Vadász- és Versenylap 19. évfolyam, 1875

1875-09-22 / 38. szám

f Septenber 22. 1875.

Vadász- és Verseny-lap.

253

felelő súlyokból alig marad meg két harmadrész.

A köhögés legelőször márczius elején, legnagyobb mérvben pedig április és májusban jelentkezik, és julius hó végével végképen megszűnik. Némelyek állitása szerint ily köhögéseket olykor még késő őszszel novemberben is lehetett itt-ott hallani.

Úgy az idén, mint a múlt évben is, körülbelül 14 nappal vagy három héttel a köhögés beállta után, tehát már márczius végével, lehetett elpusztult őzeket találni. A betegség tetőpontját rendesen april hó közepétől május hó végétől terjedő időközben éri el, és junius kezdetétől julius végéig, mely időben az utolsó elpusztult őzeket találták — fokonként elenyészik. Azon őzek, melyeket a pondrók ezen idő alatt szállottak meg, a betegséget rendesen még kiállják.

Az őzek elpusztulása majdnem kizárólag a hirtelen elgyengülésnek tulajdonitható, mely a folytonos köhögésnek következménye. Ez már magában véve is a beteg állatot nemcsak hogy szerfelett elcsigázza, de e mellett a szaporodást is nagyon megneheziti, sőt ha igen számos pondró volna az állatban, azt teljesen lehetetlenné is teszi. Ily esetben a szó teljes értelmében éhenlialásnak kell bekövetkeznie, mi azon körülményből is kitűnik, hogy az elpusztult őzek mindannyian teljesen el voltak soványod- va. Később a tüdőben is mutatkoztak ugyan bajok, mely körülmény a Neustadtban megvizsgált őznél is világosan szemlélhető volt. mindazon által ezen bajok kevésbbé tekinthetők lényegeseknek. A teljesen elgyengült őz némely esetekben meg is túladhat, de ily esetet a kimúló őzek egyikénél sem lehetet tapasztalni.

Mi ma gát a pondrót illeti, ezek az úgynevezett lw>lflaiiliri vasnak cwi|BKrten beékelve. oly formás, hagy a kábák a behőkkfa kapaszkodnak. A G opfert foerdész által Him*

melpfortenben véghezvitt vizsgálat szerint, a

pondrók oly szilárdan vannak befészkelve ezen

csomagokban, hogy azokat abból szabad kézzel kivájni nem is lehet, hanem előbb azon hártyát kell fölmetszeni, mely ezen csomagot beburkolja.

A külső pondrók legkisebbek és leggyengébbek, a középen levők pedig a legnagyobbak. A pondrók széles szája lefelé irányul és a torok- gümőhöz közel van. Szájaikat minden mozdulatnál nagyon feltátják és élénken mozognak.

Úgy látszik, hogy a friss romlatlan levegő egyik leglényegesebb életfeltételeikhez tartozik, minthogy néhány órával az őz kimúlta után ök is mind elpusztulnak. Ha azonban a kimúlt őzből azonnal kivétetnek, még 2—3 napig is elélnek : ezen körülményt Göpfer főerdész állapította meg. De mindemellett kétségen kívül áll, hogy a pondrók eledel hiánya miatt is elpusztulnak. — A megszállott őz halálával a pondrók kibontakoznak a csomagból és részint az orr üregeibe, részint a gégébe másznak.

Ezen féregnek bábuit és lepkéit az elől említett erdöré-zekbi-n eddig feltalálni nem lehe- hetett. Talán czélszerü lenne, ha teljesen kifejlődött pondrókat friss ruha és föld közé rakva, azoknak bábbá alakulása magában az erdőben kisértetnék meg.

Ezen állatok nemzésére s szaporodására biztos adatok még ekkoráig nem voltak szerezhetők. Minthogy a lepke nem repül messzire, a közösülésnek azon erdőrészben kell történnie, melyet megszállottak. Röpidejük valószínűleg kora tavaszszal veszi kezdetét, midőn a rügyek fejlődnek, és közönségesen junius közepe vagy végéig terjed. Erre az őzekben talált pondrók különböző nagyságából lehet következtetni. A május hó 15-én megvizsgált őzben talált pondrók nagysága -A—4 centimétert tett ; ugyan- ily különbséget tapasztalt a nagyságban Göp- fert erdész még junius hó közepe táján is, mig julius hó 15-én már csak egészen kifejlődött pondrókat lehetett találni.

Lehetségesnek látszik azonban, hogy kedvező időjárás mellett néhány bábu még őszszel kifejlődvén, némely özet még az ősz folytán újólag megszállanak, s ezen körülményből magyarázható meg az is. hogy némely erdőhiva- talnok, habár ritkán, de télen által is észlelte az őzeknél a köhögést. Többeknek ezen észle- | letekből merített azon nézete, hogy a röpidö I nyár végére esik, és a kisded pondrók az őzben \ telelnek, nem bir valószínűséggel, mivel nem lehet megfejteni azt. hogy a pondrók miért maradnának körülbelül 5 hónap lefolyása alatt kifejletlenül, holott az őz belsejének liőmérsé- kére a tél hidege kevés befolyást gyakorol. Egy a pondróktól már megszállott őzben, a későbbiek a csomag külső részében fészkelik be ma- ! gukat, mi abból tűnik ki, hogy nagyobb pond- í rók a középen vannak.

Ezen közlemény szerzője Wegenernek nézete szerint a bábbá alakulás magában az őzben történik, mert nézete szerint nem képzelhető, hogy az oly szorosan beékelt pondrók, mint ilyenek a csomagból kibontakozni képesek lennének, mig ellenben a sima bábu igen könnyen kiesuszhatik, de a köhögés által is könnyen ki- : 1* -kéthetik. Megjegyzendő, bogy ezen nézet az eddigi feltevésekkel ellentétben álL

A au végre az orvos-szert illeti, e tekintetben , legeiéiszerübb volna a köhögő őzeknek elkülönítése, de ezen eljárás mellett a kérdéses területen egyetlen őz sem maradhatna meg, mint hogy mindnyájan meg vannak szállva.

Végezetül megemlítendő még az is, hogy ezen betegség egy szomszédos birtokon a ju- hoknál is tapasztaltatok.

J. Z.

— - -mtm

Kecskeméti vadászrajzok.

(Újabb közit meny.)

(Foly tatis.

Mindegy a dolog lényegére nézve, ha a régebbi vadászatok évszámát és napjait határozott pontossággal fel nem jegyezgetem is ; mert nem valami nagy jelentőségű történelmi tényekről beszélek; annyit azonban nem tartok feleslegesnek megemlíteni : hogy a társul >t által meghívott vendégek a közel- és távolesö vidékekről, téli társas vadászatainkon tekintélyes számban szoktak megjelenni, a kik a mi barátságos és vendégszerető vadászköreinkben emlékezetes időtöltésre mindenkor biztosan számíthatnak , és pedig nemcsak társadalmi mozgalom tekintetében, hanem úgyis mint szenvedélyes vadászok : mert a midőn egy- egy ilyen téli körvadászaton 150 — 200 darab nyúl, nehány darab fogoly s 4 — 5 róka elesik, ; bizony minden vadásznak kijut lövészi ügyességét s fegyvere löképességét a szakember előtt, nyilt téreken bemutathatni.

Szabadságot veszek magamnak a tettes szer- J kesztő úr emlékezetébe visszahozni , miszerint í

ezelőtt egypár évvel vadásztársulatunk az akkor tervezett »Szikrai« körvadászatokban valórészvétel végett, a t. szerkesztő urat meghivó-jegygyel szintén megtisztelé ; azonban becses személyéhez — halmozott teendői miatt — nem lehete szerencsénk ; ellenben a t. szerkesztő úr ugyancsak szerencsés volt ám, hogy az alkalommal közöttünk, egyedül csak vadászat kedvéért, meg nem jelent ; mert a beállott két, illetőleg három napi szenvedést, a legeclatansabb vadászesélyekhezi juttatás és a leg- öszintébb magyar barátság kitüntetésével sem lettünk volna képesek kárpótolni.

Már a kiindulás napján sűrű fekete felhők bo- riták az eget. Délután, átázásunk közben mind komorabbá vált az idő. Hideg nedves téli nap volt ez, egészen alkalmas arra : hogy kedélyle- hangoltságba, búskomorságba ejtse az embert. Este felé a tiszavidéki síkság láthatárán, különböző pontokon, a felhőkből földig lenyúló sötét oszlopokat lehetett látni, a melyek ott már az esőhallást felismerhetőkké tették. Ezen oszlopok csakhamar egymás mellé sorakozva, az átalános esöomlást jelezték. Meg kellett magunkat adnunk sorsunknak. A felhők zuhanya alá hajtattunk; mert utunk arra vitt, s majd egy óra hosszáig mosott bennünket az cső, mig Nagy Lajos úr alpár- pu-ztai tanyájára beértünk. Úgy, vagy 15-en szálltunk meg e tanyán, a hol szívélyes házi gazdánk barátságos fogadtatásának örvendheténk s a meleg kemeocze s különböző finom szeszes . italok által magunkat felmelengetve, addigi lehangoltsá- gunknak véget vetettünk,

— Uraim ! hogyha holnap is igy esik : jobb lesz a vadászathoz hozzá sem fognunk, hanem mindjárt hajnalban utazzunk haza a városra.

— Jól kieste már magát eddig is ; holnapig kiadhatja mérgét tökéletesen, s lehetséges, hogy még jó napunk lesz.

— Én ugyan vadászok, nem bánom, ha sze- kercze hull is az égből.

— Én meg addig, a mig ti oda kint áztok- fáztok, majd csak itt a melegen pöfékelek s gondom lesz, hogy addig meg ne éhezzem és szomjazzam.

Ilyen s ehez hasonló beszédek többször ismétlődtek egész éjfél utánig tartott kedélyes időtöl- te ink alatt, melyhez az éjizenét a háztetőről szaki íallanul leomló set--, e- nek egyhangú locsogása •aoigáltab.

Hajnalra homályos derengés váltá fel a nehéz felhőket, és igy a vadászat a kitűzött órában meg is kezdetett : azonban csakhamar ismét átalános borulat állván be, az eső egész nap mosott bennünket. Érdekes volt látni a távolból a kört alakitó vadászokat, a mint téli ruházataik teljesen átázva, többé meg nem mentheték testöket a hideg fürdőtől s e kellemetlen helyzetben, a midőn még a szivacscsá dagadt vadász sapkák sem foghatván fel többé nagyobb mennyiségű vizet, azokról — daczára a feltolt öltönygallérok s az ezek fölé kanyaritott nagykendő-féle óvszereknek — az esőviz a nyakszirten folydogált alá s e miatt vállukat, nyakukat összerántva, mint meg annyi fölelevenült múmia, gólyaléptekkel ballagk egymás után.

Szerencse : hogy azon időben a vadászok legtöbbje már Lefaucbeux fegyverekkel volt ellátva, és habár legjobb lövészeink is, a folytonos eső- hullás miatt, sokat hibáztak, a vadászat még sem volt egészen eredmény nélküli. A két napon elesett 96 db nyúl.

A kik azonban még csappantyus fegyverekre szorítkoztak, azok csaknem egészen eredménytelenül vadásztak. Fegyverük tizedikben sem adott egyszer tüzet.

— Ördög és pokol ! kiált fel mérgében a jól neki termett Bulin Frigyes barátom : hol van az a kocsikerék, hogy agyához vághatnám ezt az átkozott kápszlist ; a nyúl majd lever lábamról : öt, hat menekül mellettem, jobbról-balról 10—15 lépésnyire, a nélkül : hogy ártalmukra lehetnék. A mint haza megyek, rögtön Lefancheuxra teszek szert. S a mint megmondá, úgy cselekedett.

Másnap reggelre kitisztult s kemény hideg lett ;