Vadász- és Versenylap 21. évfolyam, 1877

1877-01-03 / 1. szám

2 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. JANUÁR 3. 187". senyló tenyésztésénél pedig e fonákság annyira szembeötlő, hogy a ><V3T jellegének« mellőzése általánosan botorságnak tekintetik. Nem akarván mélyebben lenyúlni a Stud-Book évfolyamaibi, hogy elősoioljam az elismert győzős s ép ugy sebességűkről is hires apalovakat, most csak any­nyit jegyzek meg, hogy Bay Middleton, Birdcat­cher, Harkaway, Sweetmeat és Orlando ivadékai mind sebességük által tűnnek ki, mig Voltaire, Venison, Emilius, Touchstone és Melbourne kiváló­lag a distance-okban jelesek. Ha tehát a sebes­séget kitartással akarnók egyesíteni, akkor jól megfontolt keresztezés által kellene a kétféle vért elegyitnünk ; de lia egyedül sebességre törek­szünk, akkor az előbb nevezett családokhoz tart­suk magunkat. Az én meggyőződésem szerint azonban a keresztezés a tenyésztőre nézve elő­nyösebb, mert mai napság nem elég, hogy a ver­senyló három vagy négy mértföldön át legjobb iramban kitartson, — hanem sebesnek is kell lennie, a nélkül sohasem lehet más, mint másod­rangú ló. Ezelőtt nem régen a »Sporting-Gazette«-ben egy érdekes levél jelent meg »Philippus« alá­írással, mely oly hiven adja elő nézeteimet a bizo­nyos családokból való tenyésztés eredményeiről, hogy legjobbnak tartom az egészet ide igtatni. »Miután szerkesztő ur — igy szól a czikkiró — megnyitja a vitát a tenyésztésben való ke­resztezésről, engedje meg, hogy itt néhány sike­került »nyerőt« kiemeljek. A Sultan és Birdcatcher vér elegyitése jó eredményeket szül, erre nézve kétségbevonhatlan bizonyítékunk van Stockwellben és Sauntererben ; mindakettőnek anyja Sultan fiai­tól való, úgymint Glencoe és Boy Middletontól : és mig Saunterer magának Birdcatchernek fia, Stockwell, mint minden ember tudja Baromtól, Birdcatcher egyik leghíresebb fiától származik. »Sultannak és fiának vére ez utóbbi két fiára Tadmor és Wild-Dayrellre (Buecaneeriink apja) is átörökölve látszik lenni ; mint tudjuk, Palmyra, Tad­mor anyja, Sultantól származik ; EUen-Middleton pedig apjától Bay-Middletontól kapt i nevét is. »Másfelől a Melbourne és Touchstone vér keve­rése is sikeiültnek mondható; ez West-Australian­ban tűnik ki, melynek a.' Melbourne, a. Mowerina Touch sto net ól; másrészről Blanche of Middlebie­ben, az anyakanczák ez ideáljában, melynek apja Melbourne, anyja Thryne, Tauchst onetól ; mig Touch­stone fiaitól s Melbourne kanczákból származnak az 1863-iki St.-Leger nyertese és a harmadik ugyanebben a versenyben; ugyanis Lord Clifden­nek apja Newminster, anyja The Slave, Melbourne­tól ; Borealisnak (a harmadiknak) apja ugyanaz, anyja Blink Bonny, Melbournetól. Touchstone egy másik fiának Orlandonak köszöni a hires Mel­bourne kancza (Canezou) Fazzoletot a »Two Thou­sant Guinea« és más dijak nyertesét. » Pantaloon és Camel isigazolni látszanak a be­léjök helyzeti reményeket. Szintúgy Alarm, Elect és Caractacus is tanúsítják, mily sikeriel elegye­dett a Venison-vcr a Defence kanczákkal . »Es igy a végtelenig folytathatnám a szeren­csés tenyésztési eredmények felsorolását, mig tollam elfáradna, hanem ha olvasóinak türelme előbb el nem fogyott volna.« * * * Fiatal kanczák többféle okokból előbbre teen­dők a vénebbeknél. Egyik legfontosabb ok az, hogy amazok könnyebben hozzászoknak a takar­mány és a bőmérsék változásaihoz ; azonban min­den bármi néven nevezendő telivér kell hogy zabot és jó takarmányt kapjon. Születésétől fogva szokva van ilyenhez, s azért az emésztési szer­vek megkivánják ez eledelt, kellő mértékben, ha a nagy esőzések és a metsző szelek ellen sub jo ve frigido, azaz októbertói áprilisig, a kellő el­lenállást kifejthessék. Éghajlatunkban a hőség és hideg váltakozása, a levegő nagyfokú nedves­sége mellett oly hirtelen és gyakori, hogy a mér­sékelt erösitő táplálék elkerülhetlen szükséges. Mert az elle'ssel járó veszélyek többé-kevésbé az elerőtlenedett szervek meggyengült tevékenységé­ben lelik magyarázatukat, eltekintve azon szá­mos bőrbetegségtől, melyek hasonló okokra ve­zethetők visszi. Mindazáltal bizonyos évszakokban nem lehet elég óvatosnak lenni ; különösen, ha a fü igen buja, s a kanczák sokat falnak belőle, mi által túlságos nedveket termelnek s ilyenkor a hólya^ lobjai igen gyakoriak. Tartani kell ettől főleg öszszel, midőn a csikók elválasztatnak, de a tej­elválasztás azért még folyvást tart. Ilyenkor leg­ajánlatosabb a sovány legelő, melynek közelében sok, még pedig tiszta viz található. Rendkívül előnyös helyzete van az olyan tenyésztőknek, kiknek birtokain tőzeges földek vannak : ezek öszszel az állat-tenyésztésre nézve igen jó ha­tásúak. Erre azon ellenvetést lehetne tenni, —és meg is tétetett gyakorta, — hogy egészen felesleges do­log a kauezákat a hidegnek kitenni s diaetára szorítani, s hogy az nem más, mint roszul alkal­mazott takarékosság; azonban, a ki csak némi­leg is ismeri a nemzés folyamatát, belátandja, hogy az ilyen érveknek semmi alapjok sincs. Sohasem árt az auyakanczákat, ugy külsőleg mint belsőleg, minél hűvösebben tartani. Minden a mi általában az ingerlékenységet fokozza, ugyan oly mértékben a fogamzásra való kilátást is le­jebb szállitja. Természetes, hogy a másik vég­letbe sem szabad esni, hogy például a kanezát egészen kiéheztessük vagy egyáltalában minden gondozás nélkül az idő viszontagságainak kite­gyük. Bizonyos, hogy ez is ártalmas, a mennyi­ben a kanczának elerőtlenedését, s egész valószí­nűleg ennek s csikójának is halálát vagy legalább örökös sinylését okozná. Legközönségesebb követ­kezménye az ily elj Írásnak azonban a vesék lo­bos bántalma, mely a szomszéd szervekre is át­terjed, és sokszor vészes lefolyású. Ebből tehát világos, hogy habár a tápanyag hüsitő minősége kívánatos, ezeknek egyszersmind elég friseknek és táplálóknak kell lenniük arra, hogy az állati melegség kellő foka előálljon, a nélkül mindazon­által, hogy túlságos nedv termelés jöjjön létre. A táplálék jó édes szénából, répából, zabból, borsóból, babból, korpával keverve, állhat. Azon­ban anyakanczák s általában oly lovak részére, melyek az idő változásainak igen ki vannak téve, legmegfelelőbb tápláléknak találom a borsót vagy ï À ш e г д. Vadászatok négy világrészben. CABILDO NAPLÓJÁBÓL.*) Tigrisvadászatunk Kelet-Indiában. A Peninsular and Orient gőzhajó társaság egy pompás hajóján, Jávából— Singapore, Poulo-Penang és Ceylon sziget mellett elhajózva Bombayba ér­keztünk, a hol végre alkalmunk nyílott egy rég óhajtott kívánságunknak eleget tenni, és egy tig­risvadászatban részt venni. E czélból megérkezésünk után rögtön va­dászati tervet állapítottunk meg, és az alkirály segédtisztje B. ezredes kíséretében két nap múlva útnak is indultunk. Útközben meglátogattuk Ele­phanta imoláit (templomait), Eldorának sziklába vágott nagyszerű barlangjait ; valamint a maga nemében páratlan, alabastrom falakkal és turquois mozaikkal díszített agrai Faj-Mahalt; láttuk Del­hinek felséges palotáit és romjait, Benaresnak szent helyeit, a Gangesen uszó, félig lángemésztett hul­lákkal ; csodáltuk a 20.000 láb magas Himalaya hegylánczát, a melynek több ezer angol mértföl­dekre terjedő oldalait gyönyörű rhododendron er­dők fedik, stb. ; de e mellett nem felejtők el tu­lajdonképeni czélunkat a vadászatot, mely miatt is néhány napig a központi tartományokban tar­tózkodtunk. A »Central-Indiau« vaspályát Gaduwarra állo­másnál hagytuk el, mely Bombay-tól 24 óra tá­volságra fekszik, innen még 7 órát vaspályán utaztunk, mig végre egy állomásnál kiszállva, *) Ujabb olvasóink részére megjegyezzük, hogy Ca­riudo japán nyelven »vadászt« jelent, s ez elnevezést Coburg Fülöp herczeg japáni vadászatai óta írói álne- | véül használja. S z e г к. elefántokat és gyaloghintókat találtunk a tovább szállításra. Nyargaltam már tevéken, utaztam 4 gyors te­vétől húzott és ugyanannyi hindu által vezetett pompás fogaton, végre használtam Japánban em­berek által oly gyorsan mint lovaktól vont kocsi­kat : de elefánton nyargalni uj volt előttem, büsz­kén választám tehát a legnagyobb elefántot, tár­sul az orvost kiszemelve, mig vadászom gyalog­hintóban folytatá útját. A felmászás ezen elefántokra némi nehézségek­kel van egybekötve, a mennyiben nagy gyakor­lottság és ügyesség szükségeltetik hozzá ; ugyanis midőn az elefánt elő és hátulsó lábaival letérdel, rá kell lépni az egyik hátulsó lábára és farkában megkapaszkodva onnan felvetni magát a hátára; a benszülöttek ezt hihetlen gyorsasággal teszik; s az elefánt ha érezi, hogy hátulsó lábára léptek, rögtön feláll, s ennek következtében a ki nem ügyes az elefánt farkába kapaszkodva ég és föld között himbálódzik egy ideig. Ily utazásnál az elefántoknak legnagyobb része egész kényelmes sátorral van ellátva ; sajnos, hogy a mieinknek csak egy szőrzsák volt a hátukra erősítve. Ezen legkevésbé sem kellemes ülésen, ide-oda lóbálva, majd fekve majd ülve kellett az egyensúlyt megtartani ; és ezen ingások annál erősebbek, minél vénebb az elefánt; — meg is bántuk nem sokára, hogy a legnagyobbat válasz­tottuk, s hogy nem azon kis csinos elefántra ül­tünk, a melyen bátyám oly pompásan baktatott előre. Köröskörül a vidék nem volt éppen valami érdekes, itt-ott dombok, kiszáradt fák, de legna­gyobb részt homok é3 por ; egy zöld fának vagy egy bokornak is még csak hire se volt. A láthatáron a »Satpourra Hills« tünt föl nagyszerű »Djungle«-ivel és mögötte »Putch­murrie« hegységei. A nap égetően sütött fejünkre, ugy kívánkoztunk mindnyájan árnyék után ; de ez vajmi hasztalan kívánság ezen évszakban. Lassankint elefántjaink is kezdtek kimelegedni s igy az ülés kényelmetlenségeihez még ez is hozzá járult. Ezen állatoknál ugyanis ép ugy mint a kutyáknál, az izzadság a nyelven jön ki, azon különbséggel, hogy a nedvet mindaddig szájukban tarrják, mig a kellő mennyiség meg van, és ekkor azt orrmányukkal hátsó testükre fecskendezik, a mi egy kis hüsitő nekik ; de én néhány meleg »Dousch« után, ezen újszerű eső ellen kénytelen voltam esernyőmet kinyitni. Némi változatosságot csak a sok antilope nyúj­tott ezen egyforma vidéknek, a melyek részint, legelésztek , részint nyílsebesen vágtattak egyik helyről a másikra. Némelyek a fiatalabbak közül együgyü ártatlanságukban egész közel jöt­tek hozzánk, de a vénebbek nagyon elövigyázók voltak, ugy annyira, hogy a legnagyobb óvatos­sággal sem lehetett őket lőtávolságra megközelíteni, annál kevésbbé, minthogy a szükséges fedezet is hiányzott. Két faját különböztettük meg ezen állatoknak, a kisebbik argali kecske (Cervicapra bezoartiaea В.), a nagyobbik » Nilgau« (Portas pictus B.) rö­vid szarvakkal és igen erős marjjal, a mi által egészen pupisnak látszanak; a kíséretünkben lévő nngol tisztek némelyiket »blue bock« kék baknak nevezték, melynek tudományos nevét azonban nem ismerem. Több órai lovaglás után Barhud faluba érkez­tünk, mely egy kiszáradt folyó mellett fekszik, a melyből csak néhány pocsolya maradt hátra. — Itt már találni egy két árnyékos fát, minek következtében az ebédet itt meg is tartoltuk, mi­alatt az egész falu lakossága összecsődült, ben­nünket megbámulni. Oltözékök paradicsomian egy­szerű ; a férfiaknál egy fehér kendő, mely a de­rékon meg van erősitve ; — de a nőknél sokkal különösebb, ugyanis egy térdig érő rövid tarka úszónadrág, és e;ry a mell közepéig érő rövid

Next

/
Thumbnails
Contents