Vadász- és Versenylap 19. évfolyam, 1875

1875-07-14 / 28. szám

JULIUS 21. 1875. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 189 Suivi ur lova ment volna bár hét annyi távolságot fél annyi idő alatt sántán, még sem lett volna hasonlítható az épen beérkező Caradoe-hoz. Radamant nem is ment tulajdoukép Naneyig, hanem csakis azon pontig, hol lábai meghibáztak; Salvi urnák ott azonnal fel kellett volna ötet tartani ; azt, mit Radamant ez időn tul megtett, minden második fánta comfortable-lóval megteheti bárki, kinek elég nervosa van hozzá, azt napokon keresztül 1 rutalizálni. Caradoe — ha kívánnák — akár holnap elindulhatna ujra Párisba és az utat meg is tenné ; mig Radamant előtt még csak egy ut van, és az nagyon hosszú, az utolsó ut ! A »V. és V.-Lap« utolsó számában olvastuk, hogy a »Journal des Haras«-ban Mr. Aureggio közli a Radamant és a sáromberki ménes leírását, dicséröleg emlékezvén meg annak tulajdonosa gróf Teleky Sámuel fáradozásairól az erdélyi lófaj nemesítése érdekében ; ezek eddig előttünk erdélyiek előtt teljesen ismetetlenek voltak. Nem akarjuk kétségbe vonni a gróf Teleky Sámuel ménese jóságát ; a sport-világ előtt az még eddig be nem lett mutatva ; sem a félvérversenyben, sem a falka után, vagy szekérversenyeken nem láttunk sáromberki lovat, kivéve egy kis provinciális meelingen egy szerény HackStackesben, hol egy a közepesnél is sokkal gyengébb fieldben futott esély nélkül egy sáiomberki ló. Ami a gróf ur lóuemesités körüli fáradozásait illeti, azok csak saját ménese körébe szorítkozhattak, a nélkül, hogy az országos lónemesitésre nagyobb befolyással lettek volna. Az erdélyi lónemesités teremtői és mai napig is fentartói szerénységét remélem nem fogom sérteni az által, hogy e téren szerzett érdemeik elismeréseül ez alkalmat felhasználom neveik megemlitésére. Ezek : Báró Bánffy Albert, gróf Béldi Ferenez, gr. Bethlen Károly, gr. Bethlen Sándor, báró Józsika Lajos, Mr. John Paget, gr. Teleky Domokos, Tisza László és b. Wesselényi Ferenez, kiknek lovaik a versenypályán, de különösen а falkavadászatokon rendkívüli eredményeket mutattak fel. Végül az igizság érdekében kívánjuk meíjegyezni, hogy Radamant talajdonkép nein a gróf : Teleky Sámuel fajából való, mert nála született ugyan, de apja a gr. Teleky Domokos tulajdona, a kisbéri nevelésű Rlndamantus, anyja pedig ugy tudjuk, hogy valamely állami ménesből — talán Radautz — való kancza ; tehát Radamant nem is erdélyi ló. Transylvania n. Ezen egyszázhuszonbat me'nlónik legnagyobb része csupán előhaladtabb (10—20 éves) kor miatt soroltatott ki az álladalmi méntelepekböl, de nemcsak használatra, hanem kisebb tenyésztőknél még tenyésztésre is jól alkalmazható. Az országos lótenyésztés érdekében tehát mindazon tenyésztők, kik megyéjük lótenyésztés-bizottmányi elnökétől oly ajánló iratot mutatnak fel, mely szerint az árverésen legmagasabb Ígéretük folytán megvett mént t -nyesztésre használni fogják, azon előnyben részesittetnek, hogy a vételárnak csak egy harmadát kell azonnal az árverés helyén készpénzben kifizetni, m isik két harmadáról pedig egy 187 5 évi deczember hó 31-én lejáró kötelezvényt állithatnak ki. Ily kedvezmény mellett azonban egy tenyésztő legfeljebb két mént vásárolh it. Minden ily ajánlatot fel nem mutató vevő tartozik az egész vételárt а ló átvétele előtt a helyszínén rögtön lefizetni. Az árverés helye és órája az illető város polgármesteri hivatalában lesz megtudható. Budapest, 1875. junius hó 18-án. A földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. minisztériumtól. A radautzi és piberi cs. kir. államménesekben 187 4-ben fedezett kanczák termékenységéről az »Oesterr. Sportbl.« a következő adatokat közli : A radautzi ménesben ez évben 320 kancza fed ztetett ; e számból meddő maradt 63, kimúlt 2, elvetélt 12, rendesen megellett 243. — Piperben 70 kancza lőn fedezve, ebből meddő maradt 9, elvetélt 4, rendesen megellett 57. — A csikók nemök szerint igy oszolnak meg : Radautzban volt 114 mén és 129 kanczacsikó ; Piberben 19 mén, és 36 kanczaésikó.— 1875-dik évben a radautzi ménesben az összes kanczaállomány 328 db ; ebből fedeztetett 327, a mént fel nem vette 1.— Piberben 72 kancza van ez évben, melyek mindannyian fedeztettek. A kanczák fedezésére pepinière-mének fordíttattak és pedig Radautzban 16 darab s Piberben 6 darab. Birtokváltozás. Folyondár 4é. р. к. a. Tarquin, a. Clelia Lachmann Ferenez úrtól megvette Ivánka László ur. x X X Bendigo 3é. s. in., ap. Buccaner, a. Amazonian, bg Lichtensieintól Jánostól megvette Capt. Blue. * * •Jupiter 5é. p h. gróf Henckel Hugótól megvette Baltazzi Aristid ur. Ménes- és gyepujdonságok, Lóárverési hirdetmény. A m. kir. álladalmi méntelepekböl kisorolt 126 drb ménló f. év julius hó folyamában a következő helyeken és napokon fog nyilvános szóbeli árverés utján a legtöbbet Ígérőknek eladatni, u. m. 1. Székesfehérvárt f. é. julius hó 14-én eladatok 17 mén. 2. Győrött f. é. julius hó 18-áu eladatik 11 mén. 3. Nagy-Tapolcsányban f. é. julius hó 22-én eladatik 14 mén. 4. Budapesten f. é. julius hó 15-én a vágóhid melletti vásártéren eladatik 18 inén. 6. Czegléden f. é. julius hó 18-án eladatik 10 mén. 6. Verseczen f. é. julius hó 15-én eladatok 10 mén. 7. Szabadkán f. é. julius hó 19-én eladatik 12 mén. 8. Makón f. é. julius hó 16-án eladatik 5 mén. 9. Eperjesen f. é. julius hó 19-én eladatik 9 mén. 10. Debreczenben f. é. julius bó 20-án eladatik 15 mén, s végre 11. Ungvárt f. é julius hó 26-án eladatik 5 mén. E 11 é s e k. Gr. Apponyi Lajos-пак kanczája : Georgia, ap. Rataplan, any. Orlando-kancza, melynek a. Voltaire, a. Val ntine stb. 'G. St. В. XI. 149 lap.) 1874-hen Palestro-tól fekete kancza-csikót ellet, mely Maua nevet nyert. Halászat akadályokkal. (Folytatás.) Az egész idő alatt a madarak concertje hangzott körülem ; de utóbb már ez sem mulattatott, — hazafelé indultam az esti szürkület is közeledvén. Nyolez halat vittem magammal. Habár а közbejött akadályok miatt valami fényes sikert nem mutathattam is föl : első próbámmal elégült lehettem ; mert légygyei halászni egy csavarvesszövel nem a legeredménydusabb szokott lenni. Siettem az ingoványos talajon túl tenni migamat, mert még nyolez mértföldet kellett meglábalnom. Roche faluba érvén, egy különös külsejű régi korcsma vonta magára figyelmemet, mivel a tulajdonos czégirata ez volt : »

Francis Francis

Л Nagyon megörültem e név láttára s bemenve I a korcsmába, egy kancsó sört ürítettem a fogadós egészségére, mint druszájára a «Book of ang ling« szépnevü szerzőjének, ki a legkellemesebb könyvek egyikét irta a halászatról, azok közül melyeket e nemben olvastam. Midőn e falut is hátam mögött hagytam a távol hegyek közt alábanyatlott nap haragos vörösre feste az ég boltozatát. Előttem a »RocheRods« nagy köhalmaza tornyosult, sajátos szint nyerve a lehanyatlott nap- és a kelő holdtól. Tovább ballagva, ujra láttam a fehér agyaggödröket, mig végre a szép völgy felett elvezető nagyszerű vaspálya viaductja alatt St. Aussei élénk utczáiba jutottam, hol megtéve toilettemet, vacsorához ültem, mely a .nap fáradalmai után ugyancsak izlett. Csodálhatja e valaki, ha azt mondom, hogy eltökéltem magamban azt a bájos tavat ujra fölkeresni. Most azonhan a légyveszövel (Fly-road) és a partra huzó hálóval (landing net) láttam el magamat. Hanem hát: »ember tervez, isten végez!« — szokták mondani példabeszédben. — Röviden említem, mennyire csalatkoztam vérmes reményeimben. A regg igen meleg és szél nélküli volt. — Csak egy szellőcskét adj, oh Uram ! — sohajték iöl, ég felé tekintve, — s lesz bal bőséggel. Jött is szellő, de nem északkeletről, hanem északnyugotról. Csakhamar tornyosulni kezdtek a felhők ; köd borította el a begyeket s átalában ( a láthatárt. Minden ismertető jelet elveszték sz mem előtt és sok fáradsággal találhattam meg a tavat, reményeim eme központját. Volt szellő és hab a vizén, de mindaddig mig készülékeimet rendbehoztam, egyetlen egy halacskát sem láttam fölszinre jönni. A tó szine ép oly hamuszínű, sötét és komor volt akár az ég boltozata. A mint sejtem, ugy is történt. A halak érezték az eső közeledését s oly makacsok voltak, a mint csak lehet. Minduntalan változtattam a legyeket, a kék egyenesről a vörös dongókra, s végre a devonsbirei legyet, az »infallible«

Л vettem elő. Az előbbi alkalommal nyolez halamat a kékkel fogtam. Most erre rá sem bederitettek. Megkisérlettem természetes legyeket és rovarokat alkalmazni — hasztalan-! Végre kétségbeesésemben giliszták és kis hilakkal próbáltam szerencsét. Két órától hatig minden általam ismert cselt érvényesítettem, s hat apró ballal, melyeknek egyike sem volt súlyosabb mint 6—7 lat, h izaindultam. Keserves utam volt hazafelé a kőiben. Fáradva ültem a teritett asztalhoz, de vigasztaltam magamat, hogy az eső elmultával kárpótolom magamat ama számos akadályért, mely halászatomat nehezité s fölkeresem a tavat még, mielőtt a tenyészet a füvet nagyon kiemelné a viz fólszinére ; nem rettegve ujabb akadályoktól sem. Hiszen az élet csupa akadályokból áll ; de ép ez az, a mi az emotiót fokozza, kiváltkép an a sport- embereinél. * * * A kedélyes Mr. Francis-Francis pedig igy ir bilászati élményeiről: »Ugyan ki merné kétségbe vonni, hogy a Mayfly és a Derby »nagyhatalmak« az országban ? Igen, nagyhatalmak ! Ezek azok a bizonyos »Szent heverd-el-napok«, a melyekben boldog-boldogtalan félbe szokta hagyni foglalatosságait. A parliameuti tag elbújik az ostor alatt, szárnyra kap s esze ágában sincs valamely politikai levélre választ küldeni mindaddig, mig ott lent a Bowlin-Cottageban, Smockbridge-Ъсп egy-két jó barátjával kénye szerint mulat. A szobrász (1. Cantrey) ledobja vésőjét ; a képiró (1. Leecbet és a többit) zugba veti rajzeszközeit, ecsetjét s festékeit ; a vegyész (1. Humphrey Davy) •— de ez még sem ; nem ! (mert köztünk legyen mondva : mindig magával cz

Jpeli a laboratóriumát); az ügyvéd későbbre halasztja citatióit; a solicitor oda veti kék zsákját segédeinek ; a pap ? . . . . ez meg egy heti (hosszú) szabadságot vesz magának ki. (A ki netalán még nem tudná, megsúg-