Vadász- és Versenylap 20. évfolyam, 1876
1876-11-29 / 48. szám
310 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. O C T . 1 1. 1876. felé vált a mezőny ; egyik része balra nyargalt, nagyobb része pedig a sarkon kifelé, csak Rohonczy Gida vágtatott neki már előbb a nagy ároknak szerencsésen, egyenest toronyirányban tartva a czél felé, de bezzeg mély szántóföldben. A többi urak a versenytéren kivül ugratták a nagy árkot, több-kevesebb szerencsével a királyné szemeláttára, — s aztán a lapályosban — Kis-Pestet balra hagyva — Lőrinezi felé vágtattak. A Felséges asszony pedig kíséretével, valamint Dagy sereg lovas kísérettel oldalt követte őket, egész a róka-eover feletti dombig — honnan a lőrinezi gloriettig lehetett látni. — A mezőny élén Beniczky, utánna Wolkenstein, Blaskovics cs Esterházy lévén. Körülbelöl 20 perez telhetett el, mikor az egész lovas sereg nyakrafőre visszajövetele — a versenyzők közeledtét gyanittatá. Az első, ki az erdőből kiötlött — Esterházy hg volt, a második Beniczky ! Esterházy Lajos hg. — а derék Polmodie félvért idáig mesterien lovagolva, már az egyenes pályán lefelé száguldott, mintegy 15 lóhoszszal Beniczky előtt, kinek lova szintén fáradt volt — midőn lova az utolsó sövényben megbotolva — vele együtt elbukott, s pedig ugy, hogy a ló mind négy láb i az ég felé fordult. A hg. ugyan rögtön felugrott s nyeregbe vetette magát, de Beniczky máielsuhant mellette, s közeledett Servianer, mindemellett is a herczeg— kezét mellén tartva — mint második száguldott el a czélpont előtt, harsányan iidvözöltetve. Harmadik Oelschläger ur, negyedik Blaskovics ur, a győztes Gyönyörű tenyésztője. A többi lovagok is, ki többet ki kevesbbet próbálva, szerenesésen beérkeztek, csak az ily sportban egyedüli mesternek — gr. Szápárynak a lova ' sántult meg, s hg. Esterházy kapott egy pár zuzódást, szerencsére nem veszélyest. — Mindenki a mázsálóház körébe tolongott : s О Felsége a királyné, Rudolf föhg és Wallersee báróné kíséretében — személyesen fejezé ki sajnálatát a legjobb lovasok egyikének inalheurjc felett; majd : a fiatal győztes lovas számára is volt egy pár 1 elismerő szava, valamint Blaskovics urnák is, mert az e versenyben 1-sönek, harmadiknak és 4-diknek beérkezett lovak mind saját nevelései, egy olyan apaló után, melyen fiatalabb korábban szintén nyert dijat Jó negyed óráig tartott mig ezután а vadászlovak dijjazásához lehetett látni. II. Ez után (Magyarországon nevelt) VadáSZlOvak pályázása és díjazása. És pedig külön a) nehéz teher alá valók, b) könuyü teher alattiak, c) Asszonysági paripák nehéz, d) as3zonysági paripák könnyű teher alá. A már ezelőtt ily vadászlovak pályázatán első dijat nyert lovak nem pályázhatnak. Dijak: 1) Egy 3é. ménesbeli nevelésű paripa. — 2) Egy 100 frt értékű dísztárgy. Három külön 50 frt értékű dísztárgy és 3 ezüst érem. A pályázó lovaknak gátat és árkot kell ugraniok. A dijak elosztása a Jury belátása s a résztvevő lovak aránya szerint törté- í nik. A Jury tagjai : Br. Wenckheim Béla, gr. Esterházy Miklós, br. Simonyi Lajos, gr. Sztáray János. Pályázott 23 ló. — A szokásos elölovaglás után ügetésben és vágtatásban, valamint árok- és sövényugratásban, a Jury visszavonult tanácskozásra, melynek eredménye a következő itélet lett : I. dij gr. Esterházy Miklós id. sga h. Ecsed, a. Forbidden-Fruit, mely már tavai is figyelemre méltatott ; e paripa könnyen üget, vágtat s habozás nélkül ugrik árkot, vizet, sövényt, egy szóval a kitűnő vadászparipa minden tulajdonságával bir. — II. dij gr. Szápáry Ivánné id. szürke Cendrillon kanczájának Ítéltetett. A mindenfelé jól ismert szürke kancza — ezelőtt meglehetős Steeplechaser — tulajdonosának keze alatt a legbiztosabb vadászparipává szoktattatott hölgyek számára; könnyen, kedvvel vágtat és ugrik mindeuféle akadályt. A Ill-dik tiszteletdíjra gr. Esterházy Iir.re egy csinos 7 éves sárga kanczájo, Alice (ap. Virgilius, a. Danieila) érdemesittetett, mely fürgén, biztosan megy és ugrik. — A IV. ifj. gi. Festetics Tasziló Night watch nevű hatalmas szögsárga paripája ; V. Br. Wenckheim B. ismeretes id. p. h. Gesztenye, Cotswold után saját nevelése. VI. gr. Batthyány Elemér id. p. к. Brownleaf, a. Dangu, a. Oakleaf, mely már tavai II-dik dijat nyert. VII. Gr. Szapáry Gyula 5é. sga k. Lilla, nehezebb teher és hölgy alá való vadászparipa. VIII. Rohonczy Gida id. fv. р. k. Virgine. És igy befejeztetett volna az idei verseny-idény, melynél eredménydusabb eddig még nem volt Magyarországon. S— s. A kisbéri telivér mének fedezési tervezete 1877-re. Azou meglepő eredmények, melyek a kisbéri törzsmének ivadékai által Anglia, Franczia- és Németország gyepein a lefolyt versenyidény alatt elérettek, ezen mének tömegesebb igénybevételére ösztönözték telivértenyésztöinket, ugy annyira, hogy az 1877. évi fedeztetési idényre például Buccaneerhez 57 belföldi és 10 külföldi, Cambuscanhez pedig 23 belföldi és 7 külföldi kancza jelentetett be. Mintán pedig az eredetileg megalapított terv szerint Buccaneerhez ugy mint Cambuscanhez is a saját ménesben fedezendő kanczákon kivül csak 25, illetőleg 20 idegen kancza volt elfogadható : a régebben divott szokás szerint sorshúzás utján kellett volna a fedezendő idegeu kanczákat kijelölni. A központi lótenyész-bizottmány javaslata folytán azonban a sorshúzás mellőztével, a tenyésztés érdekében azon eljárás követtetett, mely szerint a szétágazó magánérdekek lehető igazságos figyelembe vételével, első sorban azon kanczák fogadtattak el, melyek tenyésztési és verseny-értékük által legkitűnőbbeknek mutatkoztak. A földmivelésügyi ministeriumnak jutott tehát azon nehéz szerep, bogy a bejelentett kanczák î a ê (g г а. Vadászatok négy világrészben, CAR1UD0*) NAPLÓJÁBÓL. Vadászat elefántra Ceylon szigetén. A monda szerint Ádám apánk Ceylon szigetén jött a világra, s ez volna a paradicsom ; és valóban,] ki látta Ceylont, hitelt adhatna a mondának, mert e felséges szigetet a vegetatio nagyszerűsége és vidékei szépsége tekintetében nem múlja felül a világ bármely tájéka sem. Mi Nyugat-Ausztráliából jövet, hosszas tengeri utazás után,novemberben kötöttünk ki Point de Galle-ban, a sziget déli csúcsán ; már itt is szembetűnik a banan-ligetek, pálmaerdők kimondhattan buja növényzete, mi annyira ellentétes képet nyújt az australiai vidékek kopárságával. Azonban a nedves és gözfürdöszerű forró levegő kellemetlen volt mindnyájunknak, mindenki izzadott, ember, állat, de még a növények, sőt még a kövek is, melyek a nedvességtől ugy csöpögtek, mint mi nálunk a fűtött üvegház falai. Tiz órai nyugtalan tengeri ut után Kolomboba, a sziget fővárosába értünk, mely a kormányzó székhelye ; itt is iszonyú forróság volt, s mi lehető rövid ideig időztünk e helyen, mert már nagyon vágytunk az »Adamspeak« paradicsomi környékébe s az elephantok tartózkodási helyére érni. A világ egyik legszebb vasutján indultunk Kandyba, a sziget régi fő és királyi székhelyére. Legpompásabb erdőségeken, — melyek szép sziklacsoportokkal váltakoznak — keresztül több mint 3000 lábnyi magasságra jutottunk, s a mesterileg készült vaspálya minden görbületénél ujabb meg ujabb kép tárult elénkbe. Itt egy Singal falu, amott a legszebb, terrass-szerüleg mivelt rizsföldek; emitt tátongó mélységből, ritka fajtájú, virágzó pálma koronája nyúlik fel, amarra pedig a leggyönyörűbb kilátás nyilik a völgyekke, melyeket vizgazdag folyók szelnek keresztül, festői vízeséseket képezve. Ezen völgyeket magas hegyek keritik, melyek legmagasabbika az »Ádámcsucsa,« mely a láthatárból kiemelkedve, valóban ritka nagyszerű látványt nyuit. Nem messze Mahaviligangától két, erdővel borított hegység közt igen csinosan fekvő Kandy városában szerencsések voltunk azon rendkívüli megtiszteltetés- és kitüntetésben részesülni : a Buddha szent fogát, — melyet én különben közönséges krokodilusfognak tartok, — megtekinthetni. A számos belföldi zenekar, a buesu helyre nagy számban érkezett fejedelmek pompás jelmezei, a feljebb emiitett ereklye tiszteletére tartott, s 50 diszelefant kíséretében induló bucsumenet, a különös tánezpk és tánezosnők, a sajátságos népség iszonyú lármáj i, s mindezek összesége oly vonzó s nem sejtett látványt nyújtanak az európainak, melyet gyönge tollam, s a rendelkezésemre álló csekély tér leirni nem engednek. A vaspálya egyik mellékágán Gampolába utazván, innen egyfogatú Bandy-k, könnyű két üléses kocsik, a hegység felé vittek. Utunk paradicsomi volt Newura-Elyáig (mondd Niurelia), mely 6800 lábnyi magasságban fekszik, a kormányzó nyári székhelye, és a Kolomboi helyőrség egészségi állomása. Legelőször egy pár nagy singal falun mentünk keresztül, melyeknek mindig házon kivül levő lakossága igen érdekelt. A singal férfiak ugy mint a nők öltözete a sarongból áll, mely a csipőt és a lábakat körülfogó egy darab varrás nélküli szövet, ehez járul még egy kurta ingecske vagy ujas ; a férfiak hajukban fésűt és Chignont viselnek, mig a nők azt szabadon csüngve hordják ; e végből mi ez utóbbiakat, kik ezenkívül még igen sajátságos szikár testalkatúak is, eleintén gyakran összetévesztettük a férfiakkal. Lehetetlen azonban összetéveszteni az Indiából ide átjött Tamel-nöket, kik szép, erőteljes és buja testalkatúak és sokkal sötétebb színűek. Ezek fehér sarongot viselnek, s kötényüket vállukon keresztül vetve hordják, s ez által testük felső része csaknem minden öltözék hiányában van. Férjeik még kevésbbé vannak felöltözve, egész öltönyük egy darabka fehér szövetből áll, mely a lábak közt áthúzva, csípőjüket övedzi körül. Megvallom, igen különösen éreztük magunkat, midőn ezen falvak egyikében több száz ilyen Tamel-nőt és leányt láttunk meg, kik gyönyörű testeikkel élő bizonyságot tettek arról, liogy itt az öltözködés még ma is olyan, mint volt a régi paradicsomban. Minél magasabbra jutottunk, annál kisebbek lettek a falvak, s kevesebb a lakók száma, de annál gyönyörűbb a látvány. Magas hegyektől kerített, s Ceylon legmagasabb hegyének, a 8260 lábnyi Pedara Talagala tövében elterülő erdőségbe érkezénk, mely telve volt legritkább fajtája virágzó fákkal és virágokkal. Itt-ott hatalmas s meredek sziklafalak mutatkoztak, néha zuhogó vízeséseken, vagy vigan csermelyező patakon keltünk át, mely bájos völgybe tiint el, vagy folyóvá növekedve, a messze távolban látszó alsóbb vidékeknek öntözésére szolgált. — Néha kevésbbé sürü erdős helyen szemeink keresztül birván hatni, egy-egy gondosan mivelt kávéültetvényt, néha meg a már többször emiitett, s Ádám apánk lábnyomait magán viselő hegycsúcsot pillantok meg. S mindezek fölé a délnek sötétkék ege terült, a levegő hűvös és illatos vala, mint nálunk nyári zivatar után, s mindnyájan kimondbatlau frissen és jól éreztük magunkat, és egyhangon felkiáltánk: ez valóságos paradicsom! Későn este jöttünk Newurába, hol jó hirrel vártak, tudnillik egész friss elefántnyomokat fedeztek fel. Másnap korán reggel legszebb reményekkel, s azon kellemes tudattal, hogy elefántra fogunk vadászni, indultunk útnak, rendkivül hűvös időben, mert éjjel dér volt. Fegyvert nem vivénk magunkkal ; vasárnap lévén, az angolok mindenféle kifogást tettek ily napon való vadászat ellen, különösen azért is, mivel az igen szigorú
