Vadász- és Versenylap 20. évfolyam, 1876
1876-10-25 / 43. szám
278 VADASZ ÉS VERSENY-LAP. O CT. 25. 1876. az égből kapott esőzukany felett, melyből pedig a később jövő kocsiknak elég bőven jutott, úgy hogy mint veterán hydropatha bizton mondhatom, hogy e mennyei fürdőből, főleg a hölgyek részére dr. Szontagh Miklós kedves barátom sem utalványozott volna többet. De mindez feledve lőn, mert hát itt is bebizonyûlt a népdal igazsága : »ború után derül az ég« ... no meg aztán a vendéglős ugyancsak jó villásreggelivel örvendeztetett meg, melyre aztán jól izlett a kitűnő hegyaljai — s erre nézve a vendéglősnek eskü nélkül is elhittem, hogy a tulajdonos Szakmáry Donát barátom pinczéjéből került ; még pedig a mi igazán megérdemli a felemlitést, a maga pogány állapotjában, nem választá a vendéglős úr keresztgyermekének. TTtunkban nem történt semmi különös ; szerencsésen elértük a Hochwaldi erdőséget, hol egy szép sas tán »kémszemlére küldve, vagy üdvözlő hirnökül kerengett felettünk.« Miklós barátom azonban nem lévén biztos szándékáról, elővette jó Lancasterét, egy golyót szándékozván felé, vagy tán inkább belé röpíteni ; de biz' ezt sas koma nem várta be ; mire a patron előkerült, ő már tova vitorlázott. A tó feletti meredélyt elérve, az egész társaság leszállt a kocsikról, sétálva baladtunk a tó felé, gyönyörködve egy alattunk hulló záporban, a czikázó villámokban, s az ezt követő dörgésben, mely itt a magas hegyek között oly kísértetiesen hangzik. Mi társaimmal egyenest a szentiványi villához mentünk ; kocsink pedig podgyászunkkal együtt — a többi kocsikkal egyetemben — a Kárpát-egyleti menházhoz hajtott, magával vive a podgyâszt s fegyverünket. Itt már egy egész társaságot találtunk, e vidék birtokosait Bán, Szmrecsányi és Szentiványi család tagjait, részint régibb, részint új ismerősöket. »Hát ily későn kell jönni !« dorgált szives házi gazdánk —- »csak nehezen is tudtok ti attól a Tátrafüredtől megválni, pedig tegnap már folyt a vadászat, bizonysága egy szép bak-őz.« E liir kellemesen érintett, de meg sajnáltuk is, hogy a vadászatban részt nem vehettünk ; hogy pedig azt ne higyjék, hogy mi csak olyan rendetlen kóbor vadászok vagyunk, előkerestük az elkésett sürgönyt, mely egyszerre fényesen kiderité a mi igazságunkat. A vadászat őzekre e napon is folyt Ragályi Ferdinánd, Marton János, Suskin uradalmi inspector, s a főerdész urak kint voltak már az állásokon, ügy szintén Bán bácsi, ki azonban ép megérkezésünk után érkezett a villába, nem akarván a nyomában követő záport bevárni, keveselvén biztos hajlékül a fenyőfák lecsüggő lombjait. — Alig üdvözlék egymást, midőn a zápor is megeredt, az állásokon kint lévő vadászok nem valami különös nagy örömére ; de szerencsére tartama nem volt hosszabb, mint a lóversenyeknéli időköz és nem is következett, mint itt, a félóránkinti uj futás. Bőröndjeink s a fegyverek még mindig a menháznál voltak. Miklós s Guszti barátim ép át akartak értök csónakázni, midőn a zápor nagy széllel megeredt, s igy el kellett az átkelést halasztani. Az eső elállván, én a menházhoz mentem, tátrafüredi ismerőseimtől búcsút veendő, hol véletlenül megyémbeli s liptói ismerősökkel is találkoztam, kik szintén e nap reggelén rándültak ki e gyönyörű helyre ; megörülve a véletlen találkozásnak, s hosszan búcsúzgatva a kedves Tátrafüredre visszatérő ismerősöktől, valóban elfeledtem, hogy még vadászni is lehetne; ez csak akkor jutott eszembe, midőn ismerőseim szebbik része, tudván kirándülásunk czélját , ugyancsak kívántak nagy szerencsét számomra. »Jaj ! kedves hölgyeim csak ezt hagyják el,« kiálték fel, »hát nem tudják a vadász babonát, hogy vadászaton szerencsét kívánni nem szabad — no lássák, most már épen ez okból nem fogok lőni semmit.« Lett nagy sajnálkozás, pedig hát ők igazán kívánták a szerencsét, mi nem is maradt el, s gazdagabb lettem azon egy tapasztalattal, hogy a szép hölgyek, mint mindenütt, úgy itt is a legnagyobb hatalmat képviselik, megtörik még a vadász-babona varázshatalmát is. Alig robogtak el kedves ismerőseim, midőn a tó feletti fenyvesből tisztán felhangzott egy gyönyörű harmonious zene, az ebek csaholása, mely mind közelebb-közelebb ért a menház alatt vivő úthoz. A vendéglős betoppant s figyelmeztetett, hogy ha van nálunk fegyver, álljunk az út kanyarülatára, az őz ott fog átjönni. Szép biztatás ! De liât bol a fegyver ? (Folyt, köv.) Balogh völgyi. Prücskérezések a főváros körül. Budapest, okt. 9-én 187 6. Tisztelt szerkesztő ur ! Vagyok oly bátor a pesti környék körül levő vadállományt, a mint tehetségemben áll vázolni. Az uj-pesti tájon se fogolyt, sem nyulat nem lehet találni, fürj igen kevés. A palotai határon egy kevés fogoly, nyul is, de fürj alig van. — A Rák si erdő körül valami négy csapat fogoly és nyul volna, de a katonai manőverek miatt oly annyira el vannak vadulva, hogy csak ritkán lehet belölök egyet-kettőt lőni. Ugy szintén a kőbányai szőlőkben alig lézeng egy csapat, és most a szüret alkalmával itt-ott lőnek egy-egy nyulat melyet jo 1 b volna, ha magnak hagynának, mert daczára a puska megadóztatásának és a pesti határra szóló vadászkártyának, mely húsz forint, mégis annyi a vadász, hogy legalább fele alig lát nyulat vagy foglyot, és ha ezen sok koczavadász oly annyira zaklatja ezen kevés vadat (mert lőni ugy sem lő), idővel a szép Rákos még hirét sem tudja, hogy milyen a fogoly vagy nyul, ugy ki fog veszni. — Fürj volna meglehetősen. — Említést érdemel a versenytér, melyben mint magam személyesen az ön becses megengedésével egyszer vadásztam, csakugyan négy igen szép falka fogolyra bukkantam,*) melyek ott a sürü bozótok és a szigorú tilalom miatt igen kényelmes rejthelyet találnak. A versenytér hátulsó oldalán egy kis mocsár húzódik, melyen a Mos-snepf igen szeret tanyázni ; ezek néhány hűvös éjszakán húztak, cs volt is elegendő, de ismét tovább mentek. A gubacsi, kispesti, kossuthfalvi határokon épen semmi a vad, még a fürj is ritka. A soroksári határon, hol még egy-két évvel ezelőtt mulatságot nyújtott a vadászat, most 9 puskás egy napi vadászat alatt két nyulat és két darab foglyot tudott csak lőni ; jobb volna, ha ezek az urak másba kapnának, nem pedig ezért a csekély vadállományért oly nagy árendát fizetnek. Haraszti és taksonyi határokon a nyul kevés, fogoly egy néhány csapat, fürj volna meglehetősen. Dnna-Varsányon fogoly, nyul kevés, fürj sok. Majosházán fogoly jócskán, nyul sok. Fürj a *) Nem álmondta ön ezt ? — Mert néha egyes, a közeli kukoriczásokban vadászok által szétrebbentett, ide menekült példányokat — ugyan látni ; de különben nem levén táplálékok, nincsenek. Szerk. nedves réteken törmérdek volt az idén, de már is vándorlásnak eredtek. Mos-snepf szép számmal egész nyáron találtatott; megemlítést érdemel még, hogy ezen a tájon a tökölyi erdőből áthúzódó fáczányokból — melyek mindég igen nagy számmal voltak és szép vadászatot nyújtottak — az idén egynél több nem lövetett. Jele, hogy a tökölyi erdőben is ritkán voltak, mi a márcziusi vizáradásnak következése. T. i. a fáczányosból a fáczányok elrepültek és a fákra rakodtak, hol éhen a vizbe döglöttek. — Apoika és Laczház táján nyul és fürj van, de fogoly kevés ; ha csak még a szőlőkben nem tartózkodnak. Visszatérek a csepelszigeti csúcsra, melyet az idén, mint haliám, két ide tartozó kereskedő bérelt ki tiz évre, s hol az idén fürjön kivül mitsem lőhetnek. Ezek már most Csehországban megrendeltek 50 darab nyulat és 50 pár fogolyt, mit tavaszszal kibocsátanak. A szent-miklósi határban — melyet egy idevaló i pesti) lakatos hat évre bérelt ki, a mellett hogy egy vadászt is tart, — mondják a fogoly nagyon sok, de nem volt kedvem próbára tenni, hogy csakugyan ugy van-e ? mivel egy idei vadászkártya 50 frt; s ez még is egy kicsit sok. Aztán minden darab lött vadat még külön meg kell fizetni. Igen sok pénze lehet ebben a rosz időkben egy lakatosmesternek. — Következnek az uradalmi területek, melyekben csak akkor lehet megtudni a vadállomány hogyan létét, ha a liajtóvadászatok megkezdődtek, mi fáczányokra nézve sajnos, de az idén aligha lesz. Jövőre a budai oldalról a mennyire lehet ; üdvözlettel H i d a s s y. L ő - j e g y z é к. Kimutatás a munkácsi és bereg-szent-miktósi uradalmakon az idei szarvasüzekedés alatt lelőtt vadakról.*) Szarvas-agancsárok. Kelt lövész há n->" V/ m" agu font Sept. 19 gr. Schönborn Ervin 12-es 404 » 20 » » » 12-es 379 » 20 » » » 12-es 392 » 21 » » » 16-os 402 » 21 » » » 12-es 495 Okt. 1 » » » 8-as 366 Sept. 20 gr. Hoyos Miksa 10-es 401 » 22 » » » 2 2-es 479 » 23 » » » 10-es 399 » 26 » » » 10-es 400 » 28 » » » 22-es 490 » 25 gr. Schönborn Károly 12-es 470 » 26 » » » 10-es 320 » 27 gr. Wilczek János 10-es 375 » 30 » » » 16-os 515 » 30 gr. Taufkirchen H. 14-es 395 » 30 » » » 8-as 305 » 29 Br. Ludvigsdorf L. 12-es 452 Oct. 2 » » » 8-as 293 » 2 » » » 12-es 342 » 2 » » » 14-es 325 » 8 Polifka fővadászmester 10-es 350 » 8 Gr. Trautmansdorf Fr. 10-es 360 Összesen lövetett 23 darab , és pedig két22-tes két 16-tos, két 14-gyes, hét 12-es, hét 10-es és három 8-as. Lött azonkívül gr. Schönborn Ervin 2 medvét, egy öreg kant és egy nőstényt, az első 336, az utóbbi 237 fontot nyomott. Bereg-Szt.-Miklós, 187 6. oct. Polifka Alajos, fővadászmester. Okt. 29. tialgavidéki agarász-eyylet. Kölyökagárverseny. Tiszteletdíj 150 frt értékben. Nevezés a versenyt megelőző nap Máriássy Manó egyl.-titkárnál. (40. sz.) *) E vadászatok részletes leírása jövő számunkban. Szerk.
