Vadász- és Versenylap 21. évfolyam, 1877

1877-01-03 / 1. szám

JANUÁR 3. 187 7. VAUÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 3 babot korpával keverve, és pedig november else­jétől május elejéig két quarter korpa elegendő egy napra. Ez eljárás által a kancza jó conditióban ma­rad, és ha valamely baleset éri — mint elveté­lés, méh-gyulladás vagy emlögyuladás, — elég ereje lesz e bajokat kiállani, mi által a lóte­nyésztéssel járó nagy risieo is jelentékenyen le­szállittatik. Azt tartom továbbá, hogy egy jó téres pajta­szín, melynek keleti, északi és nyugoti oldala a nedvesség és hideg szelek elöl lehetőleg el van zárva, ugy a kanczára, mint csikajára nézve a legjobb tartózkodási hely. A hol lehetséges, a kanczát éjjelre egy-egy kü­lön kényelmes loose-boxba állitani be : ezt ter­mészetesen egy percznyi meggondolás nélkül nmg lehet tenni ; de nem épen elkeriilhetleniil szüksé­ges s csak a költségtt szaporítja ez intézkedés. Szükséges ellenben, hogy a reggeli és esti ete­tés alkalmával minden kanczát bekössünk, külön­ben egyik kijebb jönne mint a másik s igy az elosztás aránya megromolna. Egy ember könnyen elvégzi huszonöt rendes módon tartott kancza etetését és felügyeletét ; azonban, lia mindegyik kanczát külön kellene haza szállítani, a fentebbi számnak csak felét lehetne — elhanyagolás veszélye nélkül — egy emberre bizni. A gondozás, takarmány, legelő stb. költségei­nek felszámítása után, minden egyes rendes mó­don tartott anyakancza tartási költségét egész évre 15 font sterlingre tehetni; körülbelül ugyan­ennyit tesz ki minden csikó tartási költsége, egész addig, mig az idomár kezébe kerül ; tapasztala­taim után legalább azon meggyőződésben vagyok, hogy 30 font sterling elég a kancza és csikó egész évi költségei fedezésére ; ha már most 25 font sterling átlagos fedezési dijt számítunk egy első-classisu hágómén után : kitűnik, hogy egész­ben 55 fontba került egy-egy csikó, ha az eladás vagy idomár kezébe való átadás ideje bekövet­kezik. A közönség a lóhus tekintetében igen válto­ngből áll egész öltözetük ; a testnek többi része meztelen. Mig elefántjaink a gyér vizben fürödni ipar­kodtak, addig mi az L. igazgató által hozott ele­ségből ettünk ; de nem sokáig késhettünk itt, mert még az útnak egy nehéz része hátra volt, igy hát ismét fölkerekedtünk, hogy fáradalmas utunkat folytassuk, s igy végre néhány óra múl­va elértük a dombokat, a hova indultunk. Már most benne voltunk az apró fiatal fákkal és magas füvei benőtt »Djungle«-ban, láttak völ­gyeiben а kiszáradt patakokat, melyekből csak egy két pocsolya maradt vissza. Alig voltunk az erűben, már is mutatkozott vad; itt egy páva repült fel, ott egy csoport szürke majom nyargalt roppant ordítással az erdőn keresztül; egy ideig üldöztük őket, de nem vártak be lövésre ; végt e < ste felé elértük »Camp-Salichouca«-t Doodie mellett. Itt még az anglo-indián vadászatokról kell egyet mást megjegyeznem. Ezeket egy társaság rendezi, mely nagyobbrészt tisztekből és hiva­talnokokból áll ; e társaság a vadászathoz szük­séges eszközöket, elefántokat, sátrakat, vadászo­kat stb. megrendeli, s azután igy felszerelve va­dász-tigrisre, oroszlánra vagy medvére ; több­ször pedig »Pig sticking«, azaz: vaddisznóra lóháton lándzsával, tart vadászatatot. Ha van valakinek ajánló levele, ugy könnyen kaphat he­lyet egy ily vadásztársaságban. Számunkra az alkirály volt kegyes egy ily vadászatot rendezni, s mint az ö vendégeinek, szívesen adták sátraikat rendelkezésünkre a barátságos »Putchmurrie«-i tisztek. Táborunk a folyam közelében, magas de sajnos csak lombtalan fák között pompásan nézett ki. Mindenkinek meg volt a maga kettős sátora, be­butorozva, és fürdö-osztálylyal ellátva, azonkiviil kiilön-külön saját szolgája. A sátrakat köröskörül folyosó övezte, mit az égető forróság ellen kellett alkalmazni. I zandó hajlandóságú, és kivéve azon eseteket, mi­j dőn némely származás divatba jön, — a tenyész­téssel általában csak ''sekély árakat lehet elérni. Mindig szem előtt kellene tartani, hogy bár sem­miféle állatért nem adnak oly magas árt, mint egy jeles származású fiatal telivér ménért, — el­lenkezőleg meg semmiféle állat nem oly értékte­len. Ezért mellözhetlenül szükséges, hogy a te­nyésztő ugv ménben mint kanczában a legjobb vért szemelje ki, különben jobb, ha abban hagyja a tenyésztést. Igaz, hogy ez idő szerint — hála legyen érte a külföldi vásárlóknak — sohasem vagyunk híjával a valóban jeles tenyészállatok­nak; de épen a külföldiek oly lóismerők lettek, hogy pénzükért nemcsak vérre s kitűnő szárma­zásra, hanem nagy testalkatra s munkabírásra is tartanak igényt. Valóban ugy rémlik előttem, hogy a francziák oly lófajokat kedvelnek, melyek a mi fogal­maink szerint inkább steeplechasereknek volnának alkalmasak, — a mennyiben istálóik után itélni lehet, hol Cosmopolite Lanercosttól, — mely csak gyenge nyaka miatt nem tartatott vissza, — volt a legkiválóbb mén, — igaz, hogy ennél sokkal silányabb 2000 guinéás zabfogyasztó is áll a mi méneseinkben. Epen nem valószínűtlen, hogy talán nem is oly sok idő múlva, megbánjuk majd, hogy nem ezen irányt követtük. Igy tehát minden oda mutat, hogy általában véve nagyság és munkabírás pénzértéket képvi­selnek. Az egyévesek árverésénél mindig a nagy és jól táplált csikók fognak legtöbbet hozni, — kivéve talán azon esetet, hogy a gyengébbek Között egy rendkivül fashionable származású csikó akadna. Vannak bizonyos hibák, melyeket — fordulja­nak bár a ménnél vagy a kanczánál elő, — nem néznék el soha ; na azonban valamely apaló vagy anyakancza kivételes méitékben nyerte volna meg tetszésemet — hibái ellenére is, — ugy mindenkép tö­rekedném e hibákat megfelelő eljárással elenyész­tetni. Sok, különben jó lónak görbe előlába van, mások nagyon kifelé vagy befelé hajolnak stb. Ily körülmények között nagyon meggondolnám, mielőtt ily anyaggal tovább tenyésztenék; de ha mégis erre szánnám magamat, игу a lehető leg­jobb és legegyenesebb lábakkal biró állattal pá­rosítanám. (Folyt, köv.) Az agárdi falka további vadászatai 1876-ban. (Decz. 5. — decz. 15.) Decz. 5-én ; találkozás az agárdi kastélynál. — Ismét egyike volt ez szebb napjainknak ; kelle­mes szép idő, kitűnő szimat kedvezett. Első nyu­lunk az agárdi határban körülfutva, 33 perczig tartó (check nélküli) futammal fogatott el ; mig 2-ik nyulunk Pál majornál ugorva, kiválóan sebes irammal Újfalunak s a csongrádi határszélen Gár­donyba vitt ; itt egy kukorieza-szár szélén — megbukva akart menekülni üldözői elől, de Sport és Tapsi terrierek megpillanták s reá rohanva, a már alig pihegő tapsit utolsó galoppjára kény­szerítők ; falkánk kis társaik visitozására szintén ott termett s közakarattal elfogták ; idő 17 perez. Visszalovagolva Agárdra, uj nyulat csak este felé verhettünk Ki vaczkából, s igy megkésve, már igen gyenge szimattal csak betűzgetve haladhatott falkánk utána, mig végtére egy szántáson vég­kép elveszté nyomát. Decz. fí-án találkozó Dinnyés. — Egész éjjel délelőtti 11 óráig tartó szakadó eső— a már ugy is felázott talajt feneketlenné tette, lovaink térdig sülyedtek s ugyancsak nehéz munka várt reájuk. Két nyulat hajtottunk ; az egyiket Dinnyés mel­lett verve fel, a szerecsenyi határ felé követtük, innét vissza Dinnyésre a tóhoz, s a dinnyési vas­útállomás mellett el Fehérvár felé — 31 perczig tartó futammal fogattuk el. — A második a Dinnyési láp mellől ugorva, egész az agárdi parkig vitt, hol nyomát tévesztök. Szolgáinknak, ugy szintén a bensziilötteknek külön-külön, egy-egy közös sátora volt, azonkívül még egy konyha és egy kamara sátor. A hajtók, körülbelül kétszázan, táborunk előtt a szabadban tanyáztak feleségeikkel, családjaikkal. Fürdés által felüdítve, nemsokára a pompás ebédlő sátorba gyülekezett a társaság az ebédhez, a mely egy indus szakács által elkészitve, való­ban nem volt roszabb mint akármely európai első rangú szállodában. Most át lehetett tekinteni tár­saságunkat. Itt volt mindenekelöt azon igen ne­vezetes egyéniség, ki nélkül szomjan haltunk volna el ez oiszágban, a mi derék élésmesterünk s az italoknak fölvigyázój.i Mr. Le M. a Central In­dian« vasút igazgatója, azután a vadászat ren­dezője és vezetője Depty ; — Capt. P. a kerület rendőrfőnöke s Capt. S. legvígabb tagja a tár­saságnak, továbbá R. ezredes, a mi barátságos és folytonos kísérőnk Indián keresztül, a fáradha­tatlan botanicas és törzskari orvos Dr. W. Back­mann, egy német vasúti mérnök, s végre én és bátyám. — Mindnyájan tisztességesen hozzá lát­tak az ebédhez, de különösen az italokhoz, s azután csibukra gyújtva, vagy Trichinopoli sziva­rokat sziva, hallgattuk a chikareek jelentését. Indiának némely vidékén elefántokon vadász­nak tigrisekre, melyek magasra emelt orrmánynya! és erősen trombitálva gázolják keresztül a »Djung­le«-t, másutt gyalog, sokhelyütt lesből, a melynél egy leölt házi állatot tesznek a les közelébe, és végre ugy, a hogy mi is tenni akartuk, hajtókkal. Hogy a tigrisek tartózkodási helyeit ki lehessen puhatolni, az erdő több részeiben bivalyokat köt­nek meg ; a hol a tigris egyet levág, ott másnap hajtanak, mert a tigris soha sem megy el mesz­sze azon helytől, hogy éjjelre ismét visszatérhes­sen. Mi körülbelül 30 bivalyt osztottunk el az erdő különféle részeiben. Chicareeink jelenték, hogy tegnap a tigrisek 2 bivalyt vertek le, s hogy holnap valószínűleg ismét fognak egynehányat találni: tehát ott fogunk hajtatni, hol a reájuk akadás legvalószínűbb. Hir szerint itt medvék is volnának ; tegnap éjjel egy elaludt táborört igen gyöngédtelenül ébresztettek föl; a tábor mögött számos friss vad­szarvasmarha nyom látható ; szarvas, majom és páva mindenütt van ; ezek valának a barna legé­nyek vigasztaló jelentéseik. Hihetetlen, mennyi itt a vad, s menny' tigris van még, daczára, hogy évenkint a számos vadá­szatokban igen sokat lőnek le ; s még is szá­zakra megy az általuk leölt emberek, s ezerekre a szarvasmarhák száma. Az éj és regg igen kellemes hűvös volt, de mihelyt a nap felkölt, igen forró lett, szélben és árnyékban —j— 43ehez járult még az olyany-, nyira száraz levegő, hogy izzadni sem lehetett minek következtében az ajkakon s kezeken a bőr megrepedezett, bőrből készült szerek eltörtek, szi­vartárczában a szivar burnóttá lett, sőt még a nyelv is a szájpadláshoz száradt ; jég és hűtött viz gőzölgött, s ha pohárba jeget tevénk az ugy széjjelrepedt, mint minálunk, ha nagyon forró vi­zet öntünk bele. Sajnos, reggel nem vadászhatunk, hanem a leg­nagyobb hőséget kell bevárnunk, először a jelen­tések, s másodszor a tigris végett, mely csak a legnagyobb forróságban kel fel. Tiz óráig a Chi­carikra várakozánk, kik végre a tegnapihoz ha­sonló jelentésekkel érkezének meg ; elhatároztuk ott vadászni, hol tegnap a két bivaly veretett le. Nemsokára hallók a hajtók orditozásait, s egy óra múlva lovakon és elefántokon mi is követtük őket, s az emiitett társaságon kivül még egy in­diai rendőrfelügyelő, s a mi két vadászunk, Pul­man és Nikits. (Vége következik.)

Next

/
Thumbnails
Contents