Vadász- és Versenylap 19. évfolyam, 1875
1875-08-25 / 34. szám
226 Vadász- és Verseny-lap. Augustos 26. 187.' Aztán jönnek a fegyverkovácsok panaszai, kik az ipari szempontot hangsúlyozzák. Mind igen fontos argumentumok, a miket felhoznak. Nem különben vannak financieiek, a kik elre- czitálják gróf Cziráky argumentumait, melyek szerint ez adóból az államnak mily kevés haszna lehet s az egyesekre minő secaturával jár. Legnagyobb luxus a luxus-adó. * * # De valamennyi közt legnevezetesebb a »Magyar Újság« és »Egyetértés«-ben fölmerült ama magas nemzetgazdasági felfogás, hogy ha megapadnak a lőfegyverek, akkor megszaporodnak a nyulak s megeszik a káposztát. * * * Mi azt hiszsziik, hogy a kormány mindezeket a jogos és fontos scrupulusokat tekintetbe] vette. De tekintetbe vette azt is, hogy nem lesz olyan pas- sionatus vadász, a ki jobban szeresse a puskáját a hazájánál. Jó hazafit nem kerget ez a törvény Grátzba ; a kit oda kerget, annak azt mondjuk, hogy mind a vizig szárazon. Kéthónapi vadász-élményeim Causas és Coloradóban. — A »Field« után. — (Folytatás és vége.) Másnap, reggelizés után, fürjezni mentünk ; azonban tömérdek prairie-túzokra bukkanván, ezeket szemeltük ki vadászatunk tárgyaiul. Egy körülbelül hatszáz holdnyi területről több mint ezer darabot hajtottunk föl. Ezek, természetesen, eszeveszetten szaladtak réten és ugaron, de azért mégis elejtettünk néhányat azok közül, melyek a kukoriczásban megkéstek a menekvéssel. A fürjekkel aznap nem voltunk szerencsések ; csupán tizennégy párt szedhettünk össze. üazamenet ép a folyón akartunk átkelni. A révre várva, észrevettük, hogy egy csapat vadlud közeledik felénk. Gyorsan elrejtőztünk a fák között s midőn fölöttünk repültek, közéjük lőttünk. Egy közelünkben azonnal leesett, s egy másik a folyó közepébe zuhant. A mint haza érkeztünk, azt vettük észre, hogy meghüvösödött az idő és fagyni kezd. Charlie örült s mint mondá, ez kedvező alkalom arra, hogy holnap egy tréfát mutasson: hogy kell a »Black-Jack«-ban túzokot lőni. (A Black-Jack a tölgyfának egy törpe faja, körülbelül 30 láb magas.) Fagyos időben a túzokok i' fákra ülnek Megtöltöttük fegyvereinket ötös számú göbecscsel s hétkor már kocsin ültünk. A st.-georgei erdőkön át északnak haladva, csakhamar a végtelen prairie szélére értünk. A fák alatt 3—400 túzokot láttunk legelni. A mint észrevették, azonnal elszéledtek s lé—12 darabból álló csapatban a fák tetejére szálltak s onnan nyújtogatták nyakukat, mi nagyon nevetséges látványt nyújtott. A kocsis, ki már tudta, hogy kell e madarakkal elbánni, egy nagy körben fordult a kocsival, mely kör mindinkább kisebbedett egy kiszemelt fa körül. Mikor egészen a fa alá érkeztünk, egyszerre megállották a lovak s abban a pillanatban szárnyra keltek a túzokok. A lövés nem a legkönnyebb volt rájok s igy csupán egyet lőhettünk le. Sajátságos, hogy lövéseink a lőtávon kivid eső többi fán tanyázott túzok- csapatot nem riasztották tova. Negyven yardra mindig bevártak. Tiz lövésre négyet szedtünk le. Miután nem nagy sikerrel működtünk ekkép, megkíséreltük nagyobb távolságból lőni s csakugyan jobban czélt értünk, amennyiben nemsokára bat párt szedtünk össze. Ez a tuzokfaj különbözik a többi fajtól; fejét búb ékesiti. Béggel jól lakik makkal s aztán kiszáll a legelőre. A másféle túzokok csak a kukoriczaföldeken élnek és soha sem mennek ki a síkságba. Itt fölemlítem Charlie barátom »game re- gister«-éből, hogy az 1874. évi oki 21-től decz. 23-áig 84 grouset, 933 fürjet, 59 tengeri nyu- lat, 4 vadréczét, 8 vadludat és egy szarvast lőtt. A túzokra legsikeresebb a vadászat augusztus havától sept, középéig, a mikor is egy jó lövő naponkint egyre-másra húsz pár túzokot ejthet el. A kik az amerikai prairien vadásznak, egész elragadtatással szemlélhetik a szebbnél szebb rovarok nagy változatait, s az égi tünemények játékait. A legtöbb hevélyt ébresztő vadászatok mellett is föltűnik itt az ember előtt a természet nagyszerűsége, s ellenállhatlanui vonja ki a szabadba. Felségesen töltöttem az időt Charlie barátomnál, de hajh ! elérkezett a bucsuzás napja, s meg kellett válnom szives házi gazdámtól s szeretetreméltó nejétől, kiknél nehány kellemes napot éltem át. A gyorsvonat nyugat felé 4 óra 15 perczkor indult són elutaztam. * * * Hatszáz mtföldnyire nyugotnak Mr. E ... barátom telepén szállottam ki, hol a szövetséges államok 6-ik lovasezredéből több tiszt időzött. Ezek is buffalo- és antilope-vadászatra mentek, mint én. Itt négy-öt napot időzvén s az Idahs Springs L-^i i» lv L . • _ •»•nrnwwisl ,lla ............. .................» 0 >BÉI ÊM . Elhagyva St.-George-ot 4 óra tájban, 8 órakor Salinába értünk, hol 20 pereznyi időnk jutván étkezésre, a »Bailway hotel«-be mentünk, hol 75 centért »á la discretion« mindenki jól étkezhetett. Yolt pedig: beefsteak, csibepecsenye, csibe mártalékkal, paradicsom, édes burgonya, édes kukoricza, forró biscuit, palacsinta, jó kávé, fris tej és sok egyéb. Mikor a 75 centet a fogadósnak kifizettem, még egy jó szivarral is megkínált Brockvilleig még tizenöt mértföldet haladtunk. Ez a vége a Kaw-Walley-Divisionnak a Kanzas-Pacific- pályán. Itt mozdonyt változtattunk. A vonaton egy régi ismerősömmel találkoztam, ki vadliba-, rucza- és fürjvadászatra hivott meg. Elfogadva a szives meghívást, pod- gyászomat hamarjában kivettem »Belle«-el együtt s azon éjjel a hotelben háltam meg. Korán reggel már eljött értem ismerősöm és fivére egy könnyű, ruganyos kocsin, s kivittek a Smoky Hill Kiver felé vagy tizenkét mértföld- nyire, hol a mocsarakon és tavakon csakúgy hemzsegtek a vadludak, és ruczák. Utunkban, Spring Creek pataktól lefelé, egy kanadai ludat lőttünk, meg egy kanalas kék réczét. 8 krikré- ezét, három búbos tengeri ludat, három túzokot és két tengeri ludat. Midőn a kitűzött helyre megérkeztünk, leszálltunk; a lovakat kipányváztuk s aztán a nagy buffalo-füben óvatosan haladtunk előre. Végre vagy 35 yardnyira tőlünk vadlud-csopor- tot vettünk észre. Három lövést tettünk s egy roppant falka lúd kerekedett föl. Közéjük lőttünk s elejténk 5 kanadai ludat, két gyöngyvért, három vadkacsát s több, előttem ismeretlen vizi madarat. Az egész madársereg lefelé vonult. Barátaim utánok mentek ; én pedig ott maradtam s a meglőtt libák közül kitettem kettőt csalókának, s lesbe ültem. Mig igy váró helyzetben voltam, egyszerre sajátságos zörejt hallottam közelben. Széttekinték s láttam, hogy köztem és a »Belle« közt egy kis csörgőkígyó ágaskodott föl. Gyorsan leszorítottam a puskám csövével, melyet körülcsavarni próbált ; de egy kedvező perezben sikerült a sarkammal szétzúzni a fejét. Farkát emlékül levágtam ; 9-karikás s négy lábnyi hosszú volt. Még nehány ludat lőttünk s aztán haza tértünk. Azon éjjel ismét vonatra ültem, Sheridan felé utazva, négyszáz mértföldnyire nyugotra a Missouri folyótól. Ez központja a buffalok és antilopék országának, ott künt, a valódi nagy pusztán, a nagy »amerikai Saharán«. Száz millió holdnyi tér ez, melyet az amerikai szorgalom és kitartás hovatovább paradicsommá változtat. Körülbelül reggeli fél hétre járhatott azjidő, midőn a »darkie« szolga félrevonta ágyam függönyeit s felköltött. — Slieridanhoz közelgünk, Sir ! kiáltott rám. Kiugrottam az ágyból egy Pullman Palace car-ba s kinézve az ablakon, láttam a véghetet- len rónaságot s »Buffalo-ország« bodros füvét. Az ég tiszta, derült volt s igy jó napra lehetett kilátásunk. Épen egy hosszú hídon vonult át a vonat s a nagy zakatolásra fölriadt egy antilope- csorda, mely épen inni ment a patakhoz. Felnyargaltak a partra s egy gyors tekintetet vetve ránk. felemelt fővel nyargaltak tova, koronkint vissza- visszatekint ve a szélgyorsasággal haladó Megállottánk Sherídanban,'inelyeFnem lesz érdektelen röviden lerajzolni. A Kanzas-Pacific vaspálya már egy éve, mióta Sheridanig elkészült, s ideiglenesen e pálya végpontját képezte. Sheridan akkoriban vagy negyven faházból állott, melyekben a pálya építői, nehány boltos, pálinkamérő, szerencsehajhász, buffalo- vadász, tánczterem-tulajdonos s egyéb gyüle- vész nép lakott. Nemsokára azután a vaspálya egész Dennerig (Colorado-állam) elkészült s ekkor Sheridan dicsősége is oda lett. A faházakat szétszedték, más tájakra szállították saz egész helynek más nyoma sem maradt mint a temető, mely vagy negyven boldogult at fogadott magába. Törvény ott nem volt, csak az, a melyet Lynch bíró hajtatott végre a vigilante- rek által. Szerencsére azok a napok immár elmúltak. A mint a vaggonból kiléptem, Welser H. honfitársam fogadott, ki nehány hóra itt telepedett le, oly szándékkal, hogy antilopéra, buf- falóra, nyulakra stb. vadászszék ; de lustasága miatt e tervét nem igen érvényesité, s valójában csupán dohányozni, jó leget szívni menekült oda, a nagy világ zajától. A mostani Sheridán csak egy indóház, távírda, vendéglő, szélmalom s reservoir, melyből a mozdonyok kapják a vizet. Leginkább figye met kelt itt e vidék hírneves emberének : Bar ney Day-nek a lakása. Magas, kövér férfiú ez, erőteljes, akár egy bika, barna arczczal, szürke szakállal és bajuszszal; szeme oly éles, mint a sasé s keze aczélos, s lövése, — ha »Sharps
