Vadász- és Versenylap 19. évfolyam, 1875
1875-12-22 / 51. szám
344 Vadász- és Verseny-lap. December 22. 1875. mely eredményhez hasonlóval bizonyára hazánkban senki sem dicsekedhetik, de mennyire tulha- 1 adja még a jobb cseh "vadászatokat is ? ! A jelen volt társaság a fáczánok nagy száma által felvillanyozva, csakugyan kitett magán és legnagyobb ügyességgel szedte le egymásután a nemes szárnyasokat, egymás közt vetélkedve úgy gyorsaságban mint pontos lövésben ; mégis ha a házigazda nem tartózkodott volna annyira a vendégeinek szánt vadászprédát megdézsmálni, és igy csak ritkábban lehetett mesterlövéseit látni, Berch- toldt László gr. lett volna általánosan mint legjobb és leggyorsabb lövő elismerve. A nemes házi gazdák egésségére a zamatos ebédek alkalmával számtalan felköszöntés mondatott, melyek minden vendég szivében élénk viszhangot találnak, mert mindegyike bizonyára nem óhajthat jobbat, mint hogy adjon St.-Hubert nekik jó egésséget, és jövőre ismét minél több fáczánt ! Adjon hazánknak minél több hasonló házi és vadászgazdát, hogy minél több tisztelője részesülhessen amaz örömben, melyben részesült szerény levelezője. /\. * * * Vépen, (Vas m.) gr. Erdödy Sándor urnái november utolsó napjaiban 3 napig vadásztak : gr. Festetich Dénes, gr. Festetich Kálmán, gr. Fes- tetich Vilmos, gr. Draskovich Pál s az erdészszemélyzet. Lövetett 945 db nyúl. Pár nappal ezután Szelestén, gr. Festetich Andor rendezett kétnapi vadászatot, mely alatt lövetett circa 700 db nyúl. Résztvettek : gr. Peja- csevich Márk., gr. Festetich Pál, gr. Széchenyi Jenő, gr. Festetich Vilmos stb. stb. Ezt megelőzőleg Bogáthon, gr. Festetich Dénes ő méltóságánál vadásztak, többnyire az épen említett urak. Lövetett egy nap 400 db nyúl. * * * Nagy-Szt-Miklóson, (Torontálban) gr Nákó Kálmán ő méltósága erdei pagonyaiban már november 17, 18 és 19-kén voltak vadászatok; lövetett 192 fáczán (csak kakasok,), 186 nyúl, 14 erdei szalonka és 1 róka. Késztvettek a. vadászatban : Br. Lipthay Béla és Br. Lipthay Antal, Almay ur, Horváth J, ezredes, gr. Maldeghem Arthur és Camillo es. k. kamarások, Br. Feilitsch, Dreier ezredes és Busch alezredes urak a 11-dik dragonyos ezredtől, a kitűnő gazdász Schwarze ur (uradalmi igazgató), Koós főszámvevö és Wi- dorich urak, valamint a vadászat rendezése és a vadállomány gondozása körül nagy buzgalommal működő Fiala erdőmester. * * * Galgócz ura, gr. Erdődy Ferencz ő méltósága nov. utolsó és deczemb. első napjaiban tartá szokásos évi vadászatait a galgóczi és pöstyéni vad- fáczánosokban és földeken ; mint halljuk körülbelül 1100 darab vad 1 övetett. A vadászatban részt- vettek : gr. Széeheny i Pál, gr. Zedwitz, gr. Nico- lini, gr. Festetich Leo, gr. Draskovits, Rótt tábornok, a vadászur és két fia stb. Készletesb tudósítást remélünk. * * * Gr. LÓnyay Menyhért ur ő excellenciájának, ártéri birtokán f. hó 17 és 18-án körvadászatok tartattak; összesen 8 kört képeztek, melyben 439 nyúl elesett — s legalább 250 kitört. Megjegyzendő, hogy a meghajtott terület legfeljebb 3000 kis holdra tehető. Teljes tisztelettel Duka Marezei, igazgató. A * * G-r. Festetich Kálmán, mint halljuk a Níluson vadász gr. Khevenhüllerék társaságában, gr. Festetich Vilmos pedig Nizzába utazott el, mig Bottka Géza ur pár ismerősével — január elején a földközi tenger szigeteire szándékozik kirándulni. — Gr. Széchenyi Dénes ő méltósága, valamint gr. Zichy Jenő Velenczében (Olasz) időznek, az előbbi, szokása szerint családostól ott tölti a telet ; az utóbbi csak pár hétig. * * * Agothán Kégl György urnái vadásztak a napokban : Nádasdy Ferencz gr., Ráth Károly, Thaisz Elek, Kecslceméthy Aurél urak, gr. Bom- belles stb. Lövetett egy nap circa 95 db nyúl. Vadászat után Ízletes és kedélyes estebéd. Rudolf főherceg trónörökös sasvadászata.*) A hivatott vadász életében vannak napok, melyeknek élményei a vért hevesebb keringésbe hozzák s szemből, arczból a nem mindennapi öröm derűjét idézik elé. Ily nap volt a gödöllői vadászokra nézve az, midőn három évvel ezelőtt egy lövés, az egyetlen mely eldördijlt, a Király O Felségének gyakorlott keze által intézett golyóval egy büszke huszágast terített le. Vannak ellenben a vadásznak oly komor napjai is, melyeket örömest kitörölne emlékezetéből. Szt. Hubertnek is megvan a maga szeszélye s ha minden törekvésedet és sok évi tapasztalataidat érvényre emelni buzgólkodol is a vadászatban ; mind hasztalan az. Jelentik például : hogy három db. sörtevad váltott be egy vadászterületre, melyeknek tartózkodáshelyét később is megjelölték. Nos, kijelöljük az első holdujságot e vadakra vadásznapúi. A kitűzött idő elérkezik még pedig első omen gyanánt zordan, viharosan. Az elindulás a vadászatra megtörténik ; de oly feneketlen utón, mint a minőket Magyarország déli síkjainak fekete agyagos földén találhatni, mikor a talajt hosszas esőzés lágyítja föl. Valódi csoda, ha az ily utat fölborulás veszélye nélkül megtehetjük. Megérkezünk a kitűzött helyre. A hajtást eszközlő vadászok egyhangúlag azzal a kellemetlen értesítéssel lepnek meg, hogy a sertevadnak egyetlenegy nyomát sem fedezhették föl. A vadászkedv lankadni kezd. De hát mit tegyünk ? Elrendeled, hogy ama három nagy erdörészt hajtsák meg, melyeket mint a sörtevad tartózkodás helyét, megjelölték. A vadászok fölúllittatnak, a hajtás kezdődik s véget is ér, a nélkül, hogy a vadászatot egyetlen lövés is jelle- geztí volna. Ép igy végződik a második, sőt a harmadik hajtáB is. A vadászati idő elmúlik s vissza kell térnünk, a nélkül hogy egyetlen lövést tettünk volna. Ha e fentebb jelzett vadászat nincs is megörökítve a gödöllői vadászatok naplójában, annál inkább meg van az 1875. év november hó 28-diká- nak érdekes eseménye. Már két héttel a nevezett nap előtt jelenték a szentkirályi vadászterületről, hogy az ottani erdőséget egy sas gyakran fölkeresi. Mi természetesebb, mint az, hogy Rudolf koronaörökös O Fenségének vágya keletkezett e rendkívül óvatos madarat saját kezével ejteni el. Az első kísérlet megtétetik. Koromsötét éjen történik az indulás, hogy a két mértföldnyi távra eső csalhelyet még hajnal hasadta előtt el lehessen érni. Oda érkezve rövid idő múlva jelentkeztek hollók, keselyük stb. Azonban a főherczeget mi sem csábíthatta lövésre. Szótlanul, mozdulatlanul töltött 0 Fensége hat órát e hideg évszakban a földkunyhóban s aztán csüggedetlen reménynyel tért vissza Gödöllőre. Mihelyt a föherezeg a szórakozásokra szánt kevés idejével rendelkezhetett, újra megjelent az említett helyen ; de a második kísérletet sem követte siker. A sas még csak nem is láttatta magát. November 28-ika volt a harmadik kísérlet napjául kitűzve. 0 Fensége már jóval virradat előtt ott volt a leskunyhóban s már két óra hosszat mozdulatlanul várakozott, midőn a messzetávolban megpillantotta a sast, melynek röpte egy nagy kört látszott képezni, hogy aztán újra eltűnjék. Egy jó negyed óra múlva újra látható lön a sas, mindig szükebb kört alakítva, melynek központja a kunyhó látszott lenni, s aztán a mintegy nyolczvan lépésnyire levő, nagy cserfára ereszkedett alá, azonban úgy, hogy az előtte álló erős ágak által még golyós cső ellen is eléggé biztosítva volt. A legnagyobb feszültség közt múlik el *) Megkésve érkezett hozzánk. S z e r k. öt perez. A sas újra fölemelkedik, hogy még egyszer körülkerengje a kunyhót s aztán aláereszkedett, mintegy hatvan lépésnyi távolban a kunyhótól a földre. E pillanatban 0 Fenségének önuralma is véget ért s a nélkül hogy bevárná, mig a sas a döghöz közelednék, rálő. A sast észreve- hetőleg erősen találja a lövés, mi azonban még sem akadályozza, hogy rögtön föl ne emelkedjék. A második lövés is eldurran s a sas tört szárnynyal zuhan alá a földre. Elképzelhető a fiatal főherczeg öröme, ki e szép sikert oly fiatal korban ritka kitartásának és testi szívósságának köszönhette. A már koros madárban egy öreg tengeri sas (Halietos Albicilla) lön fölismerve, melynek kiterjesztett szárnymérete 6 láb 2 hüvelyk. 0 Fensége e szép sast Bécsbe küldte, hogy ott sok idő múlva is díszítse a koronaherczeg könyvtárát kiterjesztett szárnyaival s kellemes visszaemlékezés tárgyául szolgálhasson. D ........ Gödöllőn, decz. 15. Egy fényes vadászat. A hajdani nagy fénynyel és költséggel rendezett vadászatok kora jóformán lejárt, s Hubertus hívei megelégesznek a férfias sport élvezetével, s csak ritkán hallunk egy-egy esetről, hol e nemes kedvtelés külső fénynyel is köttetik össze. Még a fejedelmi udvarok vadászatai is rendesen minden pompa és mellék-ünnepélyek nélkül folynak le, ellenkezőleg a régi udvari szokásokkal. Újabban azonban a német császári udvar vadászatai, ismét fényes külsővel járnak, s az e hó 3. és 4-én Hannoverben az úgynevezett Saupark- ban tartott vadászatokról a következő részleteket olvassuk : Öt fok hideg és heves hózivatar mellett csö- törtök-este fél 7-kor érkeztek meg Ö Felsége a császár-király, a korona herczeg, Frigyes Károly, Würtembergi Ágost hg; Pál meeklenburg-schwe- rini trónörökös hg, s a Berlinből meghívott többi magas vadász vendég a Spring melletti császár- I alléénál, hol a készen tartott pazar kiállítású szánokra ülvén, a vadászkastélyba hajtattak estebédre. Pénteken reggel a hévmérő 8 fokot mutatott a fagypont alatt, s a lábnyi magas hóval borított erdős-hegyvidék hatalmas téli képet nyújtott. — Albert kir. hg, s hesseni Frigyes őrgr., a Hessenből meghívott vendégekkel megérkezvén, a vadászat reggel 9 és ^2 órakor szarvasra, felállítással megkezdetett, melyet vadászsátrakban . gazdag villás reggeli, majd a közeli pagonyokban egy kísérlet a falkával : vad sertésekre követett. A falkárok és ebek a magas hó miatt csak nehezen dolgozhattak, s a sertevad is kevés kedvet mutatván a felkelésre, kemény munkát adott a sűrűkben. így is igen keveset lehetett felzavarni, s a szorgos hajtás csak csekély eredményt adott. Másnap azonban újra kezdetett a hajtás, és pedig kettőzött erővel. A hajtásra mintegy 200 sertevad lett összeterelve, melyekre a huszpárból álló falka teljes erejével, s mintegy ötven hajtó segélyével délelőtt 10-kor megkezdetett a vadászat. A sertevad az idén a gazdag makk-termés következtében rendkívül elhízott, s ennek megfelelőleg nehézkes s igy a kutyákra nézve igen veszélyes. S csakugyan a mintegy kétórai vadászat eredménye 150 lelőtt sertevadon kívül számos megsebzett és több megölt eb lett. Tizenkét órakor a vadászkürt a hajtás abbanhagyására adott jelt, s egy órakor a villásreggeli következett, mely a vadászkastélyban királyi fényűzéssel hordatott fel. Kevéssel ezután a magas társaság különvonattal Hannoverbe s a székvárosba indult. Az összes hajtások eredménye: 11 szarvas, 12 vadkan, 130 öreg é3 80 kisebb sertés, 2 őzbika és egy nyúl lett. A császár maga az utolsó hajtásban 14 nagy és 13 kisebb sertést ejtett el. K. L. * * * Négy-öt nappal később a schorfhaidi udvari vadászat tartatott meg, mely eléggé sikerült volt.
