Vadász- és Versenylap 20. évfolyam, 1876

1876-01-19 / 3. szám

JANUÁR 19. 187 6. VADÁSZ- ÉS VERSENYLAP. 19 zabiákat használnak, melyek szakadatlan s igy fájdalmas nyomást gyakorolnak a ló szájára, s a szegény pára, miután könnyebbülést nem szerezhet, a végsőig ingereltetik. Ily bánásmód, a milyen dőre, ép oly kegyetlen is. Mert egyéb nem szándékoltatik, mint hogy a csikó szájával engedjen és ennek következtében nyakát meghajlítsa. — Azért mihelyt észreveszi, hogy a nyak hajlítása folytán a nyomás enged, nemsokára teljesen felhagy a makacskodással. Én tapasztalásból beszélek s meggyőződésből, mert nem sok híja volt. hogy a guttapercha-kantár alkalmazása által egy értékes öt éves ménem tönkre nem ment, s csak miután az említett kantárt félrevetettem, állott elő a kedvezőbb eredmény. A ló ugyanis azt a szokást vette fel, hogy messze előre nyújtott fejjel mozdulatlanul állt, miután igy a kantárnak szájára gyakorolt nyomását nem szenvedvén a nyak izmai, egyideig nyugodtan megállliatta ; de utójára a fájdalom kiállhatlanná lett, oly annyira, hogy fejjel a falnak rontott, majd a falnak vetette magát s egész testén borzsolási sebeket ejtett, úgyhogy nyomai még ma is láthatók. E mellett a fonák eljárás a ló lelkületére is a lehető legnagyobb befolyású volt, mert még hetek múlva is daczoskodott. Bizonyos, hogy a ruganyos kantárok alkalmazása e derék lovat tönkre tette volna. A mint az időjárás és a talaj minősége megengedi, a csikót minden nap egy óráig lépésben kell kilovagoltatni ; tápláléka egy napra három quarter zúzott zabból állhat, azonkívül szerdán és szombaton este felváltva lenmagos és korpás vizet adhatunk neki. Februárban elkezdődhetik a galoppirozás, — köiülbelől egy negyedmértföldnyire csendes canterben jó lágy s ha lehet emelkedő rétföldön. A gyakorlatnak azonban soha sem szabad egy órán tul terjeszkedni, s ez alatt nyolcz-tizszer ismétlendő a galoppirozás, — a többi ideig lépésben járassuk a csikót. A csikónak két hónap múlva már anynyira kell lenni, hogy egy félmértföldes próbafutamot (trial) is megálljon ; e távolságot azután egy hónapon át kell naponkint megfutnia. Kétéves lovakat sohasem kell megizzasztani, kivéve ha igen kövérek vagy gyönge Iá- ! büak ; de ha mégis valamely okból meg kellene ' izzasztani, ugy elégséges egy könnyű takarót a testre és fejre alkalmazni ; mert a nehéz takaró s az izzadás által előidézett gyengeség csak lassúvá és egészen unfit-té teszi a csikót. Ha egy kétéves lovat a felesleges hústól kellene | meg szabaditanom, ugy a megizzasztás helyett inkább a szájkosárhoz folyamodnám ; mert az izzadás a csikót kedvetlenné teszi s az izmok keménységét s erejét leszállítja ; más szóval, a helyett hogy az idomitásban gyarapodnának, gyorsan megfogyatkoznak. Kétségtelen, hogy egy órai munka naponkint — melyből öt perez, 8—10 negyedmértföldes futamokra, s 55 perez lépésben való gyakorlatokra fordítandó — untig elegendő egy még növésben levő állatra nézve. Fiatal állatok idomitásánál a gyakorlatok gyors tempóban végeztessenek, de csak rövid ideig tartsanak. Tizennégy nap múlva a galoppirozásn»k igen sebes iramba kell átmennie, de nem szabad ezt a kellő mértéken tul nyújtani, mert az izmok és inak kiképzése még sokkal tökéletlenebb, semhogy ez utóbbiak hosszasabb megerőtetése, veszély nélkül eszközölhető volna. (Folytatjuk.) A Pesti L->var-Egylet közgyűlése. A Pesti Lovai-Egylet mult vasárnap tartott közgyűlésén néhány kiválóbb érdekű tárgy fordult elő ; mindenek felett a földmivelés-ügyi minister ujabb átirata, melylen a telivér tenyésztés és versenyügy iránti rokonszenvét ujabban is kifejezi ő Excja, s mely általános helyeslése 1 fogadtatott különösen annak utolsó passusa, mely a belföldi tenyésztés előmozdítása czéljából a kisbéri törzsmének használatánál tetemes előnyöket nyújt ; miről, valamint az egész átiratról később majd terjedelmesebben szólunk, A gyűlés nem volt igen látogatott, néhány irányadó tagja a Lovaregyletnek távol levén, mindamellett élénken folyt le. Ö exja br. Wenckheim maga elnökölt, s jelenvoltak még : gr. Károlyi György ő exc., gr. Károlyi Gyula, g,. Almásy György ő exo., gr. Szápáry loán, gr. Szféra y János, Blaskovics Miklós, Blaskovics Ernő, g••. Desseirffy Aurél, gr. Szapáry Imre stb. stb. Mindenekelőtt a Lovaregylct mult. é\i működése és eseményeiről volt szó. Elnök íí , x a a gyűlés általános részvéte közt emlékez tt meg azokról, kik az év folytán elhunytak (gr. Festetich Géza gr. Lamberg Fülöp, gr. Teleky Sándor és az alapítók közül gr. Berchtold Antal ; a gyűlés jegyzőkönyvbe igtatá rész vétk i feje zésr't az elhunyt tagtársak felett. Ujabb tagokul megnyerte az Eiyl t a mult évben : Br. Simonyi Lajos miniszter, gr. Szapá-y László altábornagy, chorzelowi gr. Tarmwskv János, gr. Bombelles Károly, Gyiiikv Béla, bg. Czetwertynski Boris, gr. Keglevich Tibor és br. Üchtí-itz Zsigmond urakat. * * * Ezután a választmányból évenkint kilépő 10 tag kisorsohisa s ezek helyett uj tagok választása került napirendre a következő eredmény nyel : Kisorso Itattak : Zichy Edmund gr. Forgách L. gr. Potoc-ky Alfred gr. S/ápáry Antal gr. Szápáry Iván gr. Andrásy Aladár gr. • Esterházy, Miklós gr. Megválarztattak : Zirhy Edmund gr. Hunyady Kilm n gr. Forgách László gr. Szápáry Antal gr. Szápáry Iván gr. An.lrásy Alid.'r g--. Est rházy Miklós gr. meghátrál a jungle-ok valamennyi vad lakója, s melylyel szemben a lefegyverzett ember ép ug-y veszve van, mint az egér a macskának karmai között. Hat-nyolcz elefánt áll rendelkezésünkre, melyek rendesen a vadak körülkerítésére és a megsebzett tigrisek üldözésére szolgálnak ; mi pedig a lehető legjobb helyeket к ressiik ki, s a legközelebbi fák ágai közé rejtőzve várjuk a tigrist. Az elefántokkal rendesen száz vagy több benszülött megy, kik irtózatos zajt ütnek mindenféle lármás hangszerrel, hogy a tigrist rejtekéből kiz iklassák. Éjen át shikariaink mindig buffalót vagy tehenet kötnek ki a legalkalmasabb helyekre s reggel megvizsgálják, vájjon a csalétken nem látszanak-e a tigris fogainak nyomai ? Ez esetben bizonyosak lehetünk, hogy a szörnyeteg a nagy meleg miatt nem távozott messze, hanem lakomája színhelyének közvetlen közelében hever — s ( kkor körülfogjuk a helyet, mint azt már föntebb emiitettem. Most pedig, e rövid kitérés után, visszatérhetünk naplómhoz. * April tizenharmadikát irtuk. A 13-as számot végzetesnek tartják; azonban oly nap volt ez rám nézve, melyet soha sem fogok feledni ; mert ez volt az a nap, melyen első tigrisemet megpillantottam. G. kapitány egy levelet kapott Holkar fivérétől Indoréböl, hogy közölje velem, mikép nem messze ama helytől, a hol tartózkodtunk, egy pompás tigris az azelőtti éjjel egy buffalót ölt meg, s hogy ő embereket küldött ki, kik a vadat szemmel tartsák s azt fegyvereink számára biztosítsák. Mi bizony nyal örömmel fogadtuk e tudósítást s azonnal a mintegy nyolez mértföldnyire eső Saimri j felé vágtattunk el. Odaérve, a vad rejtekének keresésére indultunk, melyet azonnal körülvettünk. Nekem a legjobb hely jutott, miután a vadászatot az én tiszteletemre rendezték. Elhelyezkedve a fa ágai közt, meredt szemmel tekintettem a méiyutra, honnan a tigrisnek kétségkívül jönie kell. Szivem kétszeres gyorsasággal kezdett dobogni. Végre tehát látba- j torn a teremtés legszebb s legrettenetesebb álla- j tát, a mely végett Indiába jöttem. Végre megkezdődött a hajtók zaja s mind- j ; mkább közeledett felém. Egyszerre a fül en moz- j ] gas látszott, mintegy száz lépésnyire tőlem egy tarka fej bukkant föl s utána oly test, mely álomkép gyanánt tiint föl előttem. Szerencsétlenj ségre, az elefántok egyike nagyon balra tartott, a merre ép a tigris irányozta útját, és a hol Elek barátom tartózkodott. Minden habozás nélkül, lassú, méltóságteljes lépéssel közelgett a szörny az én szerencsés bajtársam felé, körtilbelöl harmincz lépésnyire, kit is csak ép akkor vett észre. Egy soha el nem feledhető szökkenés és egy fölorditás egy másodpercz műve volt s arra legott fegyverdörrenés a válasz, s utána még egy más, és a tigris egész hosszában terült el, karmaival a talajt csapkodva s fogaival az előtte heverő köveket marva, mígnem kiadta páráját. Egy pillanat alatt körülvettük s bámulva szemléltük fajának legjobb és legnagyobb példányát. Aztán üdvözöltük a szerencsés vadászt s vigan reggeliztünk meg a pompás zsákmány kezeiében. Aznap este sátorunkban háltunk s másnap reggel (ápr. 14.) a 15 mértföldnyire eső Tuppa felé lovagoltunk eb Nehogy elfeledjem megemlíteni: nekünk minden két püdánybm volt, és igy elutazásunk előtti nap elküldök sátrainkat és málháinkat, hogy mikorra oda érkezünk legközelebbi tartózkodásunk 1, lyére, minden rendben lehesse". Mi mindnyájan két-ké', ama vi lékbeli ponyva! rendelkeztünk, mely к minden fáradsághoz hozzá törődtek, s m lyok minket olykor több mint 25 mértföldnyi távolra nyargalva sz illitottak oly borzasztó utakon, hogy az ember szinte elszörnyedt láttukra e'eintén, de mindamellett e lovak soha sem botlottak. Minden reggel ismétlődött e hol hosszabb, hol rövidebb ideig tartott sétalovaglás. Most pedig a tuppni uton h'ladtunk, hová 9 órakor érkeztünk meg. A lobogó tüz mellett költö'tiik el theinkat és reggelinket, s alig hogy lenyeltük a fiiatokat, már jöttek shikariaink a legkellemesb dolgot újságolva, nevezetesen : hogy két tigris tartózkodik táborhelyünk köz 'lében, könnyen hozzáférhető helyen. Egy órai pihenés után m r ujr.i a jungle-ok között voltunk s közeledtünk ama helyhez, bol a számtalan keselyű arról tett előttünk tanúságot^ hogy ott,, a jungle-ok királya tartotta éji lakomáját. Elhelyezkedtünk legott helyeinken, kiki a sors által neki kijelölt fa ágai közt. En egy halom közti meredélyes mélyut fölött h lyezkedt- m el, s negyedórái várakozás után. kissé balra tőlem, újra láttam egy tarka fejet s egy roppant testet megjelenni s a bokrok közt lapp ingva járni, nem távol ama helytől, a hol én voltam. Gyönyöréi látvány merült föl szemeim előtt. A fenevad megállapodott, körülnézett, kinyújtózkodott a verőfényen s mgyot ásitva láttitá rettentő fogsorait. Mindez mintegy kétszáz lépésnyire történt; *