Vadász- és Versenylap 20. évfolyam, 1876

1876-06-21 / 25. szám

JUNIUS 21. 1S76. VADÁSZ- ÉS VERSENYLAP. 167 feloszlása folytán f. é. Junius 20-án s a kö­vetkező napokban, Futakon, az egész tenyész­kancza-állomány az idei, úgyszinte 1 — 3 éves csikókkal együtt, és azonkívül nagyobb számú be­tanított és félig betanított ló, nyilvános árverés ut­ján eladatni fog. A lovak Futtakon és a közelében fekvő mé­nesben megszemlélhetök, hol az árverés napjáig szabad kézből is vehetők. Futak, (Duuagőzhajózási állomás), 187 6. évi májusban, Az uradalmi igazgatóság. Eladó: Bárczay Oskár honvéd lovas kapitánynál Boros­Jenóben (Aradmegye) következő lovak olcsó áron eladandók. 1. Pej kancza, jegytelen, 15 marok és 1 hüvelyk magas, 5éves, jól van belovagolva. 2. Egy szürke kancza, mezöhegyesi nevelés, 15 m. és 1 hüv. magas, 9 éves, — jól be van lovagolva, igen sebes ügető. 3. Egy 9 éves pej kancza, hátsó ballába kesely, 15 mar. 1 hüvelyk magas, Jól be van lo­vagolva, igen sebes ügető. A két utóbbi esetleg mint kocsis-ló is használ­ható. Bővebb felvilágosítás kapható a tulajdonos­nál Borosjenöben. A lovak megtekintés végett Aradra bevezettethetnek. •ADÁSIATOK. Leopard-vadászat dzsidával. {»Plie Oriental Sporting Magazin« után.) A királynő születésnapi ünnepélye alkalmával három »szent-bever-el--aap ! < állván rendelkezésünkre, ezeket a sportnak ohajtottuk szentelni ; de vad­kan-vadászatra nem mutatkozott esélyünk, mint­hogy a hosszantartó eső nagyon föllágyitotta a talajt és igy a járást nehézkessé, mondhatni le­hetetlenné tette. De az nem csüggesztett el min­ket ; más vidéken igyekeztünk kárpótlást keresni ; a sik sörtevadját kedvezőbb időkre hagyva. Elhatároztuk ugyanis, hogy az északi maga­sabb vidéket látogatjuk meg, s mi minden további divánkozás nélkül előreküldtük sátrainkat egy Hydrabad nevü faluba. Az első nap csupán négyen indultunk ki, s noha láttunk sörtevadat elég bő számmal, nem ejthettünk el egyetlenegyet sem, mivel a rejthelyek nagyon közel estek egymáshoz, és köztök, a mé­lyedésekben nagyon sok viz terült ; lőtávolba pe­deg egy sem jött. Valóban az első napi kirándulásunkkor dár­dánkra teljességei nem mosolygott a szerencse, s most az volt a kérdés, merre menjünk. E tanako­dásnál a mi sporling collectorunk L... vetett véget minden habozásnak, s inkább ugrálva, mint menve szökkent át az akadályokon. En az ő fe­kete kanczáját lovagolva, egy két láb magas bambus-sövényen ugrattam át. L . . . bizton gond­talanul követett. Ugrásközben azonban kengyelvasa egy bambus-czölöpben megakadt s lába kiesett abból. Mint az ingaóra ingája ugy ingadozott a lován s minden erőködése daczára sem volt ké­pes magát a nyeregben föntartani. Pai ipája, mi­dőn látta, hogy gazdája leesett, ijedt tekintettel állott meg közelében, még ez újra föl nem tá­pászkodott. Keményen megütötte magát. Mind­nyájan beláttuk, hogy ez nap a szerencse eltá­vozott tőlünk ; de vigasztaltuk magunkat azzal, hogy a következő napok kárpótlást nyújtanak majd az első végzetes nap sikcretleuségeért. С . . . barátunk sem csekély bajban volt. О egy jelentéktelen jungle felé tartott, melyet kö­röskörül vagy négy yardnjira mellig érő, s igy elég magas nádas szegélyzett. Ezen akarta ő magát átküzdeni lovával ; de ez a szúrós nád­dal nagyon kellemetlen érintkezésbe jővén, csak­hamar átlátta, hogy nem rendes ösvényre vezé­nyelte gazdája, s a nélkül hogy ezt eleve gyön­géden figyelmeztette volna, kapta magát, két hátsó lábára ágaskodott -föl s aztán hatalmas szökke­nésekkel igyekezett tisztás térre jutni. Borzasztó küzdelem volt ez, mint nekünk később С ... el­beszélte. A gravitatio örök törvénye itt is érvé­nyesült, С . . . szépen lemaradt a ló hátáról, a a nélkül azonban, hogy megsérült volna. A kan­társzár kezében levén, nagy gyorsasággal újra nyeregbe vetette magát, s aztán sikerült neki minden további baj nélkül kivergődni a nádasból, s midőn hozzánk érkezett, örömünket fejeztük ki, hogy a nádasban önkénytelenül tett salto mortale-nak semmi komolyabb következménye nem lett. Másnap magasabb vidéken ütöttük föl sátrain­kat, s egész óra telt el mire sátrainkat fel­ütve, elrendezkedtünk. A hajtásra két sörtevad kelt föl, de kitört s egy másik berekbe váltott át. Az elefántokat nyomozásukra küldtük, melyek legott fölzaklatták újra a menekülteket, melyek azonban csakhamar különváltak. Én és L ... a nagyobbikat vettük üldözőbe, követve mindenütt szerfölött egyenetlen talajon a legközelebbi faluig, a hol megállapodott. Eközben a másik, nem na­gyon zaklattatva, nyugodtan ballagott a tisztásra, hol legelőször is T ... és E . . .pillantotta meg, s csaknem ugyan akkor I..., С .. és L ... is ész­revette, kik a falu felé menekültre fordították főfigyel­müket. L. ..-nek esett először a sörtevad keze ügyébe, azonban csak surlotta dárdájával. A sörtevad tova száguldott E. és I. mellett, egyenesen C. felé, ki az első dárdaszúrást adta neki s tiz yarddal távolabb már a kegyelemdöfést is sike­rült nekie megadni. Eközben a másiknak sikerült tovaillanni s rejtekhelyet találni, ugy hogy többé szine világát sem láthattuk. Majd egy másik területet hajtottunk meg, mely egy szarvast adott zsákmányul, s egy másik cser­jés újra sörtevadat, mely utóbbi igen szép futa­mot nyújtott az egyenetlen talajon vagy fél mértföldnyi távra, s midőn közelébe érkeztük, lát­tuk, hogy emse az, a mit üldözünk. Szerencséjére e eörtevadnak I.. . nem volt jelen, mert külön­ben ugyancsak meggyül vala baji ennek dárdá­jával. Mindamellett sem vihette el irháját egy­könnyen, mert ugyancsak megzaklattuk, mig egy áthatolhatlan cserjésbe menekült hová többé nem követhettük. Aztán sokáig nem kedvezett а szerencse s dél­tájban a hőség is tetőfokát érvén, ez a keresést nagyon megnehezítette. Egy mocsárszéleu talál­tunk végre ismét egy vadkant, mely midőn a veszélyt megsejtette, vadúl neki rugaszkodott két mocsáros tó között s egyenesen a viznek tartott. Most az volt a kérdés, mikép lehessen vi­zén, mocsáron keresztül üldözőbe venni. С .. . a ki a vadkan vadászatot Daccában már több iz­ben gyakarolta, nem habozott sokáig, hanem utána vágtatott a vizbe menekült vadnak, s egy csónakázható vizbe gondatlanul hatolt be, me­lyet keresztül úszva lovával, a túlpartnál a mo­csárban megfeneklett. A ló nagy szökkenésekkel törekedett a sárból menekülni, s e közben a lo­vas lepottyanván a nyeregből, egész a homlokáig Szokás szerint a lovak, miután lenyergeltettek, magukra hagyattak, s mi rendesen egy-egy meg­lehetősen tiszta fatemplomban — melyet a lel­kész szívesen átenged csekély díjért — ütöttük föl tanyánkat. A lakosoknak félig földalatti laká­saiban, melyek a halzsirban ugy szólván úsznak, oly büz és szenny uralkodik, hogy egy tisztaság­szerető európai nem szánhatja rá a fejét, hogy azok valamelyikében aludjék. Vacsorára felséges tejszint és pisztrángokat kaptunk. Főleg a hal ké­pezi a főtápszert, még a házi állatoknál is; té­len még a lovakat is száritott s porrá tört hal­lal táplálják. Szenvedélyes horgászra nézve Island valóságos Eldorado ; valamennyi folyam halgazdag. Az egyházban, a szószék alatt, az oltár mel­lett készitém el fekhelyemet s álmadoztam iram­szarvasokról, hattyúkról, melyeket másnap reggel lövendők valánk. Mint emlitém már, eféléknek színüket sem láttuk, de helyettök tömérdek sár­szalonkát, pólingot, szélkiáltót ; minden lépten kelt néhány madár, s valóban felséges, páratlan vadászat volt ez. Egyik oldalt távolról a Heklát láttuk jéghegyei­vel, másik oldalt a Geysert, mely tiszteletünkre 20 lábnyi vastag s több mint száz lábnyi magas viz- és gözoszlopát röpitgette a légbe. Forróvi­zében legott el is készíthetők vadász-zsákmányaink egy részét s jóizüen költöttük el. Másnap a hegyek közt vadásztunk, melyek helylyel-közzel igen magasak. Mi azonban az ala­csonyabb tájakat kerestük, melyek nyirfabokrok­kal boritvák. E csenevész nyirfák az itt egyedül tenyésző fák ; csak Reykjavikban, a dán kormányzó kő­háza előtt van egy tizennégy láb magas vörös berkenyefa, melyet nagyon meg szoktak bámulni. Vadászatunk e napon is sikeres volt. A bok­rok alatt tömérdek sárszalonkát lőttünk, melyek közül azonban, miután rosz ebünk volt, sokat nem találhattunk meg. A magasabb hegyek közt, melyeken elvétve moh és hangafélék boriták a lávamezőket, sok hó­fajdot (Tetrao islandorum, Faber) találtunk, me­lyek a mieinktől nem sokat különböznek. Csupa gyöngyörüs a'g volt itt ezekre vadászni. Mig alpeseinken nagyon ritkán akad puskahegyre egy-egy hófajd , itt oly sürüen találtuk őket, mint Dálunk a fogolymadarat. A legkellemetleneb­bek csak a mély hegyszakadások voltak, továbbá az egyenetlen láva-talajon igen roszul lehetett lépdelni, a mellett milliónyi apró légy alkalmat­lankodott, melyek a közel fekvő meleg források­nál kelvén ki, a léget megtöltötték s a szembe orrba, szájba, fülbe behatoltak. A 3° hömérsékü eső egész nap tartott. Át meg átáztunk ; azon­ban miután folyvást mozogtunk, nem fáztunk. A hü paripaőrünk és kalauzunk azonban, »Dörtr« — ámbár gyakran kortyolt a pálinkás butykosból s egyre szippantgatott a löportartó-alakú , rozmár­fogból készült burnótszelenczéjéből — teljesség­gel nem tudott fölmelegedni. Ily szelenczéből, vadászatok és halászatok alkalmával, mikor az embernek csak egyik karja van szabadon, na­gyon kényelmesen lehet szipákolni, mert egy­egy kis fadugóval látvák el, mely-nek he­gyes vége egyenesen az orrlyukba illeszt­hető. Lehet, hogy valamely szenvedélyes burnó­tozó európai vadász hasonló burnóttartót készít­tet vadkan-agyarból. Megsajnáltuk a szegény is­iandit, s miután még jókora utat kellett lovagol­nunk, fölhagytunk a «Rjupák«-kal, és Hrossagau­kurok«-kal, mint a hogy az islandiak a hófajdot és sárszalonkát nevezik, a nélkül, hogy az estét bevártuk volna. Sötétségről itt nem lehet beszélni, mivel nyáron a nap oly későn nyugszik s oly korán kél, hogy el sem sötétül s még éjfélkor is tökéletesen lehetne vadászni. Hegyen-völgyön, kövön, csúf posványokon sebes vágtatva balad­tunk át, s ha itt-ott egy-egy ló megbotlott is, soha sem bukott föl; csak épen jól kellett a nyeregben megülni. A nap már lehanyatlott, tehát nagyon késő volt, midőn mi a shingvellini templomhoz s annak öreg szivélyes lelkészéhez megérkeztünk. Hogy magunkat érthetőkké tehessük, elő kel­let venni latin nyelvbeli tudományunkat ; az a mi emlékezetünkben maradt, elégséges volt arra, hogy jó tejet, pisztrángot s a pap csinos, vidám, szőke szolgálóját eléteremtse, ki ruháinkat a tűz­nél megszáritgatta s nekünk néhány takarót és kabátot kölcsüuzött. E sajátságos eostume-ban él­veztük aztán a templom padjain frugális, de jól megérdemlett lakománkat. Másnap újra Reykjavikban voltunk a mi szere­tetreméltó özvegyünknél, hol is a hosszas nél­külözés után felséges ürüpecsenvét élvezhettünk s örömmel nyugodtunk le a tiszta ágyunkba. Ujabb kirándulásunk a krisuviki vulkanokra történt. À tengerparton különböző vadakat vettünk észre, de egyre sem szabad volt lőnünk , miután többnyire mindenik faj tenyészvad volt. Ezek télen tápszerül szolgálnak a halakkal s a jóizíí isiandi mohhal együtt a lakosoknak. Látni le­hetett ott, a tömérdek dunnaréczén és sirályon

Next

/
Thumbnails
Contents