Vadász- és Versenylap 20. évfolyam, 1876
1876-02-02 / 5. szám
F EBRUAR 2. 18 76. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 37 időben jégen's havon nem galoppiroznak, lehetetlen ama időpontra »tít«-nek lenniök ; kivévén mégis, lia egy cserhéjjal fedett idomitópálya állana rendelkezésre. Pedig még ezen is, kemény fagyos időben, igen alkalmatlan a galoppirozás. Ennek következménye az, hogy az idomárnak egyedül az izzasztáshoz vagy inkább a »megviseléshez« kell folyamodnia , hogy a сonditiának legalább látszatát előállítsa. De hogy visszatérjek a tárgyra : vegyük fel, hogy a ló rövid lélekzetü s nem képes egy mértföldön tul jó iramot tartani. Még ebből nem következik feltétlenül, hogy az illető ló »a miler« , (azaz csak egy mértföldet bir jó paceben befutni). Gyakorlott lóismerö csakhamar eltalálja a valót. Ha a ló valóban csak »miler«, ugy a benne lakozó gyorsaság végleges megfeszítése után egész izomereje ki lesz merit ve ; de lia még tovább mehet, akkor egyedül nehéz lélekzés fog beállni, mely hibát rendes mozgási gyakorlatok s az egészség gondos ápolása által kell orvosoltatni. Nem szabad azonban feledni, hogy semmi sem könnyíti meg annyira a légzési szervek működését, mint ha a bőr működése a legnagyobb gonddal fentartatik és előmozdittatik. Bármi okozta légyen különben a ló kimerülését, mihelyt ennek jelenségei mutatkoznak — mit akár a fáradt iramból akár a megrövidült, j szabálytalan stride-ből könnyen észrevehetni j — azonnal tartóztassuk fel. Harmadnapra újra I próbáljunk egy galoppot, ugyanazon elővigyázati intézkedés mellett, s ekkor a legtöbb esetben előhaladást fogunk tapasztalni a múltkori eredményhez képest. Az idomítás e stádiumáig érve, igen észsze- J rűtlen dolog a lovat addig galoppiroztatni, mig egészen kimerül. Először nincs semmi értelme, hogy a lovat kényszeritsük, vagy elnézzük neki, bogy nyo- j moruságos lassú iramban menjen, a mely — j miután többet elérni ugy sem lehet kilátás — semmiféle körülmények között győzelemre ve-1 zetni nem fog. És másodszor az ily eljárás oly káros következményekkel járna, hogy a ló talán hónapokon át minden komolyabb munkára képtelen lesz. Csak miután meggyőződést szereztünk arról, hogy a ló bordáiban eléggé sovány, hogy lélekzete könnyű, izmai szilárdak, és szívósak s a mellett fris és jó kedélyű, csak akkor szabad töle erejének végső megfeszítését követelnünk. Csak ha látjuk, hogy a ló képes az iramot elejétől végig meg nem fogyatkozott erővel, az actió teljes szabadságával tartani, de csakis akkor áll jogunkban a kantárt meghúzni, vagy ha restnek mutatkoznék, az utolsó kétháromszáz lépésben ostorral biztatni. Ha a ló egészen fit, ugy az ostorcsapásra előreugrik és erőfeszítéseit megtízszerezi, de ha unfit, ugy — kivéve ha rendkívüli bátorsággal nem bir — mihelyt többet követelünk tőle mint a mennyit megbír, azonnal ki fog állani. A sikerült idomítás legjobb eriteriumának tartom, ha a ló, miután a tőle kitelhető legnagyobb sebességgel két vagy három mértföldet megfutott, még mindig elég erővel és friseséggel bir, hogy a biztatásnak engedhet s egy ugrással előre veti magát. Ez azt bizonyítja, hogy idegrendszere mga nem merült ki egészen, s hogy szervezete még nem szenvedett fogyatkozást erejének szabad gyakorlására nézve. Ilyenkor elérkezett ideje a próbafutam (trial) megtartásának ; mely alkalommal azonban vigyázni kell, hogy tapasztalatlan kéz ne vegyen részt a dologban. A ki a próbát vezeti, annak hidegvérű embernek kell lenni s az iram megítéléséhez értenie kell ; főkellék, hogy elejétől fogva mindjárt az iram ne legyen nagyon gyors, mert az idegesebb lovak felizgatva tovarobognak, a helyett hogy szabály szerint lassan-lassan jöjjenek bele a stride-be. A próbafutamoknál az a szabály, hogy az első mértföld lassan lovagoltatik ; a ló is, a lovas is lecsendesedik, s ez utóbbinak van alkalma gondolkodni azon, hogyan volna a ló járása (style of going) megjavítható. Könnyű dolog a rosz iramot megjavítani, de szerfelett nehéz »clipperre« (azaz a mely a füvet kaszálja futtában) szert tenni. Ezért a tulajdonképeni próba csak az első mértföld után kezdődik, ha a lovak mind együtt vannak, és csomóban levén egyenletes stride-t vettek fel. Nem próbafutam az, midőn megengedjük, hogy a lovak elvágtassanak, s egymást már az első mértföldön elhagyják, vagy ha mindjárt az indításnál egyik vagy a másik több ölre előre ugrik. Ilyen s hasonló cselvetések — mert másnak nevezni ily fogásokat nem lehet — ha sikerülnek, a versenypályán helyén lehetnek, de az idomitó-pályán egyszer-mindenkora eltiltandók. Tegyük fel az esetet, hogy a lovaknak két mértföldet keilend befutniok ; ekkor mérjünk ki harmadfél mértföldnyi távolságot, s hagyjuk meg a lovászfiuknak, hogy az első mértföldön lassan menjenek, azután pedig nekiiramodjanak mint a szélvész. Sohase türjük meg. hogy egyik ló elébe vágjon egy másiknak, még kevésbbé azt, hogy tökéletesen elhagyjon egy másikat ; mert semmi sem képes egy lovat bátorságától annyira megfosztani, mint az, lia látja, bogy a többiekkel nem tud lépést tartani, bogy »outpaced«. Valószínű, hogy az ilyen ló a küzdelmet, mint reménytelent feladja s szégyenletesen lemarad, vagy ha ostor és sarkantyú továbbmenésre birja is, a kár nem lesz sokkal kisebb. A próbafutam vezetőjének mindig a legjobb lovat kell lovagolnia, de mindig tekintettel ellenfelére, a kinek nincs más dolga, mint csendesen ülve mellette elmenni. (Folyt következik.) Ménes- és gye p-uidon ságok, Nagy-Szalánczon ellett telivér csikók 1875-ben. 1. Lawina, sga k., a. Kettledrum, a. Luoretia — Voltigeurtöl. — 2. La Trombe, р. к., a. Kettledrum, a. La Galonné, — Newminstertöl. — 3. Aunt Judy, p. k., a. Kettledrum, a. Aunt Sally — Riflemantól. — 4. Clarinette , sp. к., a. Kettledrum, a. Andromaque — Flying Dutchmantól. — 5. Violante , sga к., a. buccaneer, a. Valetta — Stoekwelltől. — 6. Frantilc, p. m., a. Kettledrum, a. Freekirk — Newminstertöl. — 7. Hotspur, gga m., a. Kettledrum, a. Honesta — Voltigeurtöl. — Idomítás alatti lovak Nagy-Szalánczon • 1. Uncle Тот, 4é. р. т., apja Cotswold, anyja Aunt Silly. 2. Orion 3é. sga т., ар. Ostreger, a. Fair Star. 3. Dandy, Зе'. p, т. ap. Daniel O'Rourke, a. Marguerite. 4. Vampyr, 3é. p. т., ар. Carnival, a. Valetta. 5. Armadale, 3e. p. h., a. Carnival, a. Andrornaque 6. Clarion, 2év. sga т., apja Kettledrum, anyja Andromaqne. 7. Wild-Youth, 2é. sp. m , ар. Kettledrum, a. La Charantonne. 8. Honest John, 2e'. sga т., a. Kettledrum, any. Honesta. 9. Donalbain, 2é. sp. т., a. Kettledrum, a. Marguerite. 10. Lucifer, 2e'. p. т., a. Kettledrum, a. Lucretia. 11. Commencement, 2é. p. k., a. Kettledrum, any. Consideration. 12. Fraudulent, 2é. p.. k., a. Stanley, a. Freekirk. 13. Lady Milford. 2é. p. k., ap. Kattledrum, a. Miss Eleanor. The Jew Csehországban (Bisckoff teinitzban (hg. Trautmannsdorf urod.) fedez : telivért 50 frt, — fé Ívért 25 írtért. * * * Andrew Pawlett helyet keres, mint idomár, vagy ist illómester. Czimzet : Pardubitz, Csehország. Gladiateur, — az egykori híres veisenyló, utóbbi időben mint fedező mén — jan. 20-dikán kimúlt Angliában. Hazai vadászatok. A Szilágyságból. Minekelőtte pár hét múlva a vadászidény bezáródnék, a jelenlegi kemény tél és a hó beálltával néhány h jtóvadászatot is tarthatván (melyeket már jó részt be kell szüntetni, mivel itten oly borzasztó hóesések vannak, hogy minden vadászat lehetetlenné válik), — alkalmam nyilt a vad-állományról magamnak tudomást szerezhetni. Otvenkilenezedik esztendőbe fordul , hogy vadászati szenvedélyemet űzöm, de mondhatom, hogy a vadállomány nagyon is hanyatlóban van vidékünkön, mint minden jóllét. — Megvannak vadásztörvényeink, de hogy azok megtartassanak — bizony senki sem gondol reá. Eszembe jut a czigány meséje a rákokról : »Csakhogy a levélben vannak !« — így vagyunk mi is vadásztörvényeinkkel itten ; jó hogy törvénykönyvekben léteznek. Fizetünk annyiféle adót, hogy azoknak száma fölülmúlja a jobb világban tartatni szokott magyar vendégségnél feltálalt ételek számát. — Fizetünk földadót, jövedelmi adót, kereset-adót, fogyasztásit, községit, megyeit, s hogy sajátunkon vadászhassunk — vadászatit; aztán még a puskától, lovainktól, szekerünktől, melyeken hogy csizmánk talpát ne koptassuk, kimehetünk pagonyainkba; ennél megjegyzendő, hogy csak ott, a hol lehet bőven megadóztatott szekerünkön járni, mert mi e kényelemmel nem mindig dicsekedhetünk, miután környékünkön olyan az ut, hogy valóságos foglyok vagyunk házi körünkben, ha épen mint jelenleg is, az északsarki hideg és hó a szán csúszását meg nem engedi. Legelébb is arról szólok, hogy a vadászat- és fegyveradó által, melyekkel finácziális sanyarú állapotunkat felsegélyzék a honatyák — egy bölcs pénzügyi Solon előterjesztésére — bizony, nem
