Vadász- és Versenylap 20. évfolyam, 1876

1876-01-26 / 4. szám

JANUÁR 26. 1876. VADÁSZ- ÉS VERSENYLAP. 27 ebben a galoppgyakorlatok quantuma kisebb, s igy a ráfordítandó idő is kevesebb lesz. Feladatunk ez esetben arra szorítkozik, hogy a test tömegét a soványság egy bizonyos fokáig szállítsuk alá, az izmok erejét és szilárdságát pedig fokozzuk. E végből két alapelvet kell szem előtt tartani s a szerint cselekedni. Az első az, liogy lassú és tartós munka az izmok kifejlődését, a második pedig, hogy gyors munka a légzésiszervek javulását czélozza. Hogy ezt eszközölhessük, a megkívántató időt kell rá fordítani, s minél rövidebb lesz ez, annál kedvezőbbek voltak az előfeltételek ; ugyanis a munka félbeszakítását semmi ürügy alatt nem szabad megengedni; mert mihelyt az idomítás egyszer kezdetét vette, az folytonos munka legyen s ne csak egyszerű gyakorlat, s lia ez megvan, — s a ló eredetileg jó egészségi állapotnak örvendett — a czél elérésére két vagy legfelebb négy hónap elég is lesz. Ebből is világos, hogy a betegség vagy bármi más okból megviselt ló előbb kell, hogy teljes erejét visszanyerje, s csak azután adjuk idomár kezébe. Valóságos esztelenség egy lesoványodott lovat idomitásba adni; még nagyobb esztelenség pedig egy beteges lovat trainiroztatni. Mind a két esetben az idomítás csak rosszabbítaná a dolgot s a lovat mindenkorra tönkre tenné. Ha tehát a ló nem örvend teljes egészségnek, akkor egyelőre tegyünk le minden tervünkről, az idomittatást illetőleg. Hogy triviális hasonlattal éljünk : előbb el kell csipni a gazembert, s csak azután leliet felkötni ; ugy a lónál is kell, hogy meglegyenek a tüdő és végtagok egészsége és kellő szilárdsága, s csak azután lehet némi joggal várni, hogy ezek a tűzpróbát ki fogják állni, s meg is edződni benne. Ezért, mint már előbb is mondám, felteszem, hogy a ló lábai tiszták és szilárdak, hogy a nedvek termelése kellő, de hogy egyedül felesleges husképződés forog fenn, a mellett, hogy a ló kevés komoly munkát végzett. Legelső teendőnk,hogy a lovat naponkint négy óra hosszáig lágy gyepes talajon járassuk, és pedig délelőtt 2 órát, s délután szintén 2 órát, hogy frissebb maradjon s étvágya is jobb legyen. — Egy napi ratiója három quarter megnedvesített korpából, s három quarter régi zabból és nyolcz font jó régi szénából állhat. A gyakorlat egy héten át folyhat, melynek lefolyta után a lábakban bizonyos lágyság és daganat mutatkozik, összekötve a csüllökben való fájdalommal. Ekkor be kell szüntetni a munkát, ügy mint a zab és széna adagolását, s a lónak csak korpát és lenmagot adjunk vizben ; a munkaidő legalább két napon át egy órára szállítandó le, valamely zárt vagy fedett helyen- Ez elmúlván, rá következő éjjel szájkosarat alkalmazunk a lóra, reggel pedig physic-et(has-hajtőt) adjunk be ; — vizet pedig annyit adassunk neki, a mennyit csak inni akar. Ha némi okunk van feltenni, bogy a ló a gyógyszer bevétele után vonakodni fog az ivástól, akkor a gyógyszer beadása előtt adjunk neki annyi vizet, a meny1 nyit csak inni akar ; mert minél jobban meghigul a belek tartalma, aunál kevesebb aloëra lesz szükség. Legczélszerübb, lia a következő ingrediencziákat : aloë 4 drachma, porli. famézga (resin. pulv.) . . 2 » vas-sulphat 2 » Cortex peruv 2 » egy kevés velenczei szappannal s egy tetszés szerinti szörppel, golyóvá alakítva adjuk be a lónak; ba pedig a tünetek néhány nap alatt sem engednek, akkor következő szerekből álló golyót adjunk be négy héten át minden szombat-este Aloë 2 drachma Resin. pulv ] » vas-sulphat .... 2 » Cortex peruv. ... 2 » Első tekintetre sokaknak tal án feltűnik az aloë-adag nagysága, de ha (mint fölteszszük) a ló már egyszer trainingben volt, akkor kisebb adag hatása a legritkább esetekben lenne kielégítő, — ha pedig nem kielégítő, egyszersmind teljesen fölösleges is, — mert czélunkat einem érjük s sok időt töltünk el egész hasztalanul. Mihelyt a gyógyszert bevette, szükséges, hogy a ló két óra hosszáig lépésben mozogjon, azután adjunk neki annyi vizet, a mennyit csak inni akar, és egy korpa-oldatot; mindegyik után pedig másnap reggelig teljesen békében hagyjuk. Ha ekkor nem mutatkoznának még a purgálás előjelei, akkor az istálló szomszédságban sétáltassuk meg, hogy mikorra ama jelek mutatkoznának, késedelem nélkül az istállóba ve; zetliessük. Ha ilyenkor észreveszszük, hogy a ló megrázkódik, akkor terítsünk még egy takarót reá ; mert a physic kizárólagos czélja, hogy a kiválasztások a bőrről átvitessenek a belekre, mely utóbbiak által azokkitöltetnek, s igy szükséges, hogy a bőr a levegő behatásától megóvassék. Ez okból minél kevesebbet kefélik és tisztítják a lovat, annál jobb. Ha az ürülékek nem látszanak igen rothadtaknak, akkor kétnapi has -hajtó elegendő lesz de lia nagyon rothadtak és bűzösek, akkor amaz idő kétszerese szükséges ; a purgálás megszűntével pedig négy-öt napon át egy kevés megnedvesített korpát és lenmagot kell a ló táplálékába vegyítenünk, hogy az alkalmatlan béldugulásoknak elejét vegyük. Ugyanakkor a ló napi adagját 4 quarter zabra Az első hajtás semmi sikert nem tüntetett föl ; megkisérlettünk még többet is, hasonló kedvezőtlen eredménynyel ; én azonban az utóbbiban részt nem vévén, visszaballagtam sátorom alá. 19-én már a kilencz mértföldnyire eső Bawrikheriben voltunk, hol már jobb hireket hallottunk. A shikarik eey tigrist vettek észre s mi újra tábort ütöttünk. A »kill«-re nem látszott a hely nagyon kedvezőnek. A vadnak mindenfelé esély kínálkozott, mivel az egész térség körülfogására csak hat volt a vadászok száma. Végre is jó cfillagunkra bizva magunkat, helyet foglaltunk s a hajtás elkezdődött. H.-nak igen jó helye volt. Elküldte shikariját mintegy száz meternyi távolra előre, egy igen magas fához, melyről az egész tájat át lehetett pillantani s meghagyta neki, hogy kiáltson, ha tigrist lát ott elhaladni s tudassa, mely irányt vett az ? Gyakran megtörténik az, hogy a tigris ép olyan embernek esik lőtávon belül, kinél nincs lőfegyver s kinek, a vad megpillantásakor ütött zajára, ez egy ordítással félreszökken balra s puskalövés nélkül kisurran a vadászok sorából. Midőn H. shikarija magas positióját elfoglalta, hogy kikémlelhesse, hol lappang a tigris, egy második hajtást rendeztünk ellene; azonban fájdalom ép oly sikertelenül, mint elébb. Minthogy a következő reggel nagy ut állott előttünk, mindenki sietett vissza a táborba s étkezés után lepihenve, csakhamar hangos hortyogástól víszhangzott a völgy. Viradatkor (apr. 20.) fölkelve, megindultunk Patrani felé. Az ut, melyen áthaladtunk, elég hosszú volt, de a tájat épen nem mondhatjuk festőinek s örvendettünk, mikor végre a kijelölt helyre megérkeztünk. Még időnk sem volt nyergünkből leszállani, midőn a helység egy küldöttsége vett minket körül, jelentve, hogy rettenetes emberevő rémitgeti már vagy három hó óta a környéket, s kérve, hogy irtsuk ki e szörnyeteget. Emiitették, hogy ép az előtt való nap is egy szegény asszonyt rohant meg és falatozott föl fényes nappal s a falutól alig tiz lépésnyi távolban. Két falu népe hagyta oda hajlékát e veszedelmes vad miatt s a vidék shikariai nem merészeltek vele szembeszállani. A küldöttség két vezetőjével hosszadalmas beszédbe eredve, néhány kérdést intéztünk hozzájuk tájékozásunkra, mivel az emberevő tigris nagyon különbözik a többi tigristől s megejtése rendkiviili ovatosságot és ügyességet igényel. Ez a legravaszabb és legveszedelmesebb fenevad a világon. Ott lappang, a hol az ember legkevésbbé képzeli. Egy bokor vagy sziklatömb mellől, minden fölorditás vagy legcsekélyebb zaj nélkül rohan rád s ez esetben bizonnyal halál fia vagy. — Néha pedig megtörténik, hogy hetekig üldözöd, a nélkül hogy csak egyetlenegyszer is lövésre kerülne. E kis kitérés után keressük föl, ha lehet a mi emberevőnket. A falu embereinek állítása szerint a szörnynek, nem messze a falutól két barlangja van egy szörnyű vad szurdokban, mely kúszó növényzettel s bokrokkal van ellepve. E tájon régóta nem mertek már az emberek járni ; messze kikerülték a szörnyeteg tanyáját. IIa azt mondanám, hogy ez alkalommal szivem nem dobogott hevesebben, mint szokás szerint, akkor csak az igazságtól térnék el. Ezúttal gonosz ellenséggel volt ügyünk ; oly ellenséggel, mely örökké lesben áll, a nélkül hogy ildomosán, szemtől szemben mérkőznék veled össze. Több mint két óra hosszat egyetlen szót sem cseréltünk egymással. Ujjunk folyvást puskánk ravaszán pihent s alig merve lélekzetet is venni, közeledtünk ama rosz hirben álló hely felé, mindenütt figyelmesen vizsgálva a talányt, a nélkül hogy fris nyomokat fedeztünk volna föl. Midőn a kietlen szurdokhoz értünk, ezt a vadra nézve valóban a legkedvezőbb menhelynek észleltük. Elhatároztuk, hogy még a nap folytán megkísérlünk ellene egy hajtást. Ez azonban hasztalan fáradság volt. Elérkezett az est, a nélkül, hogy a szörnyetegre rátalálhattunk volna. A mint a táborba visszatértünk, G rendeletet adott ki, hogy köröskörül tüzeket rakjanak s azokat egész éjen át élesztgessék ; azonkívül különböző helyeken embereket állíttatott ki, hogy ezek dobolgatva, lármázva, távol tartsák a fenevadat. Igy töltöttük az éjet s másnap reggel (21-én) reggeli 4 órakor, G.-vel az előtti nap átkutatott helylyel szemközt eső oldalt kerestem föl. Ugyanazzal az elővigyázattal haladtunk, mint első izbeu s ép oly figyelemmel kémleltük a nyomokat, mielőtt a hajtást megkezdtük volna. De hajh ! az emberevőt sehol sem találtuk. Talán még néhány napig maradunk e helyen, hogy a vidéket- megmenthessük a szörnyetegtől ; ha egyik emberünk azt nem újságolja, hogy nem nagy távolban onnan két tigrist vettek észre s igy másnap (22-én) fölkerekedtünk Nayapora felé, mely hely onnan 16 mértföldnyire feküdt. Alighogy elkölténk a reggelit, lóra ültünk s