Vadász- és Versenylap 19. évfolyam, 1875

1875-07-07 / 27. szám

182 VADÁSZ- ÉS VERSENT-LAP. JULIUS 7. 1875. megyével határos, hol a hegységek kezdődnek). — A császármadár azonban már gyakori s itt rendesen tartózkodik is. Szarvasunk van elég szép számmal, őz sok, — sertevad pedig annyi, hogy azokat minden időszakban, a hol csak találjuk, pusztítani kell, mert terményeinkben jelentékeny kárt tesznek.— Medve (szürke és barna) meglehetős számmal van. Ez ideig az uradalom tagositatlan állapotban volt, s a lakosok szabad legeltetési s faizási jogai miatt — az erdőség folytonos zaklatásnak lévén kitéve, — a nemesebb vad csendes, biztos helyet nálunk nem talált. A tagositási munkák folyó év végén részben bevégződnek — miért is már szarvasok számára rendes sózó helyek alakíttattak e területen. T. szerkesztő ur azon kívánságának, miszerint erdeinket s vadállományunkat részletesen leírnám, — szivesen engedek, s igérem, hogy rövid időn bővebb tudósítással szolgálok.*) H. В., felügyelő. GalsmMővészet, Békés-csabai galamblőverseny. Tisztelt szerkesztő barátom ! A mint a bécsi Derby izgalma s küzdelme lezajlik, a magyar sport élet »nyári álomra« látszik hajtani fejér, s olyan szélcsend áll be, melyben a legkisebb mozdulat sem jelentkezik. Te már sokat küzdtél ezzel a »nyári mormota-álommal«, és sok buzgalmat szenteltél, minduntalan elálmosodó sportéletünk felvillanyozására. Legyen im jutalmad a hir, hogy: sportéletünk él és működik, s vannak hívei, kik bebizonyítják a kétkedőnek : e peur si muove ! A mult bét az »arany kalászszal rengő« alföldre vitt barangolásaimban. Már M.-Túron vettem a hirt, hogy a »b.-csabai vadász társaság« julius 1-én galambdij-lövészetet rendez. Azonnal megvillant az eszme fejemben ; erre el kell menned ! Julius 1-én délben Csabára érkezve, legelébb a vadász-társulat elnöke, a kiválóan derék sportsmanünk Sztraka György úrral ismerkedtem meg, kinek előzékenysége tette lehetővé, hogy az érdekes meetingröl ily részletes tudósítást irhatok. A dijlövészet a város délnyugoti végén, az úgynevezett Széchenyi-liget és Stark-féle bájos nyaroló közti tágas téren tartatik meg. Már jóval négy óra előtt szép hölgyek élénkiték meg a primitív állványokat, körül s a távolabbi liget árnyas lombjai alatt a nagy közönség foglalván helyet. A verseny kezdete előtt, alkalmam nyilt megszemlélni a Sztraka Gy. ur által tervezett és készíttetett csapdákat, melyek mind külső csinra, mind czélszerüségökre nézve messze túlhaladják a pesti club által használtakat, s hivatva vannak (legalább megérdemelnék) universalis elterjedést nyerni. Egy negyed ötkor kezdetét vette a dijlövészet. Elnök: Sztraka Oyórgy. Titkár: Varságh Béla. Versenybírák : Kaprinay Gábor, Major József, Stark Adolf. A jury jegyzője : Moldoványi Gyula. I. Dijlövészet. 6 galamb. Táv. 22 méter. Nyilvános verseny nyerője 3 méterrel handicapiroztatik. Tét 5 frt, bánat nincs. Első dij : egy Ízléses mivu, góth stylü ezüst serleg, a fedél tetején repülő galambbal. Második dij : egy elefántcsont agyú zsebrevolver. — 29 aláirás. Minden galambra szabad duplázni. 1. 2. 3. 4. 5. 6. Varságh Béla 3 méter handicap : 0 10 0 11 Nagy István 0 11111 I. Kvass Sándor 0 10 10 1 Sztraka György 0 0 0 1 1 0 Mezey Lajos 0 0 0 0 1 1 Kiss Béla 1 0 0 0 0 0 Pálus Ferencz 0 0 0 0 0 0 Sztraka Ernő 0 0 0 1 0 0 Moldt József 0 0 110 0 Geist István 0 0 0 1 1 1 Drechsen Alajos 1 1 0 0 0 0 Launer Károly 1 0 0 0 0 0 4. 5. Körös Gyula 3 méter handicap : 0 Koczisky János 0 Bartóky László 1 Vidovszky János 1 0 0 1 1 6. 0 0 0 0 II. Visszale'ptek : Omaszta Szilárd, Simay Lajos, Bohus Károly, Bossányi Miklós, Brock N., Bellák Miksa, Türk János, Karassay K., Szeberényi István, Beliczay István, Löwy Sámuel, Singer Ignácz és Urszinyi Béla urak. A serleget 8 közül 5 jó lövéssel Nagy István kondorosi birtokos vitte el. A revolver 8 közül 3 jó lövéssel Bartóky Lászlóé lett. A résztvevők általános nyilatkozatai szerint a legjobb lövészek nem voltak disponálva, — igy a buzgó elnök, ki elöl vad még alig menekült valaha. Nála azonban sokat tehetett az is, hogy kora hajnaltól fogva futott, fáradott a rendezés és siker érdekében, s nem csuda ha izgatott és kimerült lett. Sokkal érdekesebben folyt le a programm 2-ik pontja : II. Tétverseny 3 galambra. 22 méter. Handicap nincs. Tét 2 frt. Bánat nincs. 13 résztvevő. Duplázni szabad. Sztraka György Varságh Béla Kiss Béla Vidovszky János 111 I. Launer Károly Lavatko József Moldt József Körös Gyula Nagy István Tar-Kovács Gábor Dreebsen A. Kaprinay Gábor Czedl Mátyás A győztes 3 jó lövéssel Vidovszky J. lett. Nagy érdeket adott a vetélykedésnek Tar-Kovács Gábor békési fölműves gazda részvéte, a ki egy régi, elöltöltő gyutacsos fegyvert használt, s gyönyörű lövéseivel zajos éljeneket aratott. Végül következett : III. Tétverseny 2 galambra, egy csapdából egyszerre röppentve fel. 22 meter. Tét 2 ft. 10 résztvevő. 1. 2. 3. 0 0 1 1 1 0 1 0 1 1 1 1 1 0 1 0 0 1 1 1 0 1 0 1 0 1 0 1 0 1 1 1 0 1 1 0 0 0 0 Döntő lövés 1. 2. *) Számítunk ezen Ígéretére ! Szerk. 1 1 0 0 0 0 0 0 0 1. 2. 3. 0 0 0 0 0 1 Varságh Béla Kiss Béla Sztraka György Vidovszky János Launer Károly Geist István Kaprinay Gábor Drechsen A. Moldt József Lavatka József A tétek összegeért Varságh és Kiss B. küzdtek, háromszor váltva döntő lövéseket, győztes Kiss Béla helybeli birtokos lett. A lövészet 1/

28-kor ért végét, mindvégig élénk részvéttel kisérve a közönség részéről. A csabai vadásztársulat teljes elismerést érdemely tevékeny működéséért, s még inkább meg fogja érdemelni azt, beváltva igéretét, hogy : ezentúl szorgalmasan értesiti lapunkat minden sport mozzanatról ! • K. Az én tíz vizslám története. BUJANOVICS LÁSZLÓ TÁBORNOKTÓL. (Folytatás.) Hogyan kelljen a jól idomított vizslát általában vezetni, hogy el ne romoljon ? A jól betanított vizslát folyvást kezes állapotban megtartani, igen bajos dolog. Erre nézve ismét a már egyszeri felhozott hasonlathoz kell visszatérnem, s felhoznom, hogy a paripát is ily kezesnek megtartani szintén nehéz, s csakugyan, melyik lovas katona fogja kívánni, hogy egy hat éves koráig jól vezethető ló, minden körülmények között örök időkre ilyennek megmaradjon? Nagyon is jól tudja a lovas ember, hogy csak a ló teljes ismeretén alapuló jó vezetés, öszszekötve a lovaglás mesterségének minden részleteiben való folytonos gyakorlattal, — képes azt kezes állapotban megtartani. Ha tehát jól idomított lovunkat könnyelmű lovászra bízzuk, vagy ha csak magunk is a lovaglás különböző nemeiben való folytonos gyakorlatot elhanyagoljuk ; akkor a jó paripa is okvetlenül hanyatlani fog. Ne ütközzünk meg tehát azoD, ha a vizslánál hasonló körülmények között ugyanaz áll be ; mikor tudvalevőleg az eszével olyannyira kérkedő állat — az ember — is ugyanazon nyavalyának esik áldozatul. Itt tehát arról van szó, hogy kellessék a vizslának hanyatlását kezesség dolgában megakadályozni. Erre nézve, véleményem szerint, legjobb lesz néhány általam ismert, különösen jól idomított vizslának hanyatlását és ennek okait példaképen felhozni. Miután azonban praxisomban nem ismertem kezesebb és jobban idomított vizslát, mint a Flora I-et, azt hiszem, legezélszerübb lesz annak koronkinti hanyatlását, az okok s eltávolítására alkalmazott eszközökkel együtt megismertetni a t. olvasóval. 1860. év ösz elején volt, midőn Flóránál először mutatkoztak a hanyatlás nyomai ; az idötájt ugyanis már vagy három hétig hajtóvadászaton volt velem Lisovice-ben (Galicziában) s ott bizony akárhány olyan nap volt, melyen Flóra nem igen látott 3 — 4 darab apró vadnál többet. Egész dolga különben abból állott, hogy nyugton kellett maradnia, s napjában csak 2 — 3-szor volt szabad neki egy-egy megsebzott darabot elhozni. E vadszegénység annyira felcsigázta a vadászszenvedélyt a Csehország vaddús tereihez szokott Flórában, hogy elvégzett hajtás után igen gyakran a korbácshoz kellett nyúlnom, hogy Flóra engedelem nélkül ne rohanjon a hajtás közben lőtt vad nyomába. A vizsla ezen rosz hajlama táplálékot nyert még az által, hogy a jelenlévő lövészek közül néhányan csaknem mindennap kikölcsönözték tőlem Flórát, s vele a megsebzett vadat megkerestették és apportáltatták, s ezen kéréseknek — utólagos sajnálkozásomra — nagyon is gyakran engedtem még oly lövészekkel szemben is, kik a vadat lövésökkel csak súrolván, Flora eredménynyel nem is kereshetett, s ezen hasztalan keresés különösen demoralisáló hatással volt reá. A fenyegető hanyatlásnak elejét veendő, azzal kezdtem, hogy az apportáltatást lehetőleg beszüntettem ; azon kivül szorosan kellett arra vigyáznom, bogy Flora keresés közben felhevülésbe ne jöjjön ; e végből eleinte csak közelembe kerestettem, s igy hamar elhíhattam, mihelyt nagyon tüzesen kezdte a nyomot követni. Miután azonkívül Flora Galicziában a megállásból egészen kitanult; azért egy vasárnap délután engedelmet kértem a vadászurtól, hogy egy mocsáros réten egyedül cserkészhessek sárszalonkák után ; e közben Flórának volt alkalma gyakorolni a meglőtt madár megállását, kivált miután mindjárt eleintén szerencsés voltam egy szalonkának lövésemmel szárnyát szegni, melyet Flora csakugyan rendszerint megállt, s mi több, nyugodtan hagyta tovább szállni. E gyakorlat után Flora némileg javult. De miután két hét múlva vele a galicziai hajtóvadászatokban résztvettem, s innét Magyarország egy vadszegény vidékére elvittem, a hol három heti vadászaton- csak vagy 80 fogoly és 30 nyul került teritöre, s miután azonkívül az e vadászaton résztvett két hazai lövész egyikénél sem volt vizsla, következőleg Flórának három, pecsenyére áhítozó vadász részére kellett keresni ; ez nemsokára is-' mét jelentékeny mérvű hanyatlását idézte elő, ugy anynyira, hogy 3 napi eszszerü vezetésre volt szükség a vadakban bővelkedő Csehországban, — hogy a deczember második felében tartandó nagy vadászatokra előre elkészíthettem. Eljárásom e három gyakorló nap alatt egészen azonos volt ' az előbbi fejezetben leirt móddal : hogyan kell a