Vadász- és Versenylap 20. évfolyam, 1876

1876-12-13 / 50. szám

Ост

. 11. 1876. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. •329 lőtte ; a 2-ik hajtásban G. A. lött egy igen erős őzbakot; a 3-ik hajtás közepén X. orosz puskásra ment egy 1 és 1/

2 éves medveboc? ; bevárta 10 lépésre s postával töltött fegyveréből ny..kon lőtte, erre a bocs néhány lépéssel oldalt ugrik, két lábra állva körülkarol egy fiatal bikkfát, s fájdalmas bőgést hallat ; ezen poziturában lött reá M. A. jágere, első golyója jobb első lábát találta, a második elhibázta. — Most a medve-bocs egy meredek és mély vízmosás jobb partján, három lábbal lefelé galoppirozott a hajtók felé. M. A. barátom pedig ezt látva, elhagyja magát ragadtatni vadász szenvedélye által, s »liallo!« — vesd el magad!! — a vízmosás bal ,part j in szalad a medve elibe; mintegy 300 lépést szaladhatott, midőn egy irányba érkezett a •medvével ; ez észrevéve, hogy üldözik, két lábra áll, elbődül s készült atakirozni. Most jutott U. A. larátomnak eszébe, hogy nem helyesen cselekedett, mert az anyamedve is a hajtásban lehetett volna, és akkor ugyancsak meggyül a dolga ; de nem maradt más mit tenni, mint lőni. Első golyója hipoczkán találta a medvét ; de ez meg sem tántorodva közeledett hozzá; a második golyóval 15 lépésről fiiltövön lőtte, és akkor helyben maradt. A 4-ik hajtásban 4—5 db őz volt egy csapatban, melyekre két orosz puskázott, de mindenik elhibázta. Ezzel befejeztük Uglyán egy időre a vadászatokat, mert a Szabolcs-Vajai agárversenyekre kellett haza sietnünk. Urmezön még egy kedélyes eetvét töltöttünk, s mindem vadász társamnak teljes megelégedés volt olvasható arczárói, midőn kedves háziasszonyunk P. S.-né ő nagyságának az elmúlt napok eredményételbeszélve, e szép vadászatunk részleteivel együtt felfrissült emlékezetünkben. Egyrésze a társaságnak később zongora mellett mulatott; mig a más résznek duplán szólott a »csöndes« ! G. B. Körültekintések a budapesti vadas-piaczon. Esős, lucskos Őszutó, fegyveradó s oly nagyfogyasztási adó , mely minden európai nagyvárosban szokásos ily adónál négyszer nagyobb ; és hozzá még a már félig m-gszokott pénzszűke, melynek tudatával a legszenvedélyesb gourmand is begombolja a kabátot a gyomra táján : oda vitte a dolgot, hogy azon vásárral, mely a fentebbi név alatt itt helyben eddig fennállt, alig lehet már egy-két kapitulumot összetákolui. Hová lett a dunasori és cálvin-téri szekérvár, melynek oldaláról ezerre menő nyúl, fogoly, vadkacsa stb. lógva kínálkozott a fogyasztóknak, — hová lett a kofahad, mely munkáját csirke és nyúl tuladásában osztotta meg ; — az idők mostoha nyomása alatt a fenyves tót és az orzott rötvad sváb-para=zt speditőrje is elpárolgott. Csak egy-két vadaskereskedö maradt még m-g, kik melancholikus pillantásokat vetnek az örökké borús égre, és bomlásnak induló vadkészletiikre. A vadászat és vadnak túlzásig való megadóztatása egyrészt, — másrészt meg a fővárosi lakók szemlátomást lefelé igyekvő vagyoni állapota nagy hatással vannak vadkereskedésünk megsemmisítésére. Rég ismert dolog, hogy Bécs roppant gyomra igen megdrágítja a bonunkban tenyésztett élelmiszereket. Ama concessiók, melyek a közlekedési intézetek által az élelmi czikkek szállítóinak adatnak, — ha Bécsbe szállítanak, és az ottani kisebb adó, felcsalja nem csak a minden enni valóval házaló zsidóbandát, hanem végkép elbütelenitetts piaczunktól a Kunság vaskos kofáit, és Trencsin ezeliden mosolygó és édesen povedáló Jankóit is. Nyulaink, kacsáink, fenyycs madaraink mind ott találhatók a sugár István-toiony árnyában, — és a tisztára söpört budapesti gránit rakpartok igen tiszták és üresek. Igy lesz pár év múlva gabnakereskedésünkkel is. * * * Az idei ősz eleje sokat ígért és semmit sem adott; írihány fagyponton alóli napok megélénkítették a vásárt, és foglyon kivül, mely egészen hiányzott, — más vadban lehetett válog itni, de az esŐ3 lágy idő b .-alltával, fáczányon kivül, alig említésre érdemes vadmennyiség volt található. Nyul, mint minden évben, ugy az idén is, a vadászat megnyiltával az alföld »szabad vadászai« által nagy mennyiségben lövetett. Uradalmi nyulvadászatok ellenben eddig csak kevés helyen, és még kevesebb eredménynyd tartattak. Névleg a zselézi uradalom egy vadászatról circa 900 drbot bocsátott áruba, melyek egy helybeli vadkereskedő által a vadászat színhelyéről directe Prágába dirigáltattak. A p'istyéni uradalom két izben vagy 400 darabot szállított eddig а fővárosba. Bujánovics altábornagy Er-Mihály falcáról egy vadászatról vagy 200 hatalmas tapsi-fülest küldött. A nyulvadászatok nagyja még késik ; a tótmegyeri vadászatok, — a vadászúr diplomatiailag levén elfoglalva, hallomás szerint januárra lettek elhai lasztva. — Ifj. gróf Lányai deczember 15-én tart nyúlvadászatot. Gr. Károlyi Tibor e napokban tartott hajtóvadászatot, és az eredményből 100 darab érkezett ma a piaczra. Br. Wenckheim ö exeja vadászataiból vagy báromszáz-, Kárász Imre ur vadászatából 2oO nyul érkezett ide. Gr. Károlyi Gyula és Victát urak, nemkülönben a mágocsi uradalom e hó végén tartanak nyulvadászaI tot. A ráczkevi és biai heti vadászatok igen csekély eredményű-k ez idén. Fáczány van elég, de vevője nincsen. Az uradalmak a kereskedőktől párjáért 4 frt. — 4 f. 50 krt követ jlnek, a kincstárt meg 60 kr. fogyasztási adót szed róla, és hogy koronázva legyen a dolog, a vasutak » EUgutyebühri, erhöhte, mit Transportsteuer« vesznek a szállítóktól, és aztán expediálják per »fracht,« hogy kényelmeseiben elpárologhasson a két perczentes »natürliche Collo.« Az itt közbeszúrt német kifejezésekért bocsásson meg a t. olvasó, de hl vasutintézetekröl van szó: akkor minálunk ezen kifejezések természetesek. Igy a többi közt van még az ország közepén oly állomás, mely Bécsbe szóló magyar-német fuvarlevelet nem fogad el, neki oda tisztán német kell, és mely a királyi konyhán küldött vadakat 24 órahosszáig per »Eilgut« szállítja Gödöllőre, — levén pedig Gödöllőtől ezen állomás 2 órányi tá volságra. * * * A ráczkevei urad ilom közelsége miatt, az első ez idén fáczányaival a piaczon, — bár az áradás miatt igen igen megfogyott számmal. A vadászat megnyilta óta vagy 600 darabot szállított. — A körösladányi uradalom vagy 400-at és más békésmegyei vadászatokról vagy 500 darabot küldtek. A zselézi uradalom nagyon elsatnyult és reducált fáczányosa csak másfélszázat adott, — ellenben a pöstyéni uradalm eddig mar 400-nál többet. Ezen fáczányok nagyobb része, a fővárost kikerülve elszállíttatott Prágába, Drésdába és Berlinbe ; — a pestiek foga ilyenformán nem vásott bennök, de azt ín a kincstár sem kapott utána fogyasztási adót ; mint sem a főváros, sem a kincstár, sem a vadaskereskedö nem örül, de örül a külföld, mert kap olcsó magyar fáczányt. Ez is nemzetgazdászat. — Ha az elejtett vad nem oly kétségbe ejtő hanyagul kezeltetnék mindjárt ott a vadászat színhelyén, mint nálunk már szokás s nem tétetnék tönkre mindjárt ott fele : bizon az uradalmak több pénzt látnának, s például a mi fáczányaink a hirneves cseh fáczányokkal versenyezhetnének. — De mikor az erdészek a drága fáczányt még melegen halomra rakják, és aztán mint valami csomó retket négyivei, ötivel, a nyakánál összekötve a vaggonba dobják, hol aztán petroleum bordók és orzó conductorok lábai alatt undorító huscsomóvá metamorfizáltatnak ; — akkor bizon nem nem csoda, lia az illető uradalmak ilykép elbánt jószág után jobb árakat nem kapnak. — Egy felsőmagyarországi vadászatból a betekben érkezett vagy 300 fáczány a pesti piaczra, melynek kétbarmadrésze azon melegbe fuladtan zöld, és egy harmada elroncsolva volt. Az illető vevő nehezteI tésére aztán a szellemdus föerdésztől azt a választ kapta, hogy nincs ok reelamáczióra, mert a kötött szerződésben arról nincsen szó, hogy zöld vagy roncsolt fái zányokat szállítani nem lehet. — Bizony jó lenne ha a vadászul ak szigorral követelnék az erdészektől, hogy okszerűen bánjanak az elejtett vaddal, mert annak értéke egyedül csak a szak. szerű elbánástál függ. — Számos fáczányvadászatok vannak még hátra, és félő, liogy a roppant állományoknak egyszerre történendő lelövése ezen vad árát nagyon meg fogja szorítani. (Vége következik.) Visszapillantás a vajai agárversenyre. Vaja, nov. 26. Hogy az agárversenyek mennyire a véletlen játékai, azt mindnyájan tudjuk, kik a sport e nemével régebben foglalkoztunk, de ezen véletlen esélyeket oly nagy mértékben soha működni nem láttam, mint ez a legközelebb lefolyt vajai versenyen történt. A verseny részletes leirását egyletünk ügyes tollú jegyzőjére bizván, én csak előbbi megjegyzésem illustratiójára szorítkozom. — A futott husz agár között, Ítéletem szerint, négy volt határozottan jó, u. m. Confesse, Kisasszony, Palkó és Kortes (mert Préda, mely egyike az általam eddig látott legjobb agaraknak, istállótársával összehúzván, s lótapodás következtében kapott lábbajából még egészen ki sem épülvén, visszavonatott.) Az emiitett négy jó agár köziil kettőt a balsors üldözött. Ugyanis Contesse, társával leeresztetvén, a felkelt nyulat elébb egyik sem látta meg, s a birák már »hahót 1« kezdtek kiáltani ; erre C. megállott, párja azonban a nyonyomon szaladván, a nyulat hajtásba vette s azon két fordítást csinált, C. csak későn vette észre a hajtást, de midőn felért, a nyulat egészen hatalmába veve'n, egymás után hármat vágott rajta ; ekkor az társa által elkapatott. Mindnyájan meg voltunk győződve, hogy a két agarat össze sem lehet hasonlítani, de hiába ! a bíráknak ítélni kellett, s С. egygyel kevesebbet számítván —

r leejtetett. Még nagyobb pechje volt Kortesnek. Ugyanis félelmes vetélytársával, Kisasszonynyal együtt, czorkára füzetvén, alig indult meg a keresés, midőn kiugrott a füles, még pedig Kisasszony oldalán, s midőn épen izgatottsággal vártuk, hogy mi fog történni, az érés előtt Kortes, egy disznó túrásban egészen felbukott s ezzel kiesett a hajtásból. Hy körülmények között Kisasszony minden nagyobb küzdelem nélkül jutott a szép tisztetetdijlioz. Különben, hogy Kisasszony jó agár, azt mindnyájan elismerjük ; Jármy F. barátom ugyan Contesset, én pedig Prédát jobbnak tartjuk nála ; hogy ez azonban valóban igy van-e ? azt reménylem, még e télen lesz alkalmunk constatirozni ; miután itt némileg a Sárkányvér fölénye van kérdésben ; Contess és Préda Sárkány-ivadékok, Kisasszony pedig apai részről angol agár lévén. Annyit már az eddig tőlök látott futások után is bátran kimondhatok, hogy Contess és Préda sokkal erősebben fordítanak, Kisasszony pedig gyengébben, mi a versenyben nagy előny; mert az ilyen agár, vágás után, nem esik el a nyúltól, hanem azt folyvást orrával fúrja. A versenyt követő napon, társulatunk elnöke, id. Vay István barátommal s fiával kimentünk ugyanazon terrenumra, melyen a verseny tartatott ; ők kihozták Badart és Palkót, én pedig Prédát és Kortest. A talajt ritkán boritó hó az éjjel esett fagyóka miatt szironyos lévén, kissé aggódtunk agaraink lábai miatt ; mind a mellett, mivel már kint voltunk, nem fékezhettük meg szenvedélyünket, s elkezdtünk agarászni. Először leeresztettük Kortest és Badart, s hoszszas keresés után nyulat nem találván, már már türelmetlenkedni kezdettünk, midőn ifj. Vay S. felvillanyozó szava hangzott, liogy csak »itt fekszik.« A szemtelen füles nehezen akarta kényei-