Vadász- és Versenylap 19. évfolyam, 1875
1875-09-22 / 38. szám
252 Vadász- f:s Verseny-lap. September 22. 1875. esett ; leginkább tebán, borjú s villás, — egy db 12 -es, 2 db 10-es; főúri vendégeink is az idén jóformán kimaradtak ; Zichy Jenő gr. ur szerencséltetett bennünket párszor, ő, úgy tudom, egy szép 10-es bikát ejtett is ; ugyanő az itteni hajtóvadászatok befejezte után e hét végén galamb-dij- lövészetet szándékszik rendezni, ha a terv megvalósul, röviden értesitendem 'e lapokat. Szakértők véleménye szerint a tél a szarvasállományban sok áldozatot követelt, a nagy nehezen kiteleltek is satnyák s silány agancsuak. Igen szép vadászataink voltak Fejérmegyében fogoly és fürjekre, különösen foglyunk sok volt, a mi az idén ritka madár, nyúl — úgy látszik — késői alomból sok van. Hatalmas téli körvadászataink Ígérkeznek, de jelenleg oly kicsinyek s poszkák, hogy még lőni alig valók ! Fürjek most septemberben költöttek, a mi hosszú telet jelez ; egyes, le nem vágott köles és jégverte zabos darabkákban csapat számra tanyáznak, s egy hold ilyes vetemény maradékban pár jó délutánt töltöttem. A nagy szárazság folytán fejérmegyei kaesázó- ink — a velenczei tó kivételével — kivesztek, kiszáradtak ; sárszalonkáink s goizereink szépen voltak, de úgy látszik a párnapi hűvös éjszakák miatt összecsomagoltak s útnak eredtek ! L. Gy. T i g r i s-v adászato m*). Éjjel érkeztem a Jungleban mintegy 26 mért- földre felütött táborba, hol elefántok, vadászok, hajtők s a sátorban meleg reggeli várt. Kissé fáradt voltam, mert a palankinben való utazás engem igen összetör, habár helylyel-közzel alszom is, de miután hirt vettem, hogy a kikötött borjuk közül ez éjjel kettőt öltek meg a tigrisek, egy órai heverés, egy hideg fürdő s egy csésze meleg thea után lóra ültem Captain Clarkkel, a Nizam nevelőjével, s egy Nowabbai, kinek birtokán voltunk, lovagolván mintegy 6 mértfóldet, hol elefántjainkat ismét találtuk, már ekkor Howdáikkal hátukon. 150—200 hajtó állott indulásra készeD, többen dobbal, mások sippal, illetőleg nagy kanyargós fadudákkal ellátva, nehányan kanóczos puskával, többen fejszékkel meg botokkal. IOV2 óra lehetett reggel, midőn a Jungleban a hajtők • vonalra felállítva, közéjük 8 elefánt beosztva, s mi hárman : Capt. Clark, a Nowab és én, min- denik saját elefántján, állomásainkra elhelyezve lettünk. A vidék feltűnően kies, a meddig a szem lát hullámzó talajon sürü fiatal erdő, melyben az indiai kereskedésben oly nagy szerepet játszó teak- fának óriási börleveleivel (némely levél 1J/2 láb hosszú s egy láb széles) feltűnő ellentétet képez az acacia különféle válfajainak elegans apró levél- zete, különböző phantastikus gyümölcsökkel rakott cserjék képezik az alját, mig a felfutók (részben virágban) capriciosus vonalokban fűzik mindezt össze. S e gazdag levélzetü zöld tengerből sötét gránit sziklahalmazok torlódnak az égnek. Itt több száz láb magas függélyes sziklafalat képezve, amott tátongó barlang üregeket mutatva, a repedésekből buján kiomló folyondárokkal függönyözve. (E sziklákról azt tartja a helyi monda, hogy midőn a teremtő a világ alkotását bevégezte s a hegyekkel elkészült, ez anyag kezei közt fennmaradt, mint fölösleges ; úgy dobta el magától, s igy szóródott szét a Deccanban.) Az én állásom egy ily sziklacsoporttól mintegy száz lépésre lehetett ; a hajtás pokoli lármával megkezdődött a távolban, midőn elefántom, a bátor Pailwan (gladiator), idegesen kezdett helyén tipegni s bizonyos trombitáló hangot adott. Tigris van a bokorban előttünk, — az bizonyos, mondá a Mahout — az elefánt nyaklovasa, Pailwan nem csal soha. De oly nagy volt a sűrűség, hogy sem*) Tisza Lajos ö exc. Hyderabadból, aug. 4-ről hosz- szabb levelet intézett egyik barátjához Budapestre, mely levelet az »Ellenőr« közli. Idézzük abból a tigris-vadászat következő érdekes leirását. mit sem láthattunk, sem én, sem a hátam megett ülő vadász, végre ez utóbbi elsütötte fegyverét, majd egy más puskás is a közel sziklatetőn. Semmi nesz. Nehány perez múlva azonban Pailwan, mely- lyel ide s toya mozogtam, a sürü bokrot törtetvén a tigris vélt irányában, egyszerre leszegezte lábait s egy hatalmasat trombitált. A bokrok közt fürkésző szemeimnek végre sikerült a sűrűben a hajtás elől tova lopózkodó tigrist megpillantani, mintegy 25 lépésre. Egy akkora vöröses-barna folt villant ki a levelek közül, mint két tenyerem, a szinvegyület- röl, valamint a fekete csikók fekvéséről Ítélve, a tigrisnek marja mögött közel hátgerinezéhez eső része lehetett : de nt m volt sok idő okoskodni, s a helyet válogatni, hová bocsássam golyómat, készen tartott fegyverem szememhez kapva oda lőttem ; egy óriási orditás lön a válasz, a lövés talált, a tigris helyet változtatott, de mielőtt szökhetett volna, második golyóm is benne volt : egy újabb orditás és elnyúlt. Mig feje még mindig elrejtve volt tőlem a sűrűben, testének nagyobb részévei előttem hevert. Alig pár másodpercz múlva azonban hátsó lábait maga alá rántotta s kénytelen voltam még egy harmadik golyót bocsátani belé, melyre végképen kifordult helyéből s egész hosszában felmutatta magát, már ekkor mint hulla. Nagy volt a kisértés rám nézve leszállani elefántomról s közelebbről vizsgálni az első tigrist, melyet életemben lőttem és általában a vadonban láttam, de a hajtás még folyton tartott s igy kénytelen voltam visszasietni kijelölt állomásomra, melytől ezen tigrisnek követése némileg elvont. Alig foglaltam el helyemet újra, midőn szomszédomban négy lövés esett rögtön egymásra, s tőlem balkézre mintegy harmincz lépésre egy jókora tigris-kölyök (2 éves lehetett) törtetett ki a sűrűből. Itt ligetes lévén az erdő, pompásam láttam öt, azonban egy elbogárzott hajtó épen a tigris iránt volt, s annak nem várt megjelenésére annyifelé igyekezett egyszerre, hogy nem mertem rögtön lőni, s mire fegyverem elsüthettem, a tigris távol, lövésem bizonytalan volt, s úgy hiszem, teljesen elhibáztam. Még ki seat boeunkodbattaa ■<runl nádon az előttem való sziklacsoport tetejéről a hajtok intettek, hogy közeledjem s lehetőleg fúródjam be a sziklák közé, mert ott van egy tigris. S valóban pár perez múlva Pailwan ismét jelezte az ellenséget, ö látta, de én a magas Howdából nem láthattam ; végtére láthattam, hol mozog a bokor, oda lőttem, s a tigris ordítása bizonyitá, hogy ta láltam s csakhamar meg is pillantottam őt, de még két golyót kelle utánna eresztenem, mig kiadta páráját. Mint később kiderült, a tigrist nem számíthattam magamnak, miután a fennebb emlitett s általam hallott négy lövés közül kettővel Capt. Clark e tigrist már megsebzetté, mire az visszabujt a sziklák közé; Capt. Clark azonban nem űzhette tovább, mert azon perezben, midőn erre (mely az általam elhibázott kölyöktigrisnek társa volt) duplázott, egy nagy tigris tört ki a coverből s a fenn- emlitett négy lövés két utóbbiját már e nagy tigrisre bocsátá, melynek, állítása szerint egyik há- tulsó lábát eltörte, s melyet • gy sebzett nagy vad által minden vadászban előidézett idegességgel űzött, de a sűrűben elve-ztett. Négy tigris volt tehát e hajtásban, egy öreg him, egy öreg anya és két kétéves kölyök. Tizenegy óra felé kezdődött meg a hajtás, s 12 órakor két tigris hevert megölve. S mindenik elejtésében tettleges részem volt. Nagyobb vadász- szerencséről álmodni sem mertem volna. Az általam elejtett anya-tigris szájától farka végéig 8 láb 11 hüvelyket, talpától marjáig 3 láb 6!/, hüvelyket mért, s 284. fontot nyomott. Társaim nem engedték, hogy az itteni szokás szerint huzzunk a bőrök tulajdonjogára, hanem közakarattal nekem adták e tigrist, s bőre s koponyája ezóta utazik hazafelé kikészítés végett. A kölyöktigris mintegy 71j2 láb(hoszszu s 160 font nehéz volt. De folytatom a vadászat leirását. A két elejtett tigrist egy elefántra teakfa-levelek közé felpakolva — hadi tanácsot tartottunk s a sebzett öreg tigris után két hajtást próbáltunk ; az egyikben egy hajtó látta őt, azonban sikerült neki a puskásokat kikerülve menekülni, a második hajtásban nyomát vesztettük, s hasonlón sikerte en volt az ellenkező irányban menekült tigriskölyökr rendezett hajtásunk. Közben hanyatlóban volt a nap, emberek és elefántok fáradtak ; vagy 8 mértföld lovaglás előttünk, mig táborunkba juthatunk, s igy elrendelvén, hogy éjjelre több helyen kössenek ki csalétket a tigrisek számára, s reggel adjanak hirt az eredményről, haza tértünk. A tigriseket bizonyos ünnepélyességgel, dobok pergése, trombiták harsogása közt hozták a vadászok a táborba, s annyira ragaszkodtak ehhez, hogy e miatt nem engedték, hogy a tigrisek rögtön, a mint fel lettek pakolva az elefántra, a táborba indíttassanak, minek folytán már eléggé kellemetlen illatot terjesztettek, midőn este nyuzásra került a sor, de hiába, a keleti ember szereti a Jomasha-t, azaz látványos demon stratiót. A tigriseket megmértük, s aztán egy hideg fürdőn keresztül az ebédlőasztalhoz jutottunk este 8 óra után, vig pohár közt beszélvén meg újra és újra a szerencsés nap eseményeit. Másnap reggel hirt vettünk, hogy ismét két kill, azaz két kikötött borjú öletett meg az éjjel ; kisiettünk tehát, azonban az angol vadász e napról naplójába csak annyit irt volna »a blank day«, én sem Írok róla többet. Ebéd után, mi Indiában esti 912 órát jelent, a palakinba bebújván, vadásztársaimtól búcsút véve, reggel 6 órakor Hyderabadban Coll. Fraser vendégszerető háza előtt voltam, azután egy kissé meg is törve, meg is fogyva, — két éjjelt utón töltöttem, közte két augustusi napot reggeltől estig az elefánt hátán a howdában, vagy lóháton, de jó egészségben s a siker folytán jó kedvben A sikert azonban főleg Col. Frasernek köszönhetem, nem csak irányomban tanúsított szívessége folytán, de mert egyike leven a legfáradhatlanabb tigris-vadászoknak. ki az elmúlt 20 hónap alatt részint személyesen, részint az általa rendezett vadászatokon barátai által 39 tigris életének vetett végett, — annyira begyakorolta, betanította Hyderabad körül a vadászokat, a hajtókát, elefanthajtókat stb. hogy e vadászat is, — bár ő nagy sajnálatomra nem lehetett jelen, (utolérvén öt egyike az itteni specialis betegségeknek, a mérges kelés) — a legnagyobb rend és ügyességgel volt vezetve. A resident, a miniszter Sir Salar Jung, s mind az, kivel e rövid idő alatt megismerkedtem, üdvözöltek szerencsémért, egész événement volt ez,— annyival inkább, mert most esős évszak lévén, a sürü Jungleban sokkal nehezebb a hajtást jól vezetni, s aztán a vadat megpillantani, s czélba vehetni, mint a meleg évszakban, midőn a levelek le vannak perzselve ; úgy, hosy ez évszakban Liltalában nem is igen szoktak vadászni. A torok-féreg (Rachenbremse) betegség a rötvadnál. (Vége.) A mi a betegség külső jeleit illeti, az egy rekedt köhögésben nyilvánul, melyet messzire lehet hallani. A betegség által legnagyobb mérvben megfertőzött őzek folytonosan hor- tyognak, különösen legelés közben, szaglási érzékük majdnem teljesen eltompul, úgy annyira, hogy a beteg őzet alig pár lépésnyire is meglehet közelíteni. Ezen felül a nagymérvben beteg őznek külsője is oly nyomora, hogy azt az egészségestől igen könnyen meg lehet különböztetni. Szőrme cseréje későre és hiányosan áll be, és a szakadatlan köhögés folytán, mely a legelést is felette megnehezíti, annyira elso- ványodnak az őzek, hogy rendes erejöknek meg-
