Vadász- és Versenylap 19. évfolyam, 1875
1875-02-24 / 8. szám
8. sz . Bud apest , 1875. február 2 4. XIX. évfolyam. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. A PESTI ÉS VIDÉKI LOVAR-EGYLETEK ÉS VADÁSZ-SPORT KÖZLÖNYE. Előfizetés. Kgóe* évre . . . . 12 frt, Fiiévre e » -Vadész. és Verseny-lap" kiadóhivataléhoz PESTEN, Barátok-tere, Atheuaeumépület, intézendő. Szerkesztőségi iroda : Pesten Nemz. Casino И. em. hatvaniut. Ide küldendők a kéziratok. Megjelenik e lap minden szerdán A kolozsvári falka vad àsz-tà rsula t tagjait a mart. 2-án, délután tí órakor a Casinóban tartandó gyűlésre tisztelettel meghívja B. Wesselényi Béla, falkanagy. Pest (4.) márczius 29. Soprony (31) .... april 11-kén. Pozsony (6.) .... april 18., 19., 21. Bécs (4.) ápril 25. máj. 2. Pest (4.) május 7., 9. és 11. Bécs (4.) máj. 17., 20., és 23. » (őszi) .... okt. 29. és 31. Debreczen (7) . . . . október 3., 4. Kolozsvár október 8., 10. Pesti őszi (4.) . . . október 22. és 24. №©v©gésí ттщъкг Martiusban. 1. Sopron. . Vasmegyei díj 1200 frt (3) nevezés. Mr. Cavaliero Polgári díj 250 arany (3). —- — Lichtensteg, 2. Gátverseny 500 frt (3). — — Bécsben. Akad. verseny 400 frt (3). — — IS. Pest. . . . Akadályvers. Tiszt. d. és 200 ft (4) nev. Sárkány Ján. F. Gátverseny 500 frt (4) — — hatvani utcza Akad. verseny Tiszt. d. és 200 frt (4).— nemz. casino. Félvér-verseny — — Egy szó a kétévesek versenyeiről. 'Folytatás és vége.) Ezen kérdés megvilágosítására, és mennyire tőlem telik megoldására, szint az eddigi módot szándékozom követni, t. i. azt : hogy ne egyéni subjectiv nézet, hanem tények szóljanak ; mert kívánságom nem abban áll: megkísérlem a közvéleményt egy bizonyos irány lfogadására rábeszélni ; hanem abban : a tényállás — legbensőbb meggyőződésem szerint való, — liimezetlen képével, közvélemény képződésére némi szerény adalékkal szolgálni. Nem táplálhatom azon illusiót, hogy a hazánk viszonyaiból felhozható adatok oly bizonyító erővel birandnak, mint az angol viszonyokról elmondottak. A hazai telivértenyésztésnek alig van múltja ; nincs egész százada az öntudatos tenyésztésnek mögöttünk, melylyel — hivatkozva az angol fejlődés időtartamára — érettségünket kétéves versenyekre indokolhatnék ; — nincsen terjedelme, mely megengedné, hogy az itt nevelt jeles lovak egész seregével tanúskodhatnánk. A nemrég múltra visszapillantás azon 3évesek (valójában csak csikók) árnyképeit mutatja, melyek még 15 év előtt páJyáinkat úgyszólván monopolizálták. s őszintén megvallva: inkább indíthatnának kételkedni azon, hogy mai kétéveseink a lótenyésztés kára nélkül futhatnának. De nem valószinü-e, hogy mi ezen 15—20 év alatt nem a normális sebességgel, hanem nagyobb ugrásokban haladtunk ? A körülmények rendkívül kedvezők voltak. Az ezen időszakban megindult államdijak a jó versenyvér behozatalát jutalmazóvá tették ; az ő felsége legkegyelmesebben adományozta pénzalapból solid telivértenyészanyag gazdag választásban hozatott az országba. Éltünk is e kedvezményekkel oly mértékben, hogy tényleg a mainapság gyepeinken szereplő telivér legparányibb részében áll még oly egyedek sarjaiból, melyek rosz felnevelésben részesülvén, a késő fejlődés, s hogy ne mondjam a satnyulás csiráit átörökitheték ; miglen túlnyomó részét eredeti, tehát jól nevelt, jókorán ki! fejlett, többnyire helyesen kiválasztott egyedek közvetlen vagy közel ivadékai képezik. És a jobb anyaggal, — lassanként bár, — de beköszöntött a sikernek,— amannál is fontosabb másik feltétele, a jobb felnevelés. Tenyésztőink belátván kárukon, — de csak igy tanul az ember, — hogy a csikók felnevelésénél gyakorlott fukarság valóságban legnagyobb pazarlás, hogy bőség itt a legüzletszerübb eljárás : szakítottak a megszokás megkedveltette slendriánnal — és ki ne emlékeznék meg e helyütt is azon nagy érdemekről, melyeket a — fájdalom — korán elhunyt Gr. Renard az általa elért fényes eredmények, és osztogatott olykordrága leczkék példáival a magyar-osztrák-német tenyésztővilág irányában szerzett. Tehát haladbattunk; volt anyag elég, és jött fokonként jobbnál jobb ; megjött a tenyésztőkben az előretörő szellem, és volt tér is elég — mondjuk végtelen, — a tökély felé. Haladtunk is, ezt mindenki meg fogja ismerni, ki például emlékezetében össze tudja hasonlítani a mostani, akár kisbéri akár egyébb éves-csikókat az első árverésre a nemzeti lovardába behozott kisbéri csikókkal (egy Longbow és Cossack ivadékokból állott poney csapat); — vagy ki a két éves Labancz, Grollo, Daylight stb. mellé, az Armillák, Weebitek et hoc genus omne— filegrán alakjait tudná elővarázsolni,melyek a szó szoros értelmében inkább fognának tartathatni amazok csikai, mint idősbjeinek. Haladtunk tehát, az idő rövidségéhez képest jelentékeny mérvben haladtunk. De elértük-e azon fejlettségi fokot, melyen a kétéves versenyek Anglia példája szerint jogosultak, hasznosak ? Az én okoskodásom és számításaim sze-
