Vadász- és Versenylap 20. évfolyam, 1876
1876-12-06 / 49. szám
DECZ . 2 7 . 187 6. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 319 Szab ályok a sik-, akadály- és gát-versenyekhez. A magyar-osztrák birodalmi verseny-gyepeken. A pesti és bécsi 1 маг egyletek megállapodása és a vidéki versenyegj/lelek hozzájárulásával érvényes 1870. sept. 1-töl kezdve. Kiadja a pesti Lovaregylet. (Folytatás.) 24. czikk . Aláirás megszűnés''. Minclen aláirás vagy nevezés érvénye megszűnik az aláiró vagy nevező halála esetében kivévén ha a nevezett ló a nevező halála előtt kötelezettségeivel együtt más birtokába megy át és ez kellőleg bejelentetett. 25. czikk. Teherkönnyebbség próbálatlan lovak ivadékaira. Minden versenyben, melyben »kipróbálatlan mének és anyakanczák ivadékaira teherkönnyebbség adatik« : ez kiterjesztendő mindazon lovakra is, melyeknek szülei egyetlen ivadéknkkal sem nyertek bármely országban valamely bejegyzett nyilvános versenyt. De ezen teherkünnyebbségre való igényt be kell jelenteni a nevezésnél, különben meg nem adatik ; és érvényben marad akkor is, ha az illető ló maga, vagy egyik, avagy mindkét szülőjének ivadékai a szóban forgó versenyre való nevezési zárlat után valamely versenyt nyertek is. Tétek és bánatok. 26. czikk .Meddig kell lefizetni a tételt. Minden elinduló ló tételét legkésőbb a mázsálás előtt azon egyénnél, ki erre az intézők által ki van jelölve, le kell fizetni készpénzben vagy pénztári utalványokban. Ha a tétel nem volna lefizetve s a ló indulna, ugy nincs igénye a nyereményre, de tulajdonosa mégis köteles az egész tételt lefizetni. Kivétel csak azon esetben lehet, ha minden a versenyben résztvevő beleegyezését adta, hogy a tét csak a verseny után fizettessék. Ha valakinek egynél több aláirásavagy nevezése van egy versenyre, csak akkor futtathatja lovát e versenyben, ha ugy az induló ló tételét, mint valamennyi egyéb nevezése és aláirásaért a bánatpénzt befizette. 27. czikk. Bánattal tartozók nem futhatnak. Ha valamely ló, vagy tulajdonosa, avagy nevezője a bánattal tartozók rovatában áll, az esetben csak akkor futhat az ezen szabályzatot elfogadott pályák valamelyikén, ba minden más pálya bánatpénz-hátralékát legkésőbb fél órával az illető verseny előtt a versenytitkárnál lefizette. 28. czikk. Bánatosok jegyzéke. A bánattartozási rovat, az aláiró s a ló nevével s ennek pontos leírásával, ugy a verseny s a hátralékos tét- vagy bánatpénz összegének kitételével, minden félévben — január l-jétől számítva— a lovar-egylet hivatalos közlönyében kiteendő s az egylet helyiségeiben kifüggesztendő. 29. czikk. Bánatosok jegyzéke kifüggesztendő. A tételek és bánatok átvételével megbízott egyén köteles a be nem fizetett tételek és bánatok jegyzékét a verseny után mentől előbb összeállítani s a bánattartozási rovatban kitenni. Ha ez az erre hivatott egyén (a lovaregylet versenyügyi titkára) által kellő időben nem történt, ugy ezt a verseny nyerője az egylet elnökéhez intézett s általa aláirt jelentéssel maga is teheti. 30. czikk. A kik nem nevezhetnek. Senki, kinek neve a bánattartozási rovatI ban előfordul, nem irhát alá, nem nevezhet s nem futtathat lovat sem saját, sem más neve alatt mindaddig, mig minden, a mondott rovatban neve alatt előforduló bánatpénz és tétel kifizetve nincs. delt előttünk, inig apánk távolabb a tárt figyelő meg. Mi teljes erőnkből pípolva botorkálánk utána a gyönyörű kék rozs és világos vörös mákvirágokkal ellepett barázdában. Papa minden irányban futkos, minden pillanatban meg-megfordul, néha-néha zöld kalászon csipkedve, folytonos aggodalomban van, nehogy veszély érjen. Végre minden baj nélkül az erdő szélire érvén, egy öreg, belül iires fatorzsra akadánk, melynek nyilása előtt kis dombocska emelkedett. E dombocskát anyánk lábaival feltúrva, egyszerre számtalan apió fekete szörnyeteget pillantánk meg, közöttük igen sok apró fehér szemecskéket, melyek nagy étvágyat keltének bennünk. Bátyám egy ugrással a hangyaboly közepén termett, s szorgalmasan szedegető fel csőrével a hangyatojásokat. Mi is követtük példáját, mig anyánk mindig ujabb meg ujabb kincseket igyekezett felturkálni, apánk pedig messzebbről kedvteléssel legeltető rajtunk szemeit, szerencsésnek érezvén magát ily csinos népség atyja lehetni. Anyánknak legjobban tetszők első szülöttje, ki igen nagy étvágygyal biiva, soha rgy helyen meg nem állott, s csőreink elől kapkodá el a hangyatojásokat ; örvendett vörös lábainak, melyek saját aristocraticus származására emlékeztetők. De nekem bizony az ö secatuváiban nem igen telék kedvem, s néhányszor csőrömmel léptem föl ellene, mig a mama tekintélyével közbelépve, rendet nem csinált. E naptól fogva kezdőm az eszmék értékét, szemben a tények erejével felfogni. Bátyámmal is igy tön, mert ezentúl békében hagyott. Ezen reggeli — melyet persze még sok más is követett, — benyomásait hiven megőrzőm szivemben mind jó, mind rosz időkben. Hisz a visszaemlékezés a lélek múltja. Sajnos, hogy az ifjúság aranykorszaka, melyben a bangyarakás annyi kéjt nyújtott, vajmi hamar letűnt. ír. Hála anyánk ébersége, apánk tapasztalatai s gyermeki engedelmeskedésünknek, rr.elylyel szülőink parancsait teljesítők, mindnyájan kitűnően fejlődtünk. Nálunknál szebb népség nem vala az egész vidéken. Különösen anyánk eszményi szépség vala, s bízvást helyt foglalhatott volna ama szépségek csarnokában, melyet egy koronás mübarát létre hozott. Hányszor irigylém meg titokban pompás tollazatát. Szemeiből epedve rajongó lelkület tükröződök, csőre pedig szerelmeskedésére volt teremtve; s lia bár nem volt épen nagyon szellemdus, mégis birt előkelő finom társalgási modorral, mely a legnagyobb elfogulatlanság mellett a társadalomban legtöbb biztosságot nyújt. Gyakran elgondolám magamban, hogy mamánk hellén származása egy kissé mythosi ugyan, mégis egész lényének előkelősége ily nemes fajra mutat. Apám, mint mondám, minden gyöngeségei daczára derék kakas volt, ki bátorsága s ravaszsága miatt jő birben állt. Vakmerően állott az ellenség elé, és akárhány diplomata tanulhatott volna tőle, hogy mint kell különféle fogások által az ellent kijátszani s ámitani, közvetlen üldözője előtt elhúzódván, vagy néha orra előtt lecsapódván, ide s tova futkosás által azt egészen zavarba hozni. Derék szülőinkről tehát bátran állíthattuk, bogy elmés fáradozásaikkal mindig sikerült nekik legkedvesebbjeiket a veszélytől megóvni. Mindazonáltal a vén kaszás, a halál nem kiméit meg minket se, hanem beszedte rajtunk is adóját. Egyik bátyám mély földhasadékba esett, melyek nagy szárazság idején keletkeznek, s nem egy csibének okozzák halálát ; egy másik bátyámat, ki a mama intő hangjára nem figyelt, karvaly vitte el. Egyik néném, ki nagyon bizott szárnyaiban — mi az életben meg szokott tör31. czikk. Mikor a ló nem futhat. Oly ló, melynek neve a bánattartozási rovatban előfordul, nem nevezhető s nem bocsátható versenyre, mig csak minden, az emiitett rovatban előforduló bánatpénz és tétel érte lefizetve nem lett. Ha kiderülne, hogy egy ló, ennek tulajdonosa vagy nevezője a bánattal tartozók rovatában előfordul, s ennek daczára mégis futott, — ugy az a verseny után 6 hónapig disqualificálható. Az ezen s a megelőzött szakaszban kimondott szabály akkor is alkalmazható, ba a ló vagy annak tulajdonosa vagy nevezője valamely más pályán maradt hátralékban a tétekkel és bánatpénzekkel s ez a bánattal- tartozók rovatában nyilvánosságra hozatott. ^ 32. czikk. Érvénytelen nevezések. Hogy illetéktelen egyének meg legyenek gátolva ezen szabályokat kijátszani az által, hogy lovaikat más név alatt hagyják futni : az intézőknek joguk van ily kétes nevezőktől bizonyítványokat követelni, hogy a nevezett ló sem egészben, sem részben nem tulajdona oly egyénnek, ki a bánattal tartozók rovatában szerepel. Ha ezen követelés nem teljesíttetik, az intézők az ilyen nevezést érvénytelennek nyilváníthatják. 33. Czikk.Kötelezettséggel eladott lovak. Ha egy ló kötelezettségeivel vagy ezek egy részével adatik el, az eladónak nincs többé joga azon kötelezettségeket, melyeket a vevő fél átvett, megváltoztatni. Minthogy az eredeti aláiró a bánatösszegért a kötelezettségek mindegyikében felelős marad, az eladónak joga van, hogy ha a vevő mulasztása következtében kénytelen azt megfizetni, ezen követelését a bánattartozás rovatába beíratni ; és vevő és ló mindaddig kizáratnak a versenyekből, mig ezen bánatpénzek kifizetve nincsenek, s a vevő tekintetik eredeti aláírónak. Minclen eladásnál szabad kézből mindkét fél Írásbeli nyilatkozata ténni — nyomorult foglyász-eb által lepette meg magát, mely őt minden vadász szokás ejlenére füge módra összelapitá. Gazdája ugyan rögtön közbe vető magát s jól elkorbácsolá, de már későn volt, szegény nénikém kiadta véglehelletét. A vadász emberséges eljárása nekem nagyon megtetszett, s siettem is azt papának elmesélni. О keserű mosolylyal hallgatá beszédemet, s ostobának nevezett, mert véleménye szerint merő önzésből verő meg kutyáját, mivel nénik", illetőleg leánya még nem volt konyhára való. »Te nem tudod, — folytatá a papa, tanitást adva — hogy az ember oly fajzat, mely mindent megeszik, a mi röpül vagy szalad ; sőt némely országokban még egymást is fölfalják. A mi hazánk civilizált ország, s az emberek megelégszenek, ba egymást megölhetik. Ellenben néha megtörténik az is, hogy az ember, e kegyetlen állat, ha életét megunja, vagy már semmihez sincs étvágya, önmagát öli meg, a mi csakugyan a civilizatio következménye.« Egészen elrémülék. »Ugy van, ugy fiam, szólott közbe anyánk ; nagyon hamar fogsz te tapasztalatokat szerezni az emberek gonosz szelleméről, melylyel az állatok irányában viseltetnek. Keletről származván, jól emlékszem ama ősi hagyományra, mely szerint az ember, kinek a világ-istenséggel közösségben kellet volna élni, saját bűne következtében űzetett ki a paradicsomból. E bukása nélkül nem repedezne nyáron a fóld, kutya és sólyommal jó barátságban élnénk, s nem volna sem puskapor, se golyó, se hurok. Papa szerint mamánk traditiói nem valának ugyan egészen helyesek, mind e mellett még is nagy hatással voltak reánk, s csaknem könyekre fakasztották meg a legidösb bátyámat is, ki külömben nem pityergő természetű. (Folytatjuk.) *
