Vadász- és Versenylap 19. évfolyam, 1875

1875-02-24 / 8. szám

58 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. FEBRUÁR 24. 1875. rint, melyeket nyomban lesz szerencsém előadni, elértük. Az eddig kétéves korban a gyepen megjelent lovaink nem voltak kevesbbé tartósak a pályán, sem kevesbbé jók, mint azok, melyek később kezdének szerepelni ; tehát birniok kelle a szükséges kifejlettséggel, mert különben ennek hiánya szükségszerüleg kitűnt volna vagy a futásképességi, vagy tartóssági fogyatkozásban. Drum Major nem tartott rövidebb ideig mint Jackson; Triumph mint Chief; Andorka, In View mint Count Zdenko, sőt ellenkezőleg tovább. Kétéveseink nem állanak messzebb 3éveseink mögött, mint az angol 2évesek az angol 3évesek mögött, mi jó kifejlettségüket bizonyítja ; mert ellenkező esetben a növés és fejlődésnek a 3-dik évben kellvén bekövetkeznie : a külömbség 2 és 3 éves között tetemesen nagyobb volna. Mily teherkülömbség hozna össze egy fejletlen 2évest egy átlagos 3évessel ? ez iránt régibb idomárjaink érdekes felvilágosításokkal szolgálhatnának »trial« feljegyzéseikből. Mily teherkülönbözet tartatik helyesnek ma ? ezt a mérvadó tekintélyek által meghatározott »bécsi kísérleti verseny« feltételei mutatják, melyek szerint a 2évesek 24 vámfontnyi teherkönnyebbitésben részesülnek. Ezen arány áll Angliában is, t. i. az angol 3éves 28 angol fonttal visz többet a 2évesnél, 28 angol font pedig egyenlő 24*/з vámfonttal. És hogy ezen különbözet mai kétéveseink esélyei kiegyenlítésére elegendő, bizonyltja az eddigi tapasztalás. Grollo jó mezőnytől szószerint elfutott ; igaz hogy ez bandicapben történt, de meg oly fölénynyel nyert, hogy a kísérleti verseny teherfeltételei mellett is kellett volna nyernie. Moses Hochstaplert verte meg ; Tápió, Pádi jól felfutottak ; a Freekirk-csikó Wienerint megverte, -pedig Wienerin 3/, mfldre bizonyosan szintoly iá képviselője évjáratának, mint a nevezettek az övékének, és ennélfogva ezen példák bizonyító erejét eltagadni alig lehet. — Hogy Renée mint kétéves már mareziusban kitűnő versenyidomot mutatott Angliában, liogy Camélia és Walkyre már jtraiusban győzni tudtak jó mezőnyök ellen : ez — egyedi értéküktől eltekintve, mindenesetre azt is bizonyítja, liogy mai kétéveseink okszerű felneveltség (t. i. kora fejlettség) pontjában angol mérvnek is többé-kevesbbé megfelelnek. Ez pedig nem áll csupán egyes fajok vagy tenyészdék productumairól, mert nincs az a kisebb-nagyobb tenyészde, mely nem utalhatna egy-két kihozott derék kétévesre — ezen versenyek aligmult keletkezése óta ; és tán leghangosabban szól e tekintetben azon körülmény, hogy még azon egész csomó éves csikó is, mely egy nagyhírű árverés alkalmával egy árva kínálatra sem méltattatott, egynek tán kivételével , valamennyi győztesnek vált be kétéves korában. És ugy látszik, hogy nem csak az íróasztal előtt higgadtan számító spectator, hanem a sokkal illetékesebb tulajdonosok sem féltik kétéveseinket az angol kétévesek fejlettségi fölényétől, különben nem neveznék a legelőkelőbb társaságban, mint azt a múltban és a jövőre ismét tapasztaltuk. Igy Renée I-ső osztályú lovak ellen futott ; Harmat 21 font tulteherrel kiállott a sikra Velvet Lawn és több más jó igérkezésü kétéves ellen, és ha 3/

4 lóhosszal vereséget szenvedett is a nevezettől, — becsületet, hogy ne mondjam dicsőséget szerzett eleget e fellépéssel. Ugyancsak Harmat nevezve van egy Newmarket versenyre, — nem handicapre, hanem korszerinti teherfeltételek mellett, — melyben vetélytársai Plebeian, Tangible és még három eféle, tehát mindannyi I-ső rangú ló. A kétéves versenyek nevezési lajstromaiban az angol tenyésztés valódi fine fleurje között több helyen találkozunk a Buccaneer-Mineral, Buccaneer-Lady Bertha csikókkal, továbbá Good Hope és Eberharddal. Ily bátorszivü nevezéseket, — igaz — tarthatnék tulajdonosi vérmesség cselekményeinek, de csak ha nemi tudnók, hogy pár versenyistáf lónk az angol' gyeppel folytonos érintkezése által tökéletesen! megbízható kulcscsal bir az ifjú tanonczok tehetségei megítélésére. Lehetne még egyebeket felhozni, igy Gamecock jeles versenyidomát Angliában, és azon magas terheket, melyekben az egynémely lovunk qualitása iránt uralkodó Télemény a jelen évi liandicapokban kifejezést nyert. De nem folytatom, mert tudom, hogy ezen példák nem fogják megerőtleniteni azon ellenvetést, hogy egy-két fecske még nem jelent nyarat ; hogy még egy egész jó vagy viszonylagosan jó évjárat — minőnek a mult [évi kétéveseket tartanunk kell — sem zárja ki, hogy azt rosz évjárat ; hogy a haladást stagnatió, söt visszaesés ne követhetné. Követheti, de nem szokta követni. A franczia Jouvence és Baroncino szintén meglepő meteorok voltak Angolhon gyepjein, de nem soká maradtak isoláltságukban, csakhamar követtetvén Monarque,Dollar, majd Fille de l'Air, Gladiateur és a^óta számos elsőrendű lovak által, melyek a franczia telivér egyenjogúságát megállapították. Miért követné tehát nálunk ? A tenyésztés nem alchymia, melynek csak egyes ember vagy nemzedék ismerné titkát ; tudja ország-világ, hogy észszerű tenyésztési eljárás és jó felnevelés voltak azon igen természetes eszközök, melyekkel Anglia jelen magas haladási fokát elérte, hogyan lehetne tehát józanul feltenni, hogy tenyésztőink ezen igazságnak ép akkor fognak hátat fordítani, midőn annak gyümölcseit ismerni, élvezni kezdék. Ezen érvekkel vélem indokolhatni állításomat, hogy lótenyésztésünk elérte azon stádiumot, melyen a kétéves versenyek a továbbhaladást nemcsak nem gátolják, de ellenkezőleg hathatósan előmozdítják. Ezekből következtetem, hogy tehát időszerű : kétéves versenyeinknek rendszeresítése és hatályos állami díjazása. Ï á i С I A. A confortableló. (Önéletrajz.) (Folyt.) Az árverés bevégeztével, mely napsugaras ifjúkorom zárnapja volt, hosszú gyalogolás, majd vasúti kocsizás után eljutottam egy idomító intézetbe, hol nevelésem a hires Mr. S . . . idomítása alatt megkezdendő volt. Néhány napi nyugalom s egy kevés adag physik megkönnyítették az uti fáradalmak elfelejtését ; s egy szép reggel több hasonkoru társaimmal kivezettettem a szabadba. Egy ideig hosszú kötélen hajtatva — mit kétlábú mestereink »longirozás«-nak neveznek — kellett körben futkosnom, hol lépést, hol iigetést, mi mondhatom, unalmas dolog. Majd egy testes fiezkót ültettek rám, ki több napig lovagolt rajtam, bár e mellett meg mindig a longeon vezettek. Természettől fogva félénk lévén, eleinte nem akartam a hátamra engedni senkit, de mivel mindenki barátságosan és megnyugtatóiig bánt velem, csakhamar visszatért bizalmom ; igy aztán megszabadultam a longe-tól és egy idősb, tapasztalt lót irsaságában ügettem néhány napig. A nyár folyamában sok egyévessel szaporodott istállónk, köztük oly szilaj, féktelen teremtésekkel, hogy azt hittük, ezek soha se lesznek fékezhetök. Öreg idomárunk jósága által azonban, párosítva a kellő szigorral, ezek is kezesek lettek, s igy azon csapathoz adattak, melynél én is voltam. Együtt teltük ezután sétáinkat a délutáni órákban, hol egy, hol más vidékre rándulván ki, hogy szokjunk ismeretlen tárgyak látása és hangok hallásához. Ekkor tájban történt velem az a szerencsétlenség, hogy idegessé, makaesesá lettem, és pedig a következő okból. Kinővén már annak a fiúnak a kezéből, kire gondozásom első izben bizva volt, és nyugodt szelíd természetem levén, egy éltesb, de gonosz lovászlegény keze alá adtak ; egy oly heves, türelmetlen ficzkóéba, ki kedvét lelte benne, ha boszauthntott ; különösen az istállóban, hol az öreg idomár nem láthatta, egyre ingerlett, s bár szigorúan meg volt tiltva, bogy bennünket üthessenek, ez a szemtelen ficzkó mégis többször csúnyául megvert, ha csak legkevésbbé is opponáltam az ő szabadossága ellen. Utoljára annyira jutottam, hogy már csak hangjának hallatára is idegessé lettem. Elkövetkezett végre az idő, midőn erösebb munkába fogtak s társaimmal együtt naponként vágtatnom, futnom kellett; egyidejűleg könnyű takarókat is raktak néha reám, kivált a tél közeledtével. De könnyű is lettem, mint a madár, s idomárom azt mondá, hogy kitűnő conditióban vagyok, s valóban a sokáig tartó szép ősz annyira képesített bennünket, miszerint idomárunk még karácsony előtt próbát tehetett velünk s meglehetősen helyes Ítéletet szerezhetett képességünkről a jövő évi versenyekre. A fagy bekövetkezte miatt egy ideig a szalmával behintett udvaron mozoghattunk csak ; mihelyt azonban az idö lágyult, azonnal megkezdették velem a munkát komolyan, s hosszú időre, mert elhatároztatott, hogy a jövő évi legelső 2 évesek versenyében már részt vegyek. Nem is hiányzott semmi e kilátásra, idomárom goudos kezelése mellett; lábaim egyszer sem dagadtak meg ; étvágyom mindig volt ; s napi gyakorlataim közt nem egyszer hagytam el a lovat, mely vezetőm volt. Ezzel egyidejűleg izmaim is megaezélosodtak, s egész testemen mintegy kidudorodtak ; a felesleges lágy hus eltűnt, s egész testem csak csontból és izmokból látszott állni. Ily kitűnő állapotban levén, s hozzá még egy »kisérleti futamot« is jól kiállván, tulajdonosom bizonyosnak tartotta győzelmemet a p—i versenyben. Nem tudván senki semmit róla, hogy istállónkban ily repülő madár létezik, tetemes fogadásokat vehettek rám kedvező feltételek mellett ismerőim. Erre azonban felnyiltak a közönség szemei, mely nem akará az alkalmat felhasználatlanul hagyni ; mire a sportjournalok is felkapták nevemet, ketten-hárman absolute nyerőnek hirdettek ; másik kettő-három ugy vélte, hogy az egész mezőny közül csak én vagy * * lesz nyertes, s e jövendölésüket következő ékes nyelven tolmácsolák : »Zeland fia, egy sárga mén csikó, a Gyöngyvirág kanczából, már a mult évi árverésen is igen megtetszett, s azóta oly jól nőtt, amint csak egy vérmes reményű tulajdonos vagy idomár kívánhatja. Hogy munkáját jól végzi, mutatja az, miszerint istállója az ellene tett ajánlóknak egész sorát fogadta el; aztán apja, anyja is repülök voltak ; igaz