Vadász- és Versenylap 21. évfolyam, 1877

1877-04-11 / 15. szám

ÁPRILIS И. 18 77. VADÁSZ- ÉS VERSENT-LAP. 111 zok által tetemesen leapasztatott, a legközelebb múlt években ismét szép szaporulatot láttat s gyarapodása évről évre feltűnőbb. — A mult nyáron több évi általános lövetési tilalom után, szükségesnek mutatkozott néhány öreg bak lelövetése, s pár esteli les alkalmával 8 db öreg 6-os bak lövetett le. Curiosumként emlitem itt föl, hogy egyik erdővédünk a mult betekben egy rudli *) őzre bukkant, mely előtte a szállás erdőben egész nyugodtan legelészvén, általa megolvastatott s 23 darabból állott. Ebbeli állítását természetesen kétségbe vonván, az erdészeti ellenőr az erdővéd kíséretében a helyszínére ment, s a friss havon a nyomokból, ha nem is lévén éppen 23 db constatálható, de annyi mint tény constatáltatott, hogy a rudlinak legalább is 20 darabból kellett állania. Ezt azért emlitem, mivel még ily erős rudlit együtt látnom soha sem volt alkalmam, noha tizenegy darabból állót már e télen is láttam s pár évvel ezelőtt egyik körvadászaton hajtók előtt egy 14 darabból álló jött ki. A legutóbb esett friss hó alkalmával sikerült egy még eddig mindig szerencsésen megmenekült öreg hiuzt hajtásba kapnunk s elejtenünk ; több ízben volt már e gonosz rabló kicsapázva s körülvéve, de mindannyiszor megmenekült, mig végre bőrével beszámolt. Rendkívül erős, kinőtt példány ő kerne s még a vadászat napján *) Bocsánatot kérek a »rudli« szó használatáért, hanem magyar kifejezését a »Rudel«-nek nem ismervén, kénytelen voltam a »rudli« szót acceptálni. F. S. — (Pák Dienes az ő »Vadászat tudományában «, mely e nemben még ma is a legjobb könyvek egyike magyar nyelven : Szarvascsoportot és őz-csapatot emleget, ellenkezőleg Bérczyvel, ki a »konda« szót alkalmazza, nézetünk szerint tévesen a »Rudel« kifejezésre. A konda és csürhe szót általában a sertevadnál szokás használni, s népünk a sertés pásztort mai nap is »kondás«-nak, kanásznak nevezi. Szerk.) sikerült neki egy őzet elcsípni, gyomra tömve lévén friss őzhus s szőrrel. A 15-ik darab ez, mely az utolsó 5 évben vidékünkön lövetett s ezen 15 darabból 10 lövetett a szalánczi(erdőkben jegynek nyomai azonban még mindig észlelhetők, hol egyik, hol a másik revierben s ha még ezen egynek elejtése sikerül, reménylem ezzel az utolsó, még vidékünkön barangoló liiuz halálát ünnepelhetni. Forgách Sándor. Felvidéki vadászlevelek. т. (Hanvay Zoltán kedves barátomnak válaszul.) Dobsina, márcz. 16. 1877. Újévi üdvözletedet, kedves barátom, a »Vadász- és Versenylap« ez idei 2-ik számában szives voltál hozzám intézni. Miután abban engem nemcsak De'mi válaszra szólítasz fel, hanem egyúttal az egész vadászközönséget érdeklő ügyeket és eseményeket rajzolál : — én is kisérletet teszek a tisztelt szerkesztő ur engedelmével egyről-másról jelentést tenni, mit Sz. Hubert védenczeinek némelyike tán kedvesen is veend. Kettőnket Gömör vármegyének egész hoszsza választ egymástól : Te, a búzatermő, rónás, meleg alsó tájon, én a zabos, hegyes, zord felvidéken tisztelvén Diana isten-lányasszonyságot — reménylem, hogy vadászati relatiónk, mint egymást sok tekintetben kiegészitők — meg fognak állliatni, habár egy s ugyanazon vármegyéből keltezvék is ! Kezdem az elmúlt 1876-ki vadászati esztendővel, még pedig a tavaszi vadászatokkal, daczára annak, hogy már ismét mártius derekában járunk s maholnap bent leszünk, sőt lia a muszka nem terorizálná egész Európát — már bentvolnánk az uj suepf-idényben ; — jelentésem tehát unalmasnak s elavultnak fog látszani, de mindegy ! lássátok ti boldogabb vidékek lakói, mily nehéz küzdelmekkel halad előre e zord felföldön a kikelet, mily erőltetésre, hány vissza- s elönyomulásra van szüksége, mig a mogorva tél felett uralmát biztosítja ! Az 1876-ki január hava csikorgós, február első fele is kemény hideg napjaival távozván, ez utóbbi hónap második felében olvadás állott be, ugy hogy a február 12-én esett nagy hó mártius elejéig nagyobbára elolvadt s az elötavasznak minden jele feltűnt. Már mártius 4-én mutatkoztak itt örvös galambok, sőt hir szerint sárga [billegény is ; s mart. 9-én láttam az első éneklő pacsirtát égnek emelkedni. Azonban még ugyanaz nap nagy szélvész s hózivatar állott be « estig uj fehér lepel takarta az egész tájt. Ezen uj hó is elpusztulván, én mártius 14., 15., 16-án lestem az első erdei szalonkát, de hiába. Az ide a hegyek közzé még meg nem jött, habár Csetneken az elsők már márt. 8-án mutatkoztak s a Balogvölgyén az első márt. 2-án már lövetett is. — Mártius 17-től 26-áig teljesen megakadt a tavaszodás s uj tél állott be, a februáriusinál nagyobb havakkal, s a kimenetelről s szalonka keresésről szó sem lehetett. Végre márt. 28-án ismét kimehettem s láttam esti húzáson az első szalonkát, s azontúl tartott itt a húzás april közepéig, a meddig én esténként többször láttam vagy legalább hallottam huzó snepfeket. April 14-én ismét 2 — 3 hüvelyk magas hó esett, s midőn ez távozott a szalonkát is magával vitte. Mi már saját élményeimet a hosszu-csörrel illeti, ugy az csak is az esti lesekre való kimenetelből s az akkor élvezett tavaszi örömökből állott, mert lövésre az erdők kedvezőtlen volta miatt ugy szólván mit sem kaptam s csak april 9-én lőttem az első s egyetlen egy snepfemet. Itt Dobsinán általában, az ujabb erdei gazdálkodás, mely egyedül a fának, de korántsem a vadnak tenyészetét tartja szem előtt, évről évre kevesbíti a szalonkalesre alkalmas helyiségeket, a mennyiben a bükkösöket s mogyorósokat ha fejsze alá veszi, nem vágja tisztára, hanem bágy benne temérdek magfát, melyek a kilátást korlátolják, a szalonkát magas húzásra kényszeritik s igy a lövés esélyeit csökkentik. Azon oly erdők is, melyek régebben tisztára vágattak, felcseperednek, évről évre magasabbra nőnek s a snepfhuzáera alkalmatlanabbakká válnak. Ez az oka, hogy tavaly tavaszszal itt 8 puskás mindössze csak 10 darab szalonkát tudott lekapni, habár e tavasz az időjárást s a huzó szalonkák mennyiségét tekintve nem volt éppen a legroszabb, s csak félórával lejebb az oláhpataki pagonyban gróf Anme'rsékelt etetéssel és elégséges munkával —- ö hasznos és becsületes állat; de kettőztessék meg zab-adagját s ne dolgoztassák sokat : ugy megvadul jobban sem kell. Mr. Calvert még egyáltalán nem feledhette el a Plutus-féle kudarezot, mit dr. Slocombe fölemiitett. Eletének reménye és meggyőződése volt, hogy a Derby-nyérök a liddiDgtoni istálóból fognak kikerülni. Ép ugy volt ezzel, mint a boldogult öreg Squire. Mr. Calvertnek megvolt a saját nézete Plutust illetőleg, az epsomi versenyen ; de sokkal szerényebb volt, semhogy azt nyilvánította volua. Midőn azonban Luxmoore Olivér elhatározta, hogy Godfreyt szolgálatából elbocsátja, Mr. Calvert nem használta föl ama befolyást, melyet ö az öreg Squirre gyakorolt, hogy továbbra is tartsa meg szolgálatában. Ha valami bántotta Calvert ménesmestert, az volt, hogy képtelen volt megérteni segédtársát Darlingtont. Calvert kitűnő lóismerö volt, ha ugyan a lóhus ismerete vezeti be az embert a Lavater tudományába, mi a psycbológiának egy különös problémája. Az azonban áll a gyakorlatban, hogy azok, kik a lóhúst jól ismerik, .'italában ügyesek az emberek megítélésében is. Darlington, Calverttel szemben titokteljes könyv volt. Persze, ők csak ritkán találkoztak; de mikor találkoztak, az idomár nyájas és szeretetreméltó volt ; mig a ménesmester őszintén beszélt, és mihelyt átadta az iskola mesterének az egyéveseket, jól megebédeltek, egy keveset a versenyek felöl is beszélgetlek: de Calvert a ménesre vonatkozó dolgokat soha sem hozta elő, sem tulajdon kiadásait. Darlington soha sem tett hibásabb észrevételeket, mint mikor azt állította, hogy : »van egy-két jóravaló állat a ménesben.« Calvert persze oly megjegyzést el nem hallgathatott, boszankodván ama vélemény miatt, hogy az ő kezelése alatt álló ménesből nem került volna ki az idomitásra tökéletes csikó. — Jól kezdődött ez év, — motyogott Calvert, — és csodálkozni lehetne, ha egy csapatot egyévesekből az év végével nem küldhetnek Blithedownba. Valóban különös, hogy Mr. Harold még le nem jött megnézni Veturia csikaját. Bezzeg ugyancsak nyugtalan volt tegnap, velem együtt tartván tőle, hogy idő előtt történik az ellés. Ez a legjobb kanczánk a ménesben, s a Veloczipeddel való keresztezésnek sikert kell fölmutatnia. De nini ! ép most jőnek ! Már látom. — Sa ménesmester előre sietett, fiatal gazdáját fogadni, ki vendégei társaságában közeledett. — Jó reggelt, Calvert. íme eljöttünk, kíváncsiak levén a tegnapéji phaenomenre, az előre megjósolt Derby-nyerőre. Tizezer írtban fogadtam rá, még mielőtt világra jött volna ; komolyan mondom. — Nagyon korán volt e fogadás, sir, nagyon korán. Elég idő lett volna rá később is fogadni, a mikor már láthatjuk, mi lesz belőle, — viszonzá Calvert, az urakat a padockba vezetve, hol Veturia az ő arisztokrata ivadékával látható volt. — íme itt van, — kiáltá Luxmoore, a mint az ajtót föltárták. — Az anyaló hátravetve füleit, egész ellenséges indulatot mutatva tekintett rájok. — Nem tanácsos közeledni hozzá, mert az öreg lady ily érdekes körülmények közt nagyon ingerlékeny szokott lenni. О nagyon szereti ivadékait, — teve utána Luxmoore. — Mit gondol ön, Jim, Coriolán felöl ? — Hogy én mit gondolok, kedves barátom ? Én az tartom, hogy csecsemőkről véleményt adni, háládatlan dolog. Egy hónapig is elnézhetjük őket, a nélkül, hogy tudnók : szép avagy jó lesz-e. Csupán a nők azok, kik előre vérmes reményt szoktak táplálni, a csecsemők fölött. Egyébiránt ez a kis kópé nagyon élénk s miután tiz ezer fontot tettem ellene, valószinü hogy életben marad. Majd egy év múlva megmondom róla véleményemet. — Tehát ön fogadott ellene, Mr. Lacely ? — kérdé Calvert. — Természetesen én, — válaszolt Jim higgadtan. — Tizezer fontban ama Derby-nyerő ellen, mely a liddingtoni istállóban újév napján látott napvilágot. Mr. Calvert erre mosolyogva csak annyit jegyzett meg : — Uram, ön sok ellen koczkáztatott ! — Talán csak nem azt akarja ezzel mondani, hogy egész falkát ellett e kancza ? — szólt Laceby, Veturia felé fordulva. — Nem épen azt akarom mondani, — viszonzá a ménesmester. — Azonban tegnap éjjel, vagyis ma hajnalban egy második csikót is kaptunk. Az öreg Tramp kancza is nagyon szép ménesikót ellett, — veté utána, gazdája felé fordulva. — Mi a manó ? Nos, akkor el vagyok veszve ! kiáltott föl Jim. Arról nem is álmodtam, hogy egy másik csikó is jött világra. Igy már öné az előny.