Vadász- és Versenylap 20. évfolyam, 1876

1876-10-25 / 43. szám

Ост. 25. 187Ö. VADÁSZ- ÉS VERSENVLAP. 277 czákon kivül fedezhet, а bejelentett kanczák fedezési rendje, tekintettel az egyes példányok tenyésztési jelentőségére, s minden jelentkező tulajdonos érdekének szemmel tartásával fog szabályoztatni. Minden egyéb felvilágosítással az illető ménesparancsnokok készséggel szolgálandnak. Budapesten, 1876. oktober 19. A m. tir. földmiv.-, ipar- és leer.-ügyi minisztérium. •AliSIáTiE. О Felsége őszi vadászatai Styriában. Király Ö Felsége September utolsó hetében utazott le Neubergbe, hogy a vendégül meghívott Albert szász királylyal zergékre vadászszon. Ugyanakkor Rudolf föhg is leutazott oda, valamint Lipót bajor hg, Ferdinand toskanai nhg, és ezen főurak szokásos kísérői. A vadászatok — cserkészés és hajtóvadászatok — sept. 25—30-áig tartottak, s mint a »Wiener Jagdztg.«, mely hivatalosan hozza e vadászatokat, megjegyzi, a legkedvezőtlenebb időben folyt ik le. Havas eső és szél volt többnyire, s e miatt a legjobb zerge-vadász helyeket — a Schneealpet és a Veitalpet — meg se vadászhatták. Ily körülmények közt a 6 napi vadászat eredménye nem is oly gazdag mint más években. Lövetett összesen szarvasokból : 2 tizenkétágas, 7 tizes, 9 nyolezas és 42 csekélyebb szarvas és suta ; — zergéből 45 bak, 35 kecske, és 5 gida ; ezenfelül 1 őzvad és 3 róka. Összesen 149 darab. Ó Felsége sept. 25-kén reggel cserkészni menvén, egy kiválóan derék 12-test lőtt, mely kizsigerelve 182 kilogrammot nyomott. — Minkvitz őrnagy, a szász király hadsegéde, egy hasonlóan derék zergebakot lőtt, mely kizsigerelve 49 kilogramot nyomott. A liptói szép napok. Gömöri Szentiványi József barátomnak. Ha az aranjuezi szép napokat megörökité a költő s a művész, mért ne tehetné azt a vadász, kinek keblét épúgy heviti egy jól sikerült vadászat emléke, mint a költőt vagy művészt a kedvencz eszme, melynek életet adni tollal vagy ecsettel hivatva van ? Ez okból nyúlok tollamhoz én is most, hogy leírjam, a mennyire gyenge tollam engedi azon élvezetes sport napokat, melyeket Liptó regényes vidékén átéltem. Ha tán képzelmem kissé túlcsapong, s a helyett hogy egy correctül leirt vadászrajzot adnék, egy tarka quodlihetet nyújtok, bocsáss meg kegyes olvasó ! Yedd tekintetbe. hogy e sorok még azon benyomás alatt Írattak, melyet hazánk gyönyörű vadregényes vidékén, a Kárpátok égfelé magasló csúcsainál, egy vendégszerető s baráti körben töltött kedves élmények, s jól sikerült nagyobbszerü vadászatok utáni gyönyör vésett lelkembe ! * * * Még az elmúlt télen többszöri szives meghívása folytán megígértük többen a »Csorbái tó« urának, hogy ez év nyarán liúzamosb időre igénybe veszszük ismert vendégszeretetét, hogy gyönyörködjünk azon sok szép hely láthatásában, melyekkel őt a sors keze pazaron megajándékozá ; de mindenekfelett, hogy megismerkedhessünk gazdag revierje nemes vadjaival, a fürge őzekkel s a magas szirtcsúcsok lakójával, a zergével, e ritka s fejedelmi vaddal. Mivel a kitűzött vadászat éppen a fürdői idényben volt megtartandó, ezt pedig némelyek közülünk Koritnyiczán , mások Tátrafüreden szándékoztak tölteni, közös találkozásunk helyéül Szt.-lványt tüztük ki, hol kifőzendő volt a nagy hadi terv, a »Csorbái« vadászatokat illetőleg. Mi Szentmiklóssy Miklós barátommal jul. 31-én értünk Szent-Iványba, melynek kies fekvése igen kellemesen lepett meg bennünket, főleg akilátás kedves házi gazdánk nagy kényelemmel épült háza terrássáról a Kárpátokra oly nagyszerű s elragadó, hogy valóban méltó volna arra, hogy egy költő megénekelje. Házi urunkat, ki egy nappal előttünk érkezett meg Koritnyiczáról, pár vendégtől környezve találtuk, ki a nyájas »Isten hozott« után arról értesített, hogy másnap a Koritnyiczáról jövő vadásztársak is, u. m. Ragályi Ferdinánd, Marton Rudolf és János, Szabó Ágoston urak is SzentIványba érkezne k, a mi meg is valósúlt. Megtartatván a nagy haditanács, a vadászatok megkezdése aug. hó 8—9-ikére tüzetett ki ; addig egy részünk meg akarván járni Tátrafüredet, kai gyakorlatokkal nem foglalkozik, gyalog indúlt az ide jó két órányira fekvő Szentiványba, hová ép akkor szerencsésen meg is érkezett, midőn mi részint lóháton, részint kocsin kedves házi gazdánk kapuját elértük. Jóizün mosolygott meglepetésünkön, s az én propositiómon, hogy a jövő évi távgyaloglásra okvetlenül pályáznia kell. Feltételéhez hiven a vonattal az este csakugyan el is utazott, magával vive kiérdemelt méltánylásunkat az első s jól sikerült próbagyaloglásért. Tisztelt barátunk példájára mi is hárman Guszti, Miklós barátim s én Tátrafüredre utaztunk, a honn maradókkal úgy egyezvén, hogy a vadászatrai berukkolás napját megsürgönyözik. A Szentiványon maradtak folytatták kellemes kirándulásaikat, melyek közül különösen megnyeré tetszésöket a Zsárban tartott jó eredményű pisztrángászat ; bent is folytatván liová némely részünket nemcsak a kies vidék, parforce vadászatot, de csak a pagátra. Mi pes kedves régi ismerősök viszontláthatása vondig szerencsésen megérkeztünk Tátrafüredre zott, de becsületbeli kötelesség is rendelt részt-1 — kivéve azt a kis malheurt, hogy a Guszti venni a »Kárpát-egyleti« nagy-gyülésen. Időnk gyönyörű lévén, házigazdánk kies fekvésű birtokán több kisebb-nagyobb kirándúlást tevénk ; megtekintve gyönyörű fenyveseit, a maga nemében kitűnő visszhangot, a sokféle hegyi forrást s patakokat, a nagy »Gyömbér« hegy aljában fekvő majorságot, pompás algaui tehenészetét, a szép Ízléssel berendezett kis fürdőházat, melynek friss vize oly üditőleg hatott reánk. A liely itt megragadóan szép, lent a völgyön roppant fenyvesektől környezve egy gyorsan rohanó hegyi patak partján fekszik a kényelmes erdészlak. A patak mögötti domb parkírozva van, több helyt kényelmes ülőhelyekkel kínálkozik, fent jó magasan egy terjedelmes barlang fekszik, de melyet csak külről tekinténk meg, nem lévén elegendő időm, hogy belüliül is bővebben megvizsgáljam- Ezzel szemben a túloldalon épült a maga nemében gyönyörüj fürdőházacska, pompásan fölszerelve kád- és zuhanyfürdővel, százados fenyvesektől környezve, mellette gyorsan rohan egy jókora hegyi patak, mig e szép kép hátteréül a magas Gyömbér szolgál, egyik oldalán mutatva a havat, mint czimerét az elsőrendű hegyeknek, a havasoknak. Itt tölténk egy barátságos vig napot, élvezve a természet szépsége mellett gazdánk kitűnő magyaros ebédjét, zamatos borait, élvezve a megszokott otthoni kényelmet, nem nélkülözve sem csibukot, sem fekete kávét, söt még a whistparthiet sem. Itt egy kis mulatságos epizód adta elő magát, mely természeténél fogva a sport köréhez tartozván, lévén egy kis athletikai gyakorlat, igy itt is felemlíthető. Egyik tisztelt barátunk az esti vonattal tovább szándékozott utazni, mi pedig nem szívesen váltunk meg tőle, hogy ott maraszszuk, minden módot elkövettünk, poharaztunk, kártyáztunk, dalolgattunk, s azzal a csellel akartunk élni, hogy jó soká kimaradva, tiszt, barátunk a vonatról lekéssék ; hanem ezzel bizony felsültünk, mert ö minden marasztásunkra csak mosolygott, s egyszer csak szó nélkül eltűnt körünkből. Mi azt hittük, hogy az erdészlakhoz ment lapot olvasni, vagy tán egy kis délutáni álmot alunni, de ki irja le meglepetésünket, midőn az erdészlakhoz lemenve, értésünkre esett, hogy tiszt, barátunk, ki pedig tudtunkra sem sporttal, sem athletibarátom bőröndjét oly dühös utazási vágy lepte meg, hogy a helyett a mint illik Poprádon velünk együtt kiszállt volna, Eperjesre utazott, honnan csak harmadnap reggel tolon ezoztatott vissza Tátrafüredre. Hogy időnk itt kellemesen folyt, tán mondanom sem szükséges. Sok régi jó ösmerőst találtam meg — bár többen elutaztak — köztök az én tisztelt vadásztársam »az egy öreg vadász«, kinek oroszországi élményeit pedig igen vágytam volna hallani. Gondoltam, hogy találkozom Csetneky s Hanvay kedves barátimmal is — de fájdalom ez elmaradt. Hanem láttam a jó Blázy bácsit, e derék veterán vadászt ; ott láttam e lapok t. szerkesztőjét, ki nagyban készült a zergék elleni hadjáratra s kivel esténkint a kávéházban egy csésze thea mellett úgy megvadászgattunk , versenyeztünk, hogy egyszer csak azt vettük észre, hogy tán már ideje is lesz a lefekvésnek, lévén a kávéház már olyan üres, mint az országház valamely meleg nyári napon, egy unalmas dictio előadása alatt. De bármily kedvesen tölt is időnk, azért mindig vártuk a sürgönyt — mert a vadász vadász marad, bárhova rendelje is végzete. Ép egy kellemes nagy társaságban a szabadban rendezett mulatság — s utánna bent a teremben tartott hál fáradalmait pihentük másnap, midőn a fürdő galamhpostája, vagy az igazat szólva, derék öreg postás asszonya, egy sürgönyt hozott nekem, a melyben, mintanépdal mondja : »este jött a parancsolat, violaszin pecsét alatt« — az volt megirva, hogy rukkoljunk a Csorbái tóhoz, de egyszersmind az is jelezve, hogy a sürgöny vonatzavar folytán késett. Az nap indulni már nem lehetvén, másnap kora reggel búcsút mondva a kies Tátrafürednek, vigan tova robogtunk czélunk felé. Utunk kellemes volt, daczára, hogy a Kárpátok — tán sajnálva bennünket — a felettök repülő felhőkből pár könycseppet hullattak reánk esőképéhen búcsúzásul. Ép e napon a fürdői társaságból is többen egy kirándúlást határoztak a tóhoz ; de az idő nem lévén valami biztató, kétkedtünk, ha a tervezett villásreggelit együtt költjük-e el Lucsivnán ; azonban megérkeztünk után csakhamar egymás után robogtak be a kocsik, s pár kellemes órát töltöttünk még együtt kuglizva s tréfálgatva.