Vadász- és Versenylap 20. évfolyam, 1876

1876-02-09 / 6. szám

V ADÁSZ- ÉS VF.RSENY-LAP. 45 keressék, ugy tulajdonosuk mintegy kényszerítve van az eladásra, mihelyt 3 éves korukban nem a Derby classisból valók; s ezzel az ily lovak leg­többnyire elvesznek a telivér tenyésztésre nézve. * * Br. Majthényi fűszeres labdacsait mindenek­e'ött természetesen a pozsonyi gyep stewardjai­nak kellett volna bevenniük. Gr. Wolkenste'n 0. azonban ezt feleslegesnek tartja, miután ugy hi­szi, hogy a pracscribáló tévedt a betegség felta­lálásában, s következőleg nyilatkozik: »Hogy a rövid futamok hiánya nem hátrányos-e telivér te­li) észtésünkre, ezt én is iparkodtam már kide­ritui ; ugy találtam azonban, hogy nem, mert évrcl-évre erősbödni és gyarapodni látom az iva­dékokat ; söt ha ehhez még hozzáteszem, hogy Anglia legkitűnőbb tenyésztői és versenyzői, mint Rous Admiral, Sir Joseph Hawley és Mr. Chaplin, midőn arról volt szó : minő reformokat kell be­hozni, hogy az angol telivér tenyésztés a hanyat­lástól megóvassék, a rövid távolságok és igen korai futtatás ellen szóltak, — én sem fojthatom el azon meggyőződésemet, miszerint az 1 mfldön alóli versenyeket, 3 éves vagy idősb lovak kipróbálá­sára elégségesnek nem tartom. Különben megengedem, hogy a verseny-feltéte­lek szerkesztőinek kétféle mértékkel kell élniök ; hogy ez aztán a versenyló tulajdonos, mint spécu­lons, vagy a versenyló, mint tenyészállat javára döljön-e? az hivataluk kötelességhü teljesítésétől függ, hi csak ezt a kettőt összeegyeztetni nem tudják, s nekem ugy tetszik, hogy Pozsonyban ezt tették is, mert habár 3/ 4 mfldes verseny hiányzik, de hiányzanak a valóban bosszú dis­tanceok is, mert négy verseny van 1 mfldre, négy 1 1 4-re, s egyetlen sincs — sikversenyeket értve — 1 1j2 mfldön túl, még a Henkel verseny is l'/i mfldre szállíttatott le. A rövid távolságok vélt előnyét egy későbbi akadályversenyló pályájára nézve igen kétséges­nek tartjuk, mert látjuk évenkint, hogy a sikver­senyeken elért eredmények mily ritkán válnak be az aka lályversenypályán, s megfordítva. Láttuk, hogy The Lamb, Colonel stb. oly ellenfeleken diadalmaskodtak, melyek nekik sikpályán stone­kat adhattak volna, mert egészen más osztályú lo­vak voltak ; láttuk Brigantinet, mint legjobb va­dászlovat tündökölni, mig a sikpályán semmire se tudott menni. Még több példát idézhetnénk, me­lyek mind azt hirdetnék : hogy némely családból való lovak különösen alkalmasok akadályverse­nyekre, lettek légyen a sikpályán sebesek, vagy kitartók, mire Buccaneer és az öreg Teddington ivadékai legjobb bizonyságaink. Ménes- és gyep-ujdonságok. E 11 é s e k. Verbena első csikaja. A kisbéri ménesben Verbena teiivérkancza, melyet tavaly gróf Szápáry Ivántól vett az állam, meghozta február 1-én első csikaját Cambuscart után. — A hajdani hires »nemzeti győző« a kellő időnél 15 nappal ko­rábban ellett, sárga kanczacsikaja azonban telje­sen ép, szabályos testalkatú, nemes külsejű, erős lábu. Kívánjuk, hogy a gyepen majdan oly sze­rencsés legyen, mint anyja volt. * * * Kimúltak : A kisbéri ménesben egy Ostreger apától és Silk­stone anyától származó 2 éves telivér-kanczacsikó. * Az 187 7-diki pesti Nemzeti, Hazafi díj és St.­Legerre nevezett, s Captain Barenge tulajdonát képező 1 éves Ostreger-Silktone kancza-csikóért bá­nat jelentetett. * * * Magyar apaló Angliában. Megértük már azt, hogy Buccaneert mesés áron kérték vissza az an­golok Kisbérről, de Buccaneer angol ló, melyet Brittania csak reclamált. — Megértük legköze­lebb azt is, hogy Gamecock-ot kérve refus-t kap­tak az angolok a mén hazafias tulajdonosától Nádasdy gróftól, ki jelentékeny anyagi áldozat mellett is inkább Kisbérre küldte e derék mént ; de ennek is apja, anyja Angliából importált teli­vér volt ; s igy csak saját nevelésük magyaror­szági ivadékát kérték vissza benne. Most azon­ban megértük már azt is, hogy a saját eredeti tenyésztésére méltán oly büszke Albion egy spe­cialis magyarországi lótörzsnek ivadékát viszi ki egy angol félvér ménes számára apalónak. Mult nyáron ugyanis egy angolországi tenyésztő Mr. Lofft beutazta a magyar álladalmi méneseket, s Mezőhegyesen annyira el volt ragadtatva a Gidran­törzs qualitása által, hogy már akkor kijelenté, miszerint a méntelepekbe szánt fiatal Gidran mé­nek közül eryet oly czélból szeretne saját méne­sébe Angliába vinni, hogy az után vadászlovakat neveljen. Ez eszmét valódi angol szívóssággal szem előtt tartva, legközelebb a londoni főconsu­látus utján azzal a kérelemmel fordult a földmive­lési minisztériumhoz, hogy neki egy 5éves Gidrán inén tenyésztési czélokia 2000 frtért eladassék. Miután a kért mén sem jobb sem roszabb nem volt, mint a legtöbb Mezőhegyesről a méntelepekbe kerülő fiatal Gidranok, az érette kinált ár pedig megszovitott lótenyésztési budgetünk mellett jó alkalmat szolgáltat arra, hogy vele hazai tenyész­tőktől egykét jó mén vásároltassák, rar. Lofft kérelme teljesíttetett; s igy, mint halljuk: legkö­zelebb el is viteti már a mént uj tulajdonosa Mezőhegyesről, hogv már a mostani fedeztetési idény alatt megkezdje a nászt Angliában. — A Gidran-törzs, mint tudjuk, anglo-arab eredetű, de korábbi generatiókban sok egyéb mezöhegyesi faj nyomait is találjuk benne. Nevét egy 1817­ben behozott Gidran nevű eredeti arabs méntől kapta, mely azonbin kevert fajú kanczákra hasz­náltatva, sok nemzedéken át főleg a sárga szint örikitette át biven ivadékaira. Utóbb a törzs an­gol telivérrel kereszteztetett, de csak egyes gene­ratiókban, s azután a keresztezési productumokra ismét Gidrán mének jöttek. Igy keletkezett kü­lönböző vérkeverékböl a mai Gidran-törzs, mely mr. Lofftnak annyira megtetszett, hogy minden Constanz-Theoria daczára mint »Individual-Po­tenzler« egy Gidran mén jeles tulajdonságait kí­sérli megörökíteni s íját tenyésztésében. Kíván­csiak vagyunk az eredményre s annak idején figyelemmel fogjuk kisérni. * * * Angliában a jövö Derby fökedvenezei Petiarch 10:4, Skylark 6:1, a Buccaneer-Mineral-esikó 8:1 áll a fogadásokban ; а В íltazzi ló eléggé jó állapotban van ugyan, de egyik lábán nyulte­tem lévén, e miatt 1 arátai kételkednek, hngy az erős fraininget, mely egy Derby-eandidatustól megkívánt itik — ki.llja. Ugyané ló engagirozva van az idei Grand Prix de Parisra is. The Jew Csehországban (Bisiboff-Teinitzban (hg. Trautmannsdorf urod.) fedez: telivért 50 frt, — félvért 25 frtért. * * Andrew Pawlett helyet keres, mint idomár, vagy istállómester. Czimzet : Pardubitz, Csehország. lüiáiFSfii.T. Hazai vadászatok. Vadászat sertevadakra Kis-Jenon. Január közepe felé József föhg ő cs. kir. fen­sége kis-jenői uradalmában vaddisznókra tar­tatott vadászat. Résztvettek abban : a vadászúr József föhg, sógora Fülöp coburgi hg, gr. Te­lekig S-, gr. Bethlen G., Pongrácz tábornok, br. Fehérváry ezredes, továbbá Jelencsik, Kovács és Horváth ezredesek (ez utóbbi Mezőhegyes­ről) ; Hanskarl őrnagy, br. Nyáry a föhg se­gédje, Ormós főszolgabíró stb. A vadászat eredményejnem igen nagy volt • a sertevad igen mozgékony levén, csak nehe­zen lehetett a vadászok felé terelni, s a mély, s keménynyé fagyott hóban a hajtók csak nehe­zen követhették és nyomozhatták őket. Miután a vadászat tulajdonképen csak ser­tevadra volt irányozva, s csak olyan területek bajtattak meg, hol azok tartózkodni szoktak, — egyéb vad, u. m. őz, nyul és róka csak ke­vés lövetett. Vadmacskák vétettek észre, de a hajtók elől — kik nehézkesen haladhattak — felgallyaz­ván, eltűntek. Farkasok is voltak az erdőben, mert éjen át derekasan üvöltöttek, de sajná­latra nem lehetett őket bekeritni. Im az agyai, szintyei és somoei erdőkben elejtett vadak jegyzéke : 5 vaddisznó, 7 őz, 5 róka, 61 nyul, és egy igen nagy pompás fanyest, melynek bundája vetélykedik egy nyusziéval. Az elejtett 5 sertevadon kivül (2 derék emse és 3 süldő) még 5 darab lövetett meg, köztük egy vén agyaras és egy öreg emse erősen, s ezek az utókeresésben, — mi a nagy hó miatt igen nehéz — feltalálhatók lennének. Megjegyzendő még, hogy az egyik hajtásban (egy 100 holdas erdőben) 20 db sertevad volt, de nem lehetett előre hajtani, s egész konda számra törtek ki oldalt ; az odaállított gyen­gébb lövészek erős gyorstüzelést kezdtek ugyan rájok, de csak egyet tudtak elejteni. J. Z. Esztergomvidéki vadászatok. Évek óta élvezem e vaddüs vidék vadásza­tait, de s nagy sajnálkozva azt tapasztal­tam, bogy e vidéket jóllehet igen derék sport­manek lakják, söt a lő-sport lelkes fiai, de a »'Vadász- és Vers.-lapot« nélkülözik, és annak hasábjait soha egy árva betűvel gazdagítani nem sietnek;—ezeket el kellett mondanom azért, nehogy azon csodálkozzék a nyájas olvasó, hogy a telivér felföldi lakos vadász, mi módon jut e rónaságok és körvadászatai vázlatához. Esztergám városa maga igen terjedelmes fekvésű határral rendelkezvén, erdeiben a fő­vad sem ritka ; az évenkint tartatni szokott vadászatok, mióta az itt alakult uri vadásztár­sulat haszonbérli a vadászati jogot, s dicsére­í téré legyen mondva a tilalom kellő megfigye­lését tűzte feladatául, tűrhető eredményt mu­tattak fel nyúlban ; — a pagonyok azonban lőjárdákra nem szabályoztatván, vagy talán nem is szabályozhatók — mert a város tulaj­donát képezik, e vadászatok iránt marad mit igényleni. A megszaporodott vad mennyi­sége ily viszonyok között azonban kizárólag az 1875. XXI. t. czikk érdeme. A megye terűletét legnagyobb részben az érseki és főkáptalani uradalmak képezvén, a gróf Sándor-féle bajnai uradalmat még sem hagyhatom említetten. — Itt az egykori hires sportsman még látatlanban működő vadászszel­leme mai napig megtartá jellegét, szabályozott viszonyok, lőjárdák, jó utak, a személyzet kész­sége, ügyessége, a hajtók között fentartott rend, engedelmesség és végül igen szép számban ejt­hető vad ; ehhez nyájas fogadtatás, kényelmes lakás, az uradalmi főtiszt urak kitűnő udva-

Next

/
Thumbnails
Contents