Vadász- és Versenylap 20. évfolyam, 1876

1876-02-16 / 7. szám

7. sz. Budapest, 1876. február 16. XX. évfolyam VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. A PESTI ÉS VIDÉKI LOVAR-EGYLETEK ÉS VADÁSZ-SPORT KÖZLÖNYE. Előfizetés. Egész évre .... 12 frt, Félévre 6 » „Vadász* és Verseny-lap" kiadóhivatalához PESTEN, Barátok-tere Athenaeum épület, intézendő. Szerkesztőségi ircda : Pesten Nemz. Casino II. em. hatvaniut. Ide küldendők a kéziratok Megjelenik e lap minden e-. "-lián y-ntf tár. Soprony, (tavaszi) april 9. Bécs, (tavaszelői) april 17, 23 Pozsony, april 27, 28, 30 Pest, (májusi) máj. 7, 9, 11. Bée», (májusi) máj. 21, 25, 2 8. Kassa, sept. 8, 10 Debreczen sept. 16, 17. Kolozsvár, sept. 23., 24. Soprony, (őszi) Pest, (őszi). okt. 15, 17. TtUftKk « ЧШШЛ Meghívás. A „hazai lótenyésztés emelésére" alakítandó társaság alapszabályainak tervezete a kiküldött bizottság által összeállíttatván, az végleges megállapítás végett f. febr. hó 18-ik napján d. u. 5 órakor — a lovaregyleti titkári helyiségben — fog előterjesztetni ; ezen tanácskozásban leendő résztvételre az előértekezleteken részt vett urak — tisztelettel felkéretnek. Budapest, 1876. febr. 14-én. A kiküldött bizottság : Gróf Eszttrházy Miklós. Tormay Béla. B. Podmaniczky Géza. Pulay Kornél. Harkányi Frigyes. Magyarország lótenyésztőihez. Már rég ideje, hogy többen foglalkoznak azon eszmével, hogy miféle intézkedéssel lehetne a kormány gondos ápolásával jelenté- i keny virágzásnak indult országos lótenyésztésnek ujabb lendületet adni ; gróf Eszterházy Miklós, báró Podmaniczky Géza, Tormay Béla urak sok helyes irányzattal, eszmével léptek a »"Vadász és Versenylap« ugy a »Földmivelési érdekeinkben« a nyilvánosság elé; s az országos lótenyésztési értekezlet egy bizottságot küldött ki Korizsmics László ur elnöklete alatt javaslat kidolgozására ; a vidéki lótenyésztési bizottságok, különösen Gömörmegye, a pótlovazások viszásságainak megszüntetésére egy kísérletet is tett, de mind ezen működések nem egyesittettek ugy össze s nem nyertek oly határozott alakot, hogy az országos lótenyésztésre nézve gyakorlati eredményt mutattak volna fel. Elérkezettnek találom az időt, hogy ez irányban határozott lépés tétessék, s az országos lótenyésztés emelésére a társulás utján találkozzunk s egyesüljünk. Elérkezett az időpont főleg azért, mert a magyar törvényhozás irányzata — a súlyos országos pénzügyi viszonyok nyomása alatt, a lótenyésztési dotatiók évenkinti összébb szorítását helyezi kilátásba, a mí könnyen ezen termelési ág országos hanyatlását vonhatja maga után. És mert félni lehet, hogy Európa fogyasztó országainak figyelme Oroszország felé fordul, s ugy járunk, mint magtermelésünkkel, — tulszárnyaltatunk. Nagy hátrányára van állat-, különösen lótenyésztésünknek, hogy nincsenek rendezett vásáraink ; a meglevő országos vásárok a legkezdetlegesebb állapotban vannak ; azokban hiányzik minden rend, kényelem, biztonság; száraz időben a portól, esőben a sártól hozzáférhetlenek, a csere-vásárok színezetével bírnak, s nem képeznek biztos találkozási helyet, vevő és tenyésztő között. Ezek okozák, hogy Magyarország legjobb istálói még soha sem jelentek meg ily vásárokon, s ebből kifolyólag a legjobb vevők sem keresik fel ; a tenyésztő értékesebb lovaival nem találja meg a vevőt, s a vásárló, ha több értékes példányt keres, nem találja meg azokat vagy legfelebb mind a két félre nézve káros alkuszok közvetítésével. Elkeriilhetlen szükség tehát jobb vásárainkat emelni s biztos találkozási helylyé tenni tenyésztő és vevő között. Nagy hátránya lótenyésztésünknek, hogy az állami és külföldi pótlovazás nem egyenesen a tenyésztőtől fedezi szükségletét; s igen viszás azon intézkedés, hogy a felülvizsgáló bizottságok, ha egy már elfogadott lovat visszavetnek, az mindig a sorozó főtiszt rovására történik. Ugyan könnyen érthető, hogy a sorozó főtiszt is saját fedezetéről gondoskodni kívánván, csak azon kikötéssel veszi el a lovat, hogy a fölülvizsgáló bizottságok vissza vetése esetében ő is visszaadja. Ezen kikötés azonban az anynyi felé elágazó tenyésztővel szemben nem kivihető, s igy azt eredményezi, hogy egyedül közvetítők bocsájtatnak a pótlovazáshoz, s ez kizárólag azok kezébe jutott. Átalában Magyarország egyik termelési ága körül sem képződött oly erős és veszélyes hálózata a közvetítőknek, mint éppen a lótenyésztés körül, s ezen nagyon is improductiv természetű közvetítési munkaerő az országos lótenyésztés rovására élősködik. 1874-ben majdnem 7 millió értékű ló szállíttatott ki Magyarországból, s ha azon összeg között, melyet a vásárlók fizettek, s a tenyésztők kaptak : a kü-