Vadász- és Versenylap 19. évfolyam, 1875
1875-03-10 / 10. szám
M ÄKC ZI IS 17. 1875. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 73 czéljából, s egész napi járás-kelés mellett alig akad az ember egy-két darab nyúl- vagy fogolyra, holott "a korábbi években két-három vadász ennyi fáradság után 10—12 darabot is képes volt kézrekeríteni. Nem lehet csudálnunk e változást. Magánbirtokokon éjjel-nappal ropog a puska. Nappal kigázolás, holdvilágos éjnek idején pedig lesen pusztítják a vadat s piaczunk bőven elláttatik különösen nyulak sokaságával, melyek többnyire tyúkos kofák által felszedetve, Pestre szállíttatnak. És ki merné kérdőre vonni a gányót, hogy hát kinek a birtokán puskáztad le a fülest — atyafi ? Ugy értelmezik itt az uj vadásztörvényeket : hogy a 100 és több holdas gazda tilalom alá veheti birtokát ; a kisebb birtokosok azonban nem szövetkezvén tilosok alakítására, ezek egyenkint nem tilalmazhatják a 100 holdon alóli csekélyebb terjedelmű birtokaikat, és hogy ennélfogva azokon vadászni akárkinek jogában áll ; sőt ha nagyobb birtokos ki nem tábláztatja területét, a csavargó pórvadász azon is szemtelenül üzi a vadpusztitást ; lia pedig kitábláztatja, a tilalomfák egymás után eltünedeznek, és ki venne magának fáradságot a tolvaj után még csak kérdezősködni is? talán hogy tanyaépületeit, vagy takarmányait felperzseljék ? Hiszszük azonban, hogy a vadászfegyverekre és a vadászati engedélyekre kivetendő érzékeny adók csökkenteni fogják a gányóvadászok számát, a mennyiben a nagy adóterhek mellett is az illető hatóságoknak jogukban álland a vadászati engedély kiadását bizonyos emberektől meg is tagadni ; — mert ha ezt nem tehetnék, nincs bizonyosabb annál : hogy nálunk a vadorok, igen kevés kivétellel, megszereznék az engedélyt és pedig kevésbé érezhető terheltetés mellett, mint a szoritkozottabb anyagi helyzetű, de a társadalomban bizonyos és biztos keresetmód után látó s e miatt a vadászatra időt csak igen ritkán fordítható szenvedélyes vadásztársaink ; mert amazok egy pár hét alatt 20—25 darab nyulat, a mai vadszűk világban is, könnyedén elverhetnek , s elő van teremtve az adóilleték, mely után, lia az országnak minden talpalatnyi földje tilossá nem tétetik, a vadászatból élősködő kóbor puskás még mindig szép összegecskét kaparithat össze egy-egy vadászati idény alatt. Távol van tőlünk óhajtani, hogy törvények alkottassanak, melyek, mint hajdan, megtiltanák az alsóbb rendű néposztálynak a lőfegyver tarthatását s ezzel kapcsolatban a vadászhatást ; hanem hogy minden foglalkozás nélküli henye emberek által kenyérkeresetté aljasittassék az élmények legnemesbbike, s ez uton a vidék minden vadja végkép kiölessék : ezt megakadályozni mindenesetre nemes kötelessége leend az illető hatóságoknak és pedig szerintünk oly módon, hogy erélyes közbenjárásuk által odahassanak, miszerint a kisebb birtokok is vadászkerületekké alakíttassanak egyesítések által, melyeken lia a vadászati „ogot az egyes tulajdonosok társulata a maga számára megtartani nem akarná, a tilos területek adassanak ki haszonbérbe, a mint ezt a törvény is rendeli ; mely utóbbi esetben kisebb-nagyobb vadászkerületek jutván bérletek alá, módjában álland a vadászatjogositottnak, bármely rangú és állapotú legyen is, bérlés utján a vadászatot gyí. korolhatni s ez által bizonyosan czél éretnék a tekintetben : hogy a már mániává vált vadirtásnak bizonyos mértékben eleje vétetnék, a mennyiben ugy a tulajdonos használók, valamint a bérlök saját érdekük ellen működnének, ha a vadászatot oly mérvekben gyakorolnák, hogy a vadászterületeken a vadak utolsó darabig kiirtatnának. Az elmondottakat bevezetésül talán soknak is találandja tisztelt olvasó; — de hát, mi tagadás benne, ugy vagyok vele, mint a halottas háznál a mélyen megszomorodott felek, a kiknek szívbeli könnyebbülésükre esik,ha amúgy isten igazában kisírhatják magukat. Szólni fogok tehát egyebekről is. (Folyt, köv.) Grömöry Frigyes. Időszerű fohász!*) Sz.-Hubert és Diana istennő ! hozzátok szól fohászom, hallgassátok meg а ti buzgó hívetek panaszát, mert az idők járása már valóban kétségbeejtő ! Márczius 2-kát írjuk és éjszaksarki temperatura van két lábnyi hóval és java szánút — de semmi jele a közelebb érkező szalonkáknak ! Naponta vizsgálom az uralgó szelek irányát, thermometer!, barometert ; napot, holdat és mindent, mi csak legkisebb jelét adhatná az idő változásának, de hiába ! Türelmemnek pedig már vége szakadt! Ml teendő legyek? Hidd el nekem, oh istennő ! már tökéletesen beteg vagyok, a legnagyobb fokban kilelt a szalonkahideg ! Ha pedig igy folytatódik, nem tehetek egyebet, mint — három kitömött szalonkámra pusehirozni és azután eszkimóvá válni, hogy meg ne fagyjak ! Attól tartok, hogy az idén vadász-közmondásunk igy fog hangzani ; Oculi, — sie kommen nie I Lätare, — man rauft sich die Haare ! Judica, — fie sind noch nicht da ! Palmarum, — trallarum ! Látogass el hozzánk az Olympról, oh istennő, s hozd el magaddal a tavaszt ; mindenekelőtt pedig — a seolopaxokat ! S. Az öreg Ferencz Károly fó'hg az idén ismét megtartá kedvenez vadászatát, t. i. rókákra. Az első vadászat január 29-én volt 10 foknyi hidegben Weidling környékén, s 4 hajtásban 12 ravasz került kelepczéhe, melyből 8 lövetett meg. Hogy az idén a főhg e kedvenez vadászata eredménydúsabb nem volt: azt a nagy hómk tulajdonítják. Egy héttel később ő fensége а Kahlenbergen vadászott, hol mindig kedvenez tanyája volt a rókáknak. A Kahlenberg sziklás üregei közt volt az ö erős váruk, honnan a környék majorságai ellen rablóhadjáratokat intézhettek, s veszedelem esetében nyomtalanul eltűntek ; azután meg a kahlenbergi helyeken édesebb a szőlő mint Weidling körül.**) Ujabb időben nagyon változtak azonban a körülmények. A Gründung -korszak láza a vén Kahlenbergs is elragadt, s annyira belevonatott a speeulatióba, hogy a rókák is fejőket cso*) Egy somogymegyei passionatus vadászhoz irt levélből." **) Ujabb olvasóink kedvéért legyen megjegyezve, hogy ezelőtt 3 évvel az ottani szőlő-birtokosok panaszt tettek : miszerint a főherczegi vadászterületről belátogató rókák (Vulpeseket értve, s nem kétlábuakat) 37 80 szőlőtökét leszüreteltek, s e panasz következtében a főherczegi vadászmesteri hivatal 400 egynehány forint kárpótlás fizetésére ítéltetett. (Lásd Vadász V. 1. 1872. 3 sz.) válták. Palotákat, vasutakat, kéjlakokat kezdtek épiteni, s megnépesedett élelmes üzletemberekkel. Ily körülmények közt nemcsak az özek kezdtek pusztulni, de még némely együgyübb rókák sem bírván a concurrentiát kitartani, elvándoroltak. Igy történt, hogy a főhg mindkét vadászatán, melyet febr. 3-án és 6-án tartott, mindössze csak 12 róka került a teritőre. Résztvettek e vadászatokon ő fensége' szokott vadász vendégei: gr. Latour-Thurburg József tábornok, gr. Waldburg-Zeil-Trauchburg, gr. Bombelles Károly és dr. Biclka udvari orvos, valamint a szokásos vadász-személyzet. Szemle a francziaországi sport mezején. Altalános közszemle. — Vadorok. — Betouelle, uj oroszlánölő. — Aumale herczeg chantilly-i falknja. — Chamhordi szarvas falka, — Mr. Grindel sertésvadfalkája. — Bréda gróf lóvadászata. — Farkas pusztítás. — A Cheret-féle oroszlán vége. — Iudiai vachtatistika. — Jankee élelmesség. — Hazai sportmozgalmaink a franczia sajtóban. Francziaországban ez idő szerint szintén szünetel a vadászat, s a sport-lapok egyes elmaradt tudósításokon kivül csaknem kizárólag theoretikus czikkeket és értekezéseket hoznak. Még a januári és februári számokban, mikor a vadászat javában áll, sem találunk valami sok, minket is érdekelhető közleményekre ; ennek oka pedig a franczia törvényhozás egy sajátságos intézkedésében lelhető föl. Ugyanis az 1844-iki vadásztörvény szerint, ha a talaj hóval van födve, mindenféle vad üldözése, a duvadakat kivéve, szigorúan tilalmas. Ámde az idei kemény télen egy egész hónapig takarta a hó a földeket, akkor midőn a vadászatoknak zenithpontjukat kellett volna elérniök. Innét van aztán, hogy a vadászatok »en pleine saison« szüneteltek, s ennek következtében a lapok is üresek. Annál több azonban a törvény kétségbeejtő szigora feletti panasz. Meg is indult a mozgalom a vadásztörvény emlitctt intézkedésének módosítása iránt, a mely — mint teljes joggal állítják — csak a jóhiszemű, becsületes vadászembert genirozza, holott a hívatlan parasztpuskások épen nem törődnek vele. S ha ezek közül néhány hurokra kerül s hosszabb-rövidebb időre elzáratik is, az Szt. Hubert tisztességes discipulusain ik épen nem szolgáltat kellő elégtételt a szenvedett kényszerű tétlenségért. A nyájas olvasó láthatja ebből, hogy mig nálunk minden vadászkedvelö és szakértő ember szigorúbb törvényeket és intézkedéseket követel, melyek hivatva lennének a borzalmas mértékben elharapózott vadorzásnak elejét venni ; addig a »belle France«-ban épen a vadásztörvények szigorúsága ellen fordul a panasz, miknek szigora — s ez a fődolog — a jogos vadászokat sújtja, mig a vadorzást kellő korlátok közzé nem szoríthatja. Tehát törvénytelenség mellett is, szigorú törvények mellet is egy az eredmény a vadorok túlkapása. Hogy lehessen ennek mégis véget vetni ? — That is the question. Melynek kellő megoldása ugy látszik, még a jövő titka. * * * A »Ch. III.« ben egy igen érdekes levelet ta'álunk uj algiri b velezőjétől Mr. M. H. Betoulle oroszlánvadásztól, mely mint idézett lap megjegyzi, hivatva van egész forradalmat előidézni az oroszlánölők táborában. A levél következőleg szól : Souk-Aras, 1875. január 25. »Becses felszólítása Souk Árasban ért, hol némi földmérési munkálatokkal vagyok elfoglalva. Már vagy tiz éve lakQm e környéken s itt kezdtem a vadállatok vadászását, miben a világ legelső két vadieza, Hamed-ben-Amar és Belkassemben-Salah voltak segitségemre. Az első száznál több oroszlánt és párduezot ejtett, az utóbbi szintén hatvan-egynéhányat. Ez emberek, mestereim a vadászatban, az oroszlánt és párduezot nappal, nyom után cserkészve, éjjel pedig orditozásuk után vadászszák. Hamed-ben-Amar-nak egész teste sebekkel van fedve, s Belkassem is, ámbár szerencsésebb, sok köröm és fognyomot visel magán.
