Vadász- és Versenylap 19. évfolyam, 1875

1875-10-06 / 40. szám

OKTOBER fi. 187 5. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 2G9 helyeken farkasok tanyáznak és a jószágos gazdáknak addig is már tetemes kárt okoztak. A bugaczi vadászatok alkalmára az egyik csoportosulást, együtt étkezés és szállásolás tekintetéből a következők képezik, ugymini : Sz. I. városi tanácsnok s a vadásztársulat elnöke, Z. L ügyv., P. S. iigyv.,M.S. tanár, B.J. k. biró.G.M. ügyvéd, B. A. kir. biró, K. F. kir. jbiró, VB. jogtanár, P. M. ügyvéd, U. J. városi tisztviselő és a társulat jegyzője, L. K. ev. lalkész és még F. és B. urak Irsáról, s e vadászrajzok irója. * * * Utazásunk a vadászat színhelyére, a lehető legkellemetlenebb volt. Estefelé mogorva fellegek boriták az eget s csakkamar vaksötétség kezdé uralni a láthatárt. Később megindult a havas-esőzés s szembe vert bennünket óra lioszszáig. mig nem szálláshelyiségünket, a pusztai csőszházat, nagy bajjal, inkább csak ugy találomra és tapogatódzva, mint biztos menetben, elértük. A ki az alföldi puszták utait ismeri, tudni fogja, hogy mennyire aggályos az azokoni éjjeli utazás, főleg, ha utunkban még a duló förgeteg is ott lep bennünket. Homokos talajú pusztáinkon egy czélpontlioz száz meg száz ut vezet. A rendes ut a gyepeken már fel levén vágva, a pusztai ember, kisebb-nagyobb kerülővel — a diilős helyekre mit sem ügyelve — más utakat készit, melyek nem sokára ismét felvágatván, ujabb meg ujabb, úgynevezett kopott utak keletkeznek. Ezen utak közt nappal kénye-kedve szerint válogathat az ember. Innen van, hogyha e pusztai utakon baladva, a kevésbé tájismerő utas egyik vagy másik pásztorembertől azt kérdezi, hogy melyik ut vezetné leghamarább czéljához. azon feleletet nyeri, hogy ha kerülőt tesz, hamarább oda ér. Azonban, ha az éji sötétség kint lepi az utast, még a legkitűnőbb táj ismerő kocsis is gyakran eltéved a pusztában s ilyenkor a feldülés esélyeinek is ki vagyunk téve. Elég az hozzá, hogy nagy törődéssel végre elértük a csőszházat ; azonban siralomvölgye lett reánk nézve e nyomorult fészek. A nem igen téres lakszoba mestergerendáját fejeinkkeérinthettük. Egy másik szoba kamrából lett azzá alakitva, melynek egy bét előtt készült terjedelmes sárkemenczéje, noha egész hét alatt folyvást tüzeltek benne, még felére sem volt kiszárítható és igy iszonyú fojtó gőzzel tölté meg az uj szobát. Ajtót, ablakot, daczára a zordon időnek, éjjel-nappal nyitva kelle tartanunk. Szó sem lehetett róla, hogy a vadásztársak egy része itt időzhessen s csakis a gyengébbek kedveért volt körösleg nagy mennyiségű szalma behordva, hogy elálmosodván, ott meghúzhassák magukat. No, meg azután egy paraszt ágy is volt benne elhelyezve. Az egyetlen társalkodó szoba csakhamar telve lett pipafüstfelhővel, a mellette levő konyha füstjét pedig akár metélni lehetett volna. A másik érzékeny bajunk volt, hogy a málhás kocsi, a mely még délelőtti 11 órakor indult ki a városból, ez ideig sem érkezett meg ; szerencsénk volt, hogy a málhás kocsira máifel nem fért nagyobb mennyiségű borjúhúst és kenyeret egyik kocsinkon magunkkal hoztuk. Átázva, átfázva és kiéhezve, első gondunk volt bográcsost késziteni. Azonban málhás kocsi csak nem jött. Már 9 óra és még sincs itt, hangzott a sóváran várakozó vadászok ajkairól ; pedig azon volt a nagy mennyiségű thea, rlium, a finom szeszes ital és még a borkészlet is. Mit volt mit tenni, hozzá fogtunk az étkezéshez. A paprikás igen jól izlett; de ez meg italt kívánt. Kézről-kézre járt a vizes kancsó gúnyos megjegyzések kíséretében. Nincs mit csodálkoznunk rajta. Ám, hiszen a viz nagyon is liig folyadék arra nézve, hogy a lelankadt embert fölmelengesse. Petőfi sem álmodozott vizről, amidőn a szomjas ember tűnődését ecseteié : »Ejnye, mi az istennyila ! Üres már a láda fia ? Üres ám — Jaj pedig be ihatnám !« A málhás kocsi bizonyosan eltévedt, okoskodánk időnként. E sorok irója ki-kiment s harsány kürthanggal jelezgeté az irányt, merre a kocsinak tartania kellett, a csősz pedig mindannyiszor megjegyzé, hogy ily hatalmas zeneszó mellett farkast aligha fogunk ejthetni. Végre 11 óra körül kutyaugatás adá tudtunkra, hogy valaki érkezék. A málhás kocsi volt. Azonnal mindent mozgásba hozánk. Alig egy óranegyed múlva, felhangzott a dal, beköszöntött az általános jó hangulat'

s kivilágos kiviradtig tartott az eredeti vadászos kedvtöltés, noha a kártyának is feltűnt közöttünk az ö éjjeli napvilága. Kint egyre zubogott az éjszaki hideg szél által korbácsolt havas eső ; belülről pedig kihangzott az ellentétes szövegű dal : «Hajnalban, halnal előtt: Rózsafa nyilik a házam előtt!« Öreg világitóim a ritkulni sehogy sem akaró füstfelhőkben gonoszul érezvén magukat, az éjnek legnagyobb részét, a zimankós idő daczára, csekély szünetek mellett többnyire az udvartelek ákáczfái közt sétálva töltém. Iveket kellene leirnom, ha a talpraesett élezek és mulattató adomák nagy halmazát leirni akarnám s ezúttal csak azon közfelkiáltást ismétlem, mely a kaczagásra késztető »Dombi Kata« dalának chorusban történt eléneklése alkalmával felhangzott, hogy: — Éljen a »Dombi Kata« szerzője. Továbbá, hely szűke miatt, azon, jól megnevettető szertartást sem részletezem, a melylyel másnap éjfél tájban a fáradalmaktól lecsigázott s az uj szobában ágynak esett kedves barátunkat, kezeinkbe vett 14 szál égő gyertya és a botra tűzött nagy fali lámpa világításánál, ágya elé seregelve, furfangos szövegű énekek és kantáték kíséretében elbucsuztattuk ez árnyék világtól. (Vége következik.) Nagyszeben, 1875. sept. 25. Tisztelt szerkesztő ur ! Halljunk már egyszer valamit a szászok földjéből is. Folyó hó 10-ike körül lövetett Nagyszeben tájékán , a várost körülvevő tölgyesekben az első szalonkapár ; másnap követte ezt a harmadik. Ne ijedjen meg azonban tiszt, szerk. ur, — a tulajdonképeni őszi szalonkaidéuy csak október 5-én szokott kezdődni s tart circa okt. 25-éig. Annak, hogy a szalonkák az idén oly korán lehúztak a hegységből, nem lehetett más oka, mint hogy az időjárás akkor hirtelen hűvösre fordult, — ugy hogy egyes szalonkák még a mult héten is találtattak és lövettek a völgyekben. Nagyszeben város vadászai — kiknek nagy számát a behozott vadászati adó sem birta megfogyasztani, ugy hogy a város és szék területén 3 nap alatt 1000 frt ára jegy adatott el -— ez idő szerint nyúlra vadásznak. Igaz, hogy ez urak heele'gesznek azzal is, ha egész naphosszat barangolva egyetlenegy tapsit lőnek is, — sőt egész üresen is szoktak hazatérni. Az egesz nagyszebeni határon és erdŐQ ugyanis a vadászat szabad, és midőn 2

1/, év előtt az erdőmester a közgyűlésben azon inditványnyal lépett fel, hogy a vadászat bérbeadás és vadóvás által némileg korlátoltassék és szabályoztassék, — ez a polgárság egy részénél oly ellenzésre talált, — hogy nem maradt más hátra : mint mindent a régi állapotban hagyni; azaz vadászhat a ki akar, — s ujabban : a ki adóját lefizette. Ez utóbbi rendszabály, remélem, mégis némileg csökkenteni fogja a vadászok számát, — bár másfelől megint fogy reményem látva, hogy még olyanok is megszerzik a vadászati jegyet, — kiknek még a mindennapi kenyerük sem igen van meg. A környékbeli falvak e tekintetben helyesebb eljárást követnek, mint a város ; mert azokban a vadászat mindenütt bérbe van adva, — némely helyen, mint pl. Neppendorfban, a község maga kezeli a vadászatot s 2 frtos vadászjegyeket bocsát ki, melyekkel boldognak, boldogtalanoknak szabad a vadászat, A fentebb emiitett, valamint a schellenbergi, hammersdorfi és városi területen a mezőkön s később a tarlókén roppant sok fürj lövetett vizsla előtt. En találkoztam olyan vadászokkal is, kiknek táskájáról 40 db s több is fityegett le. — 8 nap óta azután, igaz, bogy hire sincs már. A fogoly-állomány is elég szép volt ez idén. A legjobb fogoly-vadászterek : a bongárdi, moi cheni és thaiheimi községek határai, s az alsó szebeni völgy. Vannak vadászok, kik az idén 60 —80 darab foglyot is lőttek. Császármadár a hegységben, különösen ott hol a bükkösök a fenyves-erdőkkel elegyednek, előfordul ugyan, de csak kevés lövetik. En magam fogtam egy kis elrebbent fiókát, julius 21-én puszta kézzel, — de természetesei! megint szárnyra bocsátottam. Fajdkakas a diirgési időszak alatt csak igen kevés lövetett, valószínűleg az akkor még egyre tartó nagy hidegek miatt. A szomszéd résinai hegységben azonban a parasztvadászok szoktak dürgési időn kivül, nyáron egyes jérczéket elejteni. Ugyanott egy kerülöm sajátságos esetet figyelt meg. Egy nagy kakast látott ugyanis egy fenyő sürü ágai közé leszállani, s bár többször megkerülte a fát, — a madár nem akart fölrebbeni ; lőni sem akart és nem is tudott, mert a sürü ágak miatt a kakasból egy gombostü-fejnyi részt sem látott. Es mégis bizonyosan tudta, hogy a madárnak fent kell lenni; kísérőjével fogadott is egy pint borba, hogy a kakas ott van, — s ezután a fát fejszejével döngetni kezdte, mely zajra a kakas csakugyan felszállt — s odább állt. Ez augustusban történt, még pedig világos nappal. Ugyancsak e hóban egy szorosban állomásozó pénzügyőr ülőhelyéből egy fajdjérczét 2 fiókájával lőtt, — még másik négy fiókája pedig elmenekült. Mintegy 2 hét előtt a manu-severini kerülő Anna nevü felesége (a ki különben is bátor személy, mindig puskával jár s nem egyszer tűzött össze vadorokkal) a santai völgyben, Szebenhez négy órányira egy öreg nőstény medvével találkozott bocsával, mely valószínűleg a zordon időjárás miatt jött le a hegyekről, mert a juhok is odahagyták а havasi legelőket. F. hó 22-e'n nagy társaságban voltunk ugyané helyeken, — s a faregió határán, a Platós nevü régi erdőégés helyén, hol buján tenyésző málnabokrok vannak, — sok medvehulladékot találtunk, s egy provisorius medve-ágyat is az összenyomott száraz fübeu. A Kinoia nevü havasi réten, a Szeben folyó eredétől nem messze, gura-riui határon, szavahihető juhászok állítása szerint, kilencz medve tartozkod-