Vadász- és Versenylap 20. évfolyam, 1876
1876-06-21 / 25. szám
JUNIUS 21. 1S76. VADÁSZ- ÉS VERSENYLAP. 167 feloszlása folytán f. é. Junius 20-án s a következő napokban, Futakon, az egész tenyészkancza-állomány az idei, úgyszinte 1 — 3 éves csikókkal együtt, és azonkívül nagyobb számú betanított és félig betanított ló, nyilvános árverés utján eladatni fog. A lovak Futtakon és a közelében fekvő ménesben megszemlélhetök, hol az árverés napjáig szabad kézből is vehetők. Futak, (Duuagőzhajózási állomás), 187 6. évi májusban, Az uradalmi igazgatóság. Eladó: Bárczay Oskár honvéd lovas kapitánynál BorosJenóben (Aradmegye) következő lovak olcsó áron eladandók. 1. Pej kancza, jegytelen, 15 marok és 1 hüvelyk magas, 5éves, jól van belovagolva. 2. Egy szürke kancza, mezöhegyesi nevelés, 15 m. és 1 hüv. magas, 9 éves, — jól be van lovagolva, igen sebes ügető. 3. Egy 9 éves pej kancza, hátsó ballába kesely, 15 mar. 1 hüvelyk magas, Jól be van lovagolva, igen sebes ügető. A két utóbbi esetleg mint kocsis-ló is használható. Bővebb felvilágosítás kapható a tulajdonosnál Borosjenöben. A lovak megtekintés végett Aradra bevezettethetnek. •ADÁSIATOK. Leopard-vadászat dzsidával. {»Plie Oriental Sporting Magazin« után.) A királynő születésnapi ünnepélye alkalmával három »szent-bever-el--aap ! < állván rendelkezésünkre, ezeket a sportnak ohajtottuk szentelni ; de vadkan-vadászatra nem mutatkozott esélyünk, minthogy a hosszantartó eső nagyon föllágyitotta a talajt és igy a járást nehézkessé, mondhatni lehetetlenné tette. De az nem csüggesztett el minket ; más vidéken igyekeztünk kárpótlást keresni ; a sik sörtevadját kedvezőbb időkre hagyva. Elhatároztuk ugyanis, hogy az északi magasabb vidéket látogatjuk meg, s mi minden további divánkozás nélkül előreküldtük sátrainkat egy Hydrabad nevü faluba. Az első nap csupán négyen indultunk ki, s noha láttunk sörtevadat elég bő számmal, nem ejthettünk el egyetlenegyet sem, mivel a rejthelyek nagyon közel estek egymáshoz, és köztök, a mélyedésekben nagyon sok viz terült ; lőtávolba pedeg egy sem jött. Valóban az első napi kirándulásunkkor dárdánkra teljességei nem mosolygott a szerencse, s most az volt a kérdés, merre menjünk. E tanakodásnál a mi sporling collectorunk L... vetett véget minden habozásnak, s inkább ugrálva, mint menve szökkent át az akadályokon. En az ő fekete kanczáját lovagolva, egy két láb magas bambus-sövényen ugrattam át. L . . . bizton gondtalanul követett. Ugrásközben azonban kengyelvasa egy bambus-czölöpben megakadt s lába kiesett abból. Mint az ingaóra ingája ugy ingadozott a lován s minden erőködése daczára sem volt képes magát a nyeregben föntartani. Pai ipája, midőn látta, hogy gazdája leesett, ijedt tekintettel állott meg közelében, még ez újra föl nem tápászkodott. Keményen megütötte magát. Mindnyájan beláttuk, hogy ez nap a szerencse eltávozott tőlünk ; de vigasztaltuk magunkat azzal, hogy a következő napok kárpótlást nyújtanak majd az első végzetes nap sikcretleuségeért. С . . . barátunk sem csekély bajban volt. О egy jelentéktelen jungle felé tartott, melyet köröskörül vagy négy yardnjira mellig érő, s igy elég magas nádas szegélyzett. Ezen akarta ő magát átküzdeni lovával ; de ez a szúrós náddal nagyon kellemetlen érintkezésbe jővén, csakhamar átlátta, hogy nem rendes ösvényre vezényelte gazdája, s a nélkül hogy ezt eleve gyöngéden figyelmeztette volna, kapta magát, két hátsó lábára ágaskodott -föl s aztán hatalmas szökkenésekkel igyekezett tisztás térre jutni. Borzasztó küzdelem volt ez, mint nekünk később С ... elbeszélte. A gravitatio örök törvénye itt is érvényesült, С . . . szépen lemaradt a ló hátáról, a a nélkül azonban, hogy megsérült volna. A kantárszár kezében levén, nagy gyorsasággal újra nyeregbe vetette magát, s aztán sikerült neki minden további baj nélkül kivergődni a nádasból, s midőn hozzánk érkezett, örömünket fejeztük ki, hogy a nádasban önkénytelenül tett salto mortale-nak semmi komolyabb következménye nem lett. Másnap magasabb vidéken ütöttük föl sátrainkat, s egész óra telt el mire sátrainkat felütve, elrendezkedtünk. A hajtásra két sörtevad kelt föl, de kitört s egy másik berekbe váltott át. Az elefántokat nyomozásukra küldtük, melyek legott fölzaklatták újra a menekülteket, melyek azonban csakhamar különváltak. Én és L ... a nagyobbikat vettük üldözőbe, követve mindenütt szerfölött egyenetlen talajon a legközelebbi faluig, a hol megállapodott. Eközben a másik, nem nagyon zaklattatva, nyugodtan ballagott a tisztásra, hol legelőször is T ... és E . . .pillantotta meg, s csaknem ugyan akkor I..., С .. és L ... is észrevette, kik a falu felé menekültre fordították főfigyelmüket. L. ..-nek esett először a sörtevad keze ügyébe, azonban csak surlotta dárdájával. A sörtevad tova száguldott E. és I. mellett, egyenesen C. felé, ki az első dárdaszúrást adta neki s tiz yarddal távolabb már a kegyelemdöfést is sikerült nekie megadni. Eközben a másiknak sikerült tovaillanni s rejtekhelyet találni, ugy hogy többé szine világát sem láthattuk. Majd egy másik területet hajtottunk meg, mely egy szarvast adott zsákmányul, s egy másik cserjés újra sörtevadat, mely utóbbi igen szép futamot nyújtott az egyenetlen talajon vagy fél mértföldnyi távra, s midőn közelébe érkeztük, láttuk, hogy emse az, a mit üldözünk. Szerencséjére e eörtevadnak I.. . nem volt jelen, mert különben ugyancsak meggyül vala baji ennek dárdájával. Mindamellett sem vihette el irháját egykönnyen, mert ugyancsak megzaklattuk, mig egy áthatolhatlan cserjésbe menekült hová többé nem követhettük. Aztán sokáig nem kedvezett а szerencse s déltájban a hőség is tetőfokát érvén, ez a keresést nagyon megnehezítette. Egy mocsárszéleu találtunk végre ismét egy vadkant, mely midőn a veszélyt megsejtette, vadúl neki rugaszkodott két mocsáros tó között s egyenesen a viznek tartott. Most az volt a kérdés, mikép lehessen vizén, mocsáron keresztül üldözőbe venni. С .. . a ki a vadkan vadászatot Daccában már több izben gyakarolta, nem habozott sokáig, hanem utána vágtatott a vizbe menekült vadnak, s egy csónakázható vizbe gondatlanul hatolt be, melyet keresztül úszva lovával, a túlpartnál a mocsárban megfeneklett. A ló nagy szökkenésekkel törekedett a sárból menekülni, s e közben a lovas lepottyanván a nyeregből, egész a homlokáig Szokás szerint a lovak, miután lenyergeltettek, magukra hagyattak, s mi rendesen egy-egy meglehetősen tiszta fatemplomban — melyet a lelkész szívesen átenged csekély díjért — ütöttük föl tanyánkat. A lakosoknak félig földalatti lakásaiban, melyek a halzsirban ugy szólván úsznak, oly büz és szenny uralkodik, hogy egy tisztaságszerető európai nem szánhatja rá a fejét, hogy azok valamelyikében aludjék. Vacsorára felséges tejszint és pisztrángokat kaptunk. Főleg a hal képezi a főtápszert, még a házi állatoknál is; télen még a lovakat is száritott s porrá tört hallal táplálják. Szenvedélyes horgászra nézve Island valóságos Eldorado ; valamennyi folyam halgazdag. Az egyházban, a szószék alatt, az oltár mellett készitém el fekhelyemet s álmadoztam iramszarvasokról, hattyúkról, melyeket másnap reggel lövendők valánk. Mint emlitém már, eféléknek színüket sem láttuk, de helyettök tömérdek sárszalonkát, pólingot, szélkiáltót ; minden lépten kelt néhány madár, s valóban felséges, páratlan vadászat volt ez. Egyik oldalt távolról a Heklát láttuk jéghegyeivel, másik oldalt a Geysert, mely tiszteletünkre 20 lábnyi vastag s több mint száz lábnyi magas viz- és gözoszlopát röpitgette a légbe. Forróvizében legott el is készíthetők vadász-zsákmányaink egy részét s jóizüen költöttük el. Másnap a hegyek közt vadásztunk, melyek helylyel-közzel igen magasak. Mi azonban az alacsonyabb tájakat kerestük, melyek nyirfabokrokkal boritvák. E csenevész nyirfák az itt egyedül tenyésző fák ; csak Reykjavikban, a dán kormányzó kőháza előtt van egy tizennégy láb magas vörös berkenyefa, melyet nagyon meg szoktak bámulni. Vadászatunk e napon is sikeres volt. A bokrok alatt tömérdek sárszalonkát lőttünk, melyek közül azonban, miután rosz ebünk volt, sokat nem találhattunk meg. A magasabb hegyek közt, melyeken elvétve moh és hangafélék boriták a lávamezőket, sok hófajdot (Tetrao islandorum, Faber) találtunk, melyek a mieinktől nem sokat különböznek. Csupa gyöngyörüs a'g volt itt ezekre vadászni. Mig alpeseinken nagyon ritkán akad puskahegyre egy-egy hófajd , itt oly sürüen találtuk őket, mint Dálunk a fogolymadarat. A legkellemetlenebbek csak a mély hegyszakadások voltak, továbbá az egyenetlen láva-talajon igen roszul lehetett lépdelni, a mellett milliónyi apró légy alkalmatlankodott, melyek a közel fekvő meleg forrásoknál kelvén ki, a léget megtöltötték s a szembe orrba, szájba, fülbe behatoltak. A 3° hömérsékü eső egész nap tartott. Át meg átáztunk ; azonban miután folyvást mozogtunk, nem fáztunk. A hü paripaőrünk és kalauzunk azonban, »Dörtr« — ámbár gyakran kortyolt a pálinkás butykosból s egyre szippantgatott a löportartó-alakú , rozmárfogból készült burnótszelenczéjéből — teljességgel nem tudott fölmelegedni. Ily szelenczéből, vadászatok és halászatok alkalmával, mikor az embernek csak egyik karja van szabadon, nagyon kényelmesen lehet szipákolni, mert egyegy kis fadugóval látvák el, mely-nek hegyes vége egyenesen az orrlyukba illeszthető. Lehet, hogy valamely szenvedélyes burnótozó európai vadász hasonló burnóttartót készíttet vadkan-agyarból. Megsajnáltuk a szegény isiandit, s miután még jókora utat kellett lovagolnunk, fölhagytunk a «Rjupák«-kal, és Hrossagaukurok«-kal, mint a hogy az islandiak a hófajdot és sárszalonkát nevezik, a nélkül, hogy az estét bevártuk volna. Sötétségről itt nem lehet beszélni, mivel nyáron a nap oly későn nyugszik s oly korán kél, hogy el sem sötétül s még éjfélkor is tökéletesen lehetne vadászni. Hegyen-völgyön, kövön, csúf posványokon sebes vágtatva baladtunk át, s ha itt-ott egy-egy ló megbotlott is, soha sem bukott föl; csak épen jól kellett a nyeregben megülni. A nap már lehanyatlott, tehát nagyon késő volt, midőn mi a shingvellini templomhoz s annak öreg szivélyes lelkészéhez megérkeztünk. Hogy magunkat érthetőkké tehessük, elő kellet venni latin nyelvbeli tudományunkat ; az a mi emlékezetünkben maradt, elégséges volt arra, hogy jó tejet, pisztrángot s a pap csinos, vidám, szőke szolgálóját eléteremtse, ki ruháinkat a tűznél megszáritgatta s nekünk néhány takarót és kabátot kölcsüuzött. E sajátságos eostume-ban élveztük aztán a templom padjain frugális, de jól megérdemlett lakománkat. Másnap újra Reykjavikban voltunk a mi szeretetreméltó özvegyünknél, hol is a hosszas nélkülözés után felséges ürüpecsenvét élvezhettünk s örömmel nyugodtunk le a tiszta ágyunkba. Ujabb kirándulásunk a krisuviki vulkanokra történt. À tengerparton különböző vadakat vettünk észre, de egyre sem szabad volt lőnünk , miután többnyire mindenik faj tenyészvad volt. Ezek télen tápszerül szolgálnak a halakkal s a jóizíí isiandi mohhal együtt a lakosoknak. Látni lehetett ott, a tömérdek dunnaréczén és sirályon
