — májusban — beállott fagyos esőzések nagy károkat tettek. — Mit várhattunk hát ezek után? valóban keveset; — és mégis egyes vidékek kivételével — a vadászatok reményeinken felül hálásak voltak, s e csalódás — nem kételkedünk benne — szt. Hubertus minden hivét kellemesen lepte meg. A szalonka idény ugy tavaszszal mint öszszel igen középszerű volt ; mindkét esetben nagyon korán mutatkoztak. — A tavaszi vándorlás mártius elejétől nem egészen a hónap végéig tartott. Tavaszszal egyes helyeken mindamellett igen sikeresen vadásztak rájuk. — Igy pl. Zempplén megyében Pardicson 15 vadászaton összesen 195 drb erdei szalonka került aggatékra. Tarnóczán ugyanezen időben, több uri vadász által lövetett 370 drb. — Tul a Dunán, az »IhárosBerény«-i szalonkavadászatok most is mint máskor a legszebbek voltak, 180 drb lövetett, — Lengyeltótiban négy uri vadász 4 nap allatt 66 dbot ejtett, stb. — de az őszi vándorlás ennél is silányabb volt ; már korán sept, közepe körül elhagyták a hosszucsörüek Svéeziát, Norvégiát s az északi részeket és September 20-ika körül már nálunk is jelezve voltak, de csak nagyon gyéren ; nagyobbszerü vadászatokat nem is tartottak reájuk, mert az októberi forró napokban, még az a kevés is, ami erre vette útját, hidegebb vidékre vándorolt. — Legtöbb volt talán a Csepel-szigeten és Erdélyben, hol különösen Kolozsvár körül az előbbi évekhez viszonyítva feltűnő számban mutatkoztak ; — Nagy-Szeben körül is a löjegyzékkimutatás szerint 200 drb ejtetett el. — Egyes Nimródoknak mindamellett kedvezett »Fortuna« istennője, igy Sibrik Kálmán orsz.-gyűlési képviselő saj ,t birtokain és bérelt vadászterületein e gyér vándorlásban is 120—130 között lőtt. Igaz, hogy a mily biztosak lövései a czéllövészetuél, melyeken eddig mintegy 200 drb. arany és ezüst érmet nyert: oly remekül lövi akár a futó akár a repülő vadat, — s a nélkül hogy a t. képviselő urnák hízelegni akarnánk, majd egy alkalommal be fogjuk mutatni olvasóinknak, mint az igazán szenvedélyes és ügyes vadászok egyikét, vadászatait és czéllövészeteit ugy a hazai mint külföldi versenyekről, s igen hiszszük, hogy már a közelgő galamblöveszeteken igazolni fogja a föltevéseket. A nyul és fogolyvadászatok voltak azok, a melyeket a czikkünk bevezetésében elmondott elemi csapások és bajok főkép sújtottak ; — igy hát egye3 vidékeken bizony nem igen szólhatott a puska, a fekete lábu fogoly pedig sok helyen kiveszett ; ily vidékeken a jövőbe vetett reményekkel a sárga lábu vándor fogolyra és fürjekre vadásztak ; ez utóbbiakból a lefolyt évben valóban sok volt. — Azonban ott a hol a kis vad tenyésztése és óvása kellő gondozásban részesült: csak csekély, vagy talán éppen semmi kár sem mutatkozott, különösen a nyulakban, melyek most is mint azelőtt sok helyen százával, sőt ezerével is lövettek. Megemlítjük itt egyúttal, hogy egyes szerencsés vidékeken ezen évben sokkal több kis vadat észleltek és lőttek, mint az azelőtti években, ilyennek mutatkozott a »Gyöngyösi vadásztársulat« revierje is, a melyben a fentebbi állítás mellett közöltetett velünk egyúttal az is, hogy a nagy vadászatok ugyan aránylag eredménytelenek, de az egyes kirándulások annál sikeresebbek voltak s hogy ez nem a vadászati törvénynek, nem is a tenyésztésnek, — tisztán a kedvező időjárásnak volna köszönhető. — A beküldött tudósításokból Ítélve legtöbb nyul lövetett gr. Károlyi Alajos tótmegyeri és borostyánkö-stomfai uradalmaiban tartott 7 és l/

2 napi vadászaton : 2283. db., — gr Csekonits Endre zsombolyai uradálmában 3 napi vadászaton 997 db;— gr. Pálffy Miklós detrekői uradalmában 1540 nyul, 691 db fogoly—a gr. Hunyady Imre-féle ürményi és tornóczi uradalmakban 604 nyul, 525 db fogoly ; — Szász Coburg Gothai Ágoston herczeg vacsi uradalmában 780 dh nyul; — a hantoslooki 3 napi vadászaton lövetett 570 nyul; — a gáesi és kékkői uradalmakban 336 nyul, 245 fogoly ; — gr. Széchenyi Pál lábodi uradalmában 414 nyul, 117 db fogo'y; — gr. Erdödy Ferencz galgóczi és pöstyéni uradalmaiban tartott vadászatokon lövetett 500 db nyul ; — gr. Breunner zselizi uradalmában esett 857 nyul, Mezőhegyesen két nap alatt 300 db., Böhönyén gr. Festeticb Pálnál két nap alatt 311 db nyul. stb., mely eredményekből tekintélyes vadállományt, nagy gondozást és sikeres tenyésztést határozottan lehet következtetni. — Sajnáljuk hogy a vasmegyei »Gyöngyös-mellékről,« Ikervárról, Devecserről stb., hol mindig nagy számban lövettek a tapsik és foglyok — ezen lefolyt évből nem kaphattunk tudósításokat. A fáczányosokra, leszámítva a májusi hideg esőket, általán véve kedvező idő járt ; vadászataik igen hálások voltak. El lehet mondani, hogy hazánkban с szép és hasznos vad tenyésztésére kiváló gond van fordítva. •— Itt ismét első helyen állanak gr. Károlyi Alajos tótmegyeri és borostyánkő-stomfai uradalmai melyekben 7 és x/

2 napi vadászaton 2788 db fáczány lövetett; e dus eredmény még a schillersdorfi hires fáczányost is, — br. Rothschild tulajdona — felülmulta, hol, mint lapunk egyik számában említettük, 2000 db. körül lövetett; — a ráczkevei cs. k. családi uradalomban lövetett 642 db; — a gr. Hunyady Imre-féle ürményi és tornóczi uradalmakon lövetett 1729 db; — gr. Palffy Miklós detrekői uradalmában 264 db ; — gr. Károlyi Tibornál Orosházán két nap alatt lövetett 200 db ; továbbá gr. Erdődy Ferencz galgóczi, pöstyéni, somlyóvári és tacskándi — valamint gr. Breunner zselizi fáczányosa és több mások ugyancsak adóztak. A hol a kieresztés kox-a tavaszszal történt, ott az árvizek, másutt a májusi hideg esők, vagy más betegségek tettek ugyan pusztítást ; és gr. Széchenyi Béla czenki pagonyaiban is a rosz hangyatojások vagy a fentebbi okok miatt tán 500 db csibe is elveszett : mindamellett a mult évi fáczáuvadászatokról ugy a vadfáczánosokról igen kedvezően nyilatkozhatni. Az őz-, dámvad- és szarvas-vadászatok, úgyszintén a cserkészetek körülbelül egy színvonalon állanak az azelőtti évvel, noha nem tagadhatni, hogy a rosz télnek, különösen az őzvadra, káros befolyása volt. Igy a devecseri pagonyokban : tudomásunk van arról, hogy több özet megfagyva találtak. az árviz alkalmával pedig több helyről jelezték, hogy az uszó jégen özeket láttak stb. — Mindamellett az elemi csapások általában ezen vadnemeket nem sújtották; az erdőségek mély völgyei s a viharoktól mentes oldalok voltak a védbástyák — mint ezt egy a Kárpátokból vett tudósításunk is emiitette, — melyekben a vadszedevnyések levelei, s a gyenge hajtások szolgáltattak afféle téli eledelt a békében élő vadnak ; és igy csak elismeréssel szólhatni a nagy vad vadászatairól és a cserkészetekről — mert fővad a felső megyék hegyes erdőségeiben le egészen Erdélyig a Vértesben, Bakonyban, a Mura és Dráva folyók körül elterülő erdőségekben stb. bőven vau. Legtöbb lövetett ezekből Gödöllőn ; — továbbá gr. Pálffy Miklós detrekői uradalmában 56 db szarvas és 13 őzbak ; — gr. Lamberg csákberényi uradalmában 54 db szarvas; a gácsi és kékkői uradalmakban 10 db szarvas, 6 dámvad ез 12 őzbak; — a szepesi püspökség Sztyavniki uradalmában 40 db őz; — Szász Coburg Gothai Ágoston herczeg vacsi uradalmában 16 db dámvad ; — gr. Zichy Béla Lengyel-Tóti uradalmában 28 db őzbak; — Böhönyén gr. Festetic 8 Pálnál 14 őzbak; — gr. Széchenyi Pál lábo di uradalmában 5 szarvas, 9 dámvad, és 7 őz stb. — Cserkészeteken a m unkácsi és beregsze'rimiklósi erdőségekben tán legtöbb szarvas ejtetett el: 23 darab aganesár körülbelül 10 nap alatt, s ezek között volt 2 db 22-es, tudtunkkal a lefolyt év legerősebb agancsá rjai; — nevezetes innen még az is, hogy az elejt ett szarvasok között egy óriás 16-os volt, melye t gr. Wilczek János lőtt s 515 vámfontot nyomott. A valkói cserkészeteken 11 nap alatt elejtetett 6 db aganesár ; — a tatai erdőségekben gr. Eszte rházy Miksa két hét alatt 7 agancsárt, és 2 dám-bakot lőtt; stb. — Kár, hogy a cserkészetek idején a nagy Bakonyból : a »gáthegy « — » zsindelyes « » Somhegy « » Szűcs« »Koppány« » Szt.-László« stb., vidékeiből, tudósításokat nem vehettünk, valamint nem a Marmaros felső részeiből, a hires »Tata bor völgy« és С sa rnarika vadregényes vidékeiből; pedig tudjuk jól, hogy az említett marmarosi részekben roppant erős agancsárok vannak, minek oka talán abban rejlik, hogy ott a végtelen vadonban zavartalan békés életet, nyugalmat leginkább találnak ; és ámbár a Bakony szarvasai is rendkívül erősek, de ezeknek bizony nyugalma nincs ; vannak egyes községei a Bakonynak, a hol örökösen vadásznak, — üzik-hajtják ezt a nemes szarvast későn korán, s azért annyira óvatos, elővigyáz e vad azon vidéken, hogy rendszeres vadászatokon megejtése a ritkaságok közé tartozik ; mert már a legkisebb neszre eltávoznak, — mint ezt Bakonybéiben többszöri ottlétem alatt sajnosan kelle tapasztalnom. Egyébbiránt ezen vidéken szarvas elég van, s ezt csodálni lehet, mert alig van talán vidék a melyben és a mely körül ugy hemzsegjen az orva* dászok légiója, mint Bakony vidékein. A sertevad a legutóbbi években folyton szaporodott, bizonyítják ezen állítást az időnkint beérkezett tudósítások ; és ez kétségkívül a fegyveradónak, és a vadászati jog megadóztatásának következménye, mint a melyek folytán, — ott a hol a vadászati törvény őrei elég erélyesek, — a lesi putkások száma egy kissé megfogyatkozott. — Árva alsó részéből — sa Kárpátok egyes vidékeiből vett tudósitásink szerint, oly helyeken is, a hol azelőtt egy-egy eltévedt vén kan megjelenése is a ritkaságok közé tartozott: a lefolyt évben már kisebb falkák állandó tanyát ütöttek. — Gróf Schönborn Erwin bereghi erdőségeiben, jan. havában tartott vadászaton 10 db lövetett, — közöttük erős példányok voltak, melyek egyike feltörve 180 kilót nyomott. — József fhg. Ö cs. kir. fensége Kis-jenöi uradalmában lövetett 5 db ; — gr. Pálffy Miklós detrekői uradalmában 8 db vadsertés ; — br. Ambrózy Lajos bázosi uradalmában lövetett 7 db; — Nagy-Szeben körül 5 db stb. Hazánk legdélibb részében, Közép-Krassó megyében is, ugy tudjuk, hogy a sertevad igen elszaporodott, daczára annak, hogy valami nagy kíméletben nem részesül. — A tenyésztett vadsertésekről kevés tudósításunk van. — Tolnából tudjuk, hogy Szluha ur a pesti vadkereskedésekbe szép példányokat küldött. A nagykárolyi uradalomból éppen azou ellenkezőről tudósítottak bennünket, mint azt lapunk egyik számában fel is emiitettük, hogy t. i. a sertcállományban valami degeneratio állt be, minek folytán igen sok elhullott; — de a baj megakadályozásáról gondoskodva lett, más helyről vadsertések hozattak ide, hogy a vér felfrisittessék. A medvék a felső megyékben és Erdély havasaiban általán elszaporodtak, — a vett értesítésekből tudjuk, hogy hazánkban mintegy 50 db lövetett; — ebből legtöbb esik Marmaros és Árva-megyékre. Árva megyében különösen sikeresen dolgoztak a felállított mordályok, mely módszír, az orosz vadászok által alkalmazni szokott cselhez nagyon hasonlít. — Ugyanis a medve szokott járásán egy fa derekához méhkast kötnek, — szájjil a föld felé, — és ebbe lépes méz van elhelyezve, а каз fölött vízszintesen függ egy jól megerősített fegy-