Vadász- és Versenylap 21. évfolyam, 1877

1877-06-27 / 26. szám

193 linben a Silbeme-Schild 10,000 markos dij nyertese, magyarországon neveltetett és később jobbaházi Döry József ur adta el Dombóvárról ; Pirat apja Buccaneer, anyja Fern. — Igen érdekesnek ígérkezik a »Jubiläum handicape (7500 márk, 3800 meter) melyre 36 ló van nevezve, tőlünk is többen köztük : a legmagasb teher a 6éves Gastgeberé : 7 2 kilogr., a legkisebb a 3éves Herosé 42 kil., ezek közt állanak tőlünk Talisman 66, Boomerang 64, Monthalon és Prince Paris 62ij

2, Santiago 57, Ossian бб^г, Brigand 56, Zebra 55, Seckojedno 51 ]/

2, Premier Coup 4 9 1j

2, Critérium és Prince Gregoire 49, Virey 44 x/

2. 4 * * Az ascoti meeting az aristocratia találkozó helye ; és pedig ugy az »upper then thousand« részére, mint a telivér-allomány élitejére nézve. Dijai valóban királyiak. Igy a tiszteletdijakon kivül : minők a Goldvase, a Royal Hunt Cup és a Gold Cup, az idén négy napon 24,205 font sterlingre menő dijak nyerettek, a mi körülbelül annyi mint az osztrák-magyar monarchia valamennyi varsenyhelyeinek dotatiója. Kijött e versenyre minden a mit az angol versenyanyag jeleset tud felmutatni, talán az egy Kisbér kivételével, mint pl. Petrarch, Silvio, az idei Derby nyerő, Glen-Arthur 2-ik és Rob Roy 3-ik e versenybcD, Rosebery, a tavalyi nagy bandicapok nyerője, Skylark, Piacida, az idei Oaks nyerő, Belphoebe, az One thousand nyertese s azonfelül egy csomó 2-od és 3-ad rangú ló. A fiatalabb nemzedék közöl felemlítendő a Baltazzi-féle Pero Gomez-Fair Star csikó, mely szép stylben nyerte az első napi Maidenplate-t 9 vetélytárs ellen. Altalán el lehet mondani, hogy a fenebb elsorolt jobb lovak, nevükhöz méltó fölénynyel léptek föl s mindegyik kifogástalan stylben nyerte meg futamait. A részletekre áttérve, első nap, jûn. 12-én a fentebb már emiitett Maiden-Platen kivül, a Gold Vase futama érdemel említést. Ezt Lord Falmouth 4é. p. m. Skylark nyerte (a. King Tom a. Wheatear) Rosebery, Rhidorrocb, John Day, Altyre s más két ló ellen. A Prince of Wales Stakes-t, (3175 font értékben 1 mfld és 5 furlong) Mr. Matchell-Innes 3é. p. m. Glen Arthur nyerte Strathmore, Sleipnir, Belphoebe s más négy ló ellen. Az Ascot Biennial Stakes kétévesek számára Mr Houldsworth Attalus-ké lett Gaberlundie, King David s más 10 ló ellen. A második nap legjelentékenyebb futama a Royal Hunt Cup 1220 font értékben, melyben lord Wilton 4é. p. m. Cradle, (egy See Saw csikó Honeymoon-kanczából) jiitt be elsőnek 22 lóból álló mezőny ellen ; melyek között Rosbach, Grey Friar, Hopbloom és a Baltazzi-féle Getroffen. Ugyanez napon а Fernhill Stakes1 Piacida, az Oaks-nyerő vitte el Chevron és Plaisante elől. A Coronation Stakes-1 Belphoebe nyerte Lady Go" ligthly és más 3 ló ellen. Az Ascot Biennial-Stakcst pedig Rob Roy, Touchet és Chevron ellen. Az Ascot-Derby, másfél mértföldre és 1075 font értékben Silvióé lett, Zucchero 2-ik, Glen Arthur 3-ik : Morier nem kapott helyet. A harmadik nap főeseménye a Gold Cup volt. 1700 font érték 2 x/

2 mfldre. Ezt Petrarch nyerte Skylark, Coomassie és más három ló ellen ; s ezzel a Lord Clifden fia megmutatta, hogy jeles stayer is, egyéb jó tulajdonságai mellett. E napon Rob Roy és Polestar (a fenebb emiitett Fair-Star-csikó) vereséget szenvedtek, az első a négyéves Springfield által ; a második holt versenyt futott a New-Stakesben a 3-ik helyért egy Scottish Chief csikóval, Bellicent lévén első, Palm Leaf 2-ik. Az utolsó nap kiváló futama az Alexandra Plate 3 mfldre 1150 font értékkel. Ezt Mr. Houldsworth 4é. p. m Coltness nyerte (a. King Tom a. Crocus), Bersaglier 2-ik, Wild Tommy 3-ik. — A Wokingham-Stakes handicapet ugyanez nap Rosbach nyerte egy 18 lóból álló mezÖDy ellen, Tantalus 2-ik, Ventnor és Ilesper helyet nem kaptak. Piacida végül ismét nyert egy Triennial Stakest Touchet ellen. * * * Az utolsó hetek rohamos eseményei közt csak röviden emlithettük meg az idei Grand Prix de Paris lefolyását, mely soha oly meglepő nem volt mint az idén, mert egy teljesen veszélytelennek hitt ló nyert, ki ellen még az utolsó napon 50szeres tételt adtak a bookmakerek, de biz azt szerencséjükre — kevesen használták fel ; csak gr. Lagrange trainreje és a jockey Hudson — ! gondolhattak valamit, mert a mint utóbb kisült, ők még az utolsó órában 2000 frankot tettek reá 35 : 1 arányban, s igy e pénz alig egy pár negyedórai hevertetés után 70,000 frankot hozott nekik. A főkedvencz Jongleur és Yerneuil voltak, s milliókat vittek patáikon, melyeket a bookmakereknek kellett volna kiizzadniok. — Hg. Ahrenberg — Joungleurja, mely a franezia Derbyt nyerte, volt a főkedvencz, miután gr. Lagrange hires Chamantja még az epsomi Derby előtt csataképtelenné vált ; ez istállóból helyette Verneuilt állították ki nyerőnek, s bár a futás előtti délután hire terjedt, miszerint ezt istállótársa St. Cristophe a reggeli galoppban megverte — de az egész bookmaker világ csak fogásnak tartotta ezt. — St. Cristophe nem is nyert volna, de Jongleur, ha Strachino, Yerneuil és K. Gr. egymást korán — a befordulótól a távoszlopig agyon nem fojtogatják, nem is tartván St. Cristophetól ; pedig Hudson várt erre, s midőn a matadorok fuldoklását látná — egyszerre előretört, s a közönség leirhatlan lármája és izgatottsága közt egymás után hagyván el a kedvenczekct, végre 50 lépéssel a Czélpont előtt Jongleurt is megveré két hoszszal. De im a futam : Grand Prix de Paris, 100,000 frank, 3-éves mének és kanczák. Tét 1000 frank, bánat 600 frt., kisbánat 500 és 100 frank. Teher 55 kil. Tár. 3000 meter (329 nevezés.) Comte de Langrange 3é. s. m. St. Christophe a. Mortemer a. Isoline 55 kil. Hudson 1 Prince d' Arenberg 3é. p. m. Jongleur a. Mars, a Joliette Carratt 2 Br. Rotschild 3é. p. m. Strachino a. Parmesan a. Old Maid Cannon 3 Comte de Langrange 3é. s. m. Verneuil 4 Prioce d' Arenberg 3é. p. m. Charivari II. 0 Mr. Grabovsky 3é. p. m. Dark Blue 0 Mr. Trotter p. m. K. G. 0 Több hosszal nyerve ; Y

2 f®

1 hossz a 2-ik és 3-ik ; egy nyakhossz a 3-ik és 4-ik között. Érték 142,675 frank az elsőnek, 9000 frank a 2-iknak, 4000 frank a 3-iknak. Idő 3 perez 24 mdp. Balogvölgy, május 5. 1877. Tisztelt szerkesztő ur ! A tavaszi vadászatok véget érvén, Ígéretemhez képest az eredményről egy rövid értesítést idezárok. Sajnos, hogy édes kevés az a miről irhatok. A szalonkák, daczára, hogy márcz. 19-dikétöl egész végéig igen szép időnk volt, csak igen kis számmal keresték fel völgyünket, alig került egy pár közülök aggatékra. A száraz-völgyön több volt, oda érkezésem előtt leginkább húzáson az ottani vadásztársak 12 darabot lőttek. Mi is ejtettünk • még 9 darabot, mind húzáson, de ebből daczára, hogy két jó vizslánk volt, csak 6 került aggatékra, a 3 tudja a jó ég hová lett ! lehet hogy tán a rendkívül sürü cserjésben galyra akadtak fel. Sárszalonka még kevesebb volt, én összesen öt darabot birtam 7 lövéssel táskámra keríteni; ezenkivül csak Sz-y M. barátom lőtt még egy néma sneffet, még pedig szokatlanul korán, april közepe felé, pedig ezek máskor csak april végén érkeznek hozzánk. Kacsa is mutatkozott hébe-hóba, a halastóban lőttek vagy tiz darabot társaim ; én azonban szokott malheurommel e szárnyast illetőleg, csak egy izben láttam néhányat röpülni, ágyulőtávolból. Ennyi az egész eredménye tavaszi vadászatainknak. E hó 2-dikán a mezőn járkálva, egy bokros patakparton vizslám egy harist állott s rebbentett fel, min igen csodálkoztam ; mert fürjet még szólani nálunk ki sem hallott, pedig ő a harist nálunk 7 —10 nappal szokta megelőzni; én még soha nem emlékezem, hogy harist elébb láttam volna mint fürjet. A vadállományt illetőleg minden revierünkben temérdek páros foglyot látni. Lenne bőven, ba az idő kedvezne, de ez sehogy sem biztat, még ma reggel is havazásra viradtunk, s napok óta félünk a fagytól, a mely veszedelmes s aggasztó körülmény ugy a gazdára mint a szenvedélyes vadászra nézve. Nyulunk is van bőven, alig mehet az ember a mezőre a nélkül, hogy pár példányt ne ugrasson fel ; többen láttak már igen szép süldőket, mint mondják, én azonban amit láttam még igen kicsi volt. Orvvadászok most nem igen háborgatják a vadat, a juhász kutyák is nagy részben kolonczczal lévén ellátva, igen valószínű, ha az idő kedvez, hogy a nyúlnak a bekövetkező idényben bővében leszünk. Nagy érdekkel olvasgattam becses lapjában Hanvay kedves barátom értekezését a szalonkák faját illetőleg, valamint a többi vadásztársak észrevételeit. Én bár magam is azt vagyok hajlandó hinni, hogy a szalonka csak egyféle, hanem a nagyobb — vagy kisebb testalkat — csak a kor- vagy tán a táplálkozás bő- vagy szük voltából ered. Nem csodálkozom azonban legkevésbé sem, ha némelyek kétfele szalonkát hisznek, mert e mellett is elég okot lehet felhozni. Ilyen például a sokkal nagyobb testalkat, a fő sokkal nagyobb s gömbölyűbb formája, a szin is sokkal fakóbb, én legalább ugy észleltem az úgynevezett bagolyfejüeknél ; s ezenfelül a mi nekem is egy kis szeget üt a fejembe, hogy mindig ugy tapasztaltam , hogy az apróbbak megérkezése mindig előbb történik a nagyobbakénál. Hogy őszszel mind egyforma vólna a sneff, azt a nézetet nem osztom, én legalább akkor is láttam külömbözöket, bár — az igaz — nem oly szembeszökőleg, mint a tavaszi megérkezésük alkalmával. Valóban csodálatos, bogy e kedvelt s oly gyakran előforduló madárról még teljesen biztos tudomásunk nincs, pedig hány kitűnő természetbúvár s szakértő vadász tette már tanulmánya s szorgos megfigyelése tárgyává. Fog-e sikerülni s mikor a positivumot megtalálunk, még mindig kérdés marad ! Balogvölgyi. Kalandom egy oroszlánnal. (A »Field« után) Néhány évvel ezelőtt a délafrikai Transvaal néger köztársaságban voltam vadászaton. Lőttem is mindenféle kisebb vadat jó számmal, de nagyobb vaddal nem sikerült találkoznom; holott ez volt tulajdonképen kirándulásom czélja ezen fenevadjairól elhíresült vidékre. Örömmel fogadtam el tehát egy barátom meghívását, ki hasonló indokból a sivatagba készült indulni. Szereztünk be feles számmal munitiót és élelmi-szereket és néhány nap alatt felkészülvén, elhagytuk a boe'ri vendégszerető hajlékot. Kiséretünk a következőkből állott: egy könnyű kocsi, mely elé két vadászlovam volt fogva, — azután barátom kocsija, melyet tizenhat ökör vontatott, — barátom paripája, a szekéren egy hottentot, Old Villem, mint hajtó, egy bushman vezető, egy félvér (piszkos barna szinü) szakács és mindenes egy személyben, továbbá az én Zulu nevű inasom és őt kutya. Ez utóbbiaknál talán érdemes lesz kissé hoszszabb ideig időzni. Kettő közölök vizsla volt, Donn és Jess, egy angol szuka ivadékai, melyet Angliából magammal hoztam, de mely az itteni éghajlatnak áldozata lett; azután két fiatal eb, egyik Kangoroo-bound, másik az angol agár fajból (Paddy és Scott) mindkettő nagyon gyors ; és bátor ficzko és végül egy boer-hound, melyet ] »Rebell«-nek kereszteltem a következő ese mény i folytán.