Vadász- és Versenylap 20. évfolyam, 1876

1876-01-26 / 4. szám

26 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. JANUÁR 26. 1876. által a bordákat láthatóvá termi akarni. Egyszóval, ha a lélekzés szabad, az izzadság tiszta, az izmok pedig kemények és szívósak,— akkor úgyszólva elértünk mindent, mit e kortól kívánni lehet. De ugyanakkor mélyen meg vagyok győződve arról, hogy az izmok kellő képzése mellett, a kilátszó horda (lean rib), »sine qua non «-ját képezi a kinőtt ló conditiójának. — Nézetem erre nézve az, hogyha ezen feltétel teljesítve nincs, sem a ló, sem az agár, róka vagy farkas nem lesz képes legjobb erejének megfelelőleg futni, — ép oly kevéssé, mint nem képes az ember sem futni, evezni vagy vívni, ha hordái nem mutatnak elég soványságot. Ily esetben a hustömeg értéktelen s csak terhet képez. Azonban két, három vagy négyéves lovaknál mégis egészen más az arány, mert erős megizzasztás nélkül a karcsú termet elő nem idézhető, s akkor a szegény állatot halálra kellene fárasztani. A fiatal csikók idomitásának nagy művészete tehát oda irányul, liogy az izmok szilárdak s kifejlődöttek legyenek, a légzés pedig szabad legyen ; ha e korban többet akarnánk elérni, ugy az nem volna más, mint tülidomítás, a mely már csak azért is felesleges, mert a lovak úgyis csak a kétévesek számára szánt pályát futják meg, melyet megnyújtani semmi esetben sem volna szabad. Mindig megfoghatatlan marad előttem, hogy jó számban vannak emberek, kik elég rövid észjárásuak, s aprólékosságokban takarékoskodnak, nagyban pedig tékozolnak ; kik pl. kétéveseket, 50 fontos díjakban, három mértföldes versenyekben futtatnak Nevvmarketban, Houghtonban stb. Nem lehet képzelni undorítóbb látványt, mint az, melyet e kétévesek a verseny utolsó mértföldjén nyújtanak, midőn egészen kimerülve,— hasonlóan a szélvész által ide s tova hányt ï á i g i a, Az én sportom Indiában. -—- CzETWERTYNSKI BoRIS HERCZEGTŐL. (Folytatás.) II. Két havi tigrisvadászat Közép-Indiában. ( Mortuccából Indorébe. — Halkar küldöttségei. — Táborhelyünk. — Jelszavunk. — A 13-as szám. — Az első tigris. — Utána a másik. — »Lookout! — Tigris az elefánt csípején. — A közös pipa. — Operette a jungle-ok között. — Hassah Sing. — Ismét tigris. — Örves medve. — Továbbutazás Mugurda és Badrikheri felé. — Patrani. — Az emberevő. •— A nőstény tigris. — Mit jelez a páva f — A »bara Sahib« látogatása. — Uj nevem.) Hassah Sing külsejét lerajzolván, most már lássuk öt morális oldaláról is. Hassah nyolezszáz és egy néhányra teszi ama tigrisek számát, melyeket részint maga teritett le, részint lelőni látott. Bezzeg viseli is tigrissel való küzdelmének nyomait egyik oldalán ; de azért bizonnyal nem hátrálna egy hüvelyknyit sem, ha Bengalia valamennyi tigrise fenyegetné is. A nagy néplázadás alkalmával két előkelő angolnak életét mentette meg a saját élete koczkáztatásával. Ellenség elől soha sem hátrált meg. íme kedves olvasóm, ilyen ember volt az, ki nekem kellemes újságot mondott. Minthogy az általa jelzett hely nem messze volt táborunktól, ugy tizenegy óra tájban fölkerekedtünk, a fenevadak tanyáját fölkeresendők. En G.-hez csatlakozva, előrementem. Ama domb felé tartottunk, a hol a shikarik a tigrisnyomokat követték, hogy tájékozást szerezhessünk magunknak. hajóshoz — tántorogva érnek czélboz. Ez nagyon is nagy feladat egy kétévesnek, bármily erős kifejlődött állat legyen is az. Könnyen felfogható ebből, hogy oly állatok, melyeket ily versenyekben indítanak, később kivétel nélkül nagyfokú hanyatlást mutatnak. Elég baj volna, ha az ilynemű versenyek a kétévesekre szorítkoznának, de liogy mindenkoru lovak versenyezhetnek, az kétszeresen kárhozatosaknak tünteti fel, mert a lelovagoltatás esélye mindig a kevésbbé fejlődött s kisebb erővel rendelkező ló részén van. III. A három-és négyévesek idomitásáról. A bárom- és négyéves lovak idomítása kevésben tér el a kétéveseknél követett procedúrától ; az egész különbség abban van, hogy a canter egy negyed mértföldről félmértföldre, — a munka tartama pedig egy óráról két órára terjesztetik ki. Azonkívül kívánatos, a csikónak alkalmat adni, hogy gyorsaságát és kitartását kipróbálhassa, az által, hogy két hét alatt egyszer — kivévén természetesen, ha gyengélkedés vagy a talajviszonyok ezt meggátolják — bevezető-galoppot tétetünk vele egy és fél mértföldre egy öregebb ló mellett, természetesen megfelelő tempóban. Ezen galoppnak mindig lehető legcsekélyebb megterheltetés s takaró nélkül kell végbemenni. Ugyanis semmi sem lehet nagyobb befolyással a ló lassúvá tételére, mint ha azt a takarók súlya alatt galoppiroztatjuk. Igen jól emlékszem, hogy egy izben három ugyanegy istállóból való ló egészen hasznavehetetlen döggé lett az által, bogy egy hét alatt háromszor galoppiroztattak takarók alatt, azon szándékból, hogy ez idő lefolyása után »látszólagos conditiót nyerjenek«. Mert ezen esetben az idomár sokkal tapasztaltabb és belátóbb ember volt, semhogy azon illúziót táplálja, hogy a kívánt időig a »látszatnál« többet el lehessen érni. Megbizóját s a lovakat azután ki is elégítette ugy, bogy be is eléglették vele az egész saison tartamára. IY. Ötéves és idősebb lovak idomitásáról. Ily lovaknál mindenekelőtt szükséges ezek korát, testalkatát és előbbi használtatási módját tekintetbe venni ; és pedig szükséges tudni : 1. Szerepelt-e már az illető a gyepen s volt-e már idomitásban ; 2. vagy csak vadászatokon használtatott-e ; 3. vagy épen csupán paripa volt ; 4. vagy talán csak dressiroztatott, s szigorúbb munkatételre sohasem szorittatott. Magáfól érthetőleg azon feltevésből kell kiindulnunk, hogy a ló végtagjai egészségesek, s hogy légzőszervei, ha mindjárt egy kis hibájuk lenne is, még sem oly minőségűek, hogy a futásban megakadályozzák. Mert azt bárki is hamar át fogja látni, hogy semmiféle bánásmóddal nem lehet a lónak uj lábakat vagy fris tüdőt teremteni ; s hogy tehát arra kell szorítkoznunk, mikép a meglevőt javítsuk lehetőleg. Szükségesnek tartottam idősebb lovak idomitásánál négy esetet felvenni azért, mert minden egyes eset a gyakorlatok különböző mérvét tétélezi fel, — bár minden esetben a végezel nem lehet más, mint hasonló conditio előállítása mindannyinál. Alapjában téves azon nézet, hogy egy ló azért, mert már egyszer versenypályán futott, később is fog futhatni ; nem fog pedig futhatni azért, mert nem lesz conditióban. Azonban ez esetben még sem találunk oly sok nehézségre, mint a fentebb kifejtett többi háromban ; mert Odaérkezve, jobbfelül egy eléggé téres, már ] sárguló, de a nap hevétől még le nem perzselt füvei boritott sikot láttunk. G . . . azt jegyezte meg, hogy a tigris alkalmasint a bokrok valamelyikében húzta meg magát, és csakugyan igaza volt ; mert a tigris II. és О . . tói lőtávon túlhaladván, meghúzta magát a bozótban. A két vadász látta ugyan, midőn a tigris megvonult, de nem volt bizonyos abban, vájjon nem távozott-e újra el a túlsó oldalon. Annálfogva G ... a Hassah kíséretében megvizsgálta az egész sikot, hogy meggyőződhessék : nem vezetnek-e ki a nyomok a túlsó oldalon ? Miután a bozótokból kifelé semmiféle nyomot nem fedeztek föl, meggyőződhettek felöle, hogy a tigris bizonynyal bent lappang a jungle magas füvei közt. így tehát nem volt más hátra, mint a még el nem helyezett vadászoknak, a legnagyobb óvatossággal a sikot szegélyző fákon helyet mutatni ki, mig H. és én, két elefánton a sík közepe felé indultunk. A fü nagyon magas és sürü volt, úgyhogy még elefántjaink hátáról sem láthattunk csak tiz lépésnyire sem magunk elé. Már csaknem összevissza jártuk az egész lapály közepét, midőn egy hirtelen fölorditás elefántom ormánya előtt és egy óriási szökkenés fölfedezte előttünk a vadat. Legott két lövés durrant erre el s a fenevad fölfordult ; golyóm a váll-lapoczka fölött fúródott be ; a Hassahé a hátát zúzta össze s daczára enuek, fölemelkedett s néhány lépést téve felénk, támadást igyekezett megkisérleni ellenünk, de egy ujabb lövés puskámból, örökre mozdulatlanná tette. Gyönyörű him volt ez. Hosszát 9 láb és 3 hüvelyknyinek találtuk. Minthogy Tuppában számos a vad, elhatároztuk, hogy még a harmadik napot is ott töltjük. A . . . ezalatt egy medvét ejtett el. Midőn medvéről teszek emlitöät, nem mulasztom el, hogy az indiai jungle-ok eme lakója felöl néhány szót ne szóljak. Az indiai halmok közt tanyázó medvék nagyon különböznek a mi orosz medvéinktől ; ezeknél kisebbek, tökéletes feketék, szőrük szerfölött durva, a nyak körül fehér örvvel. Valóban sajátságos e fajbeli állatot a forró égöv alatt látni, mely nemkevésbbé tűri a 140 foknyi forróságot, mint a tigris és nagy mennyiségben tartózkodik e tájon a meleg évszakban. Noha tömör bundát viselnek hátukon, bámulatos gyorsasággal kúsznak föl a legmeredekebb sziklás halmok tetejére is. Mig a vadnak békét hagynak, ritkán támadja meg az embert ; de ha egyszer zaklatják, rendkivül föl ingerül s veszélyessé válik. Tuppa jaugle-ját kellően följárván, egy éji pihenés után (18-án) Mugurda felé vettük utunkat, mely hely mintegy 15 mértföldnyi távolra feküdt. Utunk rettenetes volt; részben annyira sziklás halmokon vezetett át, hogy csupán e vidékhez szokott arab lóval lehetett sikerrel előre haladnunk. Végre megérkeztünk, de nem valami kedvező hírre. Néhány nappal azelőtt egy nőstény tigris keresett ott menhelyet kölykei számára ; azonban már más tájra vonult s igy bivalyaink e reggel érintetlenül maradtak. Nagy haditanácsot tartottunk a fölött, vájjon tartsunk-e vadászatot vagy sem ? Végre abban állapodtunk meg, hogy tartunk, mert egynapi tétlenség is, a tikkasztó hőségben halálosan unalmas.