Vadász- és Versenylap 20. évfolyam, 1876

1876-12-06 / 49. szám

318 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. O CT. 1 1. 1876. Kora Az illető ló neve, 'u/ajdonosa is Tiszt. futamai dij akadv. I. Tdij 395 frt. Nyílra: Lovaglók egyl. akadv. IL. 35 frt. Gödöllő Lovaglók egyl. akadv. II. 60 frt 2 4é. Queen Bess (Herith A. fölidn.) Brünni Lovaglók egyl. akadv. II. Tdlj és 95 frt. U. o. Hadseregi akadv. I. 390 frt 1 44. Queen Meg (ifj. gr. Henckel Hugó) Boroszlói Eladóvers. I. 1375 m. 34. Reichsadler (Graditzi udv. ménes) Prága : Első oszt. Császárdij II. id. Revers (előbb Caradoe) (Wagner A. hadn.) Bécsi nyári v. Hadseregi akadv. I 34. Rococo (br. Bethman S.) Prágai tav. v. Prága város dija I. 1052 frt. Prágai ö. v. Ivadék vers. dij I. 2350 frt 4é. Schmock (Conte A. de Veith). Prá­gai tav. verseny Hackstakes I. Tiszt.-dij 1 Id. Seraphin (В. Springer G.) Pesti t. vers. Handicap 1000 frt. II. 5é. Silvertail (ifj. gróf Kinsky Rud.) Brünn : Eichhnrn-dij II. . 54. Starlight (Schawel J. ur) Bécsi tav. Freudenaui akadvers II. . 3é. Strabantzer (Gr. Almásy Kálmán) Pesti Batthyány-Hunyady-dij II. 100 frt. Sopron 200 ft államdij II. 175 frt. Pest : Kis-Handicap I. 1293 frt 4é. Syrene (B. Wesselényi Béla). Bu­karest. : Fejedelem dija II. 200 frank 3é. Táborit (Conte A. de Veith) Prá­gai tav. vers.Moldvai dij I. 650 ft. Összes nyer. forint 885 485 687 2675 1500 3402 100 137 37 160 1568 I Kora Az illető ló neve, tulajdonosa és Tiszt. futamai dij Prágai ö. V. Ip.rosok dija II. 70 frt 6é. Tatabor (Biró Wesselényi Miklós) Kolozsvári akadv. I 4é. Talisman (Gróf Henekol) Sopron : Esterházy-dij II. 300 frt. Sopron : Oroszvári dij I. 1050 frt. Bécs ö. Kis-Handicap I. 1730 frt. Bécsi ö. Nagy-Handicap I. 2650 forint. Prága ö. vers. 300 ft államdij I. 1625 frt. Prága 600 ft állam­dij II. 450 frt. Németország : Doberaui Herrn-Rei­ten I. Tiszt-dij e's 900 m. Frank­furti Union Club-Preis I. 1725 m. Baden-Baden: Stadtpreis I. 5250 m. összesen 7875 márki vagyis Összes nyer. forint 720 350 Kor Аз illető ló »eve, tulajdonosa és futamai Tiszt, dij 1 11,742 Id. The Wren (В. Hübner kap.). Bé­csi Lovagi, egyl. akadv. I. Tdij 395 frt. Prágai Lovagi, egyl. aka­dályvers. II. Tdij 35 frt. Pozsonyi lov i glók egyl. akadv.' II. Tdij 35 frt. — Brünni Hadseregi akadv. II.. 127 x/o frt 3 592 3é. Torreádor (Gróf Henckel). Ham­burgi Verkaufs-Rennen I. 1620 m. Hamburgi 3-dik nap. Verkaufs­Rennen I. 2220 ni. össz. 3840 m. v. is 1920 id. Vándor (Gr. Apponyi Antal) Nyit­rai Hölgyek díja Tdij és . . 1 550 5é. Vértes (Gr. Esterházy Miklós) Bé­csi tav. Akadályv. II. 120 forint. Pesti tav. Kis-Akadv. II. 280 frt, Pesti t. Nagy-Akadv. II. 275 frt 675 80 I Id. Volta (Vacano főhadn.). Gödöllői Nagy-Akadvers. II " 205 I 5é. Wienerin (Gróf Festetics Tasziló) 6é. 3é. 4é. Bécsi tav. G ítvers. I. 040 forint. U. o. Akadvers. I. 1370 frt. — Nyitrai akadv. II. 287 */ 2 frt . Y. Buccaneer (Id. gr. Henckel II.) Pozsonyi Asszonyságok dija II. 50 forint. Pozsonyi Handicap I. 114 1 '/j frt. Bécsi Hölgyek dija 1. 1380 frt Zebra (B. Wesselényi Béla) Ko­lozsvár 200 ft államdij I. 850 Irt. Kolozsvár 400 ar. államdij I. 1750 frt. Oláhország : Bukaresti Jockey­Club nagy dija 10,000 franc, v. 4000 frt Zelia (Br. Wesselényi Béla) Ko­lozsvári 3 00 ar. államdij II. 200 frt. Kolozsvár : Vigaszverseny I. 38 7 frt. Oláhország : Bukaresti Jockey-Cl. Nagydíja II. 2000 franc v. is 800 forint Zmrok (Oclioeki Kalixt lov.) Lem­berg : Vigaszverseny I. . 4é. Zouave (Br. ÁVcsselényi Bcla) Ko­lozsvár : Hölgyek dija I. Tdij és 50 frt. U. o.: Eladóvers. I. 280 Zsibó (Gyürky B. ur). Bécsi tav. Megnyitóv. II. 80 frt. Pesti ő. v. Nagy Handicap I. 1640 frt, — Bécsi ö. Nagy Handicap If. 200 frt. Németország : Boroszlói Vigaszv. I. 1400 m. Frankfurter Handicap 1. 4200 márka, összesen 5600 m. v. is 2800 frt Összes nyer. forint 2297 2571 6600 Id. 3é. 1387 230 330 4720 T á i g 2 a Egy fogoly-kakas viszontagságai. (Önéletraj z.) I. Én egy jó erőben levő kakas vagyok, anyám 12-dik szülötte egy fészek aljából; — ő egy ne­mes család utolsó sarjadéka, a veres-foglyok azon famíliájából, melyet gr. В .. . ., a szenvedélyes va­dász és állattenyésztő hozatott Franeziaországból Zs—i vadas-kertjébe, hogy ott aedimatizálja e kissé nagyralátó, veres-harisnyás faji, mely azon­ban az itteni időjárás viszontagságait s a föld­mives népség erősen kifejlődött köz-szellemét ki nem állhatván, csakhamar kipusztult. Atyám egy benszülött család ivadéka, mely eredetileg ugyan szintén külföldről, — Csehország­ból származott volna, — de e hazának a közös nyomorúságban mindenféle nemzetséget assimiláló tulajdonságánál fogva, már generatiók óta csak oly tős-gyökeres magyar pusztai fogoly — mint azok, melyek már tán Árpád vezér idejében is voltak a négy folyó közti síkságon, s melyek épp annyit koplaltak már akkor is, — mint unokáik mostanában. Atyám egyik télen özvegységre jutván, szivé­ben ür támadt; a tél elmultával ismét feleség után látott. Egy napon elhagyottságban élő anyá­mat pillantá meg s szivében a szerelem azonnal lángot vetett, mert ez idegenszerű lényben pezs­gőbb életerőt gyanított, mint valamennyi világos rozsdaszinü s húsos bonfitársnéiban. Anyánk szemei oly kéjelgö s még is fájdalmas pillantásokat ve­iének reá, — ezt nekünk kissé hosszadalmasan szerette mesélni, — liogy szive azonnal eltelt szerelemmel és szánalommal. Atyánk nem igen soká tűnődött. Ki is tudna a franczia nők toilette­titkain keresztül hatni, ki tudná megmondani, hogy az, mit a hálószövet elárul, valóság-e, vagy pedig a mit a kidomborodó selyem szövet fed, nem-e ha­mis kérkedés! Mert ha sikerül is néha a szemnek a héjon áthatni s épen készülődünk a dolog lé­nyegét megviszgálni, vizsgálatunk tárgya ismét uj hüvelybe búvik, azután ismét újba, s igy e foly­tonos divatváltoztatások által még a legokosabb férfifőt is kijátszák. Mamánk, daczára apánk iránti gyöngéd vonzal­mának, még is megiartá aristocraticus származásá­nak emlékét, s gyakran meséié nekünk kicsinyek­nek, liogy ősei a keletről, a kiváló fajok hazá­jából kerültek ide, hol csakhamar a legszebb országokat hóditák meg, s hogy tulajdonkép csak mesallianceba lépett, mikor apánk nejévé lön. Ez utóbbi éles megjegyzéssel azonban csak akkor élt, ha apánkkal czivakodott ; a nők többnyire csak érze'ki­ségből lépnek balházasságra, ezért gyakran gyötré a féltékenység, ez által apánknak sok keserű per­czet okozván. О többször oly ideges volt, mint a szép tyúkok rendesen szoktak lenni s gyakran szereté a regényt valóságnak tartani. Apánk , a fogolykakas, más dolgokon jártatá eszét, s nem ezeretett ily kicsinységekkel vesződni. О szép kakas vala, vadhusos teste erőteljes ; az életet olybá tekinté, mint a melylyel foglalkozni csakugyan érdemes dolog. Keveset törődött a teg­nappal, s nem gondolt a holnapra, a buzaszemnek mindig előnyt adott az árpa fölött, de azért még­is gyöngéd és bátor apa volt, ki soha nem szűnt meg minket szomszédaink bántalmai ellen oltal­mazni. Világba léptemet nem fogom feledni soha. A fészek, melyben mint tojás foglaltam helyet, egy szép rozsföld kellő közepében levő ökörnyomban igen kényelmesen volt bokor mellé rakva. Csend és árnyék környezék, s szerencsének tarthatók fogolynak lenni s ily jó viszonyok közt élhetni ; ösmerek ugyan érzékeny poétákat, kik ehez még azt is hozzá tennék : »és meg is halhatni«, — de ez csak frázis, melynek előttünk semmi értéke sincs. Világra jöttömnek első tudata kissé kinos volt. Mert habár a tojásban jól vagyunk ágyazva, mégis a hosszabb tartózkodás benne kellemetlenné válik ; s várva vártam a pillanatot, hogy héjamat szét­repeszszem. Egy szép napon csakugyan merész ug­rással a világba léptem a tojáshaj egy részével a hátamon, mi édes apámat nagy bahotára fakasztá. Ezen első bátor lépésnek azonban csakhamar kel­lemetlen következménye lön. A durva levegő ugyanis annyira hatott rám, liogy rögtön elbénu­lék, s vörhenyes, gyapjuszerü és még nedves tol­laim alatt kezdem magam olyformán érezni, mint a tyúk, mely hosszabb ideig vihar és esőnek volt kitéve. Valóban elhirtelenkedett világra jöttömet majdnem kicsinyke életemmel fizettem volna meg, hogy ha anyám azonnal mint meglátott, óvó szár­nyai alá nem vesz, melyek alatt már meglehetős számú apró jószág csiripolt, kiket én, merő hiú­ságból, eleintén idősb testvéreimnek tekinteni nem akarék. Az anyai tollazat jótékony hatása hamar életre hozott, s épen résztvenni kezdék a vig hangver­senyben, midőn legidősb testvérem meglök s dur­ván igy szól: hallgass fattyú! ez ostoba későu­szülött csúnya lármájával még mindnyájunknak széthasítja fülét. Kételkedtem ugyan, hogy egy alig diónyi nagy­ságú fogolynak elsőszülöttségénél fogva van-e joga ily hangon beszélni, de a külső rend érde­kében visszafojtám érzelmeimet, melyek rövid idö múlva másfelé irányultak. Daczára a gyönyörnek, melyet anyám szárnyai alatt élvezék, még is a fejemben valami idegenszerű szaggatást kezdék érezni, mely mindenesetre nyugtalanító lett volna, ha legidősb testvérem egyszerre igy el nem ki­áltja magát: micsoda dolog ez, nem fogunk ma reggelizni ! e csűrben nem is mozdulhat előre az ember. Csodálatos, csak tegnap bujt ki a tojásból, és ma már az étlap a kisujjában van. Mamánk fölkelvén, méltósággal és óvatosan lép-

Next

/
Thumbnails
Contents